8.5 meN-dolgok

  2019.08.09. 12:49

A/N: meN-meN szemszög, csak erre a fejezetre érvényes. 

 

 Chamu megvetően mér végig, amikor belép a szobánkba, minden mozdulatából tükröződik a szánalom, melyet irántam érez. Felvont szemöldökkel követem, ahogy tesz-vesz a bőröndjénél, aztán végre felém fordul.

 

 – A folyosón ülve sírt, amikor visszajöttünk – kezdi, hangja csupa nyugalom, bár ez még csak a kezdet. Mindig is meglepően jól palástolta, ha ideges, ezért hátrébb csúszom az ágyunkon. Jobb dobótávolságon kívül kerülni, mielőtt folytatja. – Mégis mi a francot csináltál vele, te barom? – üvölti, mire összerezzenek. Gyerekkorunkban is mindig tartottam tőle egy kicsit, mivel egyrészt magasabb, másrészt sokkal komolyabb, határozottabb volt nálam.

 

 Nem merek a szemébe nézni, ezért lehajtott fejjel kezdek bele a beismerő vallomásba. Igen, egy kicsit vallatásra emlékeztet a jelenlegi helyzetünk. Megszégyenülve ülök az ágyon, ő pedig előttem áll, kezei a csípőjén pihennek.

 

 – Ki fogsz akadni – röhögök fel, mire lazán vállat von, ám a mozdulat valamiért darabosnak tűnik. Talán az idegesség teszi. – Utánamentem a koncert után, amikor cigizni indult, és megcsókoltam – itt mélyen beszívom a levegőt, ujjaimmal a hajamba túrok, aztán folytatom –, majd úgy döntöttem, visszakísérem a hotelbe. Megpróbált megcsókolni, megint, de eltoltam magamtól – összegzem, aztán a másodperc töredéke alatt égő arccal terülök el az ágyon. Chamu felpofozott.

 

 Bizalmatlanul tekintek rá, ám nem úgy tűnik, mint aki megismételné az iménti műveletet, ezért óvatosan felülök, ő pedig mellém telepedve megpaskolja a combomat. Tudom, mit akar ezzel üzenni: sajnálja, de muszáj volt megtennie. Nem haragszom. Pontosabban, rá nem haragszom. Inkább csak magamra, amiért ez tettem Hayatoval. Megérdemeltem a pofont.

 

 – Ha még mindig az a bajod, akkor csak úgy halkan megsúgom, ne irányíts helyette – jegyzi meg csípősen a dobos, mire kíváncsian meredek rá. Vajon mit akarhat ezzel mondani? – Tudom, hogy nem szeretnéd, ha a kiadóban szívatnák őt, amiért jársz vele. Hogy félted a büszkeségét. De ez biztos a te dolgod? – hagyja a nyitva a kérdést, a szeme sarkából pedig felém pillant. Megrázom a fejem. Már értem, de ez nem csak erről szól.

 

 – Igazad van, viszont mi van, ha Hayato csak azért szeretne járni velem, mert nem lát más kiutat? Mármint, neked ott van Miyu, és Kanának meg Yumének is barátnője van. Ő…. elég magányosnak érezheti magát. Viszont ez így nem lenne kapcsolat. Nem lenne szerelem – fejtem ki a gondolataimat, mire Chamu bólint párat.

 

 – Tudod, mi a nagy gáz? – kérdezi hirtelen, mire csak pislogni tudok. – Hogy lefeküdtél vele. Mondtad, hogy rád mászott, de könyörgöm! Már akkor is említettem, miszerint nem szabadott volna engedned neki – dorgál meg ismét. Amikor Hayato az afférunk utáni reggelen távozott, egyből felhívtam Chamut, tanácskérés céljából. Akkor hallottam először ezeket a szavakat.

 

 – De, amikor az, akinél a szerelem mellett testi vágyat is érzel, félmeztelenül ül az öledben, nem tudsz gondolkodni ezen. Egyszerűen engedsz neki, mert szeretnéd és vágyod, hogy jól érezze magát – foglalom össze, mire Chamu aprót bólint, úgy tűnik, valamelyest egyetért ezzel.

 

 Amikor először beszélgettünk az érzéseimről Hayato iránt, kissé távolságtartó volt. Akkoriban épp barátnőm volt, ezért kissé idegenkedve hallgatta, amiket mondtam neki. Az egész testét tökéletesnek tituláltam, aztán órákig beszéltem róla. Hogy mennyire édes, amikor elbizonytalanodik egy pillanatra, amikor teljes szívéből mosolyog, mennyire alázatos a munkával szemben, és mennyire szereti a barátait. Fontosak vagyunk neki, ő is nekünk, ezt pedig pontosan tudja.

 

 Utána reggel szakítottam a lánnyal, de nem mertem nyitni Hayato felé. Túlságosan kevésnek érzem magamat hozzá, őt pedig annyira, annyira különlegesnek. Nem mocskolhatom be a büszkeségét. Sosem járna egy férfival, mert az a kiadóban rontaná a hírnevét, amit nem engedhet meg magának. Felnézek rá, hiába fiatalabb nálam, a tekintélye mérvadó.

 

 De Chamunak igaza van: nem dönthetek Hayato helyett arról, hogy kivel kéne járnia ahhoz, hogy a többiek ne piszkálják. Csak nehezen fogadom el, miszerint engem szeretne. Mintha egy lehetetlennek tűnő álom válna szépen, lassacskán valóra. Én pedig minden tettemmel bemocskolnám.

 

 – Egy gyökér vagyok – pillantok Chamura, mire felvonja a szemöldökét. – Hayato kétszer is megpróbált megcsókolni. Kétszer szeretett volna velem csókolózni. Én pedig elbasztam.

