2014. okt�ber 1./1

  2019.08.09. 13:19

Reggel majdnem beadom a derekamat Zeronak egy kis sz�rakoz�sra, de n�h�ny finom harap�s ut�n siker�l �t meggy�zni arr�l, hogy este m�g t�bb id�nk is lehet egym�sra, �gy v�g�l elenged, �s hagyja, hogy �t�lt�zzek.

 – Most �n is s�rt�djek meg azon, hogy folyton kanos vagy? – k�rdezem, miut�n eligaz�tottam magamon a sapk�mat.

 – Csak tegnap �ta – r�ntja meg a v�ll�t. – De nem akarlak minden este a magam�v� tenni, mert am�gy is az eny�m vagy.

 M�r nyitn�m a sz�mat, hogy ellenkezzek, csak az a baj, hogy tudom, hogy igaza van. Ez�rt ink�bb el�je l�pek, �s az ajt�nak nyomom �t, az ajkaim a nyak�n�l cir�gatj�k a b�r�t.

 – Az lehet, hogy a ti�d vagyok. Viszont akkor te is az eny�m, Zero – suttogom, majd kihaszn�lva a meglepetts�g�t, arr�bb tolom �t, �s kis�t�lok a szob�mb�l.

 Legk�zelebb reggeli ut�n tal�lkozunk a sz�zad b�zisa el�tt, ahol a kirendelt buszok v�rnak minket, hogy az erd�h�z vigyenek. Miut�n felsz�llunk, tartok egy besz�det arr�l, hogy mennyire fontos j�l teljes�teni, azonban senkinek sem kell t�lhajtania mag�t, el�g csak az egy�ni maximumot hozni. Ut�na persze egyb�l lev�gom magamat a legh�ts� �l�sre Zero mell�, ahol pont takar�sban vagyunk, r�ad�sul Akane, Satsuki �s Ritsu �lnek mellett�nk, �gy hagyom, hadd fogja a kezemet, am�g oda�r�nk. Vesz�lyes, tudom, de valami�rt nem tud �rdekelni, �s csak akkor engedem el Zerot, amikor le kell sz�llnunk az erd� sz�l�n. Tartok m�g egy gyors eligaz�t�st, hogy kinek hol van a b�zisa, �s hogy s�psz�ra indulunk, azt�n elindulunk megkeresni az egys�gemmel a mi nagyz�szl�nkat.

 – Ok�, akkor �ten itt maradnak, Akane vezet�s�vel. Kisebb egys�gekben mozogjunk, ha megvannak a kisz�szl�k, akkor induljatok az ellens�ges z�szl�k fel�. Ha kevesen vagyunk egy helyen, nehezebben vesznek minket �szre – magyar�zom, majd miut�n mindenki leny�jtott, megf�jom a s�pot, a hangja visszhangzik a f�k k�z�tt.

 Zeroval indulunk neki z�szl�kat keresni, a mi�nk a vil�gosk�k. Sokat haladunk az erd� m�lye fel�, �s siker�l is egyet �sszeszedn�nk. Abban mindketten egyet�rt�nk, hogy erre t�bb �gysincs, �s keresni k�ne a t�bbiek nagyz�szl�it, csak van egy kis bibi. Egy tiszt�sra �rt�nk, �s m�r fogalmunk sincs, merr�l j�tt�nk.

 – Na, uram, tudja, hogyan jutunk vissza? – k�rdezi Zero, a hangja kiss� g�nyos. �sszepr�selem az �llkapcsomat.

 – Fogalmam sincs – sz�r�m ki a fogaim k�z�tt. Kiss� pipa vagyok Zerora, ami�rt g�nyol�dott velem, ugyanis a t�j�koz�d�s mindig is a gyeng�m volt. A falit�rk�pen egyszer�en kiismerem magam, ha strat�gi�r�l van sz�, abban verhetetlennek tartom magam, de ha arr�l van sz�, hogy A-b�l B-be k�ne jutnom, akkor teljesen le�ll az agyam.

 – Am�gy is, itt minden fa ugyanolyan! – fakadok ki, k�rbemutatva a minket k�r�l�lel� �ri�sokon. M�r kezdene eluralkodni rajtam a p�nik, amikor Zero k�zelebb l�p hozz�m, �s �tkarol, a fejemet a mellkas�ra h�zza, �s csit�tani kezd.

 – Higgadj le egy kicsit, azt�n pr�b�ljunk meg egy�tt kikeveredni innen, ok�?

 A hangja l�gy �s kellemes, ahogy egyre t�bb id�t t�lt�k a mellkas�ra hajtott fejjel, �gy kezd csillapodni a sz�vver�sem. Zero nem besz�l, csak a h�tamat simogatja, �n pedig egy id� ut�n a fels�j�be markolok, �s felemelem a fejemet. A nyak�ba cs�kolok �s lehunyom a szememet, Zero szorosabban �lel mag�hoz. Azt�n megmerevedek.

 Kattan�s. Mint mikor felh�zz�k a pisztolyt. Majd m�g egy �s m�g egy. K�rbevettek minket.

