�t�dik fejezet

  2019.08.09. 13:29

 Satoshi eg�szen addig dolgozott, am�g a nap sugarai el nem �rt�k a m�terem ablak�t. Akkor elkezdte elpakolni az eszk�zeit, jelezve a f�rfinak, hogy egyel�re v�geztek. Tulajdonk�ppen m�r majdnem k�szen volt a festm�nnyel, m�r csak a h�tteret kellett rendesen kidolgoznia, ami�rt v�gtelen�l �r�lt, hiszen nem kellett �jb�l a modell meztelen test�t festenie. 

 A szeme sark�b�l, hab�r nem igaz�n �llt sz�nd�k�ban, figyelte, ahogy a nadr�g anyaga �jra �lel�sbe vonja a b�rsonyosnak t�n� combokat, az ing pedig elfedi a s�padt b�rt. Igaz�b�l Satoshinak nehez�re esett �gy dolgozni. M�g sosem l�tott m�sokat ennyi ideig ruha n�lk�l. Amikor megvette a f�rfit, az m�s volt, ott csup�n csak a fels�test�t szeml�lte meg alaposabban, azt is csak alig egy perc leforg�sa alatt. Most meg �r�kig figyelt minden egyes hajlatot, emiatt pedig rettent� zavarban �rezte mag�t. 

 Miut�n gyorsan elpakolt, a h�l� fel� indult. M�r cs�pte a szem�t az �lmoss�g, j�l esett volna neki egy kis pihen�s, �m amikor a k�sz�bh�z �rt, egy finom k�z a k�ny�k�n�l fogva meg�ll�totta �t. A f�rfi �rt hozz�, r�viden �s bizonytalanul, a kez�ben a t�ny�rt tartotta, rajta a felkock�zott kifli. El�sz�r � maga emelt le egy falatot, azt�n v�rakoz�an Satoshira n�zett. A fest� elnyomott egy �s�t�st, �s hitetlenkedve n�zte a t�ny�rt. Felkapott egy darab kiflit �s gyorsan a sz�j�ba t�mte. Ezut�n ism�t a m�sik k�vetkezett, �gy lassacsk�n elfogyasztott�k a vacsor�ra sz�nt �telt. 

 – Ez igaz�n kedves t�led – mosolyodott el Satoshi, amikor a konyh�ba menve letett�k a t�ny�rt. – K�sz�n�m. 

 Azzal visszasietett a h�l�ba, ahol mihelyst a ruh�khoz �rt a feje, egyb�l �lomba szender�lt. M�g hallotta egy kicsit a modell mocorg�s�t, de azt�n teljes k�pszakad�s l�pett �letbe. 

 Satoshi halk d�dol�sra �bredt. Sokkal kipihentebbnek �rezte mag�t – m�r amennyire ez a ruhakupact�l lehets�ges volt –, �s k�v�ncsian pillantott az �gyra, amely �res volt. Igyekezett nesztelen�l felkelni, majd kiosonni a h�l�b�l. A k�sz�b�n meg�llt, �s tov�bb hallgat�zott. Mintha egy m�sf�le nyelv szavait hallotta volna a dallamba iv�dva, ahogy a d�dol�s halk �nekk� er�s�d�tt. �vatosan a konyh�ba pillantott, �m nem volt ott senki, m�gnem v�g�l a f�rd� ajtaj�hoz vezett�k a hangok. Mivel a m�teremmel szemben volt, �gy hang n�lk�l osont a sz�k��rt, amelyet az ajt� mell� helyezett, majd le�lt, �s csak hallgatta a f�rfi �nek�t. A falnak t�masztotta a hal�nt�k�t �s lehunyta a szem�t. 

 Egyb�l �sszerezzent, ahogy kiny�lt a f�rd� ajtaja. A f�rfi haja m�g nedves volt, a fest� ruh�i pedig m�r abszol�t nem mutattak idegen�l rajta. Satoshi el�sz�r azt se tudta, hogyan fogjon neki a magyar�zkod�snak, ahogy megl�tta a modell riadt tekintet�t. 

