2. rész

Ruki POV

Mikor végre megvannak a könyvek, megvan az órarend is, és a terem is, összeszedtem az angol cuccom, és bementem a terembe. A tanárnő már bent volt, de rajta kívül senki… Mikor belépek, rám néz, majd mosolyog, és meg is szólal.

- Ülj csak le. - mondja, én meg le is ülök. A terem nem nagy, két sorban vannak a padok, egymás mellett, öt-öt pad összetolva.

Én pont a tanárnő előtt foglaltam helyet, és csendben lapozgattam az angol könyvet. Mikor becsengettek, mindenki bejött, legtöbben a második sorba ültek, gondolom jó nagy zsivaj lesz majd órák közben… na de nem lényeg. A tanárnő bemutatkozott, meg mi is neki, és átnéztük a könyvet.

Minden óra így telt a mai nap, és az ötödik óra után mehettünk enni, majd vissza a kollégiumba. Mivel az első nap volt, ezért tartottak csak öt órát, amúgy hét lett volna.

A kaja nagyon finom volt. Sült csirke, rizzsel… mindet megettem, és láttam Rikut meg Kisakit is egy harmadik fiúval. Sötét haja volt, és a sokat vigyorogtak együtt. Hasonlított arra a fiúra, akivel találkoztam reggel a szobámban, mint szobatárs. Kisaki nagyon fura amúgy. A fekete hajában néhol vörös szín, és elől hosszabb a haja, mint hátul. Érdekes, de tényleg. Az öltözködésük elég hasonló mindhármuknak. Fekete térdnadrág, és olyan fölsők, amik nagyon jól néznek ki. Látszólag van pénz… Kisakin fekete ujjatlan, amin valami fehér minta díszeleg, Rikun csak egy egyszerű fekete póló, a harmadikon meg fehér ujjatlan… napszemüveg. Jól néz ki. Oké, mindegy… nem nézegetem őket tovább, mert már így is tuti, hogy gyanús. Na meg enni is kéne!

Mikor visszaértem a kollégiumba, – megjegyzem, nehéz volt cipelni a könyveket – azonnal eltettem az íróasztalba a könyveim, és előszedtem azt, ami holnapra kell. Gyorsan átlapoztam mindenből az első leckét, majd eltettem őket az iskolatáskámba. Az órarendem is az íróasztal fiókjába tettem, majd nekiálltam olvasni egy könyvet.

Egy óra múlva hallom az ajtót, és meglepődöm… az a fiú jön be, aki Rikuékkal volt az ebédlőben.

- Szia – köszön mosolyogva, de ahogy észrevettem, először ő is ledöbbent kicsit. Én még most is csak pislogok, mire ő újra megszólal. – Elsős vagy? – kérdezi, mire aprót bólintok, és leteszem a könyvet.

- Öhm… szia. - motyogom, és ránézek. Oké, kis fáziskésés…

- Rikuék megemlítettek ez ebédlőben. - mondja, majd elmegy a szekrényéhez, és elkezd kutakodni. Én bemegyek utána, és megágyazok.

- Csendes vagy… - jegyzi meg, majd leveszi a fölsőjét. Gyorsan elfordulok, kicsit piros arccal. – pár haverommal lemegyünk focizni, nem jössz? – kérdi, majd nadrágot is cserél, ahogy hallom.

- Nem nagyon tudok focizni… - motyogom, és leülök az ágyamra.

- Ugyan… azt mindenki tud. – jön elém mosolyogva, már teljesen felöltözve. – Öltözz át… megvárlak. – mosolyog rám, én meg kicsit félve nézek rá.

- Oké… - motyogom, majd a szekrényemhez megyek, és előveszek egy másik, kényelmesebb térdnadrágot ennél, meg egy másik fekete pólót.

- Ujjatlanod nincs? – jön mellém, mire megrázom fejem. – Akkor majd én adok. – mondja, én meg nagyokat pislogok rá. Ami neki jó, az nekem nagy… kezembe nyom egy fekete ujjatlan pólót. – na, vedd fel gyorsan. – ül le az ágyra. Ugye nem akarja végignézni ahogy öltözök? Szégyenlős vagyok, na. De ahogy látom, nem szándékozik elfordulni vagy valami, én meg nem akarom magam lejáratni előtte, szóval nekiállok átöltözni.

- De vékony vagy. – csodálkozik el, miközben a pólóm cserélem. Nem mondok rá semmit, csak gyorsan átveszem a nadrágom, majd összepakolok magam után.

- Amúgy a nevem Aoi. – nyújtja felém a kezét, amit el is fogadok, és kezet rázunk.

- Ruki. – mondom halkan, majd elmegyünk a kollégium mögé.

Mikor odaérünk, azonnal megpillantom Kisakit, és Rikut, majd mikor jobban körülnézek, az én osztályomból s van itt pár gyerek.

Mikor odaérünk a pályára, Riku kezébe veszi a labdát, és idejön.

- Nahát… ő a szobatársad? – néz Aoira, és csak mosolyog.

- Igen. – mondja, és visszavigyorog Rikura.

- Ezt meg minek kellett idehívni? – jön egy kicsit sem kedves kérdés Kisakitól.

- Gondoltam így jobb lesz a játék… - mondja Aoi, és kiveszi Riku kezéből a labdát.

