2014. j�lius 2.

  2019.08.09. 13:00

 A szob�m fal�ra felakasztott t�rk�pet tanulm�nyozom, az egyik kezemben egy �ntapad�s v�r�s korong, a t�rk�p t�bb pontj�ra rakott pontokhoz hasonl�. Belepillantok a jegyzeteimbe, hogy ellen�rizzem az elm�letem helyess�g�t, majd a korongot a Funagata �szaki oldal�ra helyezem, a pap�rjaimat a p�rn�m al� teszem.

 Aki tud a t�rk�pr�l, az mind bolondnak tart. Nem hi�ba. Rajtam k�v�l senki sem hiszi el, hogy �jra h�bor� lesz. Amikor az oroszok j�tszi k�nnyeds�ggel elfoglalt�k n�gy �szaki prefekt�r�nkat, a csat�k abbamaradtak. A korm�ny k�nnyed�n veszi, a katonas�got tov�bbra is fenn tartj�k a l�tszat kedv��rt, de �gy hiszik, v�gleg megszabadultunk az ellens�gt�l. S�ltbolondok. J�tszi k�nnyeds�ggel vett�k el a ter�leteket t�l�nk, mi�rt �lln�nak le v�gleg, ha ennyire egyszer� lenne az eg�sz? K�sz�lnek valamire. Ez a valami pedig b�rmelyik nap bek�vetkezhet.

 Amikor ezt el�adtam az ezredesemnek, kinevetett. Kiv�l�, �mde bogaras katon�nak nevezett, viszont az elhivatotts�gommal az eny�m az egyik legjobb sz�zad, �gy megtarthattam a tiszts�gemet. Az m�r m�s k�rd�s, hogy az �n osztagomon csin�lja a legt�bb er�ltetett menetet �s gyakorlatot, de vagy megtanulj�k �lvezni, vagy kirakom a sz�rj�ket.

 Kis�t�lok a h�l�k�rletb�l, �s gyakorl�t�rre megyek. P�ran m�r ny�jtanak a lelkesebbek k�z�l, amikor megjelenek, tisztelegnek. Biccentek. Az �jak k�z�l m�g senki sincs itt. Odaintek az egyik katon�nak.

 – Ker�tsd el� az �joncokat! – adom ki a parancsot. �jb�l tiszteleg, �s elnyargal. K�zben lassank�nt megtelik el�ttem a p�lya, egyre t�bben ny�jtanak, m�r tudj�k, mire sz�m�tsanak. N�lam a reggeli el�tti gyakorlat nem csak holmi futkos�s meg p�r laza v�llk�rz�s. �, nem! Amikor a katona visszat�r az �jakkal, p�ran a h�ts� sorok fel� iszkolnak. A duruzsol� cseveg�s m�r-m�r b�ntja a f�lemet, �gy veszek egy m�ly leveg�t.

 – Csendet! Tisztelegj! – ki�ltom. P�r �jonc �sszerezzen a hangomra, de hamarosan az eg�sz sz�zad tiszteleg el�ttem. Ez mindig b�szkes�ggel t�lt el.

 – T�z t�zes sort! Ut�na pihenj! – A parancsot ez�ttal halkabban adom ki, de a hangomat m�g �gy is garant�ltan mindenhol hallj�k. A katon�k elkezdenek sorokba rendez�dni, k�zben sz�molgatom az els� k�t sort, hogy biztos mindkett�ben t�zen legyenek. Amikor abbamarad a mozgol�d�s, megindulok a katon�k mellett. T�z, t�z, t�z… Mindig t�z. Kiv�ve az utols� sorban. Kilenc. Egy valaki hi�nyzik. �s ekkor beugrik. Lassan el�res�t�lok, a j�r�som peckes. Intek az egyik tisztemnek.

 – Futtasd meg �ket! A szok�sos.

 Tiszteleg, majd �tveszi a helyemet, �s m�r kezdene belelkesedni, amikor m�g visszasz�lok:

 – Ha vissza�rtem, lefutod te is.

 A fog�t sz�vva b�lint, �n pedig megindulok a h�l�k�rletek fel�. Az �joncok r�szlege fel� veszem az ir�nyt, ahol kopog�s n�lk�l nyitok be az egyetlen csukott ajt�n. Zero h�ttal nekem alszik az �gy�ban, lass�, egyenletes szuszog�sa t�ri csak meg a szoba csendj�t. Nesztelen�l l�pkedek oda hozz�, �s megforgatom a szememet, amikor �szreveszem, hogy m�g most is rajta van az a nyavaly�s maszk. Milyen k�r, hogy ma nem viselheti… M�r ny�lok a nevets�ges darab fel�, amikor hirtelen r�markol a csukl�mra, �s csavar rajta egyet. Nem b�rom meg�llni, felszisszenek, �s h�tr�bb l�pek egyet.

