Ruki
Nem esett több szó közöttünk arról a dologról, ami majdnem megtörtént, ha Die nem jön be.
- Die, miért olyan távolságtartó velem Kyo?
- Nem akartuk elmondani, de oké. Nem véletlenül nyitottam rátok - mosolyodik el, mire telibe pirulok. - Hanem mert be kellett mennem. mert te egy angyal vagy, egy ártatlan kisfiú, már bocsánat- teszi hozzá gyorsan, arcomat látva. - De neked és Kyónak nem szabad eleve szerelmesnek sem lennetek, nemhogy azt dolgot csinálni. Tudod, nálunk ez nem tilos, de nálatok minden ilyen igen. Gackt kicsit kiakadna, ha megtudná. hogy majdnem mi történt. Meg az apádat csak akkor tudjuk legyőzni... Hogyan mondjam finoman? Ha nem fekszel le Kyóval. Mert akkor már nem leszel ártatlan angyal, hanem még jobban magába ránt a sötétség.
Ezekkel a szavakkal hagy itt. Na, jó, ebbe bele sem gondoltam, csak mentem a szívem után. Mit beszélek, én egy angyal vagyok, nem szerethetem Kyót! Ő gonosz.
Ó, de, pedig szereted, vonz a gonoszságával együtt!
Már megint magammal beszélgetek! Nagyon jó. Bedilizek ezen a helyen. Az is biztos. Gyorsan megkajálok, majd felrohanok a szobámba, majd bezárom az ajtót. Nem tudom, mi a fenét csináljak itt. Unatkozom, és még a barátaimat se láthatom, mert amit tettem, megtudták a szülők, és nem engedik őket hozzám az angyal apukák.
Olvasni sincs kedvem, főleg itt nem - lapozgatom kedvetlenül a könyvet. Kopognak az ajtón, de nem nyitom ki, pedig sejtem ki az. Erre hirtelen megjelenik Kyo a szobámban.
- Atya úr isten - ugrok meg.
- Nem éppen.
- Nem vagy vicces - megyek tőle távolabb. - Mit szeretnél? - nézek rá.
- Mondjuk gyakorolnod kéne az erődet, mert nem nagyon élvezem, hogy egy angyal úgy idéz meg, ahogy ő akarja.
- Hidd el, én se élvezem - állok fel. - Akkor menjünk. - Próbálok semleges hangnemben beszélni, néha össze is jön.
A próba nagyon rossz, folyton megjelelik olyan kinézetben. Nem szép látvány, sőt egyenesen ronda. Már azt se tudom, hányadik próbálkozásra, de mind a ketten fájdalmasan esünk térdre, majd dőlünk el oldalra.
- Ez nagyon fáj.
- Nem neked izzik az egész tested - sziszegi fájdalmasan.
Fél szemmel Gackt-samát látom meg.
- Már csak te hiányoztál - hallom meg Kyo hangját.
- Gondoltam megnézem, hogy haladtok, de látom rosszul. Toshiya küldött egy levelet.
- Jaj, de jó - tápászkodik fel fájdalmasan Kyo, de vissza is dől. - Jó, inkább olvasd fel.
- Jó.
"Ma éjfélig adjátok át a fiamat. Ha ez nem történik meg, akkor azonnal indítom a háborút. Nem tudhatjátok melyik tanár és diák áll az oldalamon. Az angyalok és a démonok közül is álltak át. Nem kérem többet. Takanori az én gyermekem, csak nekem van jogom hozzá, senki másnak. "
- Milyen kedves, ő az egyetlen angyal, bocsánat, most már kitaszított, hiszen senkinek nem kell. aki nem fogadta magához a gyerekét, és nevelte rendesen - néz Gackt-samára Kyo. - Mit vársz most tőlem? Már nem is tudom, mióta gyakorlunk, ez nem fog menni. Nem tudunk összedolgozni - akad ki. - Nem bírja irányítani. Nagy kihívás ez egy gyereknek, főleg hogy az anyja meg boszorkány volt. Szóval nagyobb az ereje, mint azt mi hinnénk. Fel fogja emészteni.
Minden szava fáj. Mintha nem tudná, hogy képes vagyok rá... De lehet, hogy igaza van. Nézem őket, ahogy vitáznak. Ránézek az orchidea mintára a csuklómon. Megint erősödött.
Elhúzott szájjal állok fel.
- Szerintem jobb, ha feladjuk, soha nem leszek jó - suttogom.
- Takanori, ne add fel - fogja meg Gackt a karomat. - Sikerülni fog.
- Mégis hogy? Alig van pár óra hátra éjfélig. Valljuk be, ha rajtam áll ez a dolog, akkor az egész világ maga lesz a Pokol - nézek rá Kyóra.
- Én örülnék neki. De mivel a jó és a rossz egy arányban kell legyen, így ez nem történhet meg. - Sóhajtok.
