Els� fejezet

  2019.08.09. 13:25

 A teremnek szab�lytalan k�r alakja volt, k�z�pen pedig tereb�lyes oszlop magasodott. A plafonr�l aranyberak�s� csill�rok f�ggtek, narancssz�n� f�nybe burkolva a termet. M�rv�nypadl�n s�t�lgat�, eleg�nsan �lt�z�tt alakok torz �rny�kai vet�ltek a falakon l�g�, sz�npomp�s festm�nyekre. 

 A k�peket szab�lyosan rendezt�k el, egym�st�l tisztes t�vols�gban, k�zt�k f�kly�k.  Az �p�t�szek �s a ki�ll�t�s berendez�i pontosan tudt�k, hogy b�rmikor belecs�szhat az az apr�cska porszem a hib�tlannak t�n� g�pezetbe. M�rn�ki gonddal aggatt�k fel teh�t a k�rny�kbeli �s �tutaz�ban l�v� fest�k k�peit a szalonba. 

 Satoshi hanyag mosollyal figyelte az egym�s fel� pukedliz�, est�lyibe �lt�z�tt girhes n�ket, �s az oldalukon egym�snak tekint�lyesen meghajl�, �lt�ny�s urakat. Term�szetesnek �rezte teh�t azt a v�gy�t, hogy kit�nj�n k�z�l�k, �s nemcsak fest� mivolta v�gett. No, persze az �lt�ny�s�k, akik a k�pek mellett fesz�tettek, a saj�t munk�juk mellett szobroztak t�bbnyire, ezzel is sugallva fels�bbrend�s�g�ket. Satoshi azonban a bej�ratt�l nem messze, r�gvest az els� f�klyatart� mellett �llt, a frakk mell� cilindert h�zott, amely puh�n �lt rakonc�tlan, v�r�s tincsein. Ut�lt a haj�val b�bel�dni, tov�bb� a magass�g�val sem volt megb�k�lve. 

 Az egyetlen ember, aki, ha nem viselte volna a kalapot, egymagas lett volna vele, az a ki�ll�t�st rendez� nemes�r feles�ge volt. A f�rfi ezt �rthet� m�don roppant k�nosnak tal�lta, ez�rt d�nt�tt a fejfed� mellett. �gy t�nt, nem hib�zott, ugyanis siker�lt k�r�lbel�l egy szintbe hoznia mag�t a t�bbi f�rfival, kiv�ve a term�szetellenesen nagyn�v�s�ekkel. Vel�k �gysem t�r�d�tt senki, a hozz� hasonl� t�rp�kkel ellent�tben, akiknek valamit musz�j volt tenni�k tekint�ly�k el�r�s�nek �rdek�ben. 

 Persze, a cilinder egymag�ban nem seg�tett, ez�rt biztos, ami biztos, egy magas�tott talp� cip�vel, �s r�vid l�bait val�j�ban teljesen elnyel� nadr�ggal t�mogatta meg �lt�z�k�t. Na, �gy m�r hasonl�tott egy term�szetellenesen nagyn�v�s� fick�ra, gondolta mag�ban, azt�n megpr�b�lt viszonylag peckesen, kim�rten elindulni a teremben.

 A saj�t k�p�t sz�rta ki el�sz�r. Vad sz�nek v�gt�ztak v�gig a v�sznon, ahogy az impresszi�b�l, hirtelen indulatb�l v�lasztott naplemente megelevenedett rajta. Piszkos, v�res narancssz�n keveredett az �l�nk k�kkel, amely felpezsd�tette a nyugodt z�ldet. Satoshi term�szetesen b�szke volt a m�v�re, ami�rt beker�lhetett a ki�ll�t�s k�pei k�z�. Egy sor v�letlennek k�sz�nhette, amikor a rendez� nemes �r megl�tta �t az erd� sz�l�n, el�tte az �llv�nnyal, mellette pedig haszn�lt ecset- �s fest�kk�szlettel. Az �r szerint Satoshi mag��v� tette a term�szet vad l�nyeg�t, val�s�ggal rajongott a t�jk�pei�rt. 