 – Uram – �s�tja, ahogy fel�l, �s hanyagul tiszteleg k�zben.

 – �t perced van fel�lt�zni. Ut�na j�ssz, �s be�llsz reggeli gyakorlatra. A t�bbiek ut�na mennek reggelizni, te pedig kitakar�tod az irod�mat. Tegnap rengeteg sarat hordtak be – sorolom a teend�it. – Gondolom, m�r csin�lt�l �hgyomorral er�ltetett menetet.

 Sarkon fordulok, �s kimegyek a szob�b�l. Megt�maszkodom a szemk�zti faln�l, �s legsz�vesebben r�gy�jtan�k. Zero felbasz. Nem k�ne �heztetnem, s�t, ut�lom ezt csin�lni, mert m�r nekem is volt r�szem er�ltetett menetben �hesen, elcsig�zottan. De nem t�rhetek meg. A parancs az parancs. Kiadtam. Ennyi. Meglep� m�don Zero �t perc m�lva m�r m�g�ttem baktat a folyos�n, ki a gyakorl�t�rre. A t�bbi katona m�g fut, a tisztem mell� l�pek, Zeronak pedig intek, hogy csatlakozzon.

 – Mennyin�l vannak? – k�rdezem.

 – Ez a nyolcadik, uram – feleli, azt�n az int�semre � is be�ll a fut�khoz. Hamarosan m�r csak �k ketten futnak Zeroval, �s igencsak meglep, hogy a maszkos k�nnyedebb l�ptekkel, gyorsabban halad a tisztemn�l. R�ad�sul m�g enni sem kapott a tegnapi �rkez�se �ta. K�zben neki�llok vez�nyelni a gyakorlatot, fekv�t�maszok, guggol�sok �s fel�l�sek k�vetik egym�st, azt�n a marad�k kett� is becsatlakozik. Minden sim�n megy, f�k�nt az �joncokat figyelem, legink�bb a tegnapi csonka n�gyes kelti fel a figyelmemet: Ritsu lelkes, b�r n�hol kiss� pontatlan, b�rja szufl�val. J� fi�. Satsuki lomha. M�shogy nehezen lehetne megfogalmazni azt, hogy mire a t�bbiek k�szen vannak a harminc fel�l�ssel, � m�g mindig csak h�sz k�r�l j�r. Akane egybev�g az elv�r�saimmal, ugyanis gy�ny�r�, megfelel� �tem� fekv�t�maszai �s t�k�letes sz�gben v�grehajtott guggol�sait m�g �n is elismer�en figyelem. Zero �tlagos. Nem is v�rtam t�bbet.

 Azt�n levezet�sk�nt k�vetkeznek a n�gy�tem� fekv�t�maszok.

 – Ma egy �jonc fog sz�molni – mondom. P�ran megk�nnyebb�lnek. A reggeli gyakorlat nem s�tagalopp, ezt elismerem. Elmosolyodom, �s megkeresem Ritsu tekintet�t. L�tom, ahogy mozdul az �d�mcsutk�ja nyel�s k�zben. Satsuki szemeiben l�tom az elsz�nts�got, de most nem �t akarom. Zero pillant�s�b�l egyb�l leveszem, hogy val�sz�n�leg g�nyosan mosolyog a maszkja alatt. Rem�lem, megrohadt m�r a feje abban a g�ncben, �s hajland� lesz levenni v�gre. Akane k�z�mb�s. M�g akkor is, amikor a mosolyom kisz�lesedik. Tudom, hogy tudja. M�gsem l�tom, hogy meginogna.

 – Akane fog sz�molni – mondom kiss� sz�rakozottan. – Hangosan!

 Egy villan�snyi id�re �sszepr�seli az ajkait. Tapsolok.

 – Egy, k�t, h�’, n�gy! – mondja hangosan. Meglep, mennyire pontosan k�veti a mozg�sa a szavait. Tetszik. Miut�n v�ge a gyakorlatnak, Zeroval egy�tt magamhoz intem.

