|
Extra I.
Choo 2016.11.02. 14:43
Uruha s Ruki affrjt kvethetitek itt.
Uruha elmesli hogyan talltak egymsra, Ruki pedig a jelenlegi kapcsolatuk llsrl fog meslni. :)
I.
Uruha
n akkor voltam itt pontosan egy ve, amikor Kai megkezdte a munkjt az tteremben. Az
elejn csndes s flnk fibl hamar mosolygs s nyitott, hozzrtõ szakcs lett
mellettem, sõt, mondhatnm, hogy lassacskn flhettem, hogy lekrz. Kiismerhetõ volt,
mint ahogy krlttem a tbbiek is, vagy lehet, hogy csak nekem voltak j megfigyelõ
kpessgeim, elvgre szinte mindenkit ismertem itt, s mindenkirõl tudtam a legfontosabb
dolgokat.
Termszetes, az elejn kiszrtam az rulkod szembe nzve, hogy Reita, az egyik
pincrnk, igencsak megmozgatta a fantzijt. Br õ nem kapott vissza hasonl jelzseket,
mint amiket leadott az orrkendõsnek, mg sem adta fel. Mondjuk, azok a halvny
prblkozsok, nha valban szrevtlenek voltak. Vegyk pldul azokat az elejtett
mozdulatokat, amikor vgighzta a kezt Reita ujjain, amikor kicssztatta neki a tlalt
teleket, vagy amikor olyan flnken rmosolygott, a pincr pedig csak rtetlenl
pislogott r.
Azt hiszem, az elejn szre sem akarta venni Kai kedvessgt ez az idita, mert Rukival
jrt. Ruki pedig nem kedvelte Kait, gyakran hallottam, hogy klnbzõ dolgokkal illeti õt
Reita elõtt, õ meg mit mondhatott volna? Semmit, hiszen nem is ismerte.
A vltozst a tli hnapok kezdetekor vettem szre. Ruki munkja sszecsapott lett,
gyakran hagyott rendezetlenl asztalokat, elejtette a tlcjt, szomorks volt az arca,
vagy dh jtszott a barna riszeiben. Reita, akirõl tudtam, hogy szereti a munkjt,
nagyon meglepõ sebessggel tvozott, mskor mindig ketten mentek el. Szaktottak.
Ezek utn elg feszlt lett a lgkr a munkahelyen, a srcok elkerltk egymst, ahogy
tudtk, de a tbbiek gyakran sszesgtak felettk, mr aki tudta, hogy egytt voltak. Kai
nem rtette a feszltsget a kt pincr kzt, ezt akkor tudtam meg, amikor munka utn,
beltnk inni egyet s elmeslte, hogy ltta õket veszekedni az ltzõben. Nem szvesen
mondtam el neki, hogy az õ Reitja, akirt annyira odavan, jrt az egyik munkatrsunkkal.
Magra is vette elgg, lttam az arcn, amikor kitettem az otthonnl.
Mr azt hittem, hogy akkor is ilyen fancsali kppel ltom viszont, amikor a szabadnapom
utn visszamentem dolgozni, ezrt meglepetten fogadtam a kicsattan jkedvt. Csak gy
szrnyalt, mg az a bizonyos rzsaszn kd is ott lebegett krltte, s amikor Reita
villantott r egy mosolyt, amilyet eddig mg sosem lttam, hogy Kai kapott volna tõle,
azonnal megrtettem a helyzet mirtjt. Reita burkoltan, de rhajtott az rtatlan Kai-
chanra.
Az egyszerû kis barti gesztusokbl bensõsges rintsek lettek, prszor mg lelst is
vltottak, amikor a kis szgyenlõs Kai engedte, mert azt hitte nem ltja õket senki. De
Uruha mindent ltott, s mindent tudott, mg azt is, hogy Rukit mennyire ette a fene
ezalatt az idõ alatt, s csak mg jobban megutlta a szakcssegdemet.
Az egyik dlutni mûszakunkat kezdtk meg, n pont akkor lptem be a konyhba, amikor
Reita puszit adott annak a drga teremtsnek. Elmosolyodtam, amikor meglttam milyen vrs
lett az arca.
– Ti most jrtok? – bktem oldalba bizalmasan, halkan suttogva, mikzben pp hozzvalkat
szeleteltnk. Kainak zavarban kipottyant a ks a keze kzl s szgyenlõsen hzta ssze
magt.
– Mirõl beszlsz?
– Pedig igazn gy tûnik… – fordultam fel, jt derlve a paprikapiros arcn. – Egytt
jttk, egytt mentek, puszit ad, s akrhnyszor kiadod az telt, rd mosolyog, az elõbb
pedig, amikor n adtam, megkrdezte, mit csinlsz. Mintha nem lenne egyrtelmû, hogy
fõzl… – vigyorodtam el. Reita egyrtelmûen kedvesebben viselkedik vele, mint ahogy valaha
Rukival bnt, br õ sem volt vele egy kezes brny. Ahhoz kpest, hogy õ hnyszor
flrelpett abban a kapcsolatban, ahogy hallottam, Reita mindig visszafogadta. Vagyis,
mgsem mindig.