 

 A dobos a vállamra helyezi a kezét, aztán mélyen a szemembe néz, és párszor megpaskol. Tudom, mit akar ezzel üzenni. Mostantól, ha nem kétszer, háromszor ennyi erőbedobással kell küzdenem Hayatoért, akkor az olyan, mintha semmi sem tennék. Mintha nem érdekelne. Márpedig nagyon is érdekel. Nagyon is szeretem. Vajon ő mit érezhet? Bár sejtem, mégis alig akarom elhinni, ráadásul, lehetséges, hogy az egészet sikerült ma romba döntenem.

 

 – Vajon képes lesz újra szeretni engem? – teszem fel a kérdést, inkább csak magamnak, Chamu mégis lassan bólint egyet. Ő hisz bennem. Hisz bennünk. Akkor én miért tennék másként? Különben is, annyi év után, végre látok esélyt arra, hogy együtt legyek a férfival, akit szeretek.

 

 – Aludjunk! – indítványozza Chamu, mire bólintok, és kimegyek a fürdőbe, amíg ő ráncba szedi az ágyneműt.

 

 A Hayato iránti érzéseim villámcsapásként érkeztek, igazából, már fogalmam sincs, pontosan hány éve vagy napja. Már előtte is tisztában voltam azzal, hogy vonzódok mindkét nemhez, de az énekes az első férfi, akibe beleszerettem. Pedig nem kellene ezt éreznem, mégis, a lelkem és a testem egyaránt vágyódik az övéi iránt.

 

 Arra viszont tisztán emlékszem, hogyan történt. Keddi nap volt, és éppen a kiadóban próbáltunk. Már folyt rólunk a víz az egész napos gyakorlás nyomán, én pedig valamiért úgy éreztem, hogy nincs is vizuálisan és lelkileg kielégítőbb dolog, mint Hayato, amint a kulacsából kortyol, az izzadtságtól nedves ádámcsutkája pedig egyenletesen lüktet közben. Különös szorítást éreztem a gyomromban, megremegtem. Az egészet a biszexualitásom számlájára írtam, apró fellángolásként.

 

 Aztán Yume sírni kezdett. A napokban ugyanis alig tudott aludni a nyári melegtől, ezért érzelmileg rendkívül instabil volt. Kétségbeesetten szipogott, miszerint holnap is jönni kell dolgozni, de ma este olyan meleg lesz, hogy úgysem alszik majd, elege volt az egész nyárból.

 

 Ekkor Hayato mellé térdelt, és átkarolta a vállát, a szívem pedig dobbant egyet. Tisztán hallottam a pulzusomat, ahogy az énekes gyengéd mozdulatait figyeltem, amint a kis gitárost nyugtatta. Hogy lehet valaki ennyire törődő és figyelmes a barátaival?

 

 Ezután egyre több gesztusától, mozdulatától támadtak fel az érzéseim. Sokszor legszívesebben megcsókoltam volna azokat a telt ajkait, mégis vissza kellett fognom magam. Még amikor fanservice volt sem engedhettem meg magamnak a luxust, miszerint érzéseket vigyek bele. Pedig mennyire vágytam rá!

 

 Nem csoda, hogy nem tudtam ép ésszel gondolkodni, amikor lusta, kívánatos mosollyal az ajkán huppant bele az ölembe, kéjesen a fülembe suttogott, ujjaival pedig előbb saját, meztelen bordáin, aztán az állkapcsomon táncolt. Úgy tett, mint aki rutinos a férfiügyekben, és egy pillanatra megijedtem.

 

 Aztán megcsókoltam, lágyan, mélyen, karjait a nyakam köré fonta, én pedig a derekát simogattam, mielőtt még egy határozott mozdulattal az ágyra nem döntöttem. Ekkor azonban megfeszült alattam, mint aki nem túl biztos a dolgában. Alkoholtól párás tekinteteink összeakadtak, ő pedig megválaszolta a fejemben megfogalmazódott kérdést.

 

 – Szűz vagyok – jelentette ki, aztán gyorsan korrigált. – Mármint, nővel voltam már, ez természetes, nem apácák neveltek, de férfival még sosem – hordta össze, mire mosolyogva megcsókoltam. Haláli édes volt!

 

 A szívem hevesen vert a mellkasomban, ahogy a nyakához hajolva végig húztam az ütőerén a nyelvemet. Megrándult alattam, aztán folytattam kínzását, először a kulcscsontjára térve, majd szépen, lassan haladtam lefelé a nadrágjának széléig. Ott megálltam egy kicsit, mint a fáradt utazó, amikor a hegynek felfelé mászva pihenőt tart, mielőtt egy utolsó lendülettel elérne a csúcsra.

 

 Felpillantottam Hayatora. Arca kipirult, szemei fátyolosak voltak, részben az alkoholtól, részben pedig a kéjtől. A sarkamra ülve szemléltem a látványt pár pillanatig, aztán megszabadultam a felsőmtől, és a póló elhajításával szinkronban hajoltam oda a csípőjéhez. Babráltam nadrágjának gombjaival, mígnem lehúztam róla a ruhadarabot, szemem elé tárva formás combjait. Továbbá még jobban kihangsúlyozta az alsója alatt lévő dudort, amelyet nem restelltem kiszabadítani.

 

 Így utólag visszagondolva, csak a teljesen heteroszexuális ember nem csábult volna el akkor. Ennek ellenére megbántottam. Sosem szabadott volna engednem a kísértésnek, akármekkora vágy is tört rám akkor. Ki kell engesztelnem, elnyernem a szívét, és a tenyeremen hordoznom, de még azzal sem fedhetem el teljesen a hibáimat.

 

 – Chamu – kezdem, amikor eldőlök az ágyunkban. – Kibaszottul szerelmes vagyok Hayatoba.