Kab�t

Kopottas kab�t hever az asztal sz�l�n, m�r legal�bb �t helyen meg kellett varrni, de Te �gy sem vagy hajland� megv�lni t�le. Pont olyan, mint a sz�ved: foltokkal teli.

Az ablak el�tt �llsz, a zuhog� es�t �s a v�ros elmos�d� f�nyeit figyeled k�zben pedig az es� kopog�s�t, sisterg�s�t �s a k�rny�k �sszes zaj�t hallgatod.

M�r legal�bb t�z perce nem sz�lalsz meg, de nem �ll sz�nd�komban megzavarni, am�gy sem lenne mit mondanom. Az �vek alatt kifogytam m�r a szavakb�l.

K�t h�napja azt hajtod, hogy elm�sz, hogy mindent itt hagysz v�gleg, mert m�r nem b�rod tov�bb. M�gis minden d�lut�n azt ajt�m el�tt �llsz.

N�ha azt k�v�nom, hogy mikor legk�zelebb megsz�lal a cseng�m �s ajt�t nyitok, ne te �llj ott.

- Elmegyek – sz�lalsz meg rekedtes hangon. A kijelent�sed p�r perc n�ma csend k�veti, m�r sz�zszor hallottam ezt t�led.

- Ahogy j�nak l�tod – vonok v�llat s�hajtva, mintha m�r nem j�tsz�dott volna le ez a besz�lget�s k�zt�nk ezerszer. Le�l�k az egyik sz�kre, a kezeimre hajtom a fejem, f�radt vagyok. M�r igaz�n belef�radtam.

A l�pteid zaja visszhangzik. Cs�rg�s, ruh�k egym�shoz s�rl�d�sa, azt�n n�ma csend. Megsim�tod a fejem, de nem n�zek fel R�d, nincs er�m.

�- Viszl�t! – suttogod. Tal�n ma t�nyleg megteszed. A bakancsod sarka kopog a hideg j�r�lapon, ami a konyh�t�l, az el�szob�ig vezet. A kilincs nyikorog, ahogy lenyomod, m�r r�g meg kellett volna olajozni. Megannyi zaj t�r be, ahogy kinyitod az ajt�t.

Ha �szint�n nem mondhatom, hogy szeretlek, akkor nincs mi�rt visszatartanom.

Felemelem a fejem, de m�r csak a v�llad l�tom, ahogy elsuhansz, amikor bez�r�dik m�g�tted az ajt�. Tal�n v�gleg.

Viszl�t, Reita!

Menj, amerre a sz�ved �s a l�bad visz, de k�rlek, holnap ne gyere �jra.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.