14. Ban�n �s eper

  2019.08.09. 12:55

A kis git�ros r�m�lten fordul fel�m, kez�ben az egyik t�gellyel, arc�b�l kifut a sz�n, ahogy r�m n�z. Ezegyszer �n is d�bbenten m�rem �t v�gig, pislogok p�rat, m�r azon vagyok, hogy leveszem, �s megt�rl�m a szem�vegemet, de tudom, hi�ba tenn�m. T�nyleg Yume �ll el�ttem, �s t�nyleg egy dobozka s�kos�t�t tart a kez�ben.

 

Igyekszem �sszeszedni magam, miel�tt hamis nyugalmat er�ltetve magamra, mell�je l�pn�k. Megrezzen, �s hirtelen mozdulattal teszi vissza a kis t�gelyt a polcra, azt�n elfordul, hogy a bolt t�ls� v�g�n l�v� csokol�d�kkal kezdjen szemezgetni. Meg�rtem, hogy zavarban van, ez�rt �vatosan a v�ll�ra teszem a kez�t, h�tha visszan�z r�m. Az ilyet abszol�t nem kell sz�gyellni.

 

– Midori elj�tt meglepni t�ged, ugye? – k�rdem, mire apr�t b�lint. Halv�nyan elmosolyodok, �s megszor�tom a v�ll�t, mire hozz�m fordul, tekintete csupa k�ts�gbees�s. Att�l f�l, hogy valami rosszba, valami hal�los b�nbe keveredik, ez�rt megpr�b�lom a mosolyomat min�l megnyugtat�bbra var�zsolni. – Semmi gond, de Kana hol alszik?

 

– Chamuval – vonja meg a v�ll�t, azt�n amikor szemeim elkerekednek, sietve korrig�l. – A f�ld�n, nyugi.

 

– M�g szerencse – motyogom, �s tekintetemet a csomagocsk�k �s t�gelyek had�ra helyezem. El�bbiek sz�les v�laszt�ka sokkol, ut�bbiakon meg sem lep�d�m. Vannak kenc�k anan�szos, ban�nos, alm�s, narancsos �s epres illatvil�ggal, s�t, akad citromos, lime-s, csokis �s barackos is. Megr�k�ny�dve b�mulom �ket, mik�zben elveszek egy sima, �zes�t�smentes �vszert a polcr�l. Legal�bb azzal gyorsan megvagyok.

 

– V�laszd az epreset – b�k oldalba Yume, mik�zben megpr�b�lja sz�momra �szrev�tlen�l leemelni az egyik ban�nos dobozt. K�rd�n pillantok r�, �s nem csak a ban�n miatt. B�r felett �pp �rdekes sz�momra, hogy m�gis mi a k�nk�ves pokol�rt visz mag�val olyat, valami szolidabb helyett. Mondjuk, van itt olyan egy�ltal�n, ami szolid?

 

– meN besz�lt m�ltkor az epres tusf�rd�m miatt. Azt akarod, hogy ne merjen hozz�m �rni, vagy mi? – cukkolom az alacsony git�rost, azonban, ha veszi is a lapot, csak a szem�t forgatja, mik�zben a kezembe nyomja az epres t�gelyt. Mintha csak egy darabka pap�r lenne.

 

– Hayato-shi, azt hittem, jobban odafigyelsz a bar�todra – b�k oldalba. – meN az�rt mondhatta, mert azt csak nem v�ghatta hozz�d, hogy im�dja az illatodat. �gy is majdnem agy�rg�rcs�t kapt�l – magyar�zza, mire �sszer�ncolom a szem�ld�k�m. Yume honnan tudhatja, hogy meN szereti az eperillatot?

 

– Honnan tudod? – k�rdezem, mik�zben kiveszi a kezemb�l a gumit, �s egy s�kos�tottat ad nekem. Mint valami val�di szak�rt�. Ha nem tudn�m, hogy bar�tn�je van, sim�n kir�h�gn�m, �gy azonban csak n�m�n t�r�m, amint sz� n�lk�l kioktat arr�l, mire van sz�ks�gem.

 

– Besz�ltem Chamuval – vonja meg a v�ll�t, mik�zben a p�nzt�r fel� indul, �n pedig �rtetlen tekintettel k�vetem �t. M�gis mi k�ze ennek a k�rd�semhez? – Jaj, Hayato-shi, meN mindent megosztott vele, �gy, ahogy te velem – fakad ki, mire legsz�vesebben homlokon csapn�m magam. Vajon az �vszerrel, vagy a s�kos�t�val lenne �rdemesebb? �rdekes felvet�s.

 

Vigyorogva oldalba b�k�m, amint a p�nzt�rhoz �llunk, mire felkuncog, �s �sszemosolyogva tessz�k le a cuccainkat az elad�sr�c el�. A fi�, alig lehet t�bb h�szn�l, fintorogva h�zza le az �rukat, azt�n megereszt fel�nk egy megvet�, undorod� pillant�st.