 De el�bb-ut�bb elfogynak a t�m�k, maguk a n�v�nyek, a Nap, a Hold �s a csillagok is kimer�lnek, olyankor pedig az ember olyan dolgok fel� fordul, amelyek m�r r�g�ta benne motoszk�ltak. � embereket akart festeni, a test csod�it akarta l�tni, �rezni, l�tni akarta, amint a mozdulatok megsz�l�tj�k �t. Nem v�letlen�l j�tt el erre a ki�ll�t�sra. A t�bbi, nagyobb nev� fest� ugyanis egy-k�t k�p ut�n itt adta el modelljeit, hogy a v�ltozatoss�g megmaradjon m�v�szet�kben, �s ne mindig ugyanazok a von�sok ism�tl�djenek a k�peiken. Satoshi ezzel nem �rtett egyet, mindenesetre, musz�j volt mag�nak olyat ker�tenie, akit kedve szerint festhetett le. 

 A cip�inek m�ret�hez m�rten, viszonylag �gyetlen�l, de gyorsan suhant el a t�bbi t�jk�p mellett, amikor egy sarokban megtal�lta azt, amit keresett. Persze, az a bizonyos sarok val�j�ban k�r egy igencsak kicsi �ve volt, de Satoshi sz�m�ra m�gis valamif�le szent�lynek t�nt, � pedig a szent�lyeket mindig is sarkokban k�pzelte el. 

 A k�p levendula mez�ket juttatott az esz�be, �s megh�kkent�en realista ir�nyvonalat k�pviselt. A modell angyalsz�rnyakkal a h�t�n, meztelen�l, fej�n gl�ri�val �llt, kez�ben vir�gcsokrot tartott, benne a n�rciszt�l az orgon�n �t, mindenf�le vir�g. Satoshit elb�v�lte a n� sz�ps�ge, szab�lyosan �velt ajkai, kiss� fitos orra, von�sainak l�gys�ga. �gy �rezte, megtal�lta, amit keresett, m�r csak a fest�re volt sz�ks�ge, akinek a nev�t megpr�b�lta kisilabiz�lni a k�p alatt l�v� t�bl�csk�r�l, de nem j�rt vele t�l sok sikerrel. 

 – Csak nem �rdekl�dik a szem�lyem ir�nt? 

 A g�nyos, reszel�s hang m�regk�nt k�szott bele Satoshi fej�be, ahogy �vatosan megfordult, �s szembe tal�lta mag�t egy piszkosul ismer�s alakkal. �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, azt�n hirtelen beugrott neki Hitoraba Yoshifumi �nel�g�lt arca, amikor a legut�bbi ki�ll�t�son t�bbezer yen�rt v�s�rolt�k meg az egyik leg�jabb k�p�t. Nyers, szigor� f�rfi volt, magas �s �szes, aki k�rnyezet�nek min�l �leth�bb �br�zol�s�t tekintette �lete f� feladat�nak. Ha a modell az �v�, akkor Satoshinak val�sz�n�leg a f�l gaty�ja r� fog menni, de a n� a sz�m�ra m�r most minden p�nzt meg�rt. 

 – Kellemes meglepet�s, Hitoraba-san – mondta, mik�zben udvariasan meghajolt a f�rfi fel�. A csat�ja ebben a szent pillanatban pedig kezdet�t vette. – Nem kerteln�k, ha lenne szabad – vette el� Satoshi a legjobb modor�t –, de igencsak k�v�ncsiv� tett a modell – pillantott a festm�nyre, mire a m�sik f�rfi ny�jasan elmosolyodott, egyik kez�t zsebre v�gta, csak csontos h�velykujja simult feszesen a combj�ra. 

 – Nocsak – vonta fel a szem�ld�k�t, mik�zben elkapta Satoshi tekintet�t –, ezek szerint �rdekli a fi�? – nyomta meg g�nyosan az utols� sz�t Hitoraba-san. A cilinderes f�rfi szemei elkerekedtek d�bbenet�ben, de igyekezett gyorsan lemosni a von�sair�l a k�telyt. Ezek szerint a var�zslatos modell f�rfi volt, amely egyb�l k�v�ncsiv� tette �t. Milyen lehet egy ilyen emberrel dolgozni?  

 – Mennyibe ker�l? – biccentett a levendulasz�n csoda fel�. 

