URUHA

Hallottad? A h�ten dobta a bar�tn�je.  Csoda, hogy id�ig elviselte. �ll�t�lag egy papucs volt m�r most. De g�z. Egy�ltal�n mit kedvelt benne a csaj? Sutyorognak ilyeneket �s ehhez hasonl�kat m�g�ttem a l�nyok, ugyanis a volt bar�tn�m, egyben oszt�lyt�rsam most szak�tott velem. �gy is mindig kinevettek �s cs�foltak a sz�m miatt, de ett�l csak m�g jobban r�m sz�lltak. M�r �ltal�nosban megszoktam a dolgot, mikor m�g az arcom is fel volt puffadva.  Azt hittem, hogy a gimn�ziumban meg�szom majd a dolgot, de nem. Itt is piszk�lnak vele ugyan �gy. A zeneklubban tudtam egyed�l norm�lisan ellenni, mert ott mindenki a fell�p�sekkel volt elfoglalva, �gy a git�roz�s ny�jtotta nekem az �r�m�t, azonban, most az els� �vem m�sodik fel�ben a zeneklub megsz�nt, �gy egy �jabb klub ut�n kellett n�zn�nk a h�ten. Az �n v�laszt�som a focira esett. R�gen ap�mmal mindig sokat fociztam �s j�l is ment. Azt hiszem ez j� v�laszt�s lesz.

- Nocsak, ki van itt? – hallok meg egy ismer�s hangot, majd a hang tulajdonosa nekinyom a falnak �s kiveszi kezemb�l a jelentkez�si lapot – N�zz�tek, a kis cs�kos sz�j� focira akar menni. – kezd el nevetni, mintha ez annyira vicces lenne. Valahogy sosem sz�vleltem Hizumit �s a band�j�t. Ai, Hizumi, Satoshi �s Masashi. Az � nev�ket m�r az els� h�ten sikeresen megjegyeztem az oszt�lyt�rsaim�val ellent�tben, ugyanis az�ta nincs egy olyan nap, hogy ne tal�ln�nak be engem. Ez�rt sokszor l�gok el a tesi�r�kr�l is, meg amikor es�ly van r�, hogy betal�ljanak. F�leg iskola ut�n hazafel� menet. Akkor nagyon kell szednem a l�baimat.

- Semmi k�z�t�k hozz�, hogy hov� megyek! – kapom ki a kez�b�l a pap�rom, majd induln�k tov�bb, de Ai visszav�g a falhoz.

- Ejj, de heves valaki. Vegy�l vissza magadb�l k�ly�k! D�lut�n m�g tal�lkozunk. – vigyorog r�m miut�n po�nb�l sz�tsz�rta a t�sk�m tartalm�t, amit egy nagyot s�hajtva szedek �ssze az �res folyos�n, ugyanis id�k�zben becs�ngettek.  A fociklubban leadom a jelentkez�si lapomat, ahol sz�pen elmondj�k, hogy mikor van edz�s �s t�rsai, majd s�r� bocs�natk�r�s k�zepett �l�k le helyemre a matek�r�n, ami egyben az utols� �r�m is. �ra ut�n a t�megbe beleolvadva kommand�zom ki magam az iskola ter�let�r�l, majd ahogyan a l�baim elhagyj�k a kaput, fut�snak eredek, csakhogy m�r nem tudok meg�llni, �gy kig�ncsolnak az utca sark�n.

