m�sodik fejezet

  2019.08.09. 13:26

 Amikor Satoshi reggel meg�bredt, �les f�jdalom has�tott a gerinc�be. N�m�n felszisszent, ahogy fel�llt a padl�r�l, �s megn�zte, minden rendben van-e az �gy�n szuszog� f�rfival. A has�n fek�dt, az egyik keze a teljesen kisimult, sz�ps�ges arca mellett. Satoshi hirtelen megmagyar�zhatatlan k�nyszer �rzett, hogy kisim�tson egy tincset a homlok�b�l, de ellen�llt a k�sztet�snek. Ehelyett �gy d�nt�tt, elmegy reggelit venni az egyik k�zeli, olcs� p�ks�gbe. �szint�n megvallva, nem sok p�nze maradt azut�n, hogy megvette a f�rfit, �gy a k�vetkez� festm�nyelad�sig el�g necces helyzetben voltak. 

 Egy k�v�folttal tark�tott ingben �s egy kopott t�rd� nadr�gban indult meg az �zlet fel�. Odabent m�r kellemesen meleg volt, �s amikor Satoshi a pulthoz l�pett, az egyik p�k akkor �nt�tt ki egy tucat, m�g friss zseml�t. A fest� kikereste a legolcs�bb p�k�rut, ami a szimpla, s�s kifli volt, vett bel�le n�gy darabot, hogy vacsor�ra is jusson, �s sietett vissza a lak�s�ba. 

 A f�rfi m�g aludt, amikor vissza�rt, �gy amilyen halkan csak tudott, megf�rd�tt, azt�n visszavette az im�nti ruh�it, �s a konyh�ba ment. M�g volt n�mi vaja, �gy felszeletelt k�t kiflit, megkente �ket vajjal, �s ellen�rizte, nem buggyant-e m�g meg a tej, amit k�t napja vett. Amikor mindennel megvolt, elrendezte a k�t t�ny�rt �s a k�t poharat az asztalon, majd bement a h�l�ba. A f�rfi m�g mindig nyugodtan fek�dt, szinte alig volt sz�ve felkelteni, de ma m�r el akarta kezdeni a tanulm�nyrajzokat r�la, �gy finoman v�gigsim�tott a v�ll�n. Mocorg�s. Satoshi sz�ve hevesen dobogott, ahogy leheletfinoman tov�bb cir�gatta a f�rfit, mintha �pp valami f�benj�r� b�nt k�vetne el. F�lt.

 A modell kinyitotta a szem�t, �s riadtan Satoshira n�zett, aki elh�zta a kez�t, �s pr�b�lta kontroll�lni az arcizmait, hogy a l�gy mosoly ne torzuljon ijeszt� vigyorba. 

 – J� reggelt! Gyere, csin�ltam reggelit – invit�lta. Amaz lassan fel�lt az �gyban �s megd�rzs�lte a szemeit. Satoshi a szekr�ny�hez ment, �s kivett egy szebbik inget �s egy finomabb nadr�got, amit a paplanra rakott.

 – Vedd fel nyugodtan! 

 Miut�n a f�rfi bizonytalanul a ruh�khoz ny�lt, helyesl�en b�lintott egyet, �s a konyha ir�ny�ba mutatott. 

 – Ott v�rlak. 

 Am�g elk�sz�lt, Satoshi a konyhaasztal mellett v�rta �t, �s k�zben azon agyalt, m�gis hogyan fogjon neki a tanulm�nyrajzoknak. Az arc�val szeretett volna kezdeni, ez tiszta sor volt a sz�m�ra, �m od�ig m�r nem jutott el, hogy egyben az eg�szet, vagy k�l�n, elemeire bontva kezdje el felv�zolni, ugyanis a modell bel�pett a konyh�ba. Satoshi felemelte a tekintet�t a kopott orr� cip�j�r�l, amit eg�szen id�ig b�mult, �s elny�ltak az ajkai. 

 Az ing f�lrecs�szott a f�rfi v�ll�n, �gy kil�tszott a kulcscsontja, a k�cos haja kiss� belel�gott a szem�be, Satoshi pedig hirtelen abban sem volt biztos, hogy val�s�g-e, amit l�t. De nem csak a k�pzelete j�tszott vele, �gy amikor asztalhoz �ltek, alig-alig mert az el�tte eszeget� sz�ps�gre pillantani. Am�gy is l�tszott rajta, hogy �j neki a helyzet, ahogy Satoshi b�nt vele, eg�szen meglepettnek t�nt, amikor helyet foglalt a sz�ken. 