 – �lljon meg a menet! – emelte fel a kezeit Hitoraba-san. – Azt hittem, a modellem �rdekli, nem pedig a munk�m – vonta k�rd�re Satoshit. A fest� egykedv�en megvonta a v�ll�t, mint akinek egyre ment a dolog, pedig val�j�ban sokkal t�bbr�l volt itt sz�. 

 – Mennyibe ker�l? – ism�telte meg, ez�ttal sokkal hat�rozottabban, hangj�ban �rezhet� volt az �l. 

 – H�romezer yen – k�z�lte v�g�l Hitoraba-san, arc�n bizonytalans�g t�kr�z�d�tt. Satoshi el�gedetten elmosolyodott. M�r l�tta maga el�tt a v�sznat, �s a m�g�le �rtatlanul �t k�mlel� modellfi�t. Elmosolyodott.

 – K�tszer annyit adok a fi��rt – ny�jtotta a kez�t a m�sik f�rfi fel�, arc�ra sz�les, eszel�s vigyor k�lt�z�tt, hi�ba pr�b�lta kontroll�lni mag�t. Hitoraba-san �sszer�zk�dott, amikor hozz��rt. Satoshi mellkasa f�jdalmasan �sszer�ndult. Gy�l�lte a test�t.

 – Megegyezt�nk – sz�rte a fogai k�z�tt az �sz f�rfi, Satoshi arcizmai pedig elengedtek. Ism�t norm�lis embernek t�nt. – Esetleg most is elviheti, ha van annyi p�nz �nn�l – aj�nlotta fel Hitoraba-san, mire a fest� b�lintott, �s a zseb�hez ny�lt. Az �r keze egy pillanatra megrezzent fel�, azt�n gyorsan zsebre v�gta, mintha mi sem t�rt�nt volna. Pedig Satoshi tudta. Ismerte a kapzsis�got, �s ki is haszn�lta.

 – Ne itt, k�rem – pillantott r� bizalmasan a f�rfi. – J�jj�n velem, megn�zheti a fi�t, �s az anyagiakat is ott int�zz�k – indult meg a szalonb�l ny�l� egyik z�rt ajt� fel�. Siker�lt elvegy�lni�k a t�megben, �s felt�n�s n�lk�l besurranniuk a helyis�gbe, ahol a modelleket �rult�k. Satoshinak megvolt a v�lem�nye az emberek �ruba bocs�t�s�r�l, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy �gy fogja kezelni �jdons�lt modellj�t, ahogy az egy h�sv�r emberhez m�lt�. A d�szes csill�rokat �s f�kly�kat lesz�m�tva a berendez�s szeg�nyes volt. M�r amennyire egy ilyen gazdag h�zban valamit szeg�nyesnek lehetett nevezni. Satoshi v�gigj�rtatta a tekintet�t a meztelen modelleken. Csak n�h�ny n� volt k�zt�k, a t�bbs�g mind f�rfi. Azt�n megl�tta az � leend� modellj�t, �s szinte leesett az �lla.

 A f�rfinek k�cos, r�vid, s�t�tbarna haja volt, az alkata v�kony, �m cseppet sem t�r�keny,  az arcvon�saiban pedig volt valami megmagyar�zhatatlanul egzotikus, �m ennek a fest� nem tulajdon�tott t�l nagy jelent�s�get. Satoshi nyelt egyet a form�s cs�p� l�tt�n, a f�rfi �gy�ka l�tt�n azonban egyb�l elford�totta a fej�t, pr�b�lta leplezni a zavar�t. Hitoraba-san megvet� hangja z�kkentette �t ki a modell b�vk�r�b�l. 

 – Vedd fel a rongyaidat! �j gazd�d lesz – k�pte oda a f�rfinak, aki elindult az egyik sarokban l�v� kupac ruha fel�, majd a fest� neg�des mosollyal Satoshi fel� fordult. – K�ss�k meg az �zletet! 

 Satoshi el�h�zta a p�nzt a zseb�b�l, �s a f�rfi fel� ny�jtotta. Amaz h�mm�gve, pr�b�lva leplezni undor�t� el�gedetts�g�t, sz�molgatta az �rt�kes pap�rdarabokat, �s amikor a modell vissza�rt a v�ll�n�l fogva Satoshi fel� tasz�totta, aki megragadva a f�rfi csukl�j�t, meg�ll�totta az es�st.