 – �n csak… Hallottam, ahogy �nekelsz, �s annyira sz�p volt, egyszer�en musz�j volt hallgatnom. 

 A f�rfi k�v�ncsian v�gigm�rte, majd elmosolyodott. Satoshi ezt j� jelnek vette. 

 – �s azt hiszem, m�r t�bb mindent �rtek veled kapcsolatban is – tette m�g hozz�. – B�r val�sz�n�leg te nem �rted, amit mondok, hiszen nem vagy jap�n. Vagy… Nem is tudom, lehet most sejted, mir�l besz�lek – zavarodott bele a saj�t mondand�j�ba, v�g�l �gy d�nt�tt, egy egyszer� k�rd�ssel pr�b�lja sz�ra b�rni a f�rfit, h�tha sikerrel j�r.

 – Honnan j�tt�l? – k�rdezte, a hangja l�gy volt.

 Mintha a modell egy pillanatra elbizonytalanodott volna, majd kiss� neh�zkesen, homlokr�ncol�sok k�zepette megsz�lalt.

 – K�na – mondta. Magasabb hangja volt, mint egy �tlagos f�rfinak, kiss� n�ies is, de Satoshinak azonnal borzong�s futott v�gig a gerinc�n, mihelyst meghallotta. Igyekezett az eg�szet annak betudni, hogy el�sz�r hallotta besz�lni a m�sikat. 

 – Gy�ny�r� hely lehet – jegyezte meg Satoshi. Egy csepp f�jdalmat v�lt felfedezni a f�rfi tekintet�ben, miel�tt mosolyogva b�lintott volna. A fest�nek a tork�ban dobogott a sz�ve, ahogy v�gre el�sz�r kommunik�ltak egym�ssal. 

 – Mi a neved? – k�rdezte v�g�l. A modell �sszer�ncolta a homlok�t. Satoshi lassabban ism�telte meg a k�rd�st, mire a f�rfi szeme �rt�n felcsillant.

 – Yuuki. 

 Satoshinak kisz�radt a sz�ja, b�r � maga sem tudta, hogy mi�rt. Azt�n gyorsan �sszeszedte mag�t, �s fel�llt a sz�kr�l.

 – Sz�p neved van – dadogta, �s megpr�b�lt megereszteni egy mosolyt is. �gy t�nt, Yuuki nem �rtette, mit mondott, de az�rt mosolygott, a fest� pedig a konyh�ba sietett. Megt�maszkodott a pulton �s fels�hajtott, azt�n a kez�be vette a p�nzt�rc�j�t, �s m�r fordult volna, hogy �tel�rt induljon, amikor �szrevette Yuukit az asztal mellett �llni. Ijedt�ben felki�ltott, majd bocs�natot motyogva nagy nehezen kiszerencs�tlenkedte mag�t a lak�sb�l. 

 Most csak egy kiflit vett a p�ks�gben, �s b�r mindig c�lir�nyosan v�s�rolt, most mindenfel� n�zel�d�tt az �zletben, miel�tt fizetett volna. Egyszer�en nem akar�dzott neki visszamenni a lak�s�ra, miut�n h�ly�t csin�lt mag�b�l a f�rfi el�tt. Vagyis, tulajdonk�ppen csak r�mesen zavarban volt, de ez m�g nem v�ltoztatott a t�nyeken. 

