Uruha

Vajon l�tezik �let a hal�l ut�n?

Egyre t�bbsz�r gondolok erre az elm�lt napokban. Vajon, az ap�m tudta, hogy meg fog halni?

R�miszt� a gondolat, hogy az ember egy pillanat alatt elvesz�thet valakit, ki fontos a sz�v�nek. Ap�mmal nagyon j� viszonyban voltunk gyerekkorom �ta, f�leg, hogy egyed�li gyerek voltam a csal�dba. Na meg, csodagyerek, mert �ll�t�lag any�m hossz� �veken kereszt�l k�ptelen volt teherbe esni.

Sosem voltak titkaink, m�g itthon voltam, azt hittem ez az �szintes�g megmaradt azokban az id�kben is k�z�tt�nk, amikor �n Amerik�ba mentem irodalmat �s �js�g�r�st tanulni. T�vedtem…

Ap�m sosem mes�lt arr�l, hogy anyagi gondjaik lenn�nek… Sosem mondta, hogy emiatt k�nytelen volt eladni a csal�di h�zunkat, �s egy kisebbe kellett k�lt�zni�k any�val, m�r lassan h�rom �ve. Sz�ven �t�tt a dolog, amikor haza�rkezve nem a megszokott k�rny�kre vitt a nagyb�ty�m, hanem egy idegen utc�ba, s egy igencsak kis h�zik� el�tt parkolt le.

Any�m �sszet�rten fogadott haza, k�ptelen volt akkor �ppen besz�molni mindenr�l…

D�lut�n eltemett�k ap�t.

Azt hittem, hogy majd nyugodtan folytathatom az �letem, ha v�gre siker�l elfogadnom a t�nyt, hogy apa nincsen, de t�l sok sokkol� dolog volt a h�tt�rben, amiket j�magam sem tudtam teljess�ggel meg�rteni.

Ap�m sosem volt beteg, eg�szs�ges �letm�dot folytatott, s�t azt is megmerem kock�ztatni, hogy soha �let�ben nem evett semmi �dess�get, mert a nagyi megtiltotta neki, ut�na saj�t d�nt�s volt, hogy nem ny�l a b�n�s falatokhoz. M�gis, az orvosok szerint, az �desap�m, ki rendszeresen sportolt m�g �tvenhat �vesen is, sz�vrohamban halt meg.

Nem tudtam �gy visszamenni az �llamokba, hogy nem der�tem ki az igazs�got, valamint any�m lelki�llapota is nagyon aggasztott. Egyszer�bb megold�snak t�nt, hogy felf�ggesszem a tanulm�nyaimat, mintsem mag�ra hagyjam ezekben a kritikus pillanatokban. Azt azonban sosem gondoltam, hogy az ap�m k�pes ekkora rendetlens�get hagyni maga ut�n… Emiatt is r�gtam magam egyfolyt�ban. Ap�m egy prec�z ember volt, mindent j� el�re eltervezett. �gy volt ez az �n tanulm�nyaimmal kapcsolatban is, ugyanis az ap�m, gyakorlatilag a sz�let�sem �ta minden  h�napban f�lretett egy bizonyos �sszeget, hogy majd �n, ha szeretn�m, legyen mib�l megval�s�tsam az �lmaimat.

K�ptelens�g, hogy sz�vroham volt! – ism�telgetem magamban tal�n m�r sz�zadj�ra, m�gis enn�l tov�bb nem haladnak semerre gondolataim. Mert, ha nem ez az ok, akkor m�gis mi? A legfontosabb k�rd�s pedig: Az orvosok mi�rt pont ezzel z�rt�k le az �gy�t?

- Anya… - Mintha itt sem lenn�k, csak mered maga el�, ez �gy megy a temet�s �ta. – Bemegyek az �zletbe k�r�ln�zni, meg lassan el kellene d�nteni, hogy mihez kezdj�nk…

Nem v�laszol, csak let�rli k�nnyeit arc�r�l, majd kiss� meghajol el�ttem, beleegyez�s�t adva a t�voz�somra, s v�g�l � is elt�nik a szob�ja ajtaja m�g�tt. Csak nagyot s�hajtok, mert m�st k�ptelen vagyok csin�lni. Mert m�gis mit tehetn�k? Nem vagyok Isten, nem tudom visszahozni a holtakat…

Az �zletben nagy a rendetlens�g, a sok ruha szanasz�t van dobva, mintha ap�m sietve t�vozott volna az utols� itt t�lt�tt napj�n. Az els� f�l �r�m azzal telik el, hogy rendet rakjak, szort�rozom a term�keket az �ruk szerint, majd sz�pen a k�vetkez� k�t �r�ban siker�l egy lelt�rt is k�sz�tenem a boltban l�v� �rur�l. A gondok csak akkor ker�lnek a felsz�nre, amikor a k�nyvel�st �s a lelt�rt �sszehasonl�tva, majdnem h�romsz�z ezer yen hi�nyt �szlelek.

