- Kai, kapcsold ki azt a rohadt �breszt�t – ny�gtem f�radtan a p�rn�mba, mikozben Kai f�szkel�dni kezdett mellettem, majd kikapcsolta a k�sz�l�ket. – M�ris reggel van? – k�rdeztem ny�g�sen.

- Sajnos igen – fordult fel�m, majd lopott egy r�vid cs�kot.

- Kai-chan, csak ennyit �rdemelek? – sop�nkodtam, majd magamhoz h�ztam, s hoszassan megcs�koltam. – �gy kell azt csin�lni... – v�ltam el k�v�natos ajkait�l.

- Telhetetlen vagy... – motyogta maga el� pirosan, majd kim�szott az �gyb�l �s a f�rd� fel� vette az ir�nyt.

P�r perc m�lva meg is hallottam a viz heves csobog�s�t, �gy �n sem k�retem magam sok�ig, ut�na mentem. Mit sem sejtve, nyugodtan folytatta mag�ra a kellemes meleg vizet, amikor kinyitottam a tusol� ajtaj�t �s bel�ptem m�g�. Engedelmesen simult bele �lel�semben, mik�zben �gy�komhoz d�rg�lte fenek�t. �rtettem a c�lz�st, �gy cselekedtem. Ujjaim k�z� z�rtam f�rfiass�g�t, mik�zben csupasz v�ll�t kezdtem el cs�kolgatni. Kezeim �n�ll� �letet kezdtek test�n, �jra �s �jra felfedve er�g�n z�n�it. M�r k�zel volt a kiel�g�l�shez, amikor keze, f�rfiass�g�ra kulcsolt, kezemre t�vedt, s n�m�n k�rt meg r�, hogy hagyam abba. Tudtam hogy mit akar, de m�g miel�tt siker�l volna cselekednem, fel�m fordul �s egy m�ly cs�kba vont bele. Ajkaimt�l elszakadva egy pillanatra a szem�mbe n�zet, majd se sz�, se besz�d, let�rdelt el�m �s v�gignyalt rajtam. L�baim megremegtek a nemv�rt tett�t�l, mik�zben nyelv�vel sebesen k�r�z�tt himvessz�m tetej�n. �jb�l v�gignyalt rajta, majd valami eszeveszett m�don kezdte el sz�vogatni, nyalogatni makkom, m�g v�g�l teljesen mag�ba nem fogadott. Felny�gtem a kellemes �rz�sre, mely szinte az eszemet vette.

Vele mindig minden �jnak hatott, sosem volt k�t egyforma szeretkez�s�nk. M�r majdnem el�lveztem, amikor abbahagyta j�t�k�t, majd fel�lt �s megcs�kolt. Im�dtam cs�kjait, m�r az els� perct�l. Im�dtam ajkait, mik b�nre cs�b�tottak �s im�dtam test�t, mi rabj�v� v�ltoztatott. �lembe kaptam, �sszed�rzs�ltem merev tagjaink, majd kezem elkalandozott fenek�n. Kicsit megemeltem cs�p�j�t, amikor m�r k�sznek v�ltem, �s magamra h�ztam �t. Mindketten beleny�gt�nk a m�veletbe, de nem �lltunk volna le a vil�g �sszes kincs��rt sem. V�rtam, hogy szokjon, k�zben cs�koltam ahol csak �rtem, szavak n�lk�l prob�ltam elmes�lni neki, hogy mennyire fontos nekem. V�g�l � adta meg a jelet, hogy ideje lenne befejezni amit elkezdt�nk.

- Milyen kis heves vagy ma reggel... – s�hajtottam, mik�zben benne mozogtam.

- Sok a duma.. ahh... – ny�gte. �rtettem a c�lz�st. H�t�t a hideg csemp�nek t�masztottam, majd gyorsabb temp�ra �szt�n�ztem magamat. Szinte a falba d�ngettem t�r�keny test�t, de �t ez �gy t�nt, hogy nem �rdekli. �desen sikongatott, ny�gd�cselt alattam, s folyton azt ism�telgette, hogy: m�g... m�g... Nem kellett sok, m�g v�g�l mindketten el�lvezt�nk.

