2014. j�lius 9.

  2019.08.09. 13:11

 Akan�vel egyre ink�bb �sszhangban vagyunk. M�r szinte olyan, mint egy tiszt, hi�ba nem kapta m�g meg a rangjelz�st. A ma d�lut�ni gyakorlatot �gy d�nt�k, hogy dac�ra az es�nek, meg fogjuk tartani. Akane az egyik oldalamon, a tisztek a m�sikon. Minket sem v�d semmi az es�cseppekt�l, ahogy az �ppen bemeleg�t� katon�kat sem. Zero az ut�bbi napokban meglehet�sen engedelmes volt, de csak az�rt, mert ker�l, �gy b�ntet�st sem kapott az�ta. Az �tkez�ben a maszkja al� csemp�szi az �telt, �gy eszik, �s b�r sokan megb�mulj�k, k�zt�k velem, m�gsem zavartatja mag�t. V�g�l is, el�rtem a c�lomat, ahogy eln�zem, sikeresen bet�rtem.

 – Akane, most m�r �llj be!

 R� sem n�zek, csak fel�je d�nt�m a fejemet, a szemem sark�b�l l�tom a tisztelg�st, �s lassan a t�bbiek k�zz� vegy�l. Mindenki tudja, mi a dolga, a tiszteim ir�ny�t�s�val gyakorolni kezdenek, �n pedig csak figyelem �ket. Ekkor l�tom el�sz�r azt, mennyire lass� is Satsuki. Az egyik tisztem bele is veszik, de nem nagyon tal�l rajta fog�dz�t, ugyanis az �joncr�l minden lepereg, azt�n vissza�ll a l�tram�sz�shoz Akane m�g�.

 B�r m�r hozz�szoktam az es�s alkalmakhoz, a gyakorlat v�g�re elismerem, hogy f�zom, �m nem mutatom ki. Hi�ba, legsz�vesebben bemenn�k a szob�mba, ledob�ln�m ezeket a vizes g�nc�ket, venn�k egy j�, forr� f�rd�t… Francba ezzel az eg�sz szarral m�r! V�gigpillantok a katon�kon, a szemem megakad Zeron. Az �t�zott egyenruh�j�n �t l�tom az izmait, ahogy sok m�sik katon�nak is, m�gis elid�zik rajta a tekintetem, persze nem sok�ig, nehogy b�rki �szrevegyen. A katonas�gban ezt tiltj�k, na, nem mintha annyira v�gyn�k b�rkire is. Sz�zadosk�nt nem tehetem meg, �s nincs is r� sz�ks�gem.

 Miut�n v�ge a gyakorlatnak, a szob�mba vonulok, ahol �t�lt�z�k egy tiszta egyenruh�ba, amelyikb�l facsarni lehet a vizet, pedig sz�radni rakom az ablakp�rk�nyra. Ezt k�vet�en az irod�mba megyek, de a katon�k h�l�r�szleg�n kereszt�l vezet az utam. Nem fogom az es�ben ker�lgetni az �p�leteket, meg egy kis ellen�rz�s is j�t tehet.

 A folyos�n Ritsube botlok, aki egy tisztelg�s ut�n besz�lni kezd hozz�m, a levelez�sr�l k�rdez�sk�dik, milyen hamar kapj�k k�zhez a leveleket, k�ldhetne-e esetleg valamikor egyet a csal�dj�nak, �s egy�b ilyen apr�s�gok. Azonban engem sokkal ink�bb lek�t az, ami a h�ta m�g�tt zajlik, �gy a v�lla felett k�nyelmesen eln�zve, n�ha v�laszolva egy-egy k�rd�s�re, figyelem a jelenetet.

 Satsuki az ajtajukban t�maszkodik, �s a szemk�zti f�rd�helyis�g fel� n�z. A keze karba t�ve, a nyelv�vel v�gignyal a sz�ja sz�l�n. Mintha valaki �llna vele szemben, de egy hossz� l�bon �s egy t�r�lk�z�szeg�lyen k�v�l m�st nem l�tok. Azt�n Akane libben �t, elt�nnek az ajt� m�g�tt, mintha a z�r is kattanna. Vajon hol lehet Zero?

 – Bocs, mit is mondt�l az im�nt? – vigyorgok Ritsura.

 – Elmehetek a k�z�s helyis�gbe meg�rni a levelet a h�gomnak, uram? – k�rdezi, mire b�lintok egyet. A szeme h�l�san csillan, tiszteleg, �s elsiet mellettem a k�z�s helyis�g ir�ny�ba. De engem sokkal jobban foglalkoztat, amit az im�nt megtudtam. Majd a h�ten kipuhatolom Akan�t. Ahogy elhaladok az ajt� mellett, mintha hallan�k egy halk s�hajt, de gyorsan megr�zom a fejemet. Csak k�t kanos katona.

 Az irod�mhoz �rve meglep�d�k. Zero az ajt� melletti padon �ld�g�l, ahol az elbesz�lget�sre v�r�k szoktak. Amikor k�zelebb �rek hozz�, feln�z r�m, a tekintet�b�l most semmit nem tudok kiolvasni. Eszembe jut, ahogy nemr�g a rakt�r fal�hoz pr�seltem, �s a hajammal babr�lt. Egy pillanatra lehunyom a szememet, hogy elhessegessem a k�pet.

 – Mit keresel itt?

 Megvonja a v�ll�t.

