Aoi

- K�rlek, csomagolj majd be ebb�l a kiad�sb�l �t p�ld�nyt, p�r perc m�lva visszat�rek – pillantottam az el�rus�t� fel�, aki mosolyogva vette �t a kezembe tartott k�nyvet, hogy valahonnan a h�ts� rakt�rakb�l keressen el� m�g bel�le n�gy hasonl�t, �s azt becsomagolva �tadhassa majd nekem. – K�sz�n�m. – b�ktem ki m�g v�g�l, majd gyorsan �tl�ptem egy m�sik k�nyvesboltba, h�tha tal�lok m�g valami �rdekes, �s ritka relikvi�t.

Ak�r egy teherhord� szam�r m�szk�ltam v�gig a boltokat, minden�tt vettem valami olyat, mit nekem neh�z lenne kev�s p�ld�nyba beszerezni, majd a f�lk�sz �zletem fel� vettem az utam, mi egy nagyobb pl�za k�zep�n v�rt a nyit�s�ra.

Mindig is ez volt az �lmom. Egy saj�t k�nyvesbolt, mit �n vezetek, s mi telenes-tele van mindenf�le k�nyvvel, f�ggetlen�l att�l, hogy milyen irodalmi m�fajba sorolhat�, ha egy�ltal�n besorolhat� oda. Most pedig �gy t�nik, v�gre teljes�l az �lmom. A sok k�n, s szenved�s ut�n, min kereszt�lmentem eg�sz �letemben…

***

�rva vagyok. Sosem ismertem a sz�leimet.

Az �rvah�z igazgat�ja, valamikor m�g r�gen, miel�tt elj�ttem volna onnan, azt mondta, hogy az any�m vitt hozz�. Lemondott r�lam, mint holmi rongyr�l, vagy egy olyan term�kr�l, mit a kassz�hoz �rve j�v�nk r�, hogy nem engedhetj�k meg magunknak. Akkor nagyon f�jt, k�ptelen voltam elfogadni, hogy az egyetlen ember, akihez valaha tart�ztam, egyszer�en eldobott. Az ap�mr�l viszont nem tudtam semmit…

Ennek m�r lassan nyolc �ve, az�ta mindenf�le lehet�ss�get megragadtam, hogy p�nzt csin�lhassak. Pr�b�ltam m�r reg�nyt �rni, r�gebben irodalom tan�rom igencsak biztatott a dologgal, de mire a k�ziratom a kiad�hoz ker�lt, valaki koppintotta, �s kiadta a saj�t neve alatt egy m�sik kiad�n�l. Az�ta t�bbet nem is pr�b�lkoztam az �r�ssal, annak ellen�re, hogy ha nekem nem is, de m�snak sikert hozott a reg�nyem.

Igaz�b�l, akkor azt hittem, majd megszakad a sz�vem… A t�rt�net, mit m�s, a saj�tj�nak v�lt, �letem t�rt�nete volt, mit hossz� �vekig csak magamban em�sztgettem, s mihez hatalmas lelkier� kellett, hogy egy�ltal�n pap�rra vet�tsem.

Sok olyan seb szakadt fel akkor, amiket sosem szerettem volna megbolygatni. M�gis, tan�rom biztat�sa, s a rem�ny, hogy tal�n, ha h�res leszek, majd any�m is megkeres, arra k�sztetett, hogy adjam ki magamb�l minden s�relmemet, f�jdalmamat. Mutassam meg a vil�gnak, hogy nekik nincs is mi�rt igaz�n sir�nkozniuk, amikor �gy �rzik neh�z az �let, mert �n, egy h�szon h�rom �ves fiatal sr�c, m�r megj�rtam a poklot is, mik�zben �k a csal�djaikkal �nnepelt�k a kar�csonyt, �j�vet, meghitt hangulatban, nem holmi idegenek t�rsas�g�ban, kik k�pesek kikaparni a szemed, egy plusz szelet keny�r�rt…

�gy �reztem, mintha valaki ellopott volna bel�lem egy darabk�t, ut�lag ennek a hi�nya miatt tagadtam meg magamt�l az �r�s �r�m�t, tartva att�l, hogy a t�rt�net megism�tl�dik.

Ut�na t�bbnyire �rut hordoztam ki m�s �zletek r�sz�re, vagy �ppen j�magam j�tszottam a beszerz� szerep�t. A volt munk�ltat�mt�l tanultam, hogy nem �rdemes egy k�nyv miatt leszerz�dni egy kiad�val. El�g az, ha k�r�ln�zel a t�bbi nagy�zletbe, kik nagyobb mennyis�gben rendelnek meg bizonyos h�res, vagy keresett k�nyveket, s j�magad t�l�k szerzed be.

Az �r mindig is probl�ma volt, s lesz, mert manaps�g igencsak elterjedtek az internetes oldalak, hol rendelni lehet rengeteg k�nyv k�z�l, �ppen amelyiket csak szeretn�d, mellesleg a legt�bb nyomd�nak m�r webshop-ja is van, ami csak m�g ink�bb nehez�ti a k�nyvesboltok �let�t.

Ennek ellen�re, �n �gy �reztem, nekem ezt kell csin�lnom, ebb�l kell �lnem, ha m�r, mint �r� elbuktam, �gy nagy nehezen siker�lt �sszegy�jtenem annyi p�nzt, hogy beind�thassam a saj�t v�lalkoz�som.