– Ht… Mi csak…
– Azt ne mondd, hogy csak bartok vagytok! – kuncogtam, lvezve, hogy egyre mlyvrsebb
rnyalatot vett fel, nyaktl felfel.
– Pedig de – pislog rm, mire legyintek, s inkbb a figyelmem a hagymknak szentelem,
jra.
– Vak is ltja, hogy vibrl kztetek a levegõ – mondom somolyogva az orrom alatt, nem
trõdve tovbb azzal, hogy mentem felrobban a feje. Mert mellette boldogsg is ltszott a
szemeiben.
Ht, vgl is sszejtt neki az, amire azta vgyott, hogy idekerlt. Reita felfigyelt r,
s ahogy lttam azon a vrbeli macsn, egyre jobban engedi magt behlzni Kai
kedvessgnek s szeretetnek. gy ltszik mindenki boldog, kivve egy valakit...
– Nzd meg, hazaviszi, ezt el sem hiszem, engem be sem engedett lni a szaros autjba.
J, taln az elejn, de aztn... – dohogta Ruki, az alacsony termethez kpest nagyon
hangosan, mikzben bevgta a munkaruhjt az ltzõszekrnybe. n mr a kabtom vettem
fel mellette, mosolyogva nztem a zsrtlõdst.
– Taln, ha hûsges vagy hozz, akkor engedte volna. Tudod, valamit valamirt – vontam meg
a vllam, s a nyakamba tekertem a slamat. Rm nzett a barna szemeivel, a mreg
forrongott bennk.
– Ezt meg te honnan tudod? – fonta keresztbe karjait maga elõtt, mikzben bellt elm.
Alig rt a vllamig, ezrt nem sokat rt a fenyegetõ pozcija. Kedves mozdulattal toltam
el az utambl, s elindultam az ajt fel.
– Teljesen mindegy – vlaszoltam s rmarkoltam a kilincsre.
– n szerettem – motyogta mgttem alig hallhatan, de nekem mg pont elrt a flemig a
hangja.
– Ha ez gy van, akkor most hagyd, hogy boldog legyen Kai mellett. – Htrapillantottam a
vllam felett. Ruki durcsan felfjt arccal szorongatta a kabtjt.
– Olyan tenyrbe msz a mosolya...
– Kai rendes src – fordultam fel, õ pedig mrgesen morrant rm.
– Ne kezdd mr te is. – Elmosolyodtam a gyerekessgn.
– Inkbb siess. Hazaviszlek, gy is hideg van, s messze laksz, nem? – forgattam meg
ujjaim kztt a slusszkulcsom, mire egy pillanatra megvillant a tekintete, s rgtn
megfeledkezett az elõzõ bosszsgrl.
– Az remek lenne – azzal magra ciblta ruhit, s mr mellettem is termett. A kocsimig
nem szltunk egymshoz, lttam, hogy elmerlt a gondolataiban, ezrt nem is erõltettem a
trsalgst.
Bekapcsoltam a fûtst, miutn elindultunk, Ruki jlesõen shajtott fel.
– Elfradtam ma.
– Sokan voltak – blintottam.
– Jn a karcsony, mindenki kedveskedik a szerelmvel – motyogta maga el sszerncolt
szemldkkel, mire muszj volt felnevetnem.
– Ezt a pukkancs arckifejezst! – Szinte a kormnyt csapkodtam a rhgstõl, de amikor
meglttam a rideg tekintett, azonnal lefagytam. Ha ezzel lni lehetne, mr rg halott
lennk. Megkszrltem a torkom. – Bocsi.
– Te teljesen hlye vagy. Na, mindegy. Bejssz egy tera? Mg csak... fl kilenc –
pillantott a telefonja kijelzõjre. – Kaptam cseresznyevirg tet Aoitl, megkstolhatnnk
– lebegtette meg az lben tartott paprzacskt.
– Legyen.
Knyelmesen htradõltem a fotelben, amg Ruki feltette a tea vizt, majd csszket s
harapni valt tett az asztalra.
– Nagyon rgen jrtl nlam – jegyezte meg, miutn kinttte a csszbe a tet.
– Igen – nyltam a gõzlgõ ital fel. Ez most jl fog esni.
– Komolyan, meghv egyltaln maghoz tged valaki? – huppant le mellm egy fradt
shajjal ksrve. Nem akartam megjegyezni, hogy Kainal voltam egyszer-ktszer, megknlt a
finom, kkuszos stemnyvel.
– Nem igazn...
– Nem csodlom.
– Mirt? – nztem r a bgrm takarsbl.
– Te nem hallod magad? Alig beszlsz, akkor is gy beszlsz, mint egy robot – forgatta a
szemt.