 Miut�n v�geztek a reggelivel, a fest� a mosogat�ba rakta a t�ny�rokat �s a poharakat, majd a m�teremnek berendezett el�t�rbe terelte a f�rfit. M�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy megk�rje a modellj�t, hogy �lj�n le, amikor megsz�lalt az ajt� f�l� akasztott cseng�. Bocs�natk�r� pillant�ssal sietett a l�togat� el�, azonban mikor kinyitotta az ajt�t, csak egy k�ld�nc �llt el�tte. Egyb�l tudta, mir�l van sz�, �gy �tvette a levelet, �s egy pillanatnyi t�relmet k�rt a k�sz�b�n �ll�, fiatal suhanct�l. 

 A konyh�ba sietett, k�zben pedig fut�lag intett az el�t�rben �lldog�l� f�rfinak, hogy foglaljon helyet, felkapott egy tollat a fest��llv�ny melletti dobozb�l, azt�n a konyh�ba �rve egy k�ssel felnyitotta a bor�t�kot. Egy megh�v� volt benne, tov�bb� egy �res bor�t�k, a v�lasz�nak. Satoshi �tfutotta sorokat. Yutori, a gazdag �s tehets�ges fest�bar�tja h�vta meg �t holnap est�re vacsor�zni. Gyorsan lek�rm�lte a v�laszt, miszerint sz�vesen elmegy, csak hadd vihesse mag�val az �jdons�lt modellj�t is. Visszament a bej�rathoz, �tadta a k�ld�ncnek a bor�t�kot, azt�n � is helyet foglalt a m�teremben. Elkezdett keresg�lni a kell�kei k�z�tt, am�g nem tal�lt egy s�rg�s lapokkal teli �res, f�zetet �s egy p�r h�napja v�s�rolt, kiss� dr�g�bb grafitceruz�t. M�r csak a rad�rgumit pr�b�lta megtal�lni, azt�n amikor sikerrel j�rt, �s feln�zett, d�bbenten l�tta, ahogy a f�rfi az ing�t gombolja kifel�, az arc�n �res kifejez�s �lt.

 Satoshi led�bbent, azt�n f�lrerakva a kikeresett kell�keket, el�rehajolt, �s finoman megfogta a modell csukl�j�t.

 – Nem kell ezt tenned – r�zta meg a fej�t. – Csak �lj nyugodtan �s ford�tsd erre az arcodat, k�rlek – mormolta, majd gyeng�den a f�rfi arc�hoz tette a kez�t, �s �vatosan elford�totta a fej�t.

 – �gy ni – jegyezte meg ink�bb mag�nak, miel�tt lassan munk�hoz l�tott volna. Csod�lta, milyen rezzenetlen�l tudott �lni a m�sik vagy egy �r�n �t, am�g Satoshi el nem ment maguknak v�z�rt. Ittak egy keveset, azt�n tov�bb tanulm�nyozta a modell gy�ny�r�, egzotikus arcvon�sait. M�r sejtette, mi adta azt a kis pikant�ri�t az arc�hoz, �gy eg�sz d�lel�tt m�st sem csin�lt, csak a szem�t rajzolta le k�l�nb�z� sz�gekb�l. Valahogy �vesebb volt a form�ja, mint egy �tlagos jap�nnak, �gy egyb�l elb�v�lte a fest�t. 

 M�r j�csk�n delelhetett a nap, amikor Satoshi letette a ceruz�t �s fels�hajtott. Egy pillanatra lehunyta a szem�t, majd k�zelebb h�zta a sz�k�t a modellhez, �s megmutatta neki a szem�r�l k�sz�lt rajzokat. Figyelte a f�rfi reakci�j�t. El�sz�r elny�ltak az ajkai, a szem�ld�ke megemelkedett, azt�n hitetlen�l v�gigsim�tott a saj�t szempill�j�n. Satoshi megk�nnyebb�lten elmosolyodott. 

 – F�z�k eb�det. Addig azt csin�lsz, amit szeretn�l – mondta, miel�tt elrakta volna a kell�keket, azt�n a konyh�ba ment, ott hagyva a modellt a m�teremben, hadd csin�ljon, amit szeretett volna, hab�r Satoshinak fogalma sem volt, m�gis mit tudott egymag�ban kezdeni. �gy t�nt, a f�rfinek sem voltak �tletei, ugyani a fest� ut�n ment, �s helyet foglalt az egyik sz�ken a konyh�ban. 

