Egy ideje az emberek fur�n tekintenek r�m, �szrevettem, de nem igaz�n tud ez engem �rdekelni. Azt mondj�k megv�ltoztam, nemcsak a kin�zetem, hanem a stilusom is, nameg az �zl�sem, ami szerint�k pocs�k.  Sokan a bar�ti t�rsas�gomb�l el nem tudj�k k�pzelni, hogy mit szeretek p�ld�ul az �ltalam kedvelt zen�ben, hisz az nem m�s, csak ny�vog�s, macskazaj... Nem tudj�k �k, hogy mi is az igazi zene, mi az a sz�, hogy „m�v�szet”.   Nem tudj�k milyen az, mikor  a dallamok meg�rintik a sz�vedet, mikor a hangok a lelkedbe ivodnak �s boldogs�ggal t�ltenek el. Nem tudj�k milyen az, amikor a zene �s a sz�veg t�k�letes �sszhangban van, amikor a m�ly f�rfihang sz�vb�l zengi a szavakat, s nem csup�n �resen cseng� mondatokkal prob�l elk�pr�ztatni, hanem f�ld�nt�li gondolatokkal. �n is csak nemr�giben fedeztem fel a zen�ben rejl� ef�le sz�ps�geket, az�ta viszont h� vagyok a dallamokhoz. M�r nem tudom hogyan bukkantam r� a kedvenceimre, tal�n ez nem is fontos, de akkoriban olyan fur�k voltak sz�momra. N�ies �ltz�k, smink �s m�g ann�l is �rdekesebb frizur�k, amikre nem tudtam hogyan reag�lni. Eml�kszem, legel�sz�r n�ztem a k�peket, keresg�ltem rajtuk a dombor�latokat, mert egyszer�en k�ptelen voltam elfogadni, hogy a banda tagjai f�rfiak, �s nem n�k. Nem kellett sok id�nek eltelnie ahoz, hogy csod�lni kezdjem �ket, a sz�ps�g�ket �s a benn�k rejl� h�tk�znapi embereket, magukkal ragadt a l�ny�k. M�gis sz�momra oly el�rhetetlennek t�ntek, ak�r egy luxuslakoszt�ly  a Baham�kon. Egy eg�sz vil�g v�lasztott el minket egym�st�l �s ez nagyon b�ntott. Fiatal voltam, l�zad�korom k�zep�n, egyetlen kiv�ns�gom pedig nem volt m�s, mintsem tal�lkozni tudjak vel�k, v�gighallgassam az egyik koncert�ket, majd v�g�l egy felejthetetlen �lm�nnyel gazdagabban t�rjek haza a sz�mit�g�pemhez �s a netr�l let�lt�tt dalaikhoz.

Sok�ig rem�nykedtem benne, hogy ez az �lom nem oly rem�nytelen, hogy egy napon beteljes�l, de lelkesed�sem egyre ink�bb kezdett lankadni. A csapat mindek�zben szorgosan dolgozott, sorra j�ttek ki az albumok �s a kislemezek, amiket �n �jb�l csak a netr�l voltam k�pes let�lteni, mert a k�zelemben sehol sem voltak kaphat�k. Nemegyszer j�rtam v�gig a zeneboltokat egy-egy kislemez�ket keresve, de sosem volt szerencs�m. Vagy t�l k�s�n �rkeztem, vagy egy�ltal�n nem volt a bolt k�szlet�ben. Igazs�g szerint nem is csod�lkoztam ezen, �s most sem igaz�n csod�lkozom, hisz a jap�n kult�ra aligcsak hogy megjelen az itteni vil�g �let�ben. B�ntott a dolog, hogy mindazok mellett, amiket �k adtak nekem, azt a rengeteg �rz�st �s �lm�nyt, m�g annyival sem viszonozhattam nagylelk�s�g�ket, hogy megvegyem a legg�jabb lemez�ket �s ne a netr�l t�ltsem le illeg�lisan. Azt�n v�g�l belenyugodtam, mert nem volt m�s, mit tehettem volna. F�gg�je voltam a zen�j�knek, egyszer�en k�ptelen voltam megv�lni a dallamokt�l. H�napokon kereszt�l k�vettem a munk�lataikat, b�ng�sztem a koncert list�kat �s rem�nykedtem benne, hogy haz�mat is megl�togatj�k, azt�n v�g�l ez is abamaradt, ink�bb csak n�ha-n�ha meghalgattam p�r daluk.