Gyeng�den mosdattuk egym�st a meleg vizs�g�r alatt, mik�zben n�ha-n�ha v�ltottunk egy-egy r�vid cs�kot. Olyan idilli volt az a pillanat, mintha akkor ismerkedt�nk volna a m�sik test�vel.

- Kou, er�bb adn�d a vajat? – t�ritett magamhoz csilingel� hanjga.

- Persze – nyujtottam fel� a k�rt eledelt. – L�tom j� a kedved – jegyeztem meg csak �gy, magamnak.

- Fogjuk r�, hogy j� volt a reggelem – kacsintott r�m, majd ette tov�bb a vajas kenyer�t.

- Nekem is j� volt... – suttogtam, majd hozz� hajoltam �s lenyaltam sz�ja sz�l�r�l a r�ken�d�tt reggelij�t. – Finom vagy – modtam, mire r�m mosolygott, majd egy gyeng�d cs�kba vont. Nem mondtam neki ellent. Szerettem az ilyen heves reggeleket.

Kaival m�r lassan n�gy �ve, hogy egy�tt vagyunk �s h�rom �s f�l �ve, hogy egy�tt �l�nk. Egyik�nk sem volt meleg, s�t biztosan �lithatom, hogy el�ttem neki sem volt dolga f�rfival, ak�rcsak nekem. M�gis, azon az �jjelen valahogy egym�sra tal�ltunk. Mindketten el voltunk veszve, kerest�k a hely�nk a vil�gban, amit v�g�l megtal�ltunk a m�sik oldal�n. R�szegek voltunk, amikor legel�sz�r szexelt�nk. �, igen, az m�g csak szex volt. M�snap szinte mindenre eml�kezt�nk mindketten, b�ntudatom is volt miatta, addig, amig Kai r� nem vett egy reggeli kis �gytorn�ra. Nem voltunk egym�sba szerelmesek, m�gcsak k�zeli bar�tok sem, csak haszn�ltuk egym�s test�t. M�r nem tudom pontosan, hogy mi�ta kezdt�k szeretkez�snek hivni a kett�nk k�z�tt t�rt�n� aktust, hogy mi�ta nem volt t�bb� szex a szex, csak azt tudom, hogy id�k�zben megv�ltoztak a dolgok. Az elej�n megel�gedtem csak azzal a gy�ny�rrel, amit t�le kapok, de azt�n egyre jobban �reztem magamban a v�gyat r�, hogy adjak. Adni akartam, nem csak elvenni, adni, saj�t magamb�l egy kicsit. N�gy �ve, amikor szeretkez�s�nk v�g�n v�letlen�l kiny�gtem azt az egy sz�t, teste megr�zk�dott, szemei k�nnyel csordultak tele. Abbana  pillanatban nem �rtettem �t. Abban a pillanatban azt hittem, hogy v�gleg elvesztettem �t.

- T�n valami rosszat mondtam? – k�rdeztem t�le k�ts�gbeesetten.

- Nem, dehogy... – n�zett szemembe hosszasan, majd leh�zott mag�hoz. Gyeng�den cs�kolt, �gy mint addig m�g soha. – �n is szeretlek, Kou... – motyogta.

- Min mosolyogsz? – k�rdezte. – Ma valahogy nagyon el vagy t�vedve gondolataid k�z�tt... Valami baj van? – Idegesen dobolt kez�vel az asztalon. Azt hiszem � t�nyleg f�lt, hogy net�n baj van.

- Nem, dehogy – mosolyogtam r�. – Tudod, hogy ha b�rmilyen probl�ma lenne, azt elmondan�m.

- Igazad van, bocs�nat – s�t�tte le a szemeit sz�gyenl�sen.

- Yu, nincs semmi baj. Csak egy kellemes eml�k jutott az eszembe – prob�ltam jobb kedvre deriteni.

- Mes�ln�l r�la? – n�zett r�m kiv�ncsian.

- Te is ott volt�l, vagy net�n elfelejtetted? – n�ztem r� kac�ran. – Az jutott eszembe, hogy milyen boldog voltam, amikor el�sz�r kimondtam, hogy szeretlek. – hajoltam hozz� egy cs�kra, amit � hevesen viszonzott.

