2014. szeptember 30.

  2019.08.09. 13:19

 Ez az utols� laz�bb napunk, holnap m�r megy�nk a terepgyakorlatra. V�g�l Zero velem van, Akira pedig Reijel, akinek mostan�ban �jb�l t�bb figyelmet szentelek, �s tal�n m�g sosem l�ttam ennyit mosolyogni. A t�bbi katona is egyre izgatottabb, mindenki v�rja m�r a holnapot, f�leg az �joncok, �k m�g sosem voltak �sszel terepen, �s b�r hasonl� a dolog, mint anno szeptemberben, itt most nagyobb egys�gekben mozgunk �s t�bb c�lpont is van, r�ad�sul sz�nekhez k�tve. A sz�neket ma reggeli ut�n ki is h�ztuk egy b�d�nb�l, �s most minden csapatnak annyi a dolga, hogy k�sz�tsen valamif�le tervet a holnapi napra. Ez nem valami nagy dolog, a t�bbs�g nem is vesz r�szt benne. Csak �n, Akane, Zero �s Satsuki �l�nk �ssze a t�rsalg�ban, hogy megvitassuk a holnapi napot.

 – Szerintem oszoljunk kisebb csapatokra – veti fel Akane, ujjai a t�rk�pen t�ncolnak. B�lintok, �s �tveszem a sz�t.

 – Megpr�b�ljuk p�rf�s csapatokban megszerezni t�z kisz�szl�t. Ut�na m�r mehet�nk az ellenfelek ter�let�re, �s mik�zben �ten v�dik a mi nagyz�szl�nkat, a t�bbi csapatot sz�pen leszerelj�k – magyar�zom. Miut�n egyet�rt�nk abban, hogy ez egy hat�sos terv, mindenki a dolg�ra megy, �s a nap t�bbi r�sz�t �gy t�ltj�k, ahogy egy �tlagos pihen�napot szoktunk.

 Este takarod� ut�n indulok csak el az irod�mb�l a szob�m fel�, �s rem�lem, hogy Zero m�g nem fek�dt le n�lk�lem aludni. Arra azonban nem sz�m�tok, hogy a szob�m ajtaja el�tt �ll, a karj�n k�t t�r�lk�z�.

 – Egy utols� randi a terepgyakorlat el�tt? – k�rdezi, mire b�lintok, �s megindulunk a f�rd� fel�. �gy nevezt�k el azokat a hetente p�rszor el�fordul� alkalmakat, amikor egy k�z�s f�rd� ut�n ki�l�nk az ablakomba n�zni a csillagokat. T�nyleg olyan, mintha randin lenn�k Zeroval, �s mi�ta ezt bevezett�k, kevesebbszer feksz�nk le egym�ssal. Utolj�ra tal�n egy hete hagytam neki, hogy elcs�b�tson, de azt az alkalmat nem fogom elfelejteni, ahogy az eddigieket sem.

 A zuhanyz�khoz �rve levetk�z�nk, majd miut�n magunkra z�rjuk a kabint, megengedem a vizet, �s az apr� helyis�get hamarosan forr� v�zg�z t�lti meg. Zeroval megmosdatjuk egym�st, � k�l�n figyelmet szentel a derekamnak, a kidomborod� cs�p�csontjaimnak, �m ebben semmi erotikus t�ltet nincs. Bevallottan az a kedvenc pontja rajtam, �n pedig ugyan�gy el�nyben r�szes�tem a mellkas�t bor�t� izmokat.

 Miut�n letusoltunk, magunkra csavarjuk a t�r�lk�z�ket, �s a koszos egyenruh�kkal a kez�nkben visszalop�zunk a szob�mba. Zeronak m�r saj�t pizsam�ja van a szekr�nyemben, �gy miut�n felveszi a gall�ros, s�t�tsz�rke fels�t �s a nadr�got, v�lasztok magamnak valamit. A kezem �gy�be akad a pizsama, amit m�g anyu k�ld�tt nekem sz�linapomra, �s fels�hajtok. Zerora n�zek, a szeme melletti mosolyr�ncokb�l m�r l�tom, hogy tudja, mi k�vetkezik.

 – Csak az�rt, mert szereted, mikor ez van rajtam! – mondom, majd felveszem a k�k sz�n�, macimint�s pizsam�mat. Zero felkuncog, miel�tt mag�hoz h�zna, �s homlokon cs�kolna.

 – Az�rt szeretem, mert ilyenkor meg nem mondan�m, hogy sz�zados vagy. Olyan vagy, mint Saku, a f�rfi, akit szeretek – suttogja, azt�n v�gigh�zza a maszkj�t a nyakamon, �s elenged, hogy felnyal�bolja a takar�mat. K�zben az ablakhoz l�pek �s kinyitom. Visszafordulok a m�g mindig nyitott szekr�nyemhez, kiveszek egy pl�det, majd a p�rk�nyra ter�tem. Zero fel�l r�, maga mell� gy�ri a takar�t, �s felseg�t el�sz�r maga mell�, majd az �l�be. Elf�szkelem magam, � pedig magunkra h�zza a takar�t, �s a v�llamra hajtja a fej�t, a karjai k�r�l�lelik a derekamat.