 – J�l van. Az er�ltetett menet el�tt tal�lkozunk a l�t�ren. Elmehetsz! – mondom Akan�nek, azt�n Zerohoz fordulok, �s tet�t�l talpig v�gigm�rem. Unottan n�z le r�m. Nem l�tom rajta a f�radts�g jel�t.

 – Na, h�zd ut�nam a beledet! – b�k�m neki oda, majd megindulunk az irod�m fel�. K�zben tesz�nk egy kis kit�r�t a felmos� v�d�r�rt meg a rongy�rt, �s term�szetesen a konyh�ra is beugrunk a kaj�m�rt. Zero a t�lc�val �s a takar�t�szerekkel egyens�lyozva l�p be ut�nam az irod�mba, ahol az int�semet k�vetve az asztalra teszi a reggelimet. Helyet foglalok a sz�kemen, � pedig hanyagul meg�ll el�ttem.

 – Kezdheted! – parancsolom, azt�n belekortyolok a vizembe �s harapok egyet a lazacos onigiribe. Zero �gy tesz, ahogy mondom, meglehet�sen hat�konyan dolgozik, �s mindent felmos k�r�l�ttem. V�g�l meg�ll mellettem, �s len�z r�m. Kicsit arr�bb h�z�dom a sz�ken, zavar, hogy ennyire k�zel van hozz�m.

 A t�ny�romban van m�g egy f�lbehagyott onigiri, amit m�r nem b�rtam megenni. Zero odany�l, majd felkapja, �s a maszkja al� beny�lva enni kezd. Pof�tlan tusk�!

 – Megint a v�c�k f�l� akarsz g�rnyedni? – k�rdezem halkan, ahogy lassacsk�n elt�nteti a marad�komat. Undor�t�. Lenyeli az utols� falatot, �s felvont szem�ld�kkel n�z le r�m.

 – Ezt nem z�rta ki a parancs – utal arra, amit az im�nt m�vel. �sszeszor�tom az �llkapcsomat, �s lassan b�lintok egyet. A fen�be is, igaza van! M�g senki sem forgatta ki ezel�tt a parancsaimat, r�ad�sul �gy, hogy az ellen ne tehessek semmit. Nem mondhatom neki, hogy k�pje vissza a kaj�t! Lassacsk�n fel�llok, v�gig tartva a szemkontaktust, de m�g �gy is sokkal magasabb n�lam.

 – Ut�nam! – mordulok v�g�l r�, �s elindulunk a l�t�r fel�. Akane m�r ott van, mihelyst megl�t, tiszteleg. Intek Zeronak, hogy igaz�tsa meg a c�lt�bl�kat, �s am�g dolgozik, addig Akan�hez fordulok.

 – Azt mondj�k, pontosan l�sz. Ha �gy van, akkor kihagyhatod a d�lut�ni l�gyakorlatot, �s seg�thetsz nekem megtervezni a holnap reggeli gyakorlatot – mondom neki. B�lint, majd amikor Zero visszat�r, elveszi az egyik pusk�t a tart�b�l, �s r�m n�z. B�lintok. L�. Sorra veszi a c�lt�bl�kat, �s egyszer sem hib�zik, mindig a k�zep�t tal�lja el, sosem fecs�rel t�l sok id�t a c�lz�sra. Amikor a b�bukhoz �r�nk, m�r szinte rutinosan tal�lja el a sz�v�k k�zep�t jelz� v�r�s rongyot, �s miut�n Zeroval elind�tatom a mozg� b�bukat, nos, ott sem okoz csal�d�st. Lass�, el�gedett tapsba kezdek. M�r eld�nt�ttem: tisztet fogok csin�lni bel�le.

 – K�sz�ljetek fel az er�ltetett menetre! – parancsolom nekik, de Zero m�g marad.

 – A parancs neked is sz�lt! – jegyzem meg unottan, �m m�gsem mozdul. H�t j�. K�zelebb l�pek hozz�, eg�szen k�zel. A h�ta a rakt�rb�d� fal�nak pr�sel�dik, szeme sem rebben, a tekintete ink�bb k�v�ncsi. Megragadom a gall�rj�t. Felemeli a kez�t, �s a hajamhoz ny�l, kisim�tja az egyik tincsemet a szememb�l, mire arr�bb r�ntom a fejemet.

 – Te velem ne totoj�zz – suttogom. – Mert el fogom �rni, hogy tisztelj engem �s a parancsaimat.

 Azzal sarkon fordulok, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, kis�t�lok a l�t�rr�l.