1. rész

Adam POV

Shotát akkor ismertem, meg amikor kiraktak otthonról. Tizennyolc voltam. A szüleimnek nem tetszett, hogy én zenélni...énekelni akartam. Ő akkor volt huszonkettő. Azonnal magához vett és nevelt segített előre lépnem, fejlődnöm. Neki köszönhetem, hogy valaki lettem a zenébe. Ő nem csak a zenekari társam, producerem, hanem a párom is. Ahogy múlt az idő mi egymásba szerettünk.

Most két évvel később örömmel tekintek vissza a múltra. Így utólag sokat köszönhettem a szüleimnek, hogy kidobtak otthonról, különben nem ismertem volna őt meg.

- Shota ébresztő elkésünk – puszilgatom arcát, száját, mellkasát, de semmi. Csak morog és magával húz engem is így alatta kötők ki. Ő rajtam fekszik és nyakamba szuszog. Mindennap eljátssza ezt. - Shota kérlek.

- Én vagyok a producer! Adok magunknak egy nap szabit… álmos vagyok - ölel át és alszik el rajtam újra. Hatalmasat sóhajtok és inkább magamhoz veszem a könyvemet és folytatom tovább az olvasást. Pedig én ma próbálni akartam. Két oldalnál tovább nem jutok. Lecsapom az ágyra a könyvet majd Shota felé fordulok.

- Akkor is ma bemegyünk próbálni. Énekelni akarok, meg ki kéne adni az új lemezt – kezdek el neki hisztizni. Tudom, hogy meghatja, hisz imád és bármire képes értem. Lassan kinyitja az egyik szemét és úgy néz majd a másikat is és végül felül. Már kezdenék vigyorogni, de nem, teszem meg, mert akkor rájön, hogy direkt csináltam. Ne aludjon annyit.

- Na, jó akkor készüljünk – nyújtózik egy sort. Kimászom az ágyból és épp mellette haladok el, amikor elkapja a derekam és az ölébe kötök ki. Hatalmasakat pislogok rá és nézek, hogy most mi van pontosan. – Adam! Fogadjunk, hogy direkt csináltad a hisztidet! Te nem vagy ilyen – néz a szemembe szigorúan mire hatalmas lesz a vigyorom.

- Csak, hogy ne aludj! Tudod, van elég dolgunk – állnék fel az öléből, de nem engedi. Szorosabban tarja derekam majd eldönt az ágyon és nyakamra tapad. Így nem jutunk el a kiadóig.

~*~

Nem kell mondanom, hogy lenyomtunk egy két menetet, és, hogy fáj a hátsom. Így már nincs kedvem semmihez se csak aludni.

Leparkolunk, a kiadó előtt majd felmegyünk és bemegyünk a termünkhöz.  Az első dolog, amit elintézünk az a dalok sorrendje, hogy hogy legyen a lemezen, utána kezdődhet a próba.

Tizenegykor végzünk, alig várom, hogy már otthon legyek és aludhassak az én pihe – puha ágyikómba. Asszem’ a kocsiba be is aludtam. Arra kellek fel, hogy Shota kiemel a kocsiból és felvisz, a lakásba majd befektet az ágyba és nagy nehezen leszedi rólam a cuccokat és betakar. Komásan nézem távolodó alakját. Gondolom a fürdőbe ment lefürdeni, na meg cigarettázni.  Magamhoz húzom a párnáját és átölelem. Olyan finom illata van – fúrom, bele fejem majd elnyom az álom.

~*~

Reggel csókjaira érintéseire ébredek. Nincs, kedvem kinyitni a szemem imádom, amikor ezt csinálja. A következő pillanatban megérezem ajkát a sajátomon. Átkarolom nyakát és húzom magamhoz közelebb….

Shota pov:

2013.06.07.

