Satoshi ny�zottan �bredt. Hi�ba aludt puha �gyban, azt az �r�kon �t tart� forgol�d�st csak a legnagyobb j�indulattal lehetett volna rendes alv�snak min�s�teni. Tulajdonk�ppen v�gig a f�rfin j�rt az esze: biztos nem fek�dt j�l azon a kupac ruh�n, hiszen a fest�nek is el�gg� f�jt a gerince, miut�n a hirtelenj�ben �sszeeszk�b�lt fekhelyen t�lt�tte az �jszak�t. Azt�n amikor a n�ma csendet lassacsk�n megt�rte a m�sik halk, egyenletes szuszog�sa, Satoshi tudta, hogy val�sz�n�leg nem egy �jszak�t t�lthetett ilyen helyzetben. Akkor azt�n a b�ntudat miatt nem tudott aludni. Folyamatosan arra gondolt, hogy ahelyett, hogy modellk�nt haszn�lja a f�rfit, el kellett volna engednie �t, csakhogy nem volt benne biztos, hogy nem kapt�k volna el �jb�l. V�g�l mik�zben ez az �rd�gi k�r lassacsk�n em�sztette a gondolatait, siker�lt nyugtalan �lomba mer�lnie, hogy azt�n most k�b�n m�sszon ki az �gy�b�l. Mivel a f�rfi m�g aludt, �gy ott helyben �t�lt�z�tt a tegnapi ruh�j�ba, �s a m�r �resed� buksz�j�val a zseb�ben gyalogolt le a p�ks�gbe, hogy ez�ttal k�t kiflivel t�rjen vissza a lak�s�ra. Mag�ban h�l�t adott Yutori vacsoramegh�v�s��rt, �gy val�sz�n�leg egy f�l nappal t�bb ideje lesz a k�vetkez� festm�ny elk�sz�t�s�ig. Csak az volt a baj, hogy egy t�jk�p nem biztos, hogy �jb�l el�g lett volna.  

 M�r �pp nyitotta volna az ajt�t, amikor egy kifulladt hang meg�ll�totta �t.

 – �zenetet hoztam a m�v�sz �rt�l – lihegte a k�ld�nc, ahogy Satoshi megp�rd�lt a tengelye k�r�l. A tegnapi f�rfi volt az, kez�ben �jb�l egy bor�t�kkal. – Nem v�r v�laszt, este hatra k�ldi a hint�t – tette m�g hozz�, majd �tadta Satoshinak a pap�rost, �s t�vozott.

 A fest� a lak�sba �rve egyb�l a konyh�ba ment, lerakta a kifliket a pultra �s kibontotta a bor�t�kot. Yutori arra k�rte, hogy vigyen el egy festm�nyt is, Satoshinak pedig �sszeszorult a sz�ve. Szomor�an fels�hajtott, �s f�lrerakva a bor�t�kot, megfordult a tengelye k�r�l, hogy az asztalra rakja a kiflit. Egy pillanatra kihagyott a sz�ve, az ajkai elny�ltak ijedt�ben, ahogy megl�tta az ajt�f�lf�ban megt�maszkod� f�rfit. Azt�n elmosolyodott, �s az asztalhoz �ltette �t, am�g megcsin�lta a reggelit.

 D�lut�nig k�r�lbel�l ugyanazt csin�lt�k, mint el�z� nap, felv�ve ezt az �j rutint, �m ez�ttal Satoshi a modell orr�val foglalatoskodott. Csinos orra volt, b�r nem annyira felt�n�en �velt, a fest� m�gis ugyanolyan lelkesed�ssel rajzolta, ak�rcsak a szem�t. Ez�ttal eb�d ut�n is folytatt�k a munk�t, �s amikor v�g�l megmutatta a f�rfinek a v�zlatait, most �gy t�nt, mint aki pr�b�lja leplezni az �mulat�t, �m Satoshi �szrevette azt a bizonytalan kis mozdulatot az orra fel�. Mosoly k�szott az ajkaira, azt�n a h�l�ba vezette magukat. Mindkettej�knek v�lasztott valami sz�p �lt�z�ket: saj�t mag�nak a tegnapel�tti ki�ll�t�son viselt eleg�ns �lt�nyt egy r�videbb nadr�ggal, m�g a m�siknak az inghez keresett valami megfelel� nadr�got. Amikor elk�sz�ltek, pontosan abban a pillanatban sz�lalt meg a cseng� is, �gy Satoshi sietett ajt�t nyitni, egyik kez�ben a festm�ny, a m�sikkal pedig finoman belekarolt a f�rfiba. A k�ld�nc �llt el�tt�k.