Eml�kszem, egy es�s ny�ri napon kezdtem el �jra hinni, �jra rem�nykedni, amikor n�v�rem megjelent a h�zunk udvar�n �s r�mmosolygott. Nem sz�mitottam a l�t�gat�s�ra egy�ltal�n, f�leg, hogy nem k�t kilom�ter volt k�zt�nk a t�vols�g. Ott �lt egy megkopott es�erny�t szorongatva, behunyt szemekkel �s m�lyeket l�legzett a ny�ri z�por illat�b�l. Im�dta azt a jellegzetes illatot. Nevetett meglepets�gemen, majd r�mk�sz�nt �s vigyorogva k�rt r�, hogy h�vjam beljebb. M�k�s volt az az eg�sz helyzet, az, ahogy akkor t�rt�ntek a dolgok, de nem csod�lkoztam ezen sok�ig. N�v�rem mindig is olyan volt, mint egy torn�d�. Mindent felkavart maga m�g�tt. Hosszasan besz�lgett�nk mindenf�le apr�s�gr�l, a csal�djainkr�l k�zben anya is becsatlakozott faggat�s�sba. Mes�lt az egyetemr�l, az �lm�nyeir�l �s nem utols� sorban el�js�golta azt is, hogy nemsok�ra megjelenik a reg�nye, amit h�napok �ta t�k�letesitett. Boldog volt, �nfeledt, s �gy �reztem �n is magam, m�g nem olyat mondott, ami kicsit meglepett.

- Viv, ha hiszed ha nem, ezt a GazettE-nek k�sz�nhetem – mondta.

Akkor m�g nem �rtettem pontosan, hogy mit is prob�lt ezzel mondani, hogy hogyan is �rtette igaz�b�l, csak annyit tudtam, hogy � m�g mindig rem�nykedett a nagy tal�lkoz�sban.

Este volt, �n az �gyamban, � a kanap�n forgol�dott, megsz�lalni viszont egyik�nk sem volt hajland�, mintha tudtuk volna, hogy az elk�vetkez� besz�lget�s �jszak�ba ny�l� lesz. V�g�l � m�gis megsz�lalt.

- Van k�t rep�l�jegyem Berlinbe. M�g te f�r�dt�l megbesz�ltem anyuval, hogy elengedjen �s � beleegyezett. – mondta kim�rten, mintha �ppen az id�j�r�sr�l besz�lne.

- �s mit fogunk majd ott csin�lni? – k�rdeztem �rdekl�dve. Fogalmam sem volt, hogy mit tervez.

- Az egyik bar�tom megh�vott mag�hoz ved�gs�gbe p�r napra, de mondtam neki, hogy egyed�l nem �ll sz�nd�komban v�gigutazni f�l Eur�p�t, �gy javasolta, hogy vigyelek magammal – v�laszolt tov�bbra is k�szs�gesen.

- Rendben – feleltem. – Mikor indulunk? – k�rdeztem p�r perc m�lva, majd fel� fordultam �s prob�ltam megkeresni tekintet�t a s�t�tben.

- Holnaput�n reggel hatkor indul a g�p Berlinbe, ami azt jelenti, hogy minimum h�romor�ra ott kell lenn�nk a rep�l�t�ren, sz�val holnap d�lut�n indulunk. Majd n�lam pihen�nk az indul�sig.

Nem v�ltottunk t�bb sz�t aznap �jjel, egy-egy j��szak�n k�v�l. M�snap kor�n kelt�nk, annak ellen�re, hogy mindketten ut�ltuk a reggeleket, � k�l�nlegesen. Mindig is azt hajtogatta, hogy a kor�nkel�s egy ber�gz�d�s az emberben, amit a t�rsadalom b�lyegzett r� �s amit�l nem tud megszabadulni, ha nagyon akarna sem. �szecsomagoltam p�r dolgot egy kis b�r�ndbe, h�tit�sk�mba csomagoltunk egy kis ennival�t az �tra, azt�n v�g�l d�lut�n n�gy�ra fel� vonatra �lt�nk. Az �t nem tartott tov�bb k�t �r�n�l, szinte �szre sem vett�k az id� m�l�s�t. P�r �r�val az indul�s ut�n m�r a lak�s�n voltunk �s ett�k a nemr�giben rendelt pizz�t.

Ny�g�s voltam, amikor hajnali kett�kor �bresztgetni kezdett, megzavarta �lmomat. Nem kellet sok, m�g elk�sz�lt�nk, majd h�vott egy taxit �s kiment�nk a rep�l�t�rre. Nem voltak ott sokan,  rajtunk k�v�l egy fiatal h�zasp�r �s egy �reg n�ni. Akkor d�bbentem �n r�, hogy tulajdonk�ppen azt sem tudom, hogy mit keresek ott, de nem sz�ltam semmit. Sz�tlanul �ltem fel a rep�l�re is, s ugyancsak sz�tlanul �ltem v�gig a felsz�l�st, ami csod�latos volt. Olyan hirtelen emelkedt�nk fel a f�ldr�l, hogy szinte azt hittem lebegek, borzaszt�an �lveztem, s kezdtem kicsit felold�dni is.