 – K�t napja itt alszom – feleli. Sz�val Satsuki m�r k�t napja �desgeti Akan�t.

 – �s Ritsu? – k�rdem.

 – Nem tudom – vonja meg a v�ll�t. Kiker�l�m, �s a kilincsre teszem a kezemet. Gondolkozom, v�g�l intek neki a fejemmel, �s beinvit�lom. Van egy sz�k a sarokban, r�mutatok, hogy �lj�n le, �n pedig helyet foglalok az asztalom m�g�tt. Kinyitok egy k�nyvet a strat�gi�r�l, �s kijegyzetelem a s�rga filccel kiemelt r�szleteket egy f�zetbe. K�zben �gyet sem vetek Zerora. A k�nyv v�gigvesz minden eddig ismert csat�t �s h�bor�t a vil�gon, �br�i r�szletesek, m�gis k�nnyed�n k�vethet�ek. Azonban alig egy �r�t dolgozok, amikor r�zni kezd a hideg, a fejem pedig lassan, de biztosan sz�thasad. Leteszem a tollat, �s b�r pr�b�lom meg�llni, megborzongok.

 Zero fel�ll a sz�kr�l, �s az asztalom mell� l�p. M�r tiltakozn�k, amikor h�v�s tenyere a homlokomra tapad. �sszer�ncolja a szem�ld�k�t, �n pedig tudom, hogy l�zam van. Nem sz�l egy sz�t sem, csak kis�t�l az irod�mb�l. Pr�b�lok min�l kisebbre �sszeh�z�dni a sz�kemben, �s melegen tartani magamat, a szememet lehunyom, �gy kev�sb� f�j a fejem. Az ajt� nyikorg�s�ra eszm�lek. Zero az. Egyik kez�ben vastag pl�d, a m�sikban g�z�lg� b�gre. Ut�bbit az asztalomra rakja, �gyelve, nehogy a pap�rjaim k�zel�be tegye, m�g a pl�det a h�tamra ter�ti. Egyb�l magam k�r� �gyeskedem az anyagot, �s f�l k�zzel a b�gre fel� ny�lok. F�jom a te�t, hogy h�lj�n, majd az eg�szet egyhuzamban led�nt�m.

 – Ki adott erre parancsot, hm? – k�rdezem Zerot�l.

 – Senki.

 – Akkor meg?

 V�llat r�nt. Egy darabig m�g sz�r�san n�zek r�, azt�n ism�t kir�z a hideg, �s szorosan magam k�r� csavarom a pl�det. Kurva es�. Csendben �l�nk, �n morcosan b�mulom hol �t, hol a spalett�kat, m�g Zero az asztalom mellett �llva n�zegeti azt.

 – Kapnak b�ntet�st? – k�rdezi v�g�l. Csak nehezen jut el az agyamig, hogy Satsukir�l �s Akan�r�l van sz�. �vatosan megr�zom a fejemet. M�g mindig tomp�n f�j, b�r a te�t�l l�nyegesen jobb.

 – A szab�lyzat szerint k�ne – k�t bele a d�nt�sembe.

 – A szab�lyzat szerint a parancs megfellebbez�s��rt is k�ne – v�gok vissza. Felkuncog.

 – Sz�val a te szab�lyaid szerint j�tszunk – jegyzi meg, �nk�nyesen megfeledkezve a rangomr�l, letegez. Megmarkolom a pl�det.

 – Nincsenek szab�lyaim – vetem oda.

 – M�gis megszeged a sereg�it.

 Felf�jom az arcomat, �s idegesen pillantok r�.

 – Az elm�lt percben te is r�gt�n kett�t h�gt�l �t, m�gsem k�ldtelek vissza a kloty�k f�l�, vagy ki az es�be fekv�t�maszozni.

 Nehogy azt higgye m�r, hogy � tesz nekem sz�vess�get, holott b�rmelyik percben megtehetn�m azt, amit az im�nt mondtam, s�t, m�g rosszabbat is. �ntelt tusk�.

 – Egy hete m�g sim�n megtetted.

 – Azt akarod, hogy megb�ntessem �ket, vagy mi? – fintorgok. L�tom, ahogy a maszkja alatt vigyorog, �s legsz�vesebben lekevern�k neki egyet.

 – Nem, de felt�n� lesz, ha �n �s Ritsu mindig kint vagyunk �jszak�nk�nt, nem? Legal�bb az egyik�nknek k�ne valami… Biztos hely – pedzegeti. Sejtem, mire gondol, �gy b�lintok. Ha nem akarom, hogy h�ly�nek n�zzen a sz�zad, ami�rt rajtam k�v�l mindenki tudja, mi zajlik Satsuki �s Akane k�z�tt, ezzel csorb�t ejtve a tekint�lyemen, akkor l�pnem kell.

 – Mindketten j�hettek az irod�mba – b�lintok. – Hozzatok be majd padokat.

 Valami �tfut a tekintet�n, de miel�tt m�g megfejthetn�m, f�l�m hajol, az arca nem messze az eny�mt�l.

 – V�g�l �n �rtem el, hogy tisztelj engem �s a parancsaimat – suttogja, a keze k�zben lassan az arcomra k�szik. �sszer�ncolja a homlok�t. – Fek�dj le, a v�g�n m�g felforrsz itt nekem.

 Azzal felkapja a b�gr�t, �s kis�t�l az irod�mb�l.