 – Lent v�r a hint�, ahogy a m�v�sz �r �g�rte – hajb�kolt a fest� el�tt, aki kiss� k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a b�n�sm�dot illet�en. Yutori f�ny�z�se mindig is k�nyelmetlen helyzetbe hozta �t, hiszen mindketten ugyanott kezdt�k, � m�gis a szeg�nys�g sz�raz �z�t k�stolgatta.

 M�r eg�szen hozz�szokott ahhoz, hogy mindig hint�val cipelt�k bar�tja palotaszer� lak�hely�hez, de eddig mindig csak egy festm�nnyel osztotta meg az am�gy t�gas teret. Most, hogy a modell is vele volt, az eg�sz valahogy olyan sz�k�snek t�nt, �m m�gsem v�lt volna meg �jdons�lt �tit�rs�t�l. Az a m�r-m�r csod�lkoz� arc, ahogy a hint� ablak�n �t b�multa az elsuhan� t�jat, Satoshi sz�m�ra mindent meg�rt. Igyekezett nem sokat b�mulni �t, de egyszer�en az eml�kezet�be akarta v�sni a von�sait, viszketett a tenyere egy grafit�rt, egy lap�rt, hogy meg�r�k�tse ezt a csod�t is.

 V�g�l �gy pattant ki a hint�b�l, mintha izz� vassal kergett�k volna. Yutori rezidenci�j�nak homlokzata d�szes volt, m�gis, a s�rg�ra meszelt falak letisztults�got sug�roztak magukb�l. Satoshi nyelt egyet, �s szorosabban fogta mag�hoz a festm�nyt. Azonban ahogy a modell esetlen�l meg�llt mellette, r�m�lt szemeket meresztve az �p�letre, a fest� �vatosan bel�je karolt, pr�b�lta valahogy megnyugtatni, de csak a f�rfi test�nek remeg�s�t �rezte. Tudta, mit�l f�l. Miel�tt a k�ld�nc bek�s�rte volna �ket, elkapta a modell tekintet�t.

 – Nem foglak eladni – r�zta meg a fej�t �s egy �vatos mosolyt k�ld�tt a riadt teremt�s fel�. Mikor v�g�l bel�ptek a t�gas el�t�rbe, m�r nem �rezte annyira g�rcs�snek a m�sik karj�t. A szalon fel� k�s�rt�k �ket. Yutori mindig �gy folytatta le a vacsor�kat: egy kellemes besz�lget�s, azut�n az �tkez�s. No, meg Satoshi festm�ny�t sem sz�vesen vette volna �t egy halom fog�s felett.

 Amikor bel�ptek a helyis�gbe, egy pillanatra hallotta, ahogy megakad az oldal�n l�v� f�rfi l�legzete. Nem csod�lkozott. El�sz�r � is �gy reag�lt a v�r�sre festett falakra, a puh�nak t�n� sz�nyegre, �s a kanap�kra, amelyek �gy t�nt, sim�n elnyelik az embert, ha nem vigy�z el�gg�. Az egyik ilyen b�rsonysz�rny�n foglalt helyet Yutori. Buggyos ujj� feh�r inget viselt, hozz� egy fekete kant�ros nadr�ggal. V�r�s haj�t gondosan f�s�lve hordta, az orr�n v�konykeretes szem�veg fityegett, a kez�ben egy egyszer� bor�t�j� k�nyv. Tal�n a helyzet volt a legfurcs�bb, amiben Yutorit a fotelon tal�lt�k: egy holl�fekete haj� f�rfi �l�be hajtotta a fej�t, hagyta, hogy a t�mzsi, r�vid ujjak t�bbsz�r is �tfussanak a tincsein, mik�zben falta az oldalakat. Mihelyst �szrevette Satoshi�kat a k�sz�b�n �lldog�lni, egy fekete b�rsonnyal bevont k�nyvjelz�t illesztett az oldalak k�z�, majd lusta, macskaszer� mozdulttal fel�lt, �s l�gy cs�kot nyomott a fekete haj� f�rfi ajkaira. Amaz m�r �llt volna fel, de Yutori finoman a csukl�j�ra fogott.

 – M�r sz�mtalanszor megbesz�lt�k, hogyha Satoshi van itt, nem kell elmenned, Chizuru – r�tta meg �t, b�r a hangsz�ne j�t�kos volt. Ahogy le�ltette a p�rj�t, � maga fel�llt, �s Satoshi�k el� l�pett. Szorosan �t�lelte a m�sik fest�t, aki k�nytelen volt elengedni a modellj�t, hogy legal�bb f�l k�zzel viszonozni tudja az �lel�st.

 – Szia! – tolta el mag�t�l Yutori mosolyogva.

 – Hello! Hogy vagy? – szor�totta meg Satoshi finoman bar�tja v�ll�t. Yutori �sszeszor�totta a sz�j�t, a szem�ben egy pillanatra mintha eltompult volna a f�ny, azt�n �jb�l elmosolyodott.

