2014. j�lius 10.

  2019.08.09. 13:11

 Ma m�r felkelni sem tudok az �gyb�l. A l�zam val�sz�n�leg nagyon magas, �gy �rzem, ha ak�rcsak egy l�p�st is megtenn�k, nyomban �sszeesn�k. De az emberek nem l�thatj�k �gy a sz�zadost. A francba! R�ad�sul a hideg is r�z, hi�ba takar�ztam be �llig. Gy�gyszer is k�ne…

 V�g�l �sszeszedem magam, �s minden utamba es� dologba belekapaszkodva elv�nszorgok az ajt�ig. A kezem m�r a kilincsen, amikor kopognak. Kinyitom az ajt�t, �s lehunyom a szemeimet, miel�tt el�juln�k, azt�n a l�togat�m arc�ba n�zek. Akane.

 – Eln�z�st a zavar�s�rt, uram. Hozzak valamit? – k�rdezi. Csak egy er�tlen b�lint�sra telik t�lem, � pedig l�thatja, hogy alig �llok a l�bamon, �gy �vatosan visszaterel az �gyamhoz. Miut�n �jb�l p�rn�t �r a fejem, vacogva magamra r�ngatom a takar�t, �s megpr�b�lok Akane arc�ra f�kusz�lni.

 – Vez�nyeld le a tisztekkel a reggeli gyakorlatot… �s k�ldd ide Zerot – sz�r�m ki a fogaim k�z�tt. Tiszteleg, majd fel�ll mell�lem, �s megindul az ajt� fel�. Ekkor eszembe jut, amit tegnap l�ttam, �s b�r val�sz�n�leg a l�z miatt, musz�j ut�na sz�lnom.

 – Akane!

 Megfordul, a tekintete k�z�mb�s.

 – N�ha engedj�tek be Ritsu�ket aludni.

 �s ekkor megl�tom az els�, igaz�n val�s �rzelmet az arc�n, b�r lehet, csak k�pzelem, de mintha k�ts�gbe esne, sokkoln�, amit mondtam. �sszeszor�tott sz�jjal t�vozik a szob�mb�l. Musz�j volt megjegyz�st tennem a dolgokra, mert �gy a v�g�n m�g azt hitt�k volna, hogy a sz�zadost k�nnyed�n �t lehet verni. Ezzel a megjegyz�ssel pedig val�sz�n�leg meg�rz�m a tekint�lyemet, �s egyben hagyom, hogy folytass�k Satsukivel a dolgaikat. Akane ismeri a j�t�kszab�lyokat, �s igazodni fog hozz�juk.

 Nem tudom, mennyi id� telik el, amikor Zero tisztelg�s n�lk�l l�p be a szob�mba, a kez�ben egy b�gre forr� tea. Leteszi az �jjeli szekr�nyemre, �s k�zben meglep�en indiszkr�t m�don k�rben�z. Mintha a szeme megakadna a t�rk�pemen, de gyorsan tov�bb siklik, m�gnem �jra kik�t rajtam. A te�ra b�k.

 – Szereztem bele l�zcsillap�t�t – mondja. Belekortyolok a te�ba, �s j�les�en megborzongok, ahogy a forr� ital �tj�rja a bens�met. Tervem van Zeroval a m�ltkori miatt. Tervem, amelyr�l gondolom sejt�se sincs, �s nekem �ri�si el�gt�telt fog okozni.

 – El�g magabiztos volt�l tegnap – jegyzem meg. – Tisztelni t�ged �s a parancsaidat? Tudod, mit jelent ez val�j�ban? – pedzegetem. Zero k�v�ncsian n�z r�m.

 – Fingod sincs – fintorgok, majd ism�t belekortyolok a te�mba. – �ppen ez�rt, hadd seg�tsek ezen az apr�, jelent�ktelen probl�m�don! Am�g nem �p�l�k fel, te vagy a parancsnok, �s ha nem v�gzed j�l a dolgodat, akkor…

 A b�gr�t az �jjeli szekr�nyre teszem, �s feljebb h�zom magamon a takar�t.

 – Van rosszabb a v�c�pucol�sn�l. Ha a tisztek z�gol�dn�nak a parancsom miatt, k�ldd ide �ket!

 Zero felhorkan.