Nem volt ki b�tor�tson, ki azt mondja, „Csak �gy tov�bb!”, vagy „B�szke vagyok r�d”. Mindig is egyed�l voltam, mint senki fia, bar�taim sem voltak igaz�n, �szint�n f�ltem att�l, hogy majd �k is magamra hagynak, hogy benn�k is csal�dnom kell majd, �gy ink�bb ker�ltem mindenf�le k�zeled�s�ket az embereknek. Egyed�l Ruki volt az, ki r�m akaszkodott, m�g anno, mikor egy �rvah�zba nevelkedt�nk. Az�ta is, ha tehetj�k, tartjuk a kapcsolatot.

***

- Gratul�lok! – l�pett be Ruki, a f�lig-meddig nyitva hagyott ajt�n. – Mindig is sejtettem, hogy ha te valamit akarsz, azt el is �red – mosolygott r�m j�kedv�en.

- K�sz�n�m – viszonoztam a gesztust, majd magamhoz �leltem r�g nem l�tott bar�tomat. – Mi sz�l hozott erre? - k�rdeztem r�, hisz Ruki egy m�sik tartom�nyban telepedett le, eg�sz pontosan sz�l�v�ros�ban, Kyot�ban a kedves p�rj�val.

- Mondtad volt, hogy nemsok�ra megnyitod a saj�t �zleted, s mivel itt voltam a f�v�rosba, gondoltam belesek, megn�zni, hogy vagy – Ruki az a specifikus ember volt, ki mindig mosolygott. Kiv�ve akkor, ha valaki kihozta a sodr�b�l, dolog, mi el�g ritk�n t�rt�nt meg vele.

- �r�l�k, hogy l�tlak – mosolyogtam h�t �n is r�. - Am�gy milyen �gyben kellett felj�nn�d?

- Kyoval szeretn�nk �r�kbe fogadni az unokah�g�t… - s�hajtott fel kiss� gondterhelten. – Tudod, nemr�giben halt meg a n�v�re, s a s�gora egy aut� balesetben, Kyo sz�lei azonban er�sk�dnek, hogy k�t meleg f�rfi mellett a l�ny nem kaphat j� neveltet�st. Kyo meg azon a v�lem�nyen van, hogy �k m�r �regek, �s nem is tudj�k megengedni maguknak, hogy egy nyolc �ves kisl�nyt neveljenek, tan�ttassanak, mert igaz�b�l m�r lassan alig tudnak saj�t magukra vigy�zni – h�zta el a sz�j�t t�rpebar�tom, ki alig sz�zhatvan�t centi magasnak, ha volt m�rhet�.

 - H�t, ne haragudj, de erre �n nem tudok mit mondani. Engem a n�k vonzottak mindig is, fogalmam sincs, hogy mennyire kapna j� nevel�st egy l�nygyermek k�t apuk�t�l, ez�rt tal�n kicsit meg�rtem a nagysz�l�ket is. – n�ztem r� komolyan. – Viszont azt is tudom, hogy te egy remek ember vagy, Kyo �gyszint�n, �s szerintem mindketten j� sz�l�kk� v�ltok majd.

M�g besz�lgett�nk egy keveset, majd Ruki t�vozott, sietnie kellett, hogy nehogy lek�sse a vonatot. Egyed�l maradtam, s m�r �pp kezdtem volna kipakolni a k�nyveket a dobozokb�l, mikor kintr�l veszeked�s zaja �t�tte meg a f�lemet.

A j� �reg Sugizo-san �zlete fel�l j�ttek a hangok, mi m�r lassan egy hete z�rva �llt. Hallottam pletyk�kat, egyesek szerint meghalt az �reg, m�sok szerint lel�pett, senki sem tudta pontosan, hogy mi t�rt�nt vele, �gy k�v�ncsian vettem a l�p�seim az �zlete fel�, abban rem�nykedve, hogy viszontl�thatom �t.

Csal�dnom kellett. Sugizo-san sehol sem volt, viszont a pl�za �reivel egy idegen fiatal l�ny hadakozott �ppen, hab�r igaz�b�l k�ptelen voltam eld�nteni, hogy n�-e vagy f�rfi.

D�s, telt ajkai, fekete szemceruz�val enyh�n kifestet �zikebarna szemei, s igencsak k�v�natos combjai, mik kil�tsz�dtak a combfixnek h�la, teljesen elbizonytalan�tottak. Olyan volt ak�r egy angyal. Egy angyal, f�rfihanggal…

Veszekedtek �ppen, tulajdonk�ppen a p�nz miatt, �gy t�nt az �reg ad�ss�gokba keveredett, �s err�l a csal�dj�nak mit sem sz�lt, a pl�za adminisztr�tora viszont ig�nyt tartott az �sszegre most, hogy az �reg kim�lt.

- K�rem, adjanak csak p�r napot… - n�zett r�juk szinte k�ny�r�gve az ismeretlen fiatal. – �g�rem, hogy p�r napon bel�l visszafizetem az �desap�m tartoz�s�t…

Megesett rajta a sz�vem, egyr�szt, mert Sugizo-san egyetlen fia �llt el�ttem, kir�l m�r oly sokat mes�lt nekem, m�sr�szt, tapasztaltam m�r �n is meg azt, hogy milyen az, amikor pont akkor nincs az embernek p�nze, amikor a legnagyobb sz�ks�ge lenne r�.

- Kaoru, adj neki p�r napot – sz�ltam k�zbe, majd mosolyogva a sr�c fel� fordultam, ki igen csak meglep�d�tt a bel�p�semen. – Kezeskedem �n �rte. Hisz te is ismerted a j� �reg Sugizo-sant… Mindig tisztess�ges ember volt, s ha az itt jelenlev� fiatalember fele annyira tisztess�ges, mint az �desapja volt, akkor nem kell szerintem att�l tartanod, hogy nem kapod meg a p�nzed – kacsintottam r� a fiatal sr�cra, aki ennek hat�s�ra teljesen elpirult.