 – Remek�l. �s te? Ez a sz�ps�g a modelled? – k�v�ncsiskodott a f�rfi, mik�zben lassacsk�n a szabad kanap� fel� kezdte el terelni a p�rost, m�g � maga �jb�l helyet foglalt Chizuru mellett, ez�ttal csak a combjuk �rt finoman �ssze. A k�nyv most a k�t kanap� k�z�tti asztalk�n pihent n�gy cs�sze g�z�lg� tea t�rsas�g�ban.

 Satoshi let�masztotta a k�p�t maga mellett, m�g a m�sik oldal�n a modellje foglalt helyet tisztes t�vols�gban, egyujjnyira t�le.

 – Velem is minden rendben. De Yutori, k�rlek, rendben van, hogy j�kor j�nnek az aj�nlataid a k�peimre, de…

 A m�sik fest� leintette �t.

 – Nem az�rt veszem meg �ket, mert bar�tok vagyunk – n�zett m�lyen Satoshi szemeibe. – Tehets�ges vagy. �s mindenn�l jobban �r�l�k, hogy r�sz�ntad magad arra, hogy nyiss az ember fel� is. M�r elkezdted festeni..?

 Satoshi tudta, hogy Yutori a modell nev�re k�v�ncsi. Les�t�tte a szem�t. �rezte a m�ly d�bbenetet Yutori hangj�ban, nem kellett feln�znie ahhoz, hogy l�ssa az arckifejez�s�n is.

 – Meg se k�rdezted a nev�t?

 M�ly b�ntudat lepte el, holott pont az ellenkez�je volt az igazs�g.

 – De igen, csak… Nem tudom, nem szokott besz�lni, �s mintha nem is igaz�n �rten� mindig, amit mondok – vallotta be. Tulajdonk�ppen most m�g rosszabbul �rezte mag�t, holott a mellette �l� semmi jel�t nem mutatta annak, hogy �rten�, mir�l van sz�. Tal�n csak nem merte.

 Yutori fels�hajtott. Satoshi felemelte a fej�t.

 – H�t akkor… �n nem seg�thetek. El�bb-ut�bb meg fog sz�lalni, ebben biztos vagyok – mosolyodott el a fest�. Satoshinak elkerekedtek a szemei. Yutori tudta, m�gsem �rulta el neki, hogyan tudhatn� meg a modell nev�t, vagy egy�ltal�n, b�rhatn� �t sz�ra an�lk�l, hogy m�g t�bbet �rtana neki, mint az eddigi gazd�i. Val�sz�n�leg �k nem is t�r�dtek volna azzal, hogy kider�ts�k a nev�t.

 Yutori a kez�be vette a te�scs�sz�t, mire Satoshi �s Chizuru is �gy tett. A negyedik f�rfi el�sz�r k�rd� pillant�st vetett Satoshi fel�. Miut�n kapott egy meger�s�t� b�lint�st, � is felemelte a cs�sz�j�t.

 – M�r elkezdt�nk dolgozni a k�vetkez� k�pen – kezdett bele a t�rsalg�sba Yutori. – B�r Chizuru most ruh�t fog viselni, �gy egyel�re azokr�l k�sz�tek tanulm�nyrajzot.

 – �j�tasz? – mosolygott r� Satoshi a cs�sz�j�nek pereme felett.

 – �gy is mondhatjuk – nevette el mag�t Yutori. – Meg j� n�ha fel�lt�zve is l�tni �t – b�kte finoman oldalba a k�ny�k�vel a p�rj�t, majd egy finom cs�kot lopott t�le. Satoshi kiss� zavarban volt, �s ahogy eln�zte, a mellette �l� f�rfi is �gy �rzett a l�gy gesztus l�tt�n. Yutori f�lig szerelmes volt a saj�t modellj�be, ezt k�r lett volna tagadnia.

 – Ne hozz zavarba a vend�geid el�tt, �des – mosolyodott el Chizuru. Yutori kuncogva kortyolt egyet a te�j�b�l.

 – Ti hogy haladtok? – k�rdezte.

 – M�g nem vetk�z�tt le – sz�gezte le Satoshi r�gvest az elej�n. Yutori �rt� pillant�sa �s Chizuru apr� biccent�se megnyugtatta �t. – A szem�r�l �s a sz�j�r�l k�sz�tettem eddig v�zlatokat. Ahogy eln�ztem, tetszenek neki – mosolygott finoman a mellette �l�re.

 – �n megveszem a k�pedet k�tezer�rt, t�bbet sajnos nem adhatok, de h�ny napja is van n�lad?

 – Kett� – felelt Satoshi. Tudta, mire megy ki a j�t�k, de az�rt v�gighallgatta Yutorit.