 

– H�lye buzik – motyogja az orra alatt, de �gy, hogy tiszt�n �rhet� legyen. Yume megremeg. – �sszev�s�roltok egy heteroknak t�bb h�napra elegend� k�szletet, hogy azt�n egy �jszaka alatt elhaszn�lj�tok mindet. Persze, ezzel p�nzelitek a boltot, de mit �rtek vele, hm? – Itt felpillant, tekintete dacosan az eny�mbe f�r�dik. – Gondolom, j�l megdugod a t�rp�t, ma este, mi?

 

El�nt a d�h a sr�c szavai hallat�n, �s m�rgesen a pultra t�maszkodok, ugr�sra k�szen. Az egy dolog, hogy nem adja meg a tiszteletet egy v�s�rl�val szemben, s�t, efelett hunyn�k szemet a legk�nnyebben. Azonban a felt�telez�s, miszerint Yume meleg, holott bar�tn�je van, m�r kiveri n�lam a biztos�t�kot, plusz a velem val� h�rbe hoz�s is egyre jobban kibor�t.

 

– Na, ide figyelj, k�cs�g – sziszegem a k�p�be, szemem sark�b�l pedig l�tom, amint Yume a pultra helyezi a p�nzt, �s pul�ver�nek a zseb�be helyezi a dolgainkat. Tudja, hogy a kiakad�som ut�n m�r nem lenne id�nk ilyenekre. – Az lehet, hogy �n a te szavaiddal �lve buzi vagyok, amely meglehet�sen offenz�v megk�zel�t�se a dolognak, de leszarom. Viszont a bar�tomnak bar�tn�je van, sz�val vigy�zz a sz�dra, k�l�nben leny�lok a torkodon, �s kit�pem a g�g�d. Vil�gos voltam?

 

A sr�c �llkapcsa idegesen ugr�ndozik, mire el�gedetten b�lintok egyet, karon ragadom Yum�t, �s t�vozunk. Azt hiszem, legk�zelebb nem erre a k�rny�kre foglalunk sz�ll�st, ha turn�zni megy�nk, az egyszer tuti. Vagy ha m�gis, akkor majd nem megy�nk ebbe az �jjel-nappaliba. Jobb a b�kess�g, azt hiszem.

 

Yume n�ma csendben s�t�l mellettem, arc�r�l semmif�le �rzelem nem olvashat� le, ahogy a pulcsija zseb�be ny�lva, �tny�jtja nekem az �vszert meg a s�kos�t�t. Apr�t nyelek, �s kihal�szom a p�nzt�rc�mb�l a megfelel� �sszeget, de csak a fej�t r�zza. Kezdem azt hinni, hogy valami m�s baja is van, azon k�v�l, amit az elad� mondott neki.

 

– K�sz�n�m – suttogja, majd hirtelen mozdulattal �t�lel, amelyt�l kiss� h�tra h�k�l�k, miel�tt a karjaimba z�rn�m. Nem kell t�bbet mondania, egyszer�en �rzem, amint a teste ellazul, mihelyst t�vozik bel�le a fesz�lts�g. Azt hiszem, ez �gy van rendj�n.

 

Tov�bb s�t�lunk, be, egyenesen a hotelbe, ahol szint�n csendben megy�nk, de nincs is sz�ks�g a szavakra. Tudjuk, mi zajlik le a m�sikban, minden rezd�l�s�nknek tudjuk a kulcs�t. Igen, ezt h�vhatj�k igaz, m�ly, bar�ts�gnak, amelyre m�r id�tlen id�k �ta v�gyom.

 

Yume szorosan �tkarol, amikor a hotelszob�k el� �r�nk, �rzem, amint m�lyet szippant a pul�verem illat�b�l. L�that�an ideges, ami�rt a bar�tn�j�vel t�ltheti az est�t, �s elgondolkozom, vajon rajtam is ennyire �rz�dik e a fesz�lts�g. V�g�l is, ha �gy vessz�k, most fogok el�sz�r szeretkezni meN-meN-nel. Azt a cseppnyi kit�r�t azon az est�n n�ma, k�z�s beleegyez�s ut�n nem sz�m�tjuk bele. Tal�n jobb is.

 

�vatosan eltolom magamt�l a git�rost, azt�n nyomok egy puszit gy�ngy�z� homlok�ra. Az ut�bbi hetekben egyre k�zelebb kezdtem �rezni magamhoz �t. Nem �gy, mint amikor szerelmes vagyok valakibe. Az m�s. Yume olyan sz�momra, ak�rcsak egy �cs, akivel mindig sz�m�thatunk egym�sra. Ha b�rmi t�rt�nne vele, azonnal szaladn�k, hiszen fontos sz�momra. Ahogy Kana �s Chamu is, b�r hozz�juk m�sfajta k�tel�kek f�znek, m�gis er�sek, csak m�s-m�s m�don.