- Indulnunk kellene – motyogta megszakitva a cs�kot.

- Megy�nk – mondtam, majd fel�ltam az asztalt�l �s a mosogat�ba tettem a szenyeseket.

F�l or�n bel�l m�r a studi�ban koptatuk a sz�keket, s prob�ltunk teljes bedob�ssal a munk�nkra figyelni mindketten. Ezzel nem is volt probl�ma sosem, m�g akkor sem, amikor m�g csak kamatyoltunk egym�ssal. Eml�kszem, az elej�n mindketten fur�n viselkedt�nk, amit a t�bbiek a szem�nkre is vetettek, nek�nk valahogy viszont siker�lt kimagyarznunk a dolgokat. Azt�n mikor v�gre elkezdt�nk j�rni, randizni akkor elmondtuk a sr�coknak, hogy mi a helyzet. Nem volt egy k�nny� feladat, sorra pirultunk egym�s kez�t szorongatva, mintha az �ltal b�tors�g sz�llna bel�nk. A fi�k csak nagyokat pislogva n�ztek hol r�m, hol r�, m�g v�g�l siker�lt kib�kni, hogy mi a helyzet. D�benten figyeltek minket, percekig meg sem sz�laltak, azt�n v�g�l Kira volt az, aki sok boldogs�got kiv�nt nek�nk legels�nek. Az id� lassacsk�n, de telt, mi pedig egyre jobban �sszekov�csol�dtunk Kaival, amit�l �k is teljesen megnyugodtak. Nem mondt�k, mert nem akartak megs�rteni minket, de sz�v�k m�ly�n f�ltek att�l, hogy a k�zt�nk kialakult viszony z�tonyra fut �s mindez a banda k�r�ra megy majd. Meg�rtettem �ket �s most is meg�rtem, ha ef�le gonolatok fogalmaz�dnak meg benn�k, mert szivem m�ly�n �n is tartok t�le. Azt viszont biztosan �ll�thatom, hogy m�g mindkett�nkben �lnek az �rz�sek, m�g mindketten rend�letlen�l szeretj�k a m�sikat, addig senkinek sem kell tartania ef�le dolgokt�l. S tal�n ut�na sem...

M�r nem volt sok az eb�dsz�net�nkig, amikoris a telefonom eszeveszett ricsajba kezdett. �rdekl�dve n�ztem a kijelz�re, ahol egy ismeretlen sz�m villog�t. N�ztem, s gondolkodtam, hogy ki lehet, amikor v�g�l elhalgatott.

- Mi�rt nem vetted fel? – k�rdezet Kai �rtetlen�l.

- Nem tudom, hogy ki volt... – mondtam.

- Nem a fotosunk volt, a fot�z�s v�gett? – k�rdezte Ruki �rdekl�dve.

- Ezt a sz�mom csak ti tudj�tok, meg a csal�dom – motyogtam, majd �pp eltenni k�sz�ltem a telefont, amikor �jb�l megsz�lalt.

- Nem lehet az, hogy a sz�leid pr�b�lnak el�rni? – k�rdezte Kai nyugtalanul. Nem v�laszoltam k�rd�s�re, viszont siker�lt bogarat �ltetnie a f�lembe, �gy felvettem.

- Igen? – sz�ltam bele egykedv�en.

- Takashima Kouyou? – k�rdezte egy idegen hang.

- Igen, �n vagyok az. �n kicsoda? – k�rdeztem �rdekl�dve.

- A helyi rend�rf�n�k vagyok. Sajn�latos m�don rossz hirt kell k�z�ln�m – mondta egy�tt�rz� hangon, mire lefagytam.

- Mif�le rosszhirt? – k�rdeztem k�ts�gbeesetten.

- A n�v�re �s az �lett�rsa ma d�lel�tt elhunytak egy aut�baleset kis�ret�ben. Fontos lenne, ha tudn�nk tal�lkozni �s megbesz�lni a dolgokat. Be tudna esetleg most j�nni az �rsre? – k�rdete �rdekl�dve.