- És most mi lesz?
- Van egy ötletem - mondja Gackt-sama. - Előre is bocsánat, Ruki, ez fájni fog - ragadja meg a karom, majd az orchideán keresztül elkezdi felvágni az erem, mire üvöltök.
- Gackt, mi a francot csinálsz? - hallom Kyo dühös hangját. Érzem, hogy a düh veszi át a helyét bennem az ép gondolatoknak. A szemem koromfeketévé változik. A sebem, érzem, hogy kezd begyógyulni, de érzem a vérem szagát. Végignézek rajtuk. Érzem, hogy a tudatom jelen van, de még sem tudom irányítani a testem.
- Ruki nyugodj meg és próbáld a saját tested irányítani. Ne pedig Kyóét. Hallasz?
- Elég rémisztő, ahogy így kinéz - állapítja meg Kyo.
- Most tényleg ezzel vagy elfoglalva? - akad ki Gackt. - Inkább segíts!
- Ruki. Próbáld meg irányítani magad, jó? - lép közelebb hozzám Kyo. Most nem fáj, ahogy megérint, sőt egymást töltjük meg a tűzzel.
- Na, jó, ne töltögessétek egymást tűzzel. Elég legyen.
Próbál minket szétszedni, de nem megy. Egyre szorosabban fogom Kyót, mire érzem, hogy a teste kezd megint átalakulni. - Kyo, te is urald magad!
- Igyekszem - sziszegi és próbál ellenállni nekem. Nagy nehezen sikerül a tudatomat elválasztanom Kyóétól, így mind a ketten a seggünkön kötünk ki.
- Aú - jajdulok fel. Most már érzem, hogy hol égetett meg.
- Ruki, sikerült! - örül Gackt-sama, meg a semmiből Die is csatlakozik.
- Basszus, pont a legjobb részre érkeztem. Ügyes vagy, Ruki. Nem gondoltam, hogy menni fog, messzebbről már láttam, hogy baj van. Kérdőn Nézek rá . - Korom fekete volt az ég a suli felett, és az csak akkor van, ha Kyo átváltozik, és magától nem szokott, vagyis itt nem.
- Hm, tetszett a műsor! - hallunk meg egy gúnyos hangot.
- Toshiya! - ránt maga mögé Kyo, mire felszisszenek, megint egy égés. Megfogom fájó kezem, és úgy nézek ki a válla fölött..
- Te tényleg az én gyerekem vagy - vigyorogja. - Ha ezt tudom, én neveltelek volna fel.
- Miattad halt meg anya! - mondom mérgesen. Azt hittem gyenge lesz a hangom, de teljesen erős volt. - Pedig tudtad, hogy mivel jár, ha ez ember és egy angyal...
- Anyád is tudta. De akart téged, azt hitte, máshogy lesz, mert boszorkány vérvonalból származik, de nem így lett.
- Ennyi? - néz rá Kyo. - Életed szerelme volt, és a fiadnak így közlöd, miért halt meg az anyja? Még magadhoz se vetted! Pedig miattad született meg, felelsz érte, akár a többi angyal a gyerekéért.
- Ilyen érzelgős lettél, Kyo? - vigyorog, szinte vicsorog.- Képzeld, szerettem a feleségem. Szerinted miért lettem kitaszított? Azzá váltam, mert elvesztettem. A Mennybe már akkor sem láttak szívesen, amikor megtudták, elvettem, most már a Pokolba se mehetek. Egy átkozott, kitaszított lettem. A fiamat akkor is elviszem magammal - indul meg felénk.
Kyo
Másnapig kerülöm Rukit, egészen addig, amíg Die rám nem parancsol, hogy takarodjak gyakorolni vele, mert magától nem fog neki menni.
Tehetetlen angyalképződmény - indulok el morgolódva a szobája felé, miközben próbálom messzire űzni az iránta érzett vágyat.
Megállok az ajtaja előtt, hallgatózom egy kicsit, de semmi mozgást nem érzékelek, ezért bekopogok, de nem nyílik, és még csak invitálást se hallok. A teleportot használva egy csettintéssel megjelenek előtte. Hatásos belépő; szinte leszédül az ágyról ijedtében.
- Atya úr isten - hajítja el a kezében tartott könyvet.
- Nem éppen - szalad gúnyos mosolyra ajkam.
- Nem vagy vicces - dörmögi orra alatt, mire megforgatom a szemem. Már a humort sem értékelik ezek a nephilimek?
- Mondjuk gyakorolnod kéne az erődet mert nem nagyon élvezem hogy egy angyal úgy idéz meg ahogy ő akarja - állok meg előtte karba tett kézzel, és jelentőség teljes pillantást vetek rá. Olyan, ami azt sugallja, hogy most indulás gyakorolni.