 – Meglep�en nagy �r�m volt �nnel �zletelni – vigyorodott el Hitoraba-san. 

 – R�szemr�l a szerencse – sz�rte ki a fogai k�z�tt Satoshi. Amikor a fest� �nel�g�lten t�vozott a helyis�gb�l, Satoshi a szem�vel h�ts� kij�ratot keresett, amit nyomban meg is tal�lt. Legsz�vesebben a mellette �ll�, l�tsz�lag ijedt f�rfira mosolygott volna, de tudta, hogy azzal csak rontana a helyzeten, �gy igyekezett gyeng�den megfogni annak csukl�j�t. A modell �sszerezzent az �rint�s�t�l. Satoshi elh�zta a kez�t.

 – Mi a neved? – k�rdezte �vatosan. A f�rfi �sszepr�selte a sz�j�t �s lehajtotta a fej�t. Satoshi �jra pr�b�lkozott, ez�ttal a hangja gyeng�d volt. Nem akarta megijeszteni az � gy�ny�r� m�zs�j�t. V�g�l, amikor nem �rkezett v�lasz, feladta. Ismerte m�r ezt a f�lelmet, ami a modell szem�ben csillogott, �s �sszeszorult a mellkasa, ahogy felismerte, m�gis miken mehetett kereszt�l a f�rfi nem csak Hitoraba, hanem az �sszes t�bbi kapzsi, mocskos fest� karmai k�z�tt. 

 – Gyere. Hazamegy�nk. 

 Satoshi megindult a h�ts� kij�rat fel�, nyom�ban a f�rfival. Amikor kil�ptek az utc�ra, Satoshi d�bbenten tapasztalta, hogy m�r k�s� estefel� j�r az id�, �gy nem sokan l�zengtek odakint. De a fest� m�r ismerte az utca vesz�lyeit, �gy lassan a modell fel� fordult. 

 – Maradj szorosan m�g�ttem. Ne n�zz semerre. Ok�? 

 A f�rfi remegve b�lintott. Satoshinak �sszeszorult a sz�ve. 

 – Nem fognak b�ntani. �g�rem – suttogta, �s h�tat ford�tva elindult a lak�sa fel�. 

 Amikor f�l �r�nyi s�ta ut�n meg�rkeztek a feh�rre meszelt b�rh�zhoz, Satoshi tov�bbra sem fordult h�tra. Hallotta maga m�g�tt a f�rfi halk l�pteit, �s ez b�ven el�g volt neki. A lak�sa kicsi volt. Egy h�l�, egy konyha, egy f�rd� �s egy m�teremf�les�gnek berendezett helyis�g, ami egyben maga az el�t�r is volt. Ut�bbiban hatalmas k�osz uralkodott: fest�kes tubusok, v�sznak, ecsetek voltak mindenfel�, de a m�sik h�rom szoba rendezett volt a maga m�dj�n. Satoshi rendezettebb oldal�t mutatt�k. 

 – Az ott a f�rd�. Ker�tek neked tiszta ruh�t – mutatott az olcs� k�ddal, v�c�vel �s mosd�kagyl�val berendezett helyis�gre. Ut�bbi sz�le kopott volt m�r kiss�, de Satoshi elvolt vele. Nem akarta felesleges k�lts�gekbe verni mag�t csak az�rt, hogy valami j�l n�zzen ki. An�lk�l, hogy hozz��rt volna, betess�kelte a f�rfit a f�rd�be, �s behajtotta az ajt�t. 

 A h�l�ban a saj�t ruh�i k�z�l pr�b�lta kikeresni a k�t h�l�ing k�z�l a finomabb szab�s�t, azonban felt�nt neki, hogy m�g mindig nem hallott semmit a f�rd� ir�ny�b�l. �sszeh�zta a szem�ld�k�t. Nem tetszett neki a nagy csend. A karj�n a h�l�inggel az ajt�hoz l�pett, ami m�g mindig �gy volt, ahogy hagyta. Bekopogott. Csend. Egy hossz� pillanatra lehunyta a szem�t, miel�tt lassan benyitott volna. A f�rfi ott �llt, ahol az el�bb, �s l�tsz�lag nem is mozdult az�ta. Tan�cstalannak �s r�m�ltnek t�nt. Satoshi nem �rtette. Az egy dolog, ha valaki sosem l�tott k�dat, de hallani m�r biztos hallott r�la.   

