2014. okt�ber 2.

  2019.08.09. 13:21

 Reggel Zero karjai k�z�tt �bredek, �s egy pillanatra mintha �jra a szob�mban lenn�nk, v�rva, hogy v�gre h�t legyen, �s mehess�nk reggelizni, azt�n kitisztul a k�p. Els�k�nt Zero maszk n�lk�li, hegekkel bor�tott arca d�bbent r�, hogy ez m�r egy m�sik val�s�g, egy �jabb, r�mesebb, amelyben b�rmikor r�nk t�rhetnek az orosz �r�k, hogy az ezredes el� hurcoljanak minket.

 – Zero – motyogom, �s megcs�kolom az �ll�t. – Fel k�ne �lt�zn�nk.

 Zero azonban ignor�lja, amit mondok, �s szenved�lyes, lass� cs�kba von.

 – F�jsz odalent? – k�rdezi, miut�n nagy nehezen elszakadunk egym�st�l. Eld�nt�m oldalra a fejemet, mire fels�hajt.

 – Nagyon?

 – Nem, de ha huzamosabb ideig �ln�m kell, akkor gondban leszek – nevetem el magam.

 Lassan kim�szunk az �gyb�l, �sszeszedj�k a ruh�inkat �s fel�lt�z�nk. Zero m�r ny�lna a maszkja fel�, de elkapom a csukl�j�t �s megr�zom a fejemet.

 – Ne! Legal�bb am�g nem j�nnek �rt�nk, addig hadd l�ssalak! – k�rem t�le. Egy darabig n�z engem, azt�n lehajol �s megcs�kol.

 – Milyen k�r – suttogja k�t cs�k k�z�tt –, hogy ilyen keveset cs�kolhattalak.

 – Ne mondj ilyeneket – lehelem. – Ha l�tezik t�lvil�g, akkor m�g ott is velem lehetsz.

 Zero felnevet, azt�n le�l�nk a priccsre, ahol az �l�be h�z.

 – Olyan kis pukkancs volt�l, amikor megismertelek! – d�rg�li �ssze az orrunkat, majd felkuncog. – Azt hittem, csak k�t c�l lebeg a szemed el�tt: a fegyelmezett katon�k �s a tiszta v�c�k.

 Nem b�rom meg�llni, elnevetem magam, �s csillog� szemekkel n�zek Zerora.

 – Ennyire egyszer�nek t�ntem? – ny�jtom ki r� a nyelvemet, � pedig b�lint, de tudom, hogy csak ugrat.

 – Egy gy�ny�r� f�rfi kellemetlen jellemmel. Azt�n egyre k�zelebb engedt�l magadhoz, �s hidd el, hogy nem egyszer �tkoztam a d�nt�seimet, ami�rt ezt a nyavaly�s maszkot kell hordanom.

 A hangja se perc alatt megy �t vid�mb�l komolyba, �n pedig nem b�rom meg�llni, musz�j feltennem a k�rd�st, ami tegnap este �ta foglalkoztat.

 – Hogyan szerezted a sebeket? – k�rdezem, az ujjaimmal k�zben l�gyan v�gigsim�tok az ajk�n l�v� hegen.

 –  Ezt jobb, ha nem tudod – s�hajtja. – Nem akarom, hogyha t�l�lj�k, ut�na eg�sz �letedben ker�lj engem, �s azt szeretn�m, ha az�rt szeretn�l, aki most vagyok, �s nem gy�l�ln�l az�rt, aki �vekkel ezel�tt voltam.

 Az ajkaimat az �v�ire tapasztom, �s egy darabig nem mozdulok, csak cs�kolom.

 – Soha nem tudn�lak gy�l�lni – suttogom –, de ha ezt szeretn�d, akkor legyen. Szeretlek, Zero.

 – �n is szeretlek, Saku – motyogja, �s m�r �jb�l hajoln�k az ajkaira, amikor z�rg�st hallunk az ajt� fel�l. Egyb�l felpattanok Zero �l�b�l, hogy a priccs t�ls� fel�re �lhessek, � pedig rutinos mozdulattal kapja fel a maszkj�t.

 Amikor az oroszok bemas�roznak, egy sz�t sem sz�lnak hozz�nk, csak �jb�l bilincsbe vernek minket, �s kitaszig�lnak a z�rk�b�l. Most felemelt f�vel n�zem v�gig az utunkat, ahogy visszavisznek a terembe, ahol az ezredes m�r-m�r ugyan�gy �l, ahogy tegnap is. Van egy olyan �rz�sem, hogy takarod� ut�n, am�g senki sem l�tja, idej�n, �s �lvezi a hatalm�t, ami ugyan muland�, m�gis mindenn�l b�szk�bb r�. Ostoba, aki az al�zatot m�g h�rb�l sem ismeri. Mindent megadn�k, csakhogy ne egy ilyen f�lkegyelm� keze �ltal kelljen meghalnom, de tudom, hogy ezt a feladatot �gyis az egyik ember�re fogja b�zni. Vajon mit tervez? K�t goly�, esetleg elmetszi a torkunkat, vagy tal�n odakint m�r �sszeeszk�b�lt egy akaszt�f�t, �s most csak a m�sor k�vetkezik?