 A csillagok apr�, f�nyes pontokk�nt izzanak a m�lyk�k �gen, a hold v�kony sarl�ja pedig l�gy f�nybe burkolja a t�jat.

 – Gy�ny�r� – motyogom, Zero pedig megb�ki a nyakamat a maszkj�val.

 – Te gy�ny�r�bb vagy – suttogja, mire halkan felnevetek.

 – Ez ny�las volt – jegyzem meg, holott legbel�l impon�l a dolog, �s kiss� zavarba is j�v�k t�le.

 Egy darabig n�ma csendben �l�nk, n�zz�k a csillagokat, a s�t�t, m�gis f�nyes �gboltot. Nem is gondoltam volna, hogy az ablakomb�l ilyen j�l l�tni, am�g Zero nem h�vta fel r� a figyelmemet.

 Mozgol�dok kicsit az �l�ben, majd az ujjaimat �sszekulcsolom az �v�ivel, amelyek a hasamon pihennek. Azt�n a keze elkezd lefel� cs�szni, a h�velykje m�r n�h�ny centivel a k�ld�k�m alatt, amikor elford�tom a fels�testemet, hogy r�n�zhessek, �s komoly arccal szegezem az ujjaimat a hal�nt�k�nak, pisztolyt form�zva bel�l�k.

 – Vidd csak feljebb a mancsodat! – parancsolom, a hangom kiss� fenyeget�, Zero azonban vid�man csillog� szemekkel engedelmeskedik nekem. Komolyan vesz �s m�gsem.

 – Pont neked nincs hozz� kedved? – cukkol.

 – Nincs – vallom be. – Ma nincs. De ha holnap este vissza�r�nk, nehogy azt hidd, hogy nem p�toljuk be.

 – Nagyon helyes – s�hajtja. – Van tipped, kik fognak nyerni?

 Megvonom a v�llamat, de k�zben l�zasan gondolkozom, vajon melyik egys�gben lesz olyan j� a csapatmunka, hogy els�k�nt legyenek k�szen. V�g�l megtal�lom az eg�szben a kulcssz�t, �s m�r tudom a v�laszt.

 – Rei. Vele van Akira �s Rutta, ha a t�bbiek l�tj�k, milyen j�l dolgoznak egy�tt �k h�rman, biztos hamar �sszekov�csol�dik a csapat. Pedig m�g n�h�ny probl�m�sabb katon�t is k�rt mag�hoz, hogy ne legyen annyi el�nye, de hi�ba. Profi.

 – Akkor hogyhogy m�gis te lett�l a sz�zados? – k�rdezi Zero, mik�zben megigaz�tja rajtam a takar�t, kezdek f�zni. – V�rj, el�bb menj�nk be, a l�baid m�r biztos j�ghidegek – tal�lja ki a gondolataimat.

 Beseg�t a szob�mba, majd egy�tt elr�molunk �s becsukjuk az ablakot. Befekszem az �gyamba, �s a plafont kezdem el b�mulni, mik�zben Zero le�l mell�m, �s az �l�be veszi a l�baimat, majd a k�t tenyere k�z� fogja �ket. A keze forr�, j�l esik az �rint�se.

 – Rei nem akarta v�llalni – v�laszolok v�g�l a nemr�giben feltett k�rd�sre. – Lehet nekem se kellett volna – s�hajtok fel, mire Zero megnyomkodja a l�bamat. Felszisszenek.

 – Ha csak miattam nem v�llaln�d, akkor buta vagy, Saku. Kiv�l� sz�zados vagy.

 �sszeszor�tom a sz�mat �s elford�tom a fejemet.

 – N�ha nagyon ut�llak – morgom, mire Zero elengedi a l�baimat, �s f�l�m m�szik.

 – T�nyleg? – suttogja, a maszkja m�r a nyakamn�l.

 – Igen – makacsolom meg magam. – Nem hagysz tiszt�n gondolkozni, �s miattad fontolgatom azt is, hogy nem hosszabb�tok a szolg�lati id�m�n.

 Zero ekkor mell�m g�rd�l, a szoba s�t�t hom�ly�ban l�tom, ahogy csillognak a szemei, miel�tt mag�hoz h�zna.

 – Tudod, egy�ltal�n mit csin�ln�l, ha nem katona lenn�l? – teszi fel a k�rd�st, az ujjai m�r megint a hajamban, l�gyan massz�rozza a fejb�r�met. Lehunyom a szemeimet.

 – Sz�vesen lenn�k orvos, mint apa, de nem tudom, beker�ln�k-e egyetemre. Amikor otthon elmes�lte eb�d k�zben, hogyan mentett meg ism�t egy �letet, mindig annyira b�szk�k voltunk r� any�val �s a b�ty�mmal! Olyan akartam lenni, mint � – itt megakadok, nem tudom, folytassam-e – Azt�n r�j�ttem, hogy m�r kap�sb�l van egy dolog, ami miatt nem lehetek olyan, mint apa.

 Megmarkolom Zero fels�j�t, � pedig szorosabban �lel mag�hoz. An�lk�l, hogy k�rdezne, v�laszolok a ki nem mondott k�rd�s�re.

 – Nekem nem lehet csal�dom. De m�r azzal is megel�gszek, hogy itt vagy velem.