 Satoshi arc�ra szomor� mosoly k�lt�z�tt, ahogy a csukott fedel� v�c�re helyezte a h�l�inget, �s ell�pett a f�rfi mellett, hogy vizet engedjen a k�dba. El�kereste a szappant �s az olcs�, kifogy�ban l�v� sampont is, majd a modell fel� fordult.

 – Vetk�zz le �s �lj be! – k�rte l�gy hangon. Illedelmesen elfordult, ahogy a f�rfi egyb�l a ruh�j�nak gall�rj�ba markolt, �s leh�zta mag�r�l az olcs� anyagot. Satoshi v�rta, mikor �l be a k�dba, de nem mozdult. �rezte mag�n azt a f�l�nk, ijedt tekintetet. V�g�l lassan, �vatosan a f�rfi fel� ford�totta a tekintet�t, �s igyekezett nem megb�mulni �t. V�gig pr�b�lta tartani a szemkontaktust, ahogy szint�n an�lk�l, hogy hozz��rt volna, beseg�tette a k�dba. 

 V�rt. A f�rfi is �gy t�nt, mint aki v�r valamire. Nem ny�lt se a szappanhoz, de a samponhoz. Satoshi nyelt egyet, �s a kez�be adta a szappant, majd amikor l�tta a m�sikon az idegenked�st, Hitoraba-san er�szakos fell�p�se �ta el�sz�r �rt a f�rfihoz. A k�zfej�re fektette a tenyer�t, �s a v�ll�hoz h�zta a szappant. Igyekezett l�gy mozdulatokkal dolgozni, hogy ne ijessze meg a modellt, azt�n amikor �rezte, hogy magabiztos lesz, elengedte a kez�t. A f�rfi tov�bb mosakodott. 

 – Nyugodtan mosd meg a tested – javasolta Satoshi halkan, �s k�zben �gy csin�lt, mintha egy k�pzeletbeli szappannal a v�ll�t�l a combj�ig haladna. �gy t�nt, a m�sik meg�rtette, ugyanis most m�r a mellkas�ra is jutott a szappanb�l. M�g miel�tt kiment volna, a fest� felszedte a levetett ruh�t, majd megemelte a h�l�inget. 

 – Ha v�gezt�l, vedd fel – k�rte, �s a kez�ben a rongyos �lt�z�kkel, kis�t�lt a f�rd�b�l. A h�l�ba �rve elsuvasztotta a f�rfi ruh�j�t a szekr�nybe, majd az �gyra �lt. A cilindert a ruh�k tetej�re dobta, �s leh�mozta mag�r�l a magas�tott talp� cip�j�t. Fels�hajtott, mikor a hossz� nadr�gsz�rak teljesen elnyelt�k a l�bfej�t. Levetette a marad�k ruh�j�t, azt�n mag�ra h�zta a m�sodik h�l�inget. �gy gondolta, r��r reggel f�r�dni. 

 Egy j� t�z perc ut�n ment �jra a f�rd�h�z. Ism�t �vatosan kopogott, �s lassan nyitott be. A f�rfi m�g mindig a k�dban �lt. A szappan a hely�n volt, a kev�s hab eltakarta a test�t. Satoshi kiterelte a k�db�l, leengedte a vizet, k�zben pedig legnagyobb meglepet�s�re a modell felvette mag�ra a h�l�inget. Satoshi megk�nnyebb�lt mosollyal indult meg a h�l� fel�, nyom�ban a f�rfival. Az �gya nem volt t�l nagy. 

 – Fek�dj el – mondta halkan, a f�rfi pedig engedelmeskedett. A tart�sa kiss� feszes volt, mintha p�zolna. A fest� �sszepr�selt ajkakkal takarta be �t, elh�zta a f�gg�ny�ket is, �s a levetett ruh�ib�l �sszet�kolt mag�nak valami leped�- �s takar�f�les�get a f�ld�n. 

 M�r nem n�zett az �gyon fekv� f�rfira, egyszer�en csak engedte, hogy elnyomja mindkettej�ket az �lom.