 Csup�n �t r�pa �s egy zacsk�nyi bors� �llt a rendelkez�s�kre, tov�bb� Satoshi m�g h�rom toj�st fedezett fel a konyh�j�ban, �gy �gy d�nt�tt, z�lds�glevest csin�l r�ntott�val. Hamar k�szen volt, de persze igyekezett takar�koskodni, �gy h�rom r�pa �s a bors� majdhogynem fele megmaradt. Tudta, hogy hamarosan �jabb k�pet kell eladnia, mert csup�n p�r h�tig tudott a jelenlegi p�nz�b�l k�t �hes sz�jat etetni. Lassan elhallgatott az �cska t�zhely duruzsol�sa, �s Satoshi kimerte az �telt, miel�tt � is helyet foglalt volna, hogy eb�dhez l�ssanak. Azt�n felt�nt neki valami.

 A f�rfi alig evett valamit, k�nosan �gyelt arra, hogy mindk�t szeg�nyes fog�sb�l k�r�lbel�l h�rom kan�l fogyjon. Satoshi szem�ld�kei k�z�tt �sszefutottak a r�ncok. F�lretolta a leves�t, majd fel�llt, �s a f�rfi mell� h�zta a sz�k�t, a saj�t adagj�t pedig �jdons�lt hely�hez.

 – Rosszul vagy? - k�rdezte, mik�zben a saj�t has�t megsim�totta p�rszor, majd �sszepr�selte az ajkait, �gy tett, mintha f�jna valamije. Amikor a f�rfi �vatosan megr�zta a fej�t, Satoshi fels�hajtott. Megfogta a m�sik kanal�t, mert r� egy kev�s levest, �s a modell sz�j�hoz emelte. Amaz �tvette a kanalat, majd nyugodtan folytatta az ev�st, ak�rcsak a mellette �l� fest�.  

 Eb�d ut�n Satoshi elmosogatott, �s �jb�l munk�hoz l�ttak. Ez�ttal arra k�rte a modellt, hogy lefel� n�zzen, �s �gy skiccelte fel a szem�t a pap�rra. Teljesen elb�v�lt�k �t a k�l�nleges form�k �s �vek figyelte, ahogy a pill�i �rny�kot vetettek a j�romcsontj�nak tetej�re. V�g�l, amikor m�r narancss�rg�s f�nyek k�sztak be az ablakon, letette a ceruz�t. 

 – K�sz�n�m! – �llt fel a sz�k�r�l, miut�n elpakolt. Azt�n t�madt egy �tlete. 

 – Gyere, lemegy�nk a foly�partra s�t�lni egyet! – invit�lta a f�rfit. 

 Amikor kil�ptek a lak�sb�l, a modell l�that�lag zavarban volt, �gy Satoshi �gyelt arra, hogy v�gig egym�s mellett legyenek. A foly�part nem volt messze, csup�n n�h�ny utc�t kellett �tszelni�k, ellenkez� ir�nyban azzal a szalonnal, ahol Satoshi a f�rfit vette az el�z� este. Valamif�le megk�nnyebb�l�s l�tszott a modellen, ahogy �ts�t�ltak a h�don, �s lekanyarodtak a n�das ir�ny�ba. Nem j�rt arra senki, �ppen ez�rt �rezte meg a fest� a f�lelmet a m�sikon. Szinte vibr�lt a fesz�lts�gt�l, �gy Satoshi gondolt egyet, �s bel�je karolt. Azt�n besz�lni kezdett.

 – Gyakran j�v�k ide. A tolvajok �s t�rsaik el�g unalmasnak tal�lj�k, �gy nem nagyon j�rnak erre. Sokszor festek is. Tal�n m�g megvan otthon egy k�p arr�l, milyen ez a hely d�lel�tt, de szerintem p�r sz�z�rt eladtam az utols�t is. Tudod, a t�jk�pekkel m�r sajnos nem keres annyit az ember, pedig ez a szenved�lyem. Kij�nni a term�szetbe, �s meg�r�k�teni a k�l�nb�z� aspektusait a vil�g sz�m�ra, hiszen minden percben v�ltozik valami. A nap �s a felh�k arr�bb k�sznak, let�rik egy gally a f�r�l, lekonyul egy n�dsz�l, kacs�k telepszenek meg. De v�ltozik a m�v�szet – s�hajtott fel, ahogy tov�bb l�pkedtek az �r�kk� harmatos f�sz�lakon. – Most az ember a m�rvad�, az arc form�i, a test sz�ps�ge. Eddig, ha valaki embert vet�tett a t�jra, nevets�g t�rgy�v� v�lt, a k�p�t olcs�n, potom �sszeg�rt tudta csak eladni. Nem helytelen�tem a v�ltoz�st. De nem az ember szolg�lja a t�jat, �s nem is a t�j az embert. Meg tudn�nk f�rni egym�s mellett, �s m�gis… Siker�lt egy olyan id�ben a term�szet rabj�v� v�lnom, ahol a f�k m�r csup�n csak k�l�nb�z� ig�nyeket el�g�tenek ki.