Az életem régen nem volt túl fényes. Nem származom szegény családból, ráadásul jó a kapcsolatom a szüleimmel, de mégsem vagyok egy olyan ember, akire felnézhet a többi. Bár ezt nem sokan tudják...Szeretem Adamet. Ha nem lenn velem, nem érne sokat az életem. Támogatom a céljait és nagyon boldog vagyok, hogy segíthetek neki elérni őket, meg hogy velem éli át az álmait. A napjaink általában ugyanúgy telnek, hiszen amióta. A napjaink általában ugyanúgy telnek, hiszen amióta jól megy a szekér megtöbbszöröződtek a munkák. Fellépések a környéken, PV-k kiadása, dolgozni kell a kiadandó lemezeken, rengetegszer kérnek fel újságok is interjúra, fotózásokra, na meg a turnék. A jó az egészben, hogy vele lehetek. Néha elgondolkodom, hogyan bírja velem egésznap, de nem kérdezek rá. Szoktunk vitatkozni, mostanában egyre többet, de ennek az oka csak a fáradság lehet. Miután levágott egy ál hisztit bementünk dolgozni. Az én kielégült és az ö hullafáradt arca jó párost alkotott - mosolyodom el már este, az autóban ülve. Amint hazaértünk, beparkolunk a garázsba és Adam vacsi helyett megy, és rögtön bevetődik az ágyba. Hát akkor én sem eszem. Utálok egyedül enni. Meg úgy amúgy egyedül lenni - indulok el a fürdőbe, vállamra csapva egy törülközőt. Megengedem a csapot a kád felett, teszek a vízbe fürdősót, mert úgy döntöttem, egy kicsit élvezem a forró víz kényeztetését. Adam valószínűleg már úgy is elszundított. Sóhajtva süllyedem el a habos, meleg vízben. Egy ilyen hosszú nap után jól esik a megkönnyebbülés. Holnap nem fogok bemenni, és teszek arról, hogy ö se akarjon. Itthon fogunk pihenni. Úgy, is régen töltöttünk úgy el napot, hogy csak egymással foglalkoztunk - hunyom be szemem hátradőlve fejembe. Tarkóm alját csiklandozzák a nedves hajszálak. Ha két éve Adam nem költözik hozzám, akkor most olyan lennék, mint akkoriban? Élnék még egyáltalán? Lenne pénzem, vagy mindet eldrogoztam volna? Már akkor producer voltam, ő még iskolába járt, egyetemre. Nem szerette, csak a szülei miatt csinálta, de amilyen emberek voltak, nem tetszett nekik hogy Adamet a zene jobban érdemli, mint az, hogy ügyvéd legyen. Nem tudom, akkor nem-e csak azért volt velem, hogy kihasználja a helyzetemet. Mert tudom, hogy utált engem - gondolok vissza keserű mosollyal, ahogy befekszem mellé. Azt hogy hozzám költözött nem én. Hanem ö döntötte el.

~*~

Puszilom, csókolom, de meg sem mozdul. Nem mintha olyan fontos lenne, pihenhetne még… De éhes vagyok, és nem fogok egyedül reggelizni! – csókolom meg száját, mire rögtön felébred.

- Halló, álomszuszék – suttogom puha ajkaira.

- Az te vagy – motyogja fáradtam, majd kinyitja szemét.

- Ez nem igaz – húzom fel magammal.

- Ó dehogynem – ásítja, majd kuncogva hozzá teszi:

- Bár régen lustább voltál.

2011.01.21

Félredobtam a sörösüveget és elnyúltam a kanapén, Adam pedig fintorogva elhúzta a száját.

- Ha valami nem tetszik, haza mehetsz – könyökömre támaszkodva néztem le rá. A földön ülve lapozgatta a füzeteit.

- Otthon nem tudok tanulni – morogta félrelökve az üveget.

- Úgy csinálsz, mintha érdekelne az a sok szar – vigyorodtam el keserűen – Nyál vagy, mert nem mered felvállalni, amit akarsz. Én felmerem! – tárom szét karjaimat, mire a hátamra huppanva, röhögve néztem a plafont.

- Te részeg vagy. Mennyit ittál? Vagy téptél is?

- Na és akkor mi van?

 - Fogalmam sincs, mi a bajod! Tele vagy pénzzel, de te csak elbaszod az életedet – csapta le a füzetet és piros kis arcát rám szegezte. Volt bennem annyi tartás hogy most nem röhögöm ki.

- Én jól érzem magam – válaszoltam teljes higgadtan.

- Nem kérdeztem – fordít hátat törökülésben.

- Nem vagy te senkim, hogy megmondd, mit tegyek – ültem fel – vagy mit ne

- Segíteni próbálnék – suttogta. Nem volt magabiztos, egy szerencsétlen kis nyuszi…

- Nem kértem! – dörrenek kicsit hangosabban, mint akartam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.