– Aranyos vagy – mosolyodtam el, mire elpirult.
– Ember, mi van veled, ez nem bk volt? – nylt zavarodottan egy keksz fel, majd felm
tartotta az dessges tlat, gy n is vettem.
Mellesleg igaza volt, sosem voltam valami beszdes, mgis, miutn megittunk egy kancs
tet, elropogtattuk az sszes rgcst, mg mindig beszlgettnk. Sok mindent megtudtam
Rukirl, olyan dolgokat, amik eddig csak pletykaknt jutottak el hozzm, a tbbiektõl.
Abba is belekezdett, hogy az elejn azrt csalta meg annyiszor Reitt, mert õ sosem mondta
neki, hogy szereti, s csak fltkenny akarta tenni, de a vgn, valamirt mindig
elragadta a hv s a cskoktl az gyig szaladtak az esemnyek. Mindenesetre ezt furcsnak
talltam, de nem nevettem ki a butasgt, gy is elg knyelmetlenl rezte magt, ahogy
lttam.
Taln tizenegy krl jrt az ramutat, amikor kiksrt az ajtig, ahol sszehzta magn a
kardignt, amit lekapott a fogasrl.
– Kszi a meghvst – fordultam fel a kszbn, pont amikor elnyomott egy stst. Igazn
aranyosnak talltam abban a pillanatban azt a gonosz kis trpt, aki mindig csak szitkokat
szrt a szjbl az utols pr napban. Elveszett abban a nagy felsõben, a papucsbl flig
kilgott a sarka, mert gy csoszogott mellettem az ajtig, s kcos volt a haja a kanapn
folytatott fetrengstõl.
– Megismtelhetnnk – bokszolt bele jtkosan vllamba, de fradt volt a mozdulat. A keze
mr gy esett vissza a teste mell, de mg mielõtt odart volna, elkaptam a levegõben s
az ujjai kz fûztem a sajtjaimat. Nem zavartattam magam, nem foglalkozva a
pironkodsval a szm el emeltem a kzfejt s rleheltem egy apr cskot. Nem sokig
hagyhattam rajta a hideg ajkaimat, mert elrntotta, megfordtott s kilktt az ajtn.
– Te idita – csapta rm az ajtt, de mg mielõtt teljesen becsukta volna, kidugta rajta
fl arct s gy motyogott nekem. – Holnap tallkozunk.
Mosolyogva oldalaztam az autmig, s belve, mielõtt elhajtottam, lttam Ruki kmkedõ,
aranyos arct a hz ablakbl.
Msnapra sikerlt megdumlnom magammal az elõzõ esti cselekedetem mirtjt, gy anlkl
tudtam Ruki el llni, hogy zavarban lettem volna azrt, mert kpes voltam kzcskot adni
neki. Mint egy nõnek, krlbell. Elragadott a hv, be kellett vallanom õszintn, ha
msnak nem is, ht nmagamnak, hogy abban a pillanatban vonznak talltam. Vonznak.
Az ltzõben tallkoztunk. Kapkodva ltzkdtt, s meg mertem volna eskdni, hogy prblt
a kinyitott szekrnye keskeny ajtaja mg rejtõzni. Nem hagyhattam sz nlkl.
– Mondd csak, jl vagy? – Bizonytalanul lestem r, mialatt lefejtettem magamrl a vastag
kabtot.
– Mirt ne lennk? – Rajtakapottan csapta be a szekrny fm ajtajn, aminek a csattansra
mindketten megrezzentnk.
– Nem aludtad ki magad? – nkntelenl pillantottam vgig a meztelenAC felsõtestn, az ingt
kezei kztt szorongatta. Nem volt izmos vagy kigyrt, Ruki teste teljesen htkznapi
volt, s br mindenki tudta, hogy szerette a hast, nem volt neki szgumija. Pont jl
nzett ki, tagadhatatlanul jl.
– De. Tkletesen aludtam. Te meg, ha sikerlt abbahagynod a gusztlst, akr el is
fordulhatsz! – drrent, majd htat fordtott nekem, n pedig reflexbõl felrhgtem.
– Szgyenlõs vagy?
– Olyan hes tekintettel nztl, mint aki mindjrt rm veti magt, mit gondolsz? –
Srgetve gombolta ingt.
– Dehogyis.
– , dehogynem. – Immron begombolkozva, teljes harci dszben, karba tett kzzel
szobrozott elõttem.
– Elpirultl – jegyeztem meg halkan, szrakozottan lvezve a reakcijt.
– Kapd be.
– Ez nekem gy tl gyors, Ruki.
– Baszd meg.
– Az elõbb szltam, Ruki. – A vigyorom teljes volt.
– , utllak, Uruha – viharzott ki, maga utn becsapva az ajtt, n pedig elnevettem
magam.
Hogyan nem vettem szre, hogy ez a src ennyire des?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
Frissts