- Ruki, Aoi és Saga, ti velem lesztek… Iori, Tora, és Kai ti meg Kisakival. – mondja Riku, és mindenki a pályára megy.

Bevallom, még mindig félek ettől, mert nem szoktam focizni… nem tudom mik a szabályok. Az addig oké, hogy a labdát hova kell rúgni, mert ezt mindenki tudja, de a szabályok… na, azokkal tényleg nem vagyok tisztában.

A kapu elé megyek, Riku áll a kapuban, Aoi meg az a másik szőke – nem jegyeztem meg a nevét – előre mentek. Veszek egy mély levegőt, majd Aoi még egyszer ránk néz, és elkezdik a játékot. Egyből a szőkéhez kerül a labda, és be is célozza a másik kaput, de még idő előtt elveszi tőle Kisaki a labdát. Ő viszont tök simán eljut idáig, és én nem tudom, mit kéne csinálnom. Megpróbálom elrúgni a labdát, de sosem sikerül, mindig mellé megy. Ezen Kisaki jót vigyorog, majd kicselezve engem, ki is kerül, és kapura lő. Riku kivédi, és lepasszolja nekem a labdát. Nem tudom, miért pont nekem, mikor Kisaki itt van tőlem két lépésre, Aoi a pálya másik felén, a szöszi meg a közepe felé. Hát akkor elrúgom a szöszinek a labdát, aki lepasszolja Aoinak, és ő elviszi a kapuig, ahol megpróbálja rálőni, de Iori elveszi tőle a labdát.

Ez elég sokáig hasonlóan történik, majd amikor az egyik fekete hajú – Kai, vagy Tora - jön a kapu felé a labdával, én megint próbálom elvenni tőle a labdát, és meg is szerzem, és vinném is tovább, de valaki nagyon erősen bokán rúg, vagy elgáncsol, nekem teljesen mindegy, a lények, hogy nagyon fáj. Elesek, arccal a betonra, ami megint nagyon fáj. Hangos trappolásokat hallok, és két kezet az én két felsőkaromon, mikor már négy kéz-láb vagyok a betonon. Felsegít az a valaki, aki megfogta a kezem, majd segít lábra állni. Ekkor észlelem, hogy a bal térdem csúnyán felszakadt, és vérzik is, ezen kívül a tenyeremről lejött a bőt, és az arcom nem látom, de az is nagyon fáj. Aoi segített fel.

- Basszus, jól elestél. – mondja Riku, és elém jön, majd megfogja a kezem, és a tenyerem nézi. – Baszd meg, Kisaki… Jobban is figyelhetnél. – mondja Kisakinak, aki nekünk háttal áll.

- Nem tehetek róla, hogy ő ilyen béna. – morogja, és Ioriékhoz megy. Én meg alig bírom ki, hogy ne sírjak. Már említettem, hogy érzékeny vagyok, és ezt nem akarom kimutatni, így mielőtt eltörne a mécses, megszólalok.

- Én inkább felmegyek. – motyogom remegő hangon, majd a földet pásztázom…

- Felmenjek veled? – kérdi Riku. Még csak az kéne… megrázom a fejem, hogy nem kell, majd el is indulok a kollégium felé. Miközben a szobám felé ballagok, szipogni kezdek, de még nem sírok. Vannak páran a folyosón, nem akarom jobban leégetni magam. Az a szerencse, hogy nem szakadt ki egy ruhadarab sem rajtam.

Mikor bemegyek a szobámba, leülök az ágyamra, és a tenyerembe mélyesztem arcom, majd halkan sírni kezdek.

Alig telt el egy nap, de már ez történt. Már is van valaki, aki rám talált, és engem cseszeget… mert tudom, hogy direkt csinálta Kisaki, és most biztos jót nevetnek rajtam. Nem is baj, lassan úgyis megszokom. Miért is gondoltam, hogy itt majd barátságosabbak lesznek velem? Ez annyira nem ér…

Kezeimet térdeimre vezetem, és a sebet jól szemügyre veszem. Csúnyán felszakadt… keresek egy zsepit, és letörlöm. Előveszek egy másik ruhát, új alsót, a tusfürdőm, a fogmosó felszerelésem, meg a törülközőm, és elmegyek zuhanyozni.

A víz alatt jól megmosom az arcom, és a sírást is abbahagyom, majd hangokat hallok meg. Négy különböző fiú hang.

- Ruki, itt vagy? – ez Aoi hangja. Jaj, ne… most mit akarnak?

- Ühüm… - nem tudom, hallották-e, de nem is érdekel.

- Végre! Nem tudtam elképzelni, hol lehetsz… - mondja, majd meghallom a szomszéd kabinban a zuhany hangját.

Olyan ez az egész hely, hogy amikor bejössz ide, akkor padok vannak egy kisebb helyiségbe, majd bemész még egy ajtón, ott vannak a zuhanyzók meg a mosdókagylók. A zuhanyzók közt vékony falak vannak, és egy átlagos 170 cm-es emberek a nyakáig érő ajtók… hát én alig látok ki fölötte…

- Majd mehetünk együtt vacsorázni. – mondja Riku, és elmegy az ajtóm előtt, gondolom ők is zuhanyoznak.

Ezután ő is elmegy zuhanyozni, én meg kiszállok, és gyorsan megtörülközöm, majd felöltözök, és fogat mosok.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.