 – Kezeket fel! – harsan a parancs oroszul. Elengedem Zerot �s felemelem a karjaimat, majd egy pillant�sommal el�rem, hogy � is �gy tegyen. Nem harcolhatunk, pl�ne �gy, hogy semmi fegyver�nk nincsen. T�z orosz katona vesz minket k�rbe, egyik�j�k, aki az im�nt sz�lalt meg a rangjelz�sekb�l �t�lve ezredes lehet. Hi�ba, a t�z kilom�ter t�vols�g sem volt el�g ezeknek a rohad�koknak.

 – Nocsak! �gy t�nik, a jap�n sereg m�r nem t�r�dik azzal, kiket helyez a fels�bb poz�ci�kba, �gy t�nik, az asszonyokat is belevonj�k – r�h�g a pof�mba a majd k�t m�ter magas ezredes. �sszeszor�tom a sz�mat. – Igor, Nikolai, fogj�tok le �ket!

 K�t katona mozdul fel�nk, az egyik f�rg�bben, mint a m�sik, �s el�m l�pve g�rcs�sen fenekembe markol. Maga fel� r�nt, az ujjai f�jdalmasan m�lyednek a b�r�mbe. Felszisszenek �s el�nt a sz�gyen, ami�rt ez t�rt�nik velem, ami�rt Zero is l�tja, �s legsz�vesebben elmenek�ln�k ezel�l az undor�t� alak el�l. Egy darab h�snak �rzem magam a ki�hezett oroszl�nok k�z�tt.

 – Form�s asszonyok, mi? – sziszegi oroszul, azonban a t�rsa m�g nem fogja el�g szorosan Zerot, �gy a keze kiszabadul, �s egy hat�rozott csap�ssal t�ri kett� az �n lefog�somra k�ld�tt katona l�gcs�v�t, akinek a keze olyan hirtelen t�nik el r�lam, ahogy j�tt, de az �rint�se m�g �get. A v�re egy r�sze a kab�tomra fr�ccsen. Hitetlenkedve meredek Zerora, a szeme l�ngol a d�ht�l, ahogy a holttestet n�zi, mik�zben a hozz� k�ld�tt katona pr�b�lja �t �jb�l lefogni. Azt�n r�m n�z, a tekintete pedig megv�ltozik. Olyan gyeng�ds�ggel figyel, hogy musz�j lehajtanom a fejemet. Ez az idi�ta m�g a v�g�n meg�leti mag�t a szemem l�tt�ra!

 – Levegy�k a maszkj�t ennek a kismajomnak, uram? – b�k Zero feje fel� az egyik �t lefog� katona.

 Az ezredes �gy t�nik, megfontolja a dolgot, s�t, � l�p k�zelebb Zerohoz, �s ragadja meg az �ll�t.

 – Biztos cs�nya egy pof�d lehet! Nem akarom, hogy elrontsa az embereim kedv�t – nevet fel, majd sarkon fordul.

 – Hozz�tok �ket a kiskamionhoz! Majd k�s�bb eld�nt�m, mi legyen vel�k – parancsolja, azt�n fintorogva a hull�ra b�k. – Takar�ts�tok el ezt a mocskot!

 Feln�zek Zerora, akinek a szem�ben m�g mindig valami eddig nem l�tott s�t�ts�g tombol, ahogy az oroszokra mered, �gy elkapom r�la a tekintetemet, �s ink�bb a f�ldre szegezem. Az orosz fogs�g kegyetlen, ezt pontosan tudom. M�g csak nem is a k�r�lm�nyek, � nem. Ink�bb az, hogy a t�l�l�k sz�ma �ltal�ban nulla, �s szerintem ezt a statisztik�t mi sem fogjuk feljebb torn�szni. Zero az egyik leger�sebb ember, akit ismerek, de m�g k�t orosz katona szor�t�sa is k�pes �t elnyomni. Ak�rcsak Jap�n �s Oroszorsz�g, csak kicsiben: k�nny�szerrel tipornak el minket.

 A katon�k bilincsbe vernek, ahogy a kiskamionhoz �r�nk, majd az oldal�hoz �ll�tanak minket, h�ttal az erd�nek. Mik�zben a j�rm�vet b�mulom, csak egy dolog zakatol a fejemben, a tenyereim izzadnak: az ezredes sum�kolt. Meg fognak minket �lni. Nem merek Zerora pillantani, se a m�sik ir�nyba, de m�g lefel� �s felfel� sem. Csak a kamion oldal�t b�mulom, a sz�vver�sem az egekben.

 De v�rnak, am�g az ezredes meg�rkezik.

 – Dobj�tok be �ket a rakt�rbe! – adja ki a parancsot. Engem l�knek be els�k�nt, ahogy a fejem a f�mpadl�t �ri, �lb�l felszisszenek. A l�ktet� f�jdalom m�g akkor sem m�lik, amikor r�nk z�rj�k az ajt�t, a kiskamion pedig �tnak indul az erd� g�r�ngy�s talaj�n. Pr�b�lok felk�ny�k�lni, �s a s�t�tben kivenni Zero alakj�t. Amikor a szemem hozz�szokik a s�t�ts�ghez, megindulok fel�je, de egy z�kken�n�l �jb�l beverem a fejemet.

 Ekkor k�t �sszebilincselt k�z ny�l az eny�im fel�, �s Zero mag�hoz h�z. Valahogy siker�l a l�bai k�z� szenvednem magam, � pedig homlokon cs�kol.

 – Nem lesz semmi baj – suttogja.