Nem tartott sokat az utaz�s, tal�n kett�, maximum h�rom �r�t, �n pedig elgondolkodva meredtem az ismeretlen t�jra. Vend�gfogad�nk ott v�rt minket a kij�rat el�tt, n�v�remmel szorosan meg�lelt�k egym�st, majd hazafuvarozott minket.

J�l �reztem magam, annak ellen�re, hogy �reztem valami nincs rendben, valamit nem osztanak meg velem. Valamit titkoltak. Azt�n az egyik este r�m rontottak, hogy gyorsan �lt�zzek, mert sz�rakozni megy�nk. Felvetett�k velem a legjobb ruh�im, �szt�n�ztek, hogy dobjak magamra egy kis sminket, majd mikor mindenel k�szen voltam mindh�rman t�voztunk a lak�sb�l. �rtetlen�l pislogtam hol egyikre, hol m�sikra, amikor egy nagy csarnok el�tt be�lltunk a hossz� sorban. Semmit sem sejtettem, �k semmit sem mondtak, azt�n egyszer csak elcsiptem egy f�lmondatott p�r n�met rajong�t�l �s akkor mindent meg�rtettem. Igaz�b�l nem is az�rt akarta, hogy Berlinbe menjek vele, mert nem akart egyed�l utazni, l�nyeg�ben nem is az utaz�s volt a fontos, hanem az, ami a sor v�g�n volt. Az �lm�ny, mire v�gytam, a tal�lkoz�s, amir�l �lmodtam, a buli, amit v�gig akartam sz�rakozni. Mind ott volt, mind r�m v�rt �s �n boldogan tettem meg a fel� vezet� l�p�seket.

Az �lm�ny, amit akkor ott kaptam leirhatatlan volt, egyszer�en fantsztikus, minden elv�r�somat fel�lm�lta. Ott voltam egy idegen helyen, egy hatalmas csarnokban, a szinpadon a GazettE zen�lt �s nem utols� sorban ott volt mellettem a n�v�rem, akinek mindezt k�sz�nhettem. Nem voltak el�re sz�l�ak a jegyeink, s�t mondhatni alig vettem ki valamit a szinpadon j�tsz� alakokb�l, m�gis boldog voltam hogy �l�ben l�thatom �rny�kukat, hogy �l�ben halgathatom a dallamokat.

M�snap is �lt m�g bennem az a le�rhatatlan �rz�s, olyannyira, hogy a ny�lt utc�nt neki �tk�ztem valakinek. Eleinte �szt�n�sen magyarul sz�laltam meg, s k�rtem bocs�natot, azt�n mikor megl�ttam az a m�lys�t�t k�rd� tekintetet anyanyelv�n prob�ltam elmondani neki, hogy mennyire sajn�lom. Meglep�dtem. Ott volt, ott �lt el�ttem �s halv�nyan r�m mosolygott, majd intett, hogy semmi gond.

- Miyako vagyok – mondtam neki p�r pillanat m�lva. – Legl�bbis a bar�taim �gy hivnak – vigyorogtam r�, mire � elnevette mag�t. �rtetlen�l n�ztem �t, v�g�l abbahagyta a nevetg�l�st �s hozz�m sz�lt.

- Yuu, csak Yuu – motyogta, majd halv�nyan elmosolyodott.

Azok ut�n az esem�nyek valahogy felgyorsultak. Meghivott egy k�v�ra, amit �n koromra hivatkozva, illetve arra, hogy nem szeretem a k�v� elutas�tottam, helyette megk�rtem, hogy ink�bb h�vjon meg egy te�ra. Vigyorogva �rtett egyet azon, hogy a k�v� mennyire eg�szs�gtelen, majd be�lt�nk egy kellemes kis helyis�gben �s elfogyasztottunk egy-egy poh�r te�t besz�lget�s k�zben. Mes�ltem magamr�l, az �letemr�l, arr�l, hogy mennyire �r�lk, hogy v�gre jelen lehettem a koncertj�k�n, � pedig csak mosolygott �s v�laszolt, ha n�ha-n�ha feltettem neki p�r k�rd�st. Egy�tt nevett�nk prob�lkoz�sain, hogy kimondja igazi nevemet, majd v�g�l d�lut�n f�l�t fel� elbucs�ztunk egym�st�l, de nem v�gleg. Meg�g�rtette velem, hogy majd �jra elj�v�k a koncertj�kre � cser�be aznap d�lut�n egy r�di�s m�sorban egy dalt k�ld�tt nekem, a Te�s l�nynak.       

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.