- Hov�, hov�? – h�z fel t�sk�mn�l fogva a f�ldr�l Satoshi, majd f�l�ton h�tral�k, �gy sikeresen h�tra is esem. Nem sz�m�tok seg�ts�gre, mert rajtam �gy sem seg�tenek, csak j�l kinevetnek �s elker�lnek.  V�g�l az igazgat� ment meg a dologt�l, otthon pedig azt hazudom any�mnak, hogy elestem. F�lek megmondani az igazat. F�leg ap�mnak, hisz �n vagyok az egy szem gyermek�k, r�ad�sul fi�. Nem akarok sz�gyent hozni r�juk, ez�rt jobb, ha nem tudnak r�la, �gy ink�bb a focir�l mes�lek nekik, mire l�tom, ap�m arc�n, hogy boldog, mert a fia valami fi�sat v�lasztott. Any�m lelkesed�s�ben holnapra be�g�r egy v�s�rl�st, amit be is tart, �gy meg�szom a kis t�rsas�ggal val� tal�lkoz�st, helyette kapok egy szuper mezt �s cip�t a j�v� p�nteki edz�sre. Az edz�sen kiv�telesen j�l �rzem magam, m�g ha nincs is itt ismer�s arc. Az edz� is rendes, j�l megdolgoztat minket �s sikeresen meg�szom a cs�fol�d�st �s piszk�l�sokat. Mondjuk, a padon �l� l�nyok biztos mondj�k a maguk�t, de valahogy nem tud �rdekelni. J�l �rzem magam. Edz�s ut�n ism�t elkap a gyomorg�rcs, mikor megpillantom az els� udvaron a brig�dot a kapu el�tt cigizni. Ezt nem fogom meg�szni, �rzem. Elindulok a t�bbi focist�val kifel�, de �gy is elkapnak. T�l�k mindenki f�l. M�r r�g v�gezni�k kellett volna, de �k annyira biztosra akarnak menni, hogy m�r harmadszorra kezdik �jra az utols� �v�ket.  Elkezdenek l�kd�sni, mik�zben mondj�k a maguk�t, �n meg pr�b�lok nem r�juk figyelni �s kiutat keresni az �rd�gi k�r k�zep�b�l, de nem tal�lom. Azt�n valami szop�sr�l besz�lnek, majd �sszerakom a k�pet, mikor lenyomnak t�rdre, hogy mir�l is van sz�. Sz�gyen, nem sz�gyen m�r b�gn�m el magam, de ekkor meglepet�semre k�zbeavatkozik egyik focis t�rsam �s nyugodt sz�vvel h�z be nekik, majd ragad karon �s kezd el velem futni valamerre.

- K�sz�n�m. – n�zek a n�lam egy �t centivel alacsonyabb sr�cra h�l�s szemekkel.

- Nincs mit.

- �j vagy? – k�rdem t�le, mire b�lint egyet.

- J�v� h�ten kezdek, de a focira be akartam m�r most j�nni. Suzuki Akira vagyok.

- �rtem. Takashima Kouyou, de ha gondolod, h�vhatsz Uruh�nak. – pr�b�lkozom be, h�tha � nem olyan, mint a t�bbiek.

- Rendben Uruha, akkor engem sz�l�ts Reit�nak. �s az orromr�l senkinek se besz�lj. – mondja hal�los komolyan �s egy textilcs�kot k�zt fel az eml�tett testr�sz�re, mire csak nagy szemekkel n�zek r�.

- Ok�, te tudod. De, ez mire j�?

- Semmire, csak men� lesz t�le az ember, �gy, mint a sz�ke hajt�l. – mutat hajkoron�j�ra – Meg am�gy sem vagyok vele megbar�tkozva. T�l lapos.

- Te legal�bb el tudod takarni. – h�zom el a sz�mat.

- Mir�l is van sz�?

- A sz�mr�l. – s�hajtok fel – Olyan, mint egy porn�sz�n�sz�. Mindenki evvel cs�fol. Meg, hogy papucs vagyok, mert a volt bar�tn�m, aki oszt�lyt�rsam is �ssze-visszar�ngatott mag�val. Sz�val, ez�rt Hizumi �s a brig�dja is r�m sz�llt, mint l�thattad.

Azt�n besz�lgett�nk mindenf�l�r�l, majd h�tf�n kider�lt, hogy oszt�lyt�rsak vagyunk, aminek nagyon �r�l�k, mert van, akit azt hiszem, hogy a bar�tomnak nevezhetek. Persze csak k�t napja besz�l�nk, de akkor is. � megv�d t�l�k. Azonban a mai napon nem j�tt suliba, �gy az utols� �ra ut�n ezerrel rohanok a mentsv�ramba m�g�ttem �letem megkeser�t�ivel, mikor sikeresen belerohanok az �ppen kifel� j�v� Kyoba.

- H�, h�, nyugi, nyurga l�b. - tess�kel be a f�b�l �p�tett f�lig pub f�lig teah�zk�nt m�k�d� �p�letbe, ugyanis ahogy bel�p az ember az ajt�n szemben van m�g egy ajt�, amin bel�pve egy pub m�k�dik, Kyo pedig a csapos, bal oldalt meg egy l�pcs� vezet fel az emeletre, mely teah�zk�nt �zemel. Ide nem mernek bej�nni a t�bbiek, de Die �s Kyo nem is engedn�, hogy bej�jjenek.

M�g �ltal�nos iskol�s voltam, mikor a szakad� es�ben s�rva �s elagyabugy�lva nem mertem hazamenni. Ekkor tal�lkoztam Dieal a tulajdonossal, aki akkor betess�kelt ide, megengedte, hogy b�rmikor ide j�hessek, ha baj van. Ebb�l ad�d�an nem egyszer vitt engem haza, vagy ha nem �rt r�, akkor Kyo. �k nagyon rendes emberek �s ez a hely is megnyugtat�. Mondjuk �n ink�bb fent szoktam elid�zni a k�nyelmes kanap�kon �s foteleken.