- hidd el én se élvezem . Akkor menjünk - tápászkodik fel. Kiszúrom, hogy rám sem akar nézni, talán zavarban van... De nem teszem szóvá.
Kimegyünk az udvarra, a kerítés mellé, ahol el van választva a két iskola. Magasabbra húzom a tűzfalakat, hogy ne lássanak minket a túloldalról, azt hiszem, így is megvan a véleményük Rukiról. A saját diákjaim pedig nem láthatnak a fal miatt, amit a biztonság kedvéért magunk köré húztam. Ki tudja, sikerül-e neki? Ha igen, nem áll szándékomban lemészárolni az egész iskolát.
Ruki próbál koncentrálni, végül a hatodik próbálkozásra sikerül átváltoztatnia, de látom, hogy szenved a dologgal, aztán pedig a fájdalomtól. Sokadjára, amikor már a szárnyaim és előjönnek, egyszerre rogyunk térdre és zihálva heverünk a földön. A ruháim szénné égtek, a kevés energia miatt az alsóm épphogy megúszta - nézek végig magamon, a combon csupa égés.
- Ez nagyon fáj - nyögi, mialatt felül. Nem néz rám, ezért fájdalmasan morogva válaszolok.
- nem neked izzik az egész tested - húzom fel magam én is ülőhelyzetbe, és akkor megpillantom Gacktot. Fintorba húzódnak a vonásaim, hangot adok a nemtetszésemnek.
- Már csak te hiányoztál.
- Gondoltam megnézem, hogy haladtok de látom rosszul. - Gondterhelten húzza össze szemöldökét. Komolyan, ha ezek tudnák, hogy én mit érzek, már rég belehaltak volna - dünnyögöm magamban. - Toshiya küldött egy levelet.
- Jaj de jó. - Megkísérelem a felállást, de nyögdécselve rogyok vissza a térdemre. Francba! Teljesen elvette az energiám a sok felesleges próbálkozás. - Na jó, inkább olvasd fel.
Toshiya fenyegetőnek szánt levele meghallgatása után felmegy bennem a pumpa. Ökölbe szorul a kezem, és olyanok csúsznak ki a számon, amit nem akarok mondani. Látom és érzem, hogy megbántom Rukit, elkeseredik. Én is el vagyok keseredve, ha belegondolok, hogy rajta múlik az egyensúly! - temetem kezeim közé arcomat és próbálom megnyugtatni magam.
- Van egy ötletem - csattan fel hirtelen Gackt, mire felé pillantok. Ne, csak neked ne legyen semmilyen ötleted. Várakozva figyelem, mit művel. Odamegy Rukihoz. - Előre is bocsánat, Ruki, ez fájni fog -azzal megragadja a kezét és következő pillanatban az undorító, hosszúra nőtt körmével belevág a csuklójába. Belém szorul a levegő, amikor Ruki vére elkezd folyni, és ahogy megérzem annak illatát, elönti a vörös köd az agyam. Felkelek a földről, és görnyedve araszolok közelebb. Ruki teste ledermed, a pupillája eltűnik, a szemfehérje befeketedik.
Felhörrenek, olyan hirtelen ér a testemet újra átjáró forróság, a szárnyaim csapkodnak, és nem én irányítom őket, de a testem nem alakul át. Belevájom karmaimat a combomba, hogy érezzem, én irányítok.
- Ruki nyugodj meg és próbáld a saját tested irányítani. Ne pedig Kyóét. Hallasz?
- Elég rémisztő ahogy így kinéz - nyöszörgöm, és belekapaszkodom az angyal vállába, hogy kihúzzam magam.
- Most tényleg ezzel vagy elfoglalva? - dörren rám. - Inkább segíts!
Sóhajtva állok elé, de ő nincs itt, csak a teste, próbálom magához téríteni. Megragadom a karját; Ruki megrándul, megrázza a fejét. Újra itt van? Az alkaromba kapaszkodik, és úgy érzem, az energia eloszlik a testemben, a kezembe összpontosul, majd átáramlik Rukiba, akinek fellángol mindkét karja. Elvigyorodom. Sikerült volna?
Gackt megpróbál szétszedni minket, hogy hagyjuk abba, ami jó ötlet, mert én is érzem a körülöttünk növekvő erőburkot. Végül Ruki pillantása újra a régi lesz, és mintha villám csapna közénk, ami elszívja az összes erőm. Egyszerre huppanunk a földre, de az elismerő mosolyt nem tudom levakarni a képemről.
- Basszus pont a legjobb részre érkeztem . - Ugrik közénk Die, és tapsolni kezd. Ruki zavartan pirul el. - Ügyes vagy Ruki. Nem gondoltam, hogy menni fog messzebbről már láttam, hogy baj van - gesztikulál, szinte lecsapja Gacktot, aki fújtatva áll arrébb. Már épp felröhögnék, amikor kiszúr a szemem valami nem ide illőt.
Toshiya...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