Teljesen k�ts�gbe esem. Els� gondolatom az, hogy t�nkre fogunk menni, �s tal�n m�g egy ideig meglesz a betev� falatunk, a k�rd�s csak az, hogy kitudja meddig?

Any�mat nem �rem el telefonon, ki van kapcsolva, �s tal�n nem is olyan j� �tlet r�z�d�tani a dolgokat, tal�n csak m�g nyugtalanabb� tenn� a m�r �gy is zaklatott lelk�t.

Id�m sincs felfogni a dolgokat, amikor gyakorlatilag r�m t�rnek a pl�za �r�k, s egy igencsak illetlen viselked�ssel kezdenek el t�rgyalni a havi b�rlet kifizet�s�nek k�s�se miatt.

- �n ezt nem �rtem… - n�zek r� a bajszos palira, aki m�r els�re sem szimpatikus. – Az any�m azt mondta, hogy f�l �vre el�re kifizett�k a b�rletet, nyugt�nk is kell, legyen r�la valahol… - kezdek el kotor�szni a fi�kokban, de nem igaz�n engednek keresg�lni.

- Hi�ba keresed, mert nincs mit… - int le a bajszos egyik embere. – Val�ban kifizette egy f�l �vre a d�jakat, de p�r hete felkereste Kaoru-sant, �s visszak�rte a p�nzt, azzal a k�r�ssel, hogy sz�ntess�k be a szerz�d�st…

Teljesen elk�pedek. Egyszer�en k�ptelen vagyok elhinni, hogy az ap�m k�pes volt ezt tenni velem, �s az any�mmal…

- Mondja csak, lehetne, hogy a szerz�d�st m�gse sz�ntess�k be? – k�rdem k�ts�gbeesetten, mire a bajszos, az el�bbi hozz�sz�l�s alapj�n, Kaorunak nevezett egy�n nagyot s�hajt.

- N�zd! Nem fogok kertelni… - kezd bele monol�gj�ba. – Az ap�d azon a bizonyos �sszegen k�v�l, k�rt m�g t�lem k�lcs�n egymilli� yent… Nem tudom mire kellett ez neki, � csak annyit mondott, hogy ezzel majd mindent rendbe tud tenni, �s, hogy egy h�napon bel�l visszafizeti a k�lcs�nt… Ha nem hiszed, h�t tess�k, itt a szerz�d�s, amit egy k�zjegyz�n�l �rtunk al�…

�s val�ban… Meg van sz�pen fogalmazva, hogy egy h�napon bel�l visszafizeti, sz�mokkal, majd bet�kkel is fel van t�ntetve az �sszeg, �s a szerz�d�s legalj�n pedig a k�t idegen al��r�s mellett ott vir�t az ap�m� is.

Nem tudok mit kezdeni a szitu�ci�val, de igaz�n csak akkor esem k�ts�gbe, amikor �szreveszem a szerz�d�s megk�t�s�nek pontos d�tum�t, mi kb. m�sf�l h�nappal ezel�tt volt esed�kes.

- K�rem, adjanak csak p�r napot… - n�ztem r�juk szinte k�ny�r�gve. Abban a pillanatban ez t�nt az egyetlen haszn�lhat� megold�snak, ugyan is �gy voltam vele, hogy majd, ha nem �rzem magam fenyegetve, akkor kigondolom, hogy mik�nt tov�bb. – �g�rem, hogy p�r napon bel�l visszafizetem az �desap�m tartoz�s�t…