 – Aranyb�l van a sz�ved. Szerintem m�g fel sem fogta, milyen j� sora van n�lad. De k�rlek, nem csak a te, hanem az � �rdek�ben is mihamarabb kezdd el �t festeni. M�r nem csak saj�t magadat kell fenntartanod, az � �let��rt is felelsz.  Ha kell, akkor kezdd a fels�test�vel, de ha nem kezdesz el magatoknak megfelel� h�tteret biztos�tani, f�lek, �n sem foglak tudni kih�zni a cs�v�b�l. Ugye meg�rted?

 Satoshi b�lintott. Az agya el akarta fogadni Yutori tan�cs�t, �s m�snap ing n�lk�li v�zlatokat k�sz�teni a f�rfir�l, de a sz�ve meg�lljt parancsolt sz�m�ra. Nem kihaszn�lni akarta �t, hanem egy�tt dolgozni vele, no meg valahol m�lyen, legbel�l att�l is f�lt, hogy m�g nem �ll k�szen arra, hogy a f�rfi csupaszon �lljon el�tte.

 A te�ik lassan elfogytak, Yutori pedig azt javasolta, hogy menjenek �t az �tkez�be. Azonban � �lve maradt, �s Satoshit is erre intette, �gy egyed�l Chizuru �llt csak fel a kanap�r�l. Satoshi a mellette �l�re n�zett. A f�rfi �gy t�nt, nem tudta, mit tegyen.

 – Menj csak vele! – �rintette meg finoman a v�ll�t Satoshi, majd a fej�vel Chizuru ir�ny�ba biccentett. Miut�n a k�t modell t�vozott, Yutori �t�lt mell�, �s felemelte az asztal al� rejtett szivardobozt. Mikor kinyitotta, cigaretta helyett k�tezer yent vett el� bel�le, amelyet Satoshinak ny�jtott. A fest� sietve hajtotta a nadr�gzseb�be a p�nzt.

 – A modelled – kezdte Yutori –, igaz�n l�legzetel�ll�t�. Tudod, nem akartam Chizuru el�tt dics�rni, �gy is �gy �rzi, sz�mtalan n�la szebb f�rfi k�z�l v�laszthattam volna, amikor megvettem �t.

 – �s te m�gis �rte fizett�l – mosolyodott el Satoshi, �gyelve a von�saira, miel�tt a mosolya ijeszt� vigyorba torzult volna. B�r Yutori el�tt erre igaz�n nem kellett volna gondot ford�tania. Tiszt�ban voltak az �ket k�s�rt� d�monokkal.

 – Meg�rte – l�gyultak el Yutori von�sai. – Esk�sz�m, n�ha az az �rz�sem, hogy napr�l napra egyre jobban szeretem �t. Ha � nem lenne, ott sem tartan�k, ahol te vagy – s�hajtott fel. – De nem is err�l akartam besz�lni veled. Tetszik neked, ugye?

 – �n nem vagyok olyan, mint te – v�gta r� egyb�l.

 Igaz�b�l Satoshi borzaszt�an belepirult Yutori k�rd�s�be. Val�j�ban… Igyekezett nem gondolni arra, val�j�ban mennyire gy�ny�r�nek is tal�lta a modellj�t, hi�ba hitte el�sz�r azt, hogy egy kiv�teles n�r�l van sz�, nem lombozta le �t a f�rfi mivolta. M�g mag�nak is ut�lta bevallani, de sokkal ink�bb a kedv�re val� volt a helyzet.

 – Tulajdonk�ppen… Nem nagyon tudok neked tan�csot adni abban, hogy hogyan ker�lj k�zel hozz�. Azt te magad is k�pes leszel megtenni. Add neki �nmagad �gy, ahogy eddig. Nem fog gy�l�lni, hidd el – sim�tott v�gig �vatosan Satoshi k�zfej�n.

 – Szeded rendesen a gy�gyszereidet? – bukott ki hirtelen Satoshib�l. Ink�bb terelte a t�m�t. Yutori von�sai egy pillanatra megkem�nyedtek, miel�tt �jb�l kisimultak volna, azonban l�tni lehetett rajta a v�ltoz�st, a t�ma �rz�kenys�g�t.

 – Igen. Nem kell agg�dnod �rtem, �n igaz�n… Igaz�n remek�l vagyok. De t�nyleg. Chizuru figyel r�m. Minden rendben. Nem fordul el� m�g egyszer, Satoshi, meg�g�rem – mondta, de ezzel nem csak a fest�t, hanem saj�t mag�t is pr�b�lta vigasztalni egyben.

 Satoshi egy sz� n�lk�l �lelte �t �t. Szerette Yutorit, mintha csak a testv�re lett volna. Nem akarta, hogy baja essen.

 – Menj�nk enni – mormogta Satoshi v�ll�ba.