 

– Hayato-shi – kezdi Yume halkan, azt�n hangja elakad, mintha nem lenne biztos a mondand�j�ban. K�v�ncsian tekintek r�, �rzem, ahogy ujjaival megmarkolja, majd elengedi a p�l�m anyag�t –, vigy�zz a fenekedre! – suttogja.

 

Kuncogni kezdek, mire megereszt fel�m egy bizonytalan mosolyt, �s ism�t �t�lel. Sz�ks�gem van r�, sz�ks�g�nk van egym�sra, hogy er�sek lehess�nk. Hiszen neki el kell engednie a bar�tn�j�t a turn� v�g�ig, nekem pedig... H�t, lehetetlen�l k�zeli kapcsolatba ker�ln�m Koudai csodakenc�j�vel.

 

P�r perc ut�n mindketten benyitunk a szob�k ajtaj�n, �n pedig egyb�l meN-nel tal�lom szemben magam. Az �gyon �l, a takar�t az egyik sz�l�re tolta, rajta egy t�r�lk�z�vel. Idegesen nyelek egyet, amikor megpillant, arc�n pedig l�gy mosoly ter�l sz�t.

 

Ler�zom magamr�l a k�telyeket, �s ravaszk�san el�h�zom a pul�verem kenguruzseb�b�l az �vszert �s a s�kos�t�t, majd az �gyra dobom. meN-meN k�veti a tekintet�vel a t�rgyakat, szem�ben megcsillan valami, azt�n felpattan. R�gvest birtokba veszi az ajkaimat, el�sz�r moh� �hs�ggel, v�g�l pedig m�r l�gyan cir�gatja nyelv�vel a sz�jpadl�somat. T�l j�, egyszer�en nem b�rok gondolkodni, az eg�sz testem bizsereg.

 

Lassan jutunk el az �gyig, szinte alig �rz�kelem, hogy b�rmennyit is l�pn�nk, amikor a testem beles�pped a matracba. meN szemei csillognak a v�gyt�l, amelyet legnagyobb �r�m�mre �n �bresztettem benne, v�g�l lass�, l�gy cs�kkal aj�nd�koz meg, mely egyb�l ellaz�t. A nyakamra t�r, hol v�gig nyal az �rz�keny pontokon, hol fogaival karistol, �m t�bbnyire az ajkaival igyekszik az �r�letbe kergetni.

 

Vill�mgyors mozdulattal kapja le a szem�vegemet egy �jabb cs�k el�tt, mire tehetetlen�l felny�g�k, ujjaim a mellkas�t fed� p�l� anyag�t markolj�k, � pedig hirtelen lejjebb engedi a cs�p�j�t, �sszed�rzs�lve �gy�kainkat. Elakad a l�legzetem, a testemen forr� hull�m l�ktet v�gig, meN viszont nem hagy sz�netet, ugyanis lejjebb cs�szik rajtam, h�velykje bele akad a pul�verem szeg�ly�be, hogy azt�n p�r pillanatnyi tapogat�dz�s ut�n m�r a p�l�mmal egy�tt h�zza le r�lam.

 

A kiss� h�v�s leveg� egyb�l el�ri a b�r�met, legsz�vesebben a testem k�r� fonn�m a karjaimat, de ekkor meN fel�m hajol, �s cs�k helyett v�gig nyal a kulcscsontomon. Ism�t el�nt a forr�s�g, szemeimet �nk�nytelen�l hunyom le, ajkaim k�z�l halk ny�g�s t�r el�, mire, mint akit lop�son �rnek, a sz�m el� kapom a kezem.

 

– Szeretn�lek hallani – suttogja meN-meN a f�lembe, ujjai a cs�p�csontomn�l, az atl�t�m k�rny�k�n t�ncolnak, v�g�l pedig halv�nyan feljebb t�rik rajtam az anyagot. – K�rlek, Haya-chan – leheli, hogy azt�n cs�kot hintsen a f�lt�vemre. A lelkem sz�rnyal, a testem pedig t�zk�nt �g, ahogy teljesen szabadd� teszi a fels�testemet, ajkai a bord�imon v�ndorolnak, egyre lejjebb, �s lejjebb, eg�szen a farmeremig, ahol l�legzetnyi sz�netet tart, hogy levehesse mag�r�l is a fels� ruhadarabokat.

 

Kicsit megemelem a fejem, hogy l�thassam a mellkas�t, de szinte r�gvest vissza is nyom, miel�tt legeltetni kezden�m a szemeimet az els� pillant�sra szexisnek tal�lt l�tv�nyon. Cs�kja t�zes, v�ggyal teli, szinte f�j�v� teszi a nadr�gom szor�t�s�t a tagomon. Az �v� akarok lenni, mindenn�l jobban, �rezni magamban, hallani, ahogy a nevemet s�hajtja. A gondolat is m�rhetetlen�l elb�d�t.