- Azonnal indulok – mondtam, majd el sem k�sz�ntem, �gy tettem le a telefont.  

- Mi t�rt�net? – n�zett r�m Yu k�ts�gbeesetten.

- Meghalt a n�v�rem – motyogtam, majd kezembe kaptam a kab�tom a p�nzt�lc�mmal �s a kocsikulcsal, majd kirohantam a teremb�l.

Szinte nem is �rz�keltem az id�t, m�g a kapit�nys�gra �rtem. Elvesztem gondolataim k�z�tt. Mikor be�rkeztem els� dolgom az volt, hogy �tbaigazit�st k�rjek, majd enyh�n sz�lva szinte berontottam a rend�rf�n�k ir�d�j�ba.

- �dv, �n Takashima-san? – n�zett r�m k�tkedve.

- Igen, �n vagyok – v�laszoltam s�rtetten. – Elmondan�, hogy m�gis mi t�rt�net, �s mi�rt volt ilyen s�rg�s tal�lkozni velem? – n�ztem r� k�ts�gbeesetten.

- Mint azt a telefonban emlitettem, a n�v�re �s a f�rje a d�lel�tt folyam�n elhunytak. Az aut�ban szint�n ott tart�zkodott k�t kiskor� gyermek�k, kik apr�bb s�r�l�sekkel t�l�lt�k a balesetett. T�bbek k�z�tt er�l szerettem volna �nnel besz�lni – v�lasz�lta k�szs�gesen.

- �rtem. Megtudhatom majd, hogy melyik korh�zban vannak? – k�rdeztem.

- Azonnal, amint megbesz�lt�k a legnagyobb probl�m�nkat. – mondta.

- �s mi lenne az? – k�rdeztem.

- Mint azt tudja, mindk�t sz�l�nek hal�la eset�ben k�teless�gem sz�lni a gy�mhivatalnak, ahonnan kik�ldenek egy szoci�lis gondoz�t, aki majd eld�nti, hogy kin�l legyenek a gyerekek. Van esetleg olyan csal�dtag, aki elv�laln� a nevel�s�ket? – k�rdezte �rdekl�dve, mire bennem meg�lt a szufla.

- A m�sik n�v�rem k�lf�ld�n �l, az �desap�m s�lyos szivbeteg, �desany�m �polja, nem hinn�m, hogy fel tudna nevelni h�rom kisgyereket. – moytogtam magam el�. Szerettem az unoka�cs�im �s az unokahugomat, nem akartam azt semik�pp, hogy idegenek nevelj�k. Borzaszt�an b�ntott m�r maga a gondolat, hogy t�bb� nem l�that�m �ket, nem l�thatom azt, ahogy feln�nek. Valahogy sz�vem m�ly�n �gy �reztem, hogy �k az �n gyermekeim is.

- �s �n? – n�zett r�m k�rd�en.

- �n mi? – k�rdeztem vissza. – Zen�sz vagyok, nincs se feles�gem, se bar�tn�m. Egy f�fival osztom meg az �gyamat, maga szerint r�mb�zn�k �ket? – n�ztem r� m�rgesen.

- Egy pr�b�t meg�r, nem gondolja? – mosolygott r�m eln�z�en. – Ma m�r Jap�nban nem sokat sz�mit az, hogy ki kivel �l egy�tt. A f� az, hogy meg tudja-e adni azt a biztons�got a gyereknek, amire sz�ks�ge van. �n azt javasolom, hogy gondolja �t, �s ha mag�hoz szeretn� venni �ket, tegyen egy pr�b�t.

- Rendben van – felentem.

- Mellesleg a v�grendelet felolvas�s�ig a gyerekek a csal�dtagokn�l maradnak. Ut�lag is, r�szv�tem – �llt fel, majd kezet ny�jtott �s meghajolt. �n is igy tettem. 

A kapit�ny v�g�l el�rulta, hogy hol tal�lom meg az unoka�cs�im, majd t�bb sz� nem esett k�zt�nk. Nem messze volt a mag�nklinika, �gy gyorsan be�rtem �s r�vid �tbaigazit�s ut�n megtal�ltam a fi�kat.