- Kaoru, adj neki p�r napot – sz�lt k�zbe egy sz�momra idegen f�rfi, aki mellesleg igencsak d�g�sen mosolygott r�m, ebbe term�szetesen �n sz�pen bele is pirultam, miut�n siker�lt legy�zn�m meglepetts�gemet. – Kezeskedem �n �rte. Hisz te is ismerted a j� �reg Sugizo-sant… Mindig tisztess�ges ember volt, s ha az itt jelenlev� fiatalember fele annyira tisztess�ges, mint az �desapja volt, akkor nem kell szerintem att�l tartanod, hogy nem kapod meg a p�nzed – kacsintott r�m, mi m�g ink�bb olaj volt a t�zre, azt hittem ott helyben megf�v�k a b�r�mben…

Kaoru �gy t�nt, hogy elfogadja az idegen aj�nlat�t, mert egy illedelmes meghajl�s ut�n t�vozott az embereivel egy�tt. Egy hatalmas s�haj szakadt fel bel�lem, mintha �pp most szabadultam volna meg a hal�l karmai k�z�l, aki minden nap elj�n �rtem, mert abban egyezt�nk meg, hogy majd holnap �rtem j�n.

- Ne agg�dj, Kaoru nem rossz ember, egyszer�en csak � is k�ts�gbeesett… - sz�lal meg a megment�m. – Tudod, h�zas ember, h�rom gyermeke van, egy nagyobb fi�, �s k�t l�nya. Aemi �s Aina hat �vesek, �s sajnos szi�mi ikrek. Kaoru m�r a sz�let�s�k �ta arra gy�jt, hogy mindkett�nek majd rendes �lete lehessen a sz�tv�laszt�si m�t�t r�v�n…

Kicsit megsajn�lom a palit, s el is sz�gyellem magam, hogy cs�fakat felt�teleztem egy ilyen emberr�l, f�leg, hogy nem is ismerem.

- Am�gy az �n nevem Yuu – ny�jtsa fel�m a kez�t mosolyogva. – Shiroyama Yuu, de az Aoit jobban szeretem – vonja meg a v�ll�t sz�rakozottan, mit�l kiss� nekem is jobb kedvem lesz a k�r�lm�nyekhez k�pest.

- Takashima Kouyou, Uruha – fogadom el a fel�m ny�jtott kezet, majd sz�p lassan besz�lget�sbe elegyed�nk. Sok mindent mes�l ap�mr�l, a sz�momra titkokkal kitap�t�zott h�rom �vr�l, �s �szint�n elcsod�lkozom, hogy minden egyes szav�val dics�ri az ap�mat, mintha legal�bb is a saj�tj�r�l besz�lne. De igaz, halottakr�l j�t, vagy semmit…

 - Am�gy a te �desap�d? – k�rdek r� csak �gy k�v�ncsis�gb�l, mire igencsak fancsali k�pet v�g. Nem ragozom tov�bb a k�rd�st, mert �rzem, hogy aknamez�re l�ptem, s jobb nem feszegetni a h�rokat, � pedig ink�bb eltereli a sz�t, nem v�laszol a k�rd�semre.

- Volt ap�dnak egy napl�ja, abba szokta feljegyezni az �zlettel kapcsolatos fontos dolgokat, mint p�ld�ul, hogy melyik �zletnek sz�ll�tott le az �rub�l, mennyit, milyen �rban, hogy kik fizettek, s kik nem… - hadarja mindezt egy szuszra, �n meg alig b�rom felfogni, hogy miket mond, mert k�zben a sz�ja sark�ban j�tsz� piercinget lesem. Nagyon k�v�natos darab… M�rmint az ajkai, hab�r a piercing sem az utols�…

Megk�rem, hogy ism�telje el m�g egyszer a dolgokat, amit meg is tesz, majd azt is siker�l kider�teni, hogy a megold�sokat rejt� notesz hogyan n�z ki, �gy kicsit megnyugszom, hogy tal�n m�gsem annyira kil�t�stalan a helyzet.

- Nekem mennem kell… - jelenti be v�g�l, majd az ajt� fel� somford�l egy igencsak izgat� cs�p�risz�l�ssal. – Tudod, holnap lesz a k�nyvesboltom megny�t�ja, s m�g rengeteg a dolgom…

Csak b�lintok, hogy rendben, majd � t�vozik m�g annyit mondva, hogy viszl�t, �n pedig egyed�l maradok egyetlen egy gondolattal a fejembe. M�ghozz� azzal, hogy s�rg�sen el� kell ker�tenem ap�m napl�j�t, k�l�nben nagy bajban leszek…