 

Minden pillanat egy var�zslat, ahogy testeink k�z�l lass� k�nz�sok ut�n elt�nnek a ruh�k, m�g v�g�l csupaszon, sz�gyentelen�l simulunk �ssze, cs�p�ink szinkronban mozognak, sz�nkb�l v�ltakozva t�rnek el� egym�s nevei. N�hol egy ny�g�sbe f�lnak, n�hol pedig r�szemr�l apr�bb sikolyokba. M�gis �gy �rzem, ez a lehet� legcsod�latosabb dolog, ami valaha t�rt�nt velem.

 

A karjai k�z�tt biztons�gban �rzem magam, mintha hazat�rn�k �pp, cs�kjai pedig enyh�tik a tompa f�jdalmat, melyet halov�nyan �rz�kelek, vagy legal�bbis, mint valami gy�gy�r, tomp�tj�k azt. Ez a f�rfi m�r �nmag�ban is �gy egy gy�gy�r sz�momra. Minden egyes �rint�s�vel, mozdulat�val, az igazi szerelmet mutatja meg nekem, amelyre m�r olyan r�g�ta �h�tozom.

 

Az angyalok �s felh�k egy id� ut�n ism�t bek�sznak a l�t�terembe, ak�rcsak a koncert el�tt, ez�ttal azonban m�sok. Az egyik mennyei l�nynek ez�ttal arca van, �s fel�m tart, kit�lti a l�t�teremet, ajkain biztons�got �breszt� mosoly – meN-meN az. Szemeim teljesen lecsuk�dnak, mindent el�nt a feh�rs�g, �s tomp�n �rz�kelem, amint mindketten a cs�csra �r�nk.

 

Halov�nyan, forr� �brenl�t �s �des �lmok k�zt l�tom, ahogy kics�szik bel�lem, rendezkedni kezd. Zsebkend�vel a kez�ben let�r�lget el�sz�r engem, azt�n saj�t mag�t, �vatosan kih�zza al�lam a t�r�lk�z�t, v�g�l mell�m fekszik, �tkarol, karja a cs�p�m�n pihen.

 

– Szeretlek – suttogja, ajkai k�zel a tark�mhoz. Kellemesen bizserget, m�gis megfordulok, hogy a szem�be n�zhessek. Sz�ntiszta szeretetet l�tok keveredni egy csipetnyi boldogs�ggal barna �riszeiben. �n is pontosan ugyanezeket az �rzelmeket �lem meg, hogy mennyivel intenz�vebben, azt viszont nem tudom. Tal�n minden teljesen ugyanolyan.

 

– �n is szeretlek – mondom, arcomat pedig a mellkas�ba temetem, ujjai a lapock�imat sim�tj�k, n�ha pedig a gerincemre t�ncolnak. B�k�s, csod�latos pillanat, amelyet soha t�bb� nem akarok elengedni. Vajon ilyen lesz minden egy�tt t�lt�tt este ut�n �sszesimulni? Mennyiben fognak ett�l k�l�nb�zni az egyszer�, egym�s mellett alv�s �jszak�k?

 

– Tudod – kezdi halkan, mire �rdekl�d�en h�mm�g�k egyet –, Kan�nak igaza van. P�ratlan p�ros vagyunk, te meg �n, nem? – k�rdezi.

 

– Aha – b�lintok –, a balfasz �s nyomott bivaly meg az �rtatlan �s szarkasztikus herceg – helyeselek, mire nevetve puszit nyom a hajamba. Mellette val�ban l�tni v�lem a j�v�t, ez�ttal pedig nincsenek kil�t�sban s�t�t felh�k.

 

Megcs�kol. Itthon vagyok.

 

-----------------------------------

 

– Hazudtam neki – motyogja Yume, hangja halk, s�r�shoz k�zeli. Fej�t egy sz�les mellkason pihenteti, test�t er�s karok fonj�k k�rbe. L�bujjaival saj�t, m�r r�g�ta levetett bokszer�vel j�tszik, aff�le sz�gyent levezetend� cselekv�sk�nt.

 

– Majd holnap elmondjuk. Nem csak Hayatonak, hanem mindenkinek – vigasztalja �t a m�sik f�rfi. – Itt az ideje, hogy megtudj�k, Yume-kun – suttogja, �s puszit nyom a kisebbik orr�ra. M�r mindketten r��bredtek, hogy ez egy komoly kapcsolat kettej�k k�z�tt, amelyet egy id� ut�n lehetetlenn� v�lna tagadni.

 

– Ki fognak akadni, Kana.