 Amikor v�g�l fel�rt a lak�sba, Yuuki a konyhaasztaln�l �lve v�rta �t, �s mihelyst a fest� �tl�pte a k�sz�b�t, melegen r�mosolygott. Satoshi megpr�b�lta viszonozni a mosolyt, t�bb kevesebb sikerrel, majd elfelezte a kiflit, �s az egyik fel�t felkock�zva, t�lalta maguknak. Miut�n ettek, Satoshi lef�rd�tt, azt�n a m�terembe ment, �s el�vette a hajnalig festett k�pet. A h�tt�rhez m�r nem volt sz�ks�ge Yuukira, �gy an�lk�l, hogy k�l�n�sebb figyelmet ford�tott volna a m�g�tte �csorg� f�rfira, nekil�tott festeni. Szinte �szre sem vette, hogy rep�l az id�, ahogy azt sem, mik�nt Yuuki egyre k�zelebb j�tt hozz�, �s lassan m�r a v�lla felett figyelte, ahogy alakul a k�p. V�g�l a lemen� nap sugarai narancsos f�nybe �lt�ztett�k a helyis�get, Satoshi pedig el�gedetten szeml�lte a m�v�t. Sokkal jobb lett, mint ahogy azt v�rta. B�r figyelembe vette a m�terem f�nyeit, m�gsem ezek a falak k�sz�ntek vissza a festm�nyen, hanem egy sz�rke, kisablakos f�rd�szob��, ugyanis a sz�ken �l� meztelen f�rfi mell� f�rd�k�dat is festett. Fels�hajtott. 

 – Yuuki, gyere, k�rlek! 

 Egy pillanatra megakadt a leveg�je, ahogy a f�rfi hirtelen felbukkant az oldal�n, azt�n meg�rizve a l�lekjelenl�t�t, fel�je tartotta a festm�nyt. El�sz�r az �mulat jeleit v�lte felfedezni Yuuki arc�n, ami azt�n lassan �tcsapott valami b�szkes�g f�l�be, legal�bbis Satoshi �gy �rtelmezte azt a l�gy mosolyt, a finoman f�nyl� tekintetet. 

 – Gy�ny�r� – form�lta meg lassan a sz�t Yuuki, b�r a kiejt�se nem volt t�k�letes, m�gis megvolt a maga b�ja. 

 – Pont, mint te. 

 Satoshi an�lk�l sz�lalt meg, hogy alaposabban �tgondolta volna a szavakat, �s persze rendesen bele is pirult, ugyanis �gy t�nt, a m�sik nagyj�b�l �rtette, mir�l van sz�. A f�rfi mosolya kisz�lesedett, azt�n helyet foglalt a sz�ken, ahol tegnap �jjel �lt. A fest�nek azonnal az esz�be jutott a k�p, ahogy Yuuki meztelen�l foglalt helyet az �l�alkalmatoss�gon, �s igyekezett elhessegetni azt. Ugyan, hiszen a m�sik egy f�rfi volt. Satoshi pedig kerek perec megmondta Yutorinak is, hogy �t nem �rdekli a saj�t neme. 

 V�g�l kiment a konyh�ba, �s �gyet sem vetve a m�g mindig a sz�ken v�rakoz� f�rfira, felkock�zta a marad�k kiflit, majd a t�ny�ron bevitte a m�terembe. A lak�s b�rmelyik pontj�n k�pes volt enni, de itt egyenesen gy�l�lt. �m �gy d�nt�tt, most kiv�telt tesz, �s mik�zben egym�ssal szemben �lve eszegettek, pr�b�lta megfejteni, m�gis mi vonzotta �t Yuuki sz�ps�g�ben. M�r az els� pillanatt�l fogva tudta, hogy ez a modell kell neki, �s senki m�s, akkor most mi�rt zavarta �t annyira ez az eg�sz? Vagy nem is zavarta… Ink�bb az is lehet, hogy zavarba hozta. Elm�ly�lten r�gcs�lta a kifli szeletet, mik�zben eld�nt�tte, hogy m�g a h�ten elmegy tan�cs�rt Yutorihoz. 

 Yuuki hangja z�kkentette ki �t a gondolataib�l.

 – Elad? – mutatott a f�rfi a festm�nyre. Satoshi fels�hajtott. Musz�j volt l�pnie, k�l�nben f�tt �telt sem fog tudni adni maguknak, �gy b�lintott. 