 Sokan vannak k�r�l�tt�nk, amib�l arra merek k�vetkeztetni, hogy igazi l�tv�nyoss�got, aff�le prezent�l�s�t a hatalm�nak akar a katon�k szeme l�tt�ra bemutatni. Nem csal�dok. Fel�ll a sz�k�b�l, hogy k�rben�zhessen az �sszegy�lteken, egy pillant�sra sem m�ltat engem �s Zerot.

 – Mint tudj�tok, az�rt gy�lt�nk �ssze, mivel a mai egy igencsak k�l�nleges alkalom: jap�n foglyaink �rkeztek, egy sz�zados �s egy k�zleg�ny. �ltal�ban ut�bbiakat egyb�l kiv�gezz�k, de most v�ltoz�s l�pett fel, egy igencsak �rdekes t�nyez�, ami miatt gondolkodnom kellett. Este azonban v�g�l megsz�letett a d�nt�sem – jelenti ki b�szk�n, mire a t�meg tapsolni kezd. Zerora pillantok, aki elkapja a tekintetemet. Bel�je kapaszkodok.

 Ekkor a mellettem �ll� katon�k a csukl�mn�l kezdenek babr�lni, hogy levegy�k a bilincsemet. �szre se vettem, mikor adta ki az ezredes a parancsot erre, annyira el voltam foglalva azzal, hogy Zerora koncentr�ljak.

 – Gondolom, hallott�tok a pletyk�kat, hogy ezt a k�t embert, ha �lhetek ezzel a sz�val, egym�sba gabalyodva tal�ltuk az erd�n�l. Engem pedig igaz�n meghatott kettej�k szerelme, �gy �gy d�nt�ttem, hogy valami kell�en ny�las kiv�gz�st sz�nok nekik.

 A sz�noklata te�tr�lis, felfordul a gyomrom a hanglejt�s�t�l, att�l, ahogy r�lam �s Zeror�l besz�l. Legsz�vesebben kikaparn�m a szemeit, de tudom, hogy nem lenne okos l�p�s nekiesni. Ha nem is �n, Zero biztos megj�rn�. Egyszer�en k�ptelen vagyok felfogni, hogy lehetnek az oroszok ilyen felf�jt, �ntelt h�lyagok, �s m�gis mi�rt uralj�k f�l Jap�nt az ilyen szem�tl�d�k, mint ez itt el�ttem.

 – Adjatok pisztolyt a n�nek! – int fel�m az ezredes, a szemeiben l�v� s�t�t csillan�s l�tt�n pedig elernyednek a v�gtagjaim. Leesik, hogy mit akar, �s k�ptelen vagyok felfogni a dolgot. A szemeim kit�gulnak, csak meredek el�sz�r magam el�, majd Zerora, a t�rdeim megrogynak. Legsz�vesebben fel�v�lten�k, de a torkom nem engedelmeskedik, egy hang sem j�n ki rajta. Ord�tani akarok, k�zdeni, elmenek�lni ebb�l a val�s�gnak nevezett r�m�lomb�l, �m a testem nem engedelmeskedik nekem. Amikor a kezembe nyomj�k a pisztolyt, m�r l�tom, hogy Zeronak is leesik. �rtelmetlen lenne az oroszok ellen menni, csak p�r m�sodperccel hosszabb�tan�m meg az �let�t.

 – H�! – ugatja fel�m az ezredes. A k�bas�gomnak ekkor v�ge, a hely�t tompa �ress�g veszi �t, mintha valaki elz�rt volna bennem egy csapot, ami az �rz�seim�rt felel�s. – Ha meg�l�d, elenged�nk. Ha nem, akkor hal�lra k�nozzuk, amit v�gig kell n�zned. Egy percet kapsz.

 Automatikusan b�lintok, majd let�rdelek Zeroval szemben, �s m�r emelem a pisztolyt a hal�nt�k�hoz, amikor �szreveszek valami olyat a szemeiben, amit eddig m�g egyszer sem l�ttam: f�l. Elkapom a tekintet�t, �s halv�nyan r�mosolygok. Az arcizmai elengednek, a tekintet�ben megnyugv�st l�tok. Visszamosolyog. Kibiztos�tom a pisztolyt, �s ekkor beugrik a jelenet, ami k�t napja este t�rt�nt k�zt�nk. Ahogy az ujjaimat pisztolyk�nt szegezem a fej�hez. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, �s mintha az �sszes k�z�sen egy�tt t�lt�tt perc leperegne a szemem el�tt ezalatt az egy m�sodperc alatt: amikor el�sz�r megl�ttam, ahogy �v�lt�ztem vele a v�c�kn�l, a betegs�gem, a k�z�s cigiz�sek, az els� szex, a randik, a cs�kjaink. V�ge.

 Szeretlek, Zero.

 Megh�zom a ravaszt, Zero v�re pedig szanasz�t fr�ccsen. Odan�zek, m�gsem l�tom tiszt�n. Az agyam kikapcsolt, m�r nem gondolkozom, csak egy dolog zakatol a fejemben: van m�g egy goly�. A homlokomra szegezem a fegyvert, �s miel�tt b�rki is k�zbel�phetne, l�v�k.