- Die hol van? –k�rdem a m�g�ttem l�v� Kyot�l.

- Fent van az emeleten. Bab�zik. – mondja, majd becsukja m�g�ttem a kinti ajt�t �n meg felmegyek a l�pcs�n �s le�l�k a legh�ts� asztalhoz ahol a keresett szem�ly �l karjaiban a pul�ver�vel, az asztalon pedig egy cumis�veg hever. Nem is tudtam, hogy van gyereke.

- Szia. – k�sz�n�k neki halkan t�sk�mat let�ve, mik�zben le�l�k a fotelba.

- �, Uruha-kun. – mosolyodik el a hossz� f�lig v�r�ses len�v�ssel megsp�kelt haj� harmincas �veiben j�r� tulajdonos – Az elm�lt k�t h�tben nem l�ttalak. Minden rendben van?

- Igen, azt hiszem tal�ltam egy bar�tot. – mondom bizakodva.

- �, t�nyleg? Ez nagyszer�! �r�l�k neki, �s kicsoda �?

- Az �j oszt�lyt�rsam �s focis t�rsam. Mindig megv�dett t�l�k, csak ma nem j�tt suliba, sz�val el�gg� r�m sz�lltak.

- �rtem. Ide m�g mindig b�rmikor j�hetsz, tudod j�l.

- Tudom, �s k�sz�n�m. Ano, Kyo azt mondta, hogy bab�zol, de �n semmit nem l�tok a pul�verben.

- Persze, mert macska. Gyere ide, n�zd meg. – int fej�vel, �gy fel�llok �s odas�t�lok hozz� – L�tod? M�g ki sem ny�ltak a szemei. Sz�val most a pul�ver meleg�ti. – mondja, a pul�verben pedig egy fekete kiscica alszik �ppen a meleg, z�ld sz�n� t�li pul�verbe j�l bebugyol�lva.

- De aranyos. – mosolyodom el.

- Igen az, de a hasa akkora, mint egy feketelyuk. Eg�sz nap eszik, alszik vagy nyervog, ha nem vagyok vele. Viszont, ha m�r itt vagy, megfogn�d egy kicsit, mert �gy el�g neh�z dolgozni, hogy nem tudom �t lerakni, csak ha alszik. Lenne lent egy kis elint�zni val�m. Ha felkelne, akkor ott a cumis�veg, avval meg tudod etetni. �s ne ijedj meg, az eg�szet be fogja puszilni.

- �, persze. – mondom, de igaz�b�l fogalmam sincs, hogy kell e valami speci�lisat csin�lnom, �gy vissza�l�k a helyemre �s megsimogatom az alv� kiscica fej�t, aki nem sokra r� fel is �bred, de ahogy megkapja a cumit, abbahagyja a ny�vog�st �s t�nyleg elt�nteti az eg�sz tejet bel�le �s m�r alszik is vissza. Nem tudom, mennyi ideig vagyok el vele, de nagyon aranyos a kicsike. Dai hangja hoz vissza a cic�z�sb�l.

- Nocsak, v�gre valaki, akinek a kezei k�z�tt nem nyafizik. – veszi �t t�lem a kis cs�pps�get. – Nagyon k�nyes �m. Rajtam k�v�l eddig any�m karjai k�zt b�rt meglenni. De, ezek szerint t�ged is kedvel. Nem akarsz r� vigy�zni, egy p�r �r�ra, m�g itt vagy, hogy tudjak dolgozni? Ha, gondolod, a bar�todat is elhozhatod.

- Fel�lem ok�, v�g�l is nem nagy dolog, azt hiszem. – egyezem bele.

�gy minden m�sodik nap bej�rtam rendszeresen �s r�szt vettem a kicsi fejl�d�s�ben, aki az Aoi nevet kapta meg. Reita is elj�tt ide nem egyszer, f�leg mikor megtudta, hogy Aoi �ppen a felfedez� korszak�ban van, �gy �lvezettel j�tszott vele, minek k�vetkezt�ben sikeresen telilett karmol�sokkal, �n pedig csak j�t nevettem rajtunk. Az id� alatt �n is megkedveltem a kiscic�t �s szint�n a sz�vemhez n�tt, f�leg, hogy minden egyes l�togat�somn�l egy kiad�s dorombol�st adott nekem. �r�l�k, hogy Die r�tal�lt, mert az�ta � sem mag�nyos, ahogyan �n sem Reita mellett �s v�gre kijelenthetem, hogy van egy igaz bar�tom.