 – �n vagyok a parancsnok. Azt csin�lok a tisztekkel, amit akarok – jelenti ki, majd k�zelebb hajol hozz�m, a kez�t a homlokomra teszi, a hangj�t visszafogja. – �s veled is – suttogja. Ezut�n fel�ll, �s kis�t�l a szob�mb�l. Csak akkor engedem meg az arcomra k�szni az el�gedett mosolyt. Pontosan ezt v�rtam t�le.

 Hamarosan maga Zero t�r vissza, a kez�ben egy t�lca �tel, rajta m�g egy g�z�lg� poh�rral. A l�zam kiss� mintha lejjebb ment volna, �s musz�j elengednem egy horkant�st, amikor fel�lve az �lembe veszem a t�lc�t.

 – Te vagy a parancsnok. Mi�rt nem k�ldt�l ide valakit a kaj�val? – k�rdem, majd nekil�tok enni. Zero �nk�nyesen le�l az �gyam sz�l�re.

 – Megk�rd�jelezed a d�nt�semet? – n�z r�m, a szeme melletti nevet�r�ncok el�rulj�k. Legsz�vesebben le�nten�m �t a forr� te�val. V�g�l fels�hajt.

 – Most biztos azt hiszed, kellemesen fogsz sz�rakozni, am�g �n parancsolok, mi?

 Nem v�laszolok, csup�n megvonom a v�llamat. Zero ekkor megragadja az �llamat, �s eg�szen k�zelr�l a szemembe n�z, az arca alig p�r centire az eny�mt�l. Mintha egy apr�, r�vid pillanatra elgyeng�ln�k, �s m�g �lvezn�m is a helyzetet, amikor ny�lik az ajt�, �s Zero m�r a falamon l�v� t�rk�pet vizslatja gondosan. Rem�lem, nem j�n r�, mire szolg�lnak a piros jelz�sek. Akane k�t tisztelg�st k�vet�en lec�vekel mellettem.

 – Nem besz�lhetn�nk esetleg n�gyszemk�zt, uram? – fordul f�lig fel�m, f�lig Zero fel�, mint aki nem tudja eld�nteni, pontosan kinek c�mezi a k�rd�s�t. Zero tekintete lassan elszakad a t�rk�pt�l, majd kis�t�l a szob�mb�l, �s gondosan bez�rja maga m�g�tt az ajt�t.

 – Mit akarsz? – k�rdezem Akan�t�l k�t falat k�z�tt. Szinte f�j�an egyenes tart�ssal c�vekel le az �gyam mellett.

 – A tisztek k�ldtek, hogy bizonyosodjam meg arr�l, hogy a k�r�lm�nyekhez k�pest j�l van, uram – mondja. A fejemet cs�v�lva vigyorgok. Sz�val arra k�v�ncsiak, hogy nem ment-e el az eszem, ami�rt Zerot neveztem ki helyettesemk�nt.

 – �s mit fogsz nekik mondani? – n�zek fel Akan�re.

 – Nem azt, amit hallani akarnak, uram

 Elvigyorodom. Sosem b�ztam meg igaz�n a tisztekben, csak jobbak voltak, mint a t�bbiek, nulla tehets�ggel. M�r alig v�rom, hogy k�z�j�k emelhessem Akan�t.

 – Sz�val azt, hogy nem l�z�lmok k�zt verg�dve neveztem ki Zerot – teszem f�lre a t�lc�t, majd led�nt�m a m�g mindig meleg italt. B�r nem akarok gyeng�nek t�nni, m�gis beb�jok a takar� al�, miut�n a b�gr�t is a t�lc�ra tettem.

 – Valami ilyesmi, uram – h�zza f�lszeg mosolyra a sz�j�t. Fels�hajtok.

 – Ha kettesben vagyunk, hagyd el a formas�gokat – k�rem. A testtart�sa azonnal laz�bb� v�lik, m�r nem olyan feszes, mint valami c�l�p. B�lintva nyugt�zom, �s �n is megengedek magamnak, egy �vatos mosolyt. Hirtelen verni kezd a v�z, a ruh�m se perc alatt tapad a testemhez, �s tudom, hogy ebb�l �t�lt�z�s lesz, k�l�nben m�g jobban megf�zom. De legal�bb a l�zam hamarosan m�r nem lesz probl�ma.

 – Ide tudn�d adni a szekr�nyb�l a z�ld pizsam�mat?

 Akane odamegy a t�rk�p mellett l�v� falba �p�tett feh�r, kopott szekr�nyhez, majd r�vid matat�s ut�n az �gyamra teszi a ruh�mat. Megk�sz�n�m neki, majd intek, hogy mehet.