- Ruru – motyogta Ryou vid�man.

- Helo – prob�ltam magamra er�ltetni egy mosolyt. – Hogy vagy? – k�rdeztem t�le, mig Ryuura pillantottam.

- J�l – mondta, mik�zben gyeng�den v�gigsimitottam homlok�n. – Hol van az anyuk�m? – k�rdezte k�ts�gbeesetten. Nem tudtam mit v�lasz�lni akkor, nem tudta, hogy mi lenne a helyes.

- Minden rendben lesz, Ryou... – suttogtam, mik�zben magamhoz �leltem. – Minden rendben lesz...

Kint �lltam a szob�juk el�tt, gondolataimba m�lyedve. Azon agyaltam �ppen, hogy mostant�l teljesen meg fog v�ltozni az �letem. �j lak�st kell keresnem, nagyobbat, minimum n�gy szob�sat �s k�t f�rd�set, ahol nyugodtan elf�r�nk �ten. Azt�n azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mit sz�l ehez Yu. Mellettem marad majd, vagy egyed�l maradok a bajban? Azt�n eszembe jutott az �desany�m, elk�pzeltem, mint ahogy siratja gyerek�t �s megf�jdult a szivem. T�rcs�ztam a sz�mukat, s v�rtam, hogy kicsengejn, mik�zben azon gondolkodtam, hogy �n vagyok a rosszh�r viv�je.

- Taka-chan – sz�l bele meglepetten anya a k�sz�l�kbe.

- Szia, anya – mondtam k�nnyeimmel k�szk�dve.

- Mi a baj dr�g�m, megijesztesz – k�rdezte kiv�ncsian. – Mi a baj?

- Risa meghalt... – motyogtam.

P�r percig mindketten n�m�m em�sztett�k a dolgokat. Ekkor fogtam fel �n is igaz�n a szavak s�ly�t. Azt�n anyu k�rdezett �n v�laszoltam �s megnyugtattam, hogy majd megprob�lom magamhoz venni a gyerekeket. Agg�dott miattam, miattunk, �rtem �s Kai�rt. � is tartott t�le, hogy a t�k�letes kapcsolat mi k�zt�nk volt, ma v�get �r. Megk�rtem �rtesitse Sachiyot a dolgokr�l, majd v�g�l letettem.

Ott �lltam �r�knak t�n� percek �ta a foly�s�n, s prob�ltam nem gondolkozni. Prob�ltam nem att�l rettegni, hoogy magamra maradok. Prob�ltam nem arra gondolni, hogy Yu elhagy. V�gsz�ra pedig megsz�lalt a telefonom.

- Igen? – feleltem.

- Kou, minden ok�? – k�rdezte Yu kiv�ncsian. – Hol vagy?

- A Hanabi mag�nklinik�n. – motyogtam. – Yu, megtenn�d, hogy bej�ssz hozz�m. K�rlek – suttogtam a k�sz�l�kbe.

- Mond, hogy hol vagy. Azonnal megyek – hadarta. – Kou, ugye j�l vagy? – k�rdezte szinte k�ts�gbe esetten.

- Yu, j�l vagyok. – v�lasz�ltam neki.

F�l ora m�lva m�r egym�st �lelve �ltunk azon az �tkozott foly�son. S�tam, mint valami rossz gyermek, � meg prob�lt bel�m lelket �nteni. Prob�lta elmagyar�zni, hogy nem lessz semmi gond, hogy minden rendben lesz, nem hagy el, s majd ketten �tv�szelj�k a bajokat. Hogy majd egy kertesh�zba k�lt�z�nk j� nagy h�l�val �s f�rd�vel. Hogy majd  egy hatalmas francia �gyunk lesz a szob�nkban �s egy �ri�si sarokk�dunk a f�rd�ben. A kert�nkben pedig cseresznyef�kat �ltet�nk k�z�sen �s egy�tt n�zz�k majd j�v�ben vir�gz�sukat. Apr� kis hazugs�goknak v�ltem mindezt, m�gis prob�ltam hinni neki. Prob�ltam elhinni, hogy amit mond, az mind igaz.