 – Igen. Meg is n�zem, mikor lesz legk�zelebb ki�ll�t�s – jegyezte meg, majd belet�rt a l�d�ba, amibe a v�sznak mellett a notesz�t is belezs�folta. 

 – Ki�ll�t�s? – ism�telte a sz�t Yuuki. Satoshinak ekkor hirtelen �tlete t�madt, �s mik�zben a kez�be v�ve fellapozta a m�ll� bor�t�j� f�zetecsk�t, magyar�zni kezdett.

 – Sok festm�ny egy helyen – paskolta meg finoman a nemr�g befejezetett k�pet Satoshi. – N�zz�k, megvessz�k �s eladjuk �ket. 

 A f�rfi csillog� szemekkel b�lintott. 

 – �s ez tudod mi? – mutatta fel neki Satoshi a nyitott noteszt. Yuuki �sszer�ncolta a homlok�t, majd mondott valamit, feltehet�en k�naiul. A fest� elmosolyodott.

 – Notesz – mondta, �s pr�b�lta visszafojtani a sz�les vigyort, ahogy Yuuki elism�telte a sz�t. El�sz�r csak �zlelgette, majd harmadszorra m�r gy�ny�r�en g�rd�ltek le a m�ssalhangz�k a nyelv�r�l. 

 – �gyes vagy!  - dics�rte meg Satoshi, azt�n belekukkantott a f�zet�be. Holnap est�re �rt fel mag�nak ki�ll�t�st, �s m�ris er�s izgalom lett �rr� rajta. 

 – Ok�. Holnap eladom – mondta Yuukinak, aki mosolyogva b�lintott. �gy t�nt, �rti, mit mond a fest�, ami nagyon boldogg� tette �t. 

 Aznap �jjel Satoshi nem b�rt elaludni a ruhakupacon. Valami�rt most �gy �rezte, hogy elemi er�vel nyomja a gerinc�t a padl�, hi�ba a sok rongy, hogyha mag�ra h�zta az egyiket, forr�s�g �nt�tte el, ha pedig od�bb l�kte, fagyos hideg r�gta a csontjait. Nem volt neki ismeretlen ez az �rz�s. Minden ki�ll�t�s el�tt �gy �rezte mag�t, ilyen izgatottan, �s ezen m�g a puha �gya sem tudott volna seg�teni, amin most Yuuki szuszogott b�k�sen. V�g�l Satoshi keresett egy v�konyabb ruh�t a kupacban, �s azt h�zta mag�ra, mik�zben hallgatta a f�rfi halk l�legzetv�teleit. K�l�n�sen megnyugtat�nak tal�lta �ket. 

 Legsz�vesebben eg�szen k�zelr�l figyelte volna a m�sikat, a mellkas�ra tette volna a kez�t, �rezni a sz�v�nek a dobog�s�t, �s ahogy emelkedett �s s�llyedt a mellkasa. A fest� gondolatban felpofozta mag�t. Badar dolgokat k�pzelgett itt �ssze-vissza, ahelyett, hogy az alv�sra koncentr�lt volna. Tal�n siker�lt volna hamarabb is elaludnia, ha nem kezd el azon gondolkodni, milyen lehetne Yuuki mellett fekve aludni. Meg v�gt�re is, nem volt valami nagy �gya, �s m�g csak bar�ts�gnak sem merte nevezni kettej�k kapcsolat�t. 

 Igaz�b�l fogalma sem volt, mi van k�z�tt�k, de ezt jobbnak is �rezte megtartani. � kedves volt Yuukival, aki miut�n sz�pen lassan felold�dott a t�rsas�g�ban, �gy t�nt, viszonozza ezt a gesztust. Satoshi v�g�l fels�hajtott, az oldal�ra fordult, �s elengedve ezeket a gondolatokat, hagyta, hogy v�gre elnyomja �t az �lom.