 – K�sz�n�m, hogy nem szedsz sz�t minket Satsukivel – mondja, a keze a kilincsen. V�llat r�ntok.

 – Most Zero a parancsnok. Neki k�sz�nd – t�rek ki okosan a magyar�zat el�l. Akane kiss� laz�bban tiszteleg, �s kil�p az ajt�n. Ekkor kib�jok az �gyb�l, �s vill�msebess�ggel kezdek �t�lt�zni. Als�t nem hozattam, �gy a szekr�nyemben gyorsan keresek egyet. M�r forduln�k vissza h�zni a pizsamanadr�got, amikor ny�lik az ajt�, �n pedig k�v� dermedek a szob�m k�zep�n.

 – Mi van? – f�rmedek r� Zerora, az arcom k�zben felforr�sodik. Kicseszett l�z!

 Zero v�gigm�r, a tekintete mintha elid�zne a combjaimon, azt�n bel�p, �s becsukja maga m�g�tt az ajt�t. K�zben �szhez t�rek, �s gyorsan felkapom a nadr�gomat, hogy visszab�jva a paplan al�, s�t�ten m�regessem Zerot.

 – Kifel�! – sziszegem. Ahelyett, hogy hallgatna r�m, le�l az �gyam sz�l�re, a tekintete a t�lc�ra siklik, r�m, majd a t�rk�pre a falon.

 – Ez�rt mondt�k a tisztek, hogy paranoi�s vagy – b�k a fej�vel a piros pontok halmaza fel�. – Lehets�ges orosz t�maszokat, b�zisokat �s t�mad�si fel�leteket jel�lnek, igaz?

 Nem v�laszolok, csak n�zem, ahogy fel�ll, majd a kez�vel v�gigsim�t a pontokon, n�h�ny felett kiss� elid�zik, mintha sorban tanulm�nyozn� �ket. Figyelem a szemeit, pr�b�lom kital�lni, mi j�tsz�dik le benne, de csak �rdekl�d�st l�tok benn�k, g�nynak semmi nyoma. Kib�jok az �gyb�l, �s lassan mell� l�pek, k�vetem az ujj�t, ahogy v�gigsiklik a t�rk�pen.

 – Hozz ide egyet! – kopogtatja meg az utols� pontot.

 – Hozz te! – v�gok vissza zsigerb�l, azt�n leesik, hogy akkor a cuccaim k�z�tt turk�lna, �gy v�g�l lehajtott fejjel l�pek az �jjeli szekr�nyemhez, �s el�veszem az egyik �ntapad�s korongot. Odal�pek a t�rk�phez, �s k�v�ncsian n�zek Zerora. M�g�m l�p, az arca a v�llam felett, a jobbj�val pedig az �n jobbomat fogja. Hallom a l�gz�s�t, ahogy a kezemet lassacsk�n elnavig�lja a Funagata felett �szaknyugat fel�, �s a Mogami foly� el�gaz�s�ra nyomja a korongot.

 – Itt k�nnyed�n be tudnak ker�teni – suttogja. – K�t oldalr�l a foly�, a harmadikr�l �k.

 Erre m�g mi�rt nem gondoltam? Pedig annyira egy�rtelm�, csak szimpla logika az eg�sz! �s Zeronak igaza van. Az oroszok� a foly� t�lpartja, se perc alatt v�gezn�nek b�rmilyen egys�ggel. Csak a bolond pr�b�ln� meg d�lr�l bevenni az el�gaz�st. Ha viszont lejjebb �tjutunk a foly�n, �s a parton kisebb egys�gekben mozgunk, akkor ak�r visszavehetj�k a r�gi Kiyokawa �llom�st is. Egy kulcsfontoss�g� ter�letet juttatna a kez�nkre.

 – M�giscsak hasznos vagy – b�k�m ki. De valami megv�ltozott.

 – Megint l�zas vagy – motyogja, a maszkja l�gyan v�gigsiklik a nyakamon. Rekordsebess�ggel szakadok el t�le, �m mire h�trafordulok, mintha mi sem t�rt�nt volna. A l�gz�se lass�, az �n zih�l�somhoz k�pest mindenk�pp, azonban a szemei ism�t el�rulj�k. Valami olyat l�tok benn�k, amit m�r r�gen nem. Azt�n pislog, �s a l�ng kihuny a tekintet�ben. Felveszi az �res t�lc�t �s a b�gr�t, majd az ajt�hoz l�p.

 – Bek�ld�m a vacsor�t.