 Meg�lltak. M�r kiss� elt�volodtak a v�rost�l. Satoshi figyelte a h�ztet�k�n megcsillan� napf�nyt, mik�zben egyre �lesebben �lt benne a tudat, mennyire k�zel van hozz� a f�rfi, milyen forr� lehet a b�re az ing alatt. Vett egy m�ly leveg�t, �s �vatosan oldalra pillantott. A modell elny�lt ajkakkal figyelte a v�rost. Satoshi len�zett a f�ldre, pr�b�lva visszafojtani a mosoly�t. �r�lt, ami�rt ilyen var�zslatos l�tv�nnyal ismertethette meg �t. Nem tudta, mennyi ideje �llhattak ott, amikor arra eszm�lt, hogy a f�rfi m�r �t n�zte. A tekintete k�v�ncsi volt, Satoshi pedig pr�b�lva elrejteni v�r�s�d� arc�t, megindult vissza, a h�d fel�, ez�ttal elengedve a modell karj�t, aki viszont nem sokkal ezut�n �jb�l mell� szeg�d�tt. A haza�t m�r csendben telt. A fest�nek a tork�n akadtak a szavak, kiss� sz�gyellte is, hogy ennyire megny�lt egy idegen el�tt, holott �gy t�nt, a m�sik nem igaz�n b�nja, s�t, mintha Satoshi szavai t�nyleg csup�n csak szavak lettek volna. De biztos csak k�pzel�d�tt. A m�sik egyszer�en csak f�l�nk lehetett, �s val�sz�n�leg f�lt t�le. A gondolatra �jfent �sszeszorult a mellkasa. 

 Amikor vissza�rtek a lak�s�ra, bek�s�rte a f�rd�be a f�rfit. L�tta rajta, hogy m�r tudja, mit kell tennie, ugyanis m�r-m�r gyermeteg lelkesed�ssel n�zte a k�d sz�l�n felejtett szappant. Satoshi behajtotta az ajt�t, ahogy t�vozott, �m m�g v�rt egy kicsit odakint. Amikor csobogni kezdett a v�z, megk�nnyebb�lten lehunyta a szem�t, az ajkaira el�gedett mosoly k�szott. 

 A konyh�ba ment, �s felszeletelte a reggelr�l megmaradt, kiss� m�r sz�raz kifliket, kent r�juk egy kev�s vajat. A poharakba vizet �nt�tt. Most egy j� darabig n�lk�l�zni fogj�k a tejet. Ekkor jutott esz�be, hogy elfelejtett h�l�inget vinni a f�rfinak, �gy sietve a h�l�ba ment, ahol felkapta az �gyr�l a ruhadarabot, �s a f�rd�h�z menve beny�jtotta azon a kis r�sen, amit az ajt� �s az ajt�f�lfa k�peztek. Amikor m�r nem �rezte az ujjai k�z�tt a finom anyagot, visszament a konyh�ba, �gy d�nt�tt, ott v�r a f�rfira. 

 A modell t�tov�n n�zett be a helyis�gbe, majd helyet foglalt Satoshival szemben, �s nekil�ttak enni. Gyorsan v�geztek azzal a fejenk�nt egy-egy, felszeletelt kiflivel, majd Satoshi a mosogat�ba rakta a poharakat �s a t�ny�rokat, �s a h�l�ba ment. A kez�be vette a h�l�ingj�t, �s m�r �lt�z�tt volna �t, amikor meg�rezte a f�rfi tekintet�t a h�t�n. �sszeszor�totta a sz�j�t, majd h�trafordult. A modell szerencs�tlen�l �lldog�lt az ajt�f�lf�n�l, nem tudva, mit�v� legyen. Satoshi kiker�lte, �s a f�rd�be ment �t�lt�zni. Ut�lta a test�t, minden egyes �z�letet �s csontot, amije csak volt. Nem akarta, hogy l�ssa a m�sik, mennyire undor�t� is �. 

 Mire vissza�rt, a f�rfi m�r a Satoshi �ltal �sszehordott ruhakupacon fek�dt, ahol a fest� el�z� este aludt. Tudta, hogy a modell m�g �bren van, hiszen pont abban a pillanatban hunyta le a szem�t, hogy � mell�je �rt. Fels�hajtott. 

 – Igaz�n… - kezdte, v�g�l megr�zta a fej�t, elh�zta a f�gg�ny�ket, �s befek�dt az �gy�ba. 

 – Nem �rdekes – mondta csak �gy mag�nak.