Hatodik fejezet

  2019.08.09. 13:30

 A fest� nem tal�lta a nyakkend�j�t. M�r d�lel�tt �ta �gen �s f�ld�n kereste, szeg�ny Yuuki m�r vagy sz�zszor pattant f�lre az �tj�b�l, arc�n riadt tekintettel, mik�zben Satoshi homlok�n egyre csak gy�ltek a r�ncok. Nem mehetett el �gy a ki�ll�t�sra! Most m�r nem csak a k�p miatt, hanem a k�lseje miatt is agg�dhatott. R�ad�sul nem csak a nyakkend� hozta r� lassan a sz�vbajt, de m�g Yuukinak is siker�lt pont akkor bes�t�lnia a szob�ba, amikor a magas�tott talp� cip�it h�zta fel. B�r a modell tekintete kif�rk�szhetetlen volt, Satoshit m�gis valamilyen okb�l kifoly�lag mardosta a sz�gyen. 

 V�g�l megk�nnyebb�lten r�ngatta ki a ruhakupac legalj�r�l a nyakkend�t, majd tekerte a nyaka k�r�. Egy gyors pillant�s a t�k�rbe, azt�n felkapta az el�z�leg m�r gondosan letakart festm�nyt, �s a bej�rati ajt� fel� indult. 

 – Sok sikert! – �ll�totta meg Yuuki hangja, az �des akcentus mintha egy apr� parazsat gy�jtott volna l�ngra a mellkas�ban, amely kellemesen melengette a bels�j�t. Zavartan b�lintott �s egy mosolyt is siker�lt megeresztenie.

 – K�sz�n�m! – b�kte v�g�l ki, majd kiszerencs�tlenkedte mag�t a lak�sb�l. 

 A mostani ki�ll�t�s sz�nhelye nem sokban k�l�nb�z�tt a legut�bbi�t�l, ahol Yuukit is vette. M�g pont id�ben �rt oda, hogy a rendez� nemesn�l bejelentkezve, kif�ggesztethesse a festm�ny�t. Amikor a kezd��rat k�rdezt�k, nem mert nagyot mondani. Csup�n ezer yent siker�lt kiny�gnie, amit�l mind a nemes, mind az adatait feljegyz� szolga �gy t�nt, egys�gesen meglep�dtek. Hogy soknak vagy kev�snek tal�lt�k-e, azt nem merte megtippelni, mindenesetre nem sokkal k�s�bb m�r a terem egyik sark�b�l figyelte, amint a j�l �lt�z�tt urak �s h�lgyek a festm�nyek k�z�tt grassz�ltak. T�bb m�s fest� is felt�nt neki, akik azonban vele ellent�tben elvegy�ltek a t�rsas�g sorai k�z�tt. Szemet sz�rt neki Hitoraba is, a f�rfi, akit�l Yuukit vette. A tekintete akaratlanul is az egyik k�zeli k�pre t�vedt, amelyet a nagynev� m�v�sz k�sz�tett. Egy teltebb idomokkal meg�ldott n� �zekedett egy angyallal a tenger ment�n. Satoshi pr�b�lt nem elfintorodni. A n� helyzete k�s�rtetiesen hasonl�tott Yutori egyik festm�ny�re Chizurur�l. Ahogy Satoshi maga el� k�pzelte azt a k�pet �s �sszehasonl�totta a kett�t, m�ris egyb�l tudta, mi tasz�tja annyira Hitoraba m�v�ben. Nem a szexualit�s ny�lt �br�zol�sa, m�g csak nem is a pl�gium keserny�s illata. Hitoraba �gy kezelte a testet, mint egy darab h�st, a vonalai �leth�ek, m�gis valamilyen szinten nyersek voltak, m�g Yutori k�pe nem csup�n �leth�, hanem �rzelmekt�l d�s is volt. Az �rt� szem sz�m�ra le sem tagadhatta volna, mennyire szerette �s tisztelte a modellj�t. Satoshinak gomb�c ker�lt a tork�ba. Ha a m�v�sz v�lem�nye a modellr�l ennyire ki�tk�zik egy k�pen, az �v�n vajon l�tsz�dik-e b�rmi is? Hiszen nem tudta, milyen �rz�sekkel viseltet Yuuki ir�nt, egyszer�en csak ig�z�nek, sz�pnek tartotta �t. 

 Gyomorg�rccsel indult meg a saj�t k�pe fel�. El�sz�r megd�bbentette, ami ott fogadta. Egy viszonylag kisebb t�rsas�g szeml�lte elt�n�dve a festm�nyt, �s k�l�nb�z�, meglep�bbn�l meglep�bb mondatfoszl�nyok, szavak �t�tt�k meg a f�l�t. 

 Ezer yen? Pazarl�s. Ak�r t�zszer ennyi�rt is. Gy�ny�r�. K�pr�zatos. 

 Satoshi pr�b�lta leplezni v�r�s�d� arc�t, kereste a tekinteteket, hogy azt�n azokb�l kiindulva v�g�l a saj�t k�p�re leljen. Nem �rtette. M�g �pp egy utols� pillant�st vetett a festm�nyre, figyelte meg a vonalakat, amelyekb�l �ssze�llt Yuuki teste, �m a konkl�zi� levon�sa el�tt egy szem�veges, kalapos f�rfi a v�ll�ra tette a kez�t. Satoshi megfordult, hogy az ismeretlen szem�be n�zhessen.

 – Maga a m�v�sz �r, nemde? – tette fel a k�rd�st, amely ut�n a t�rsas�g t�bbi tagja is fel�j�k fordult. Satoshit mintha fojtogatni kezdte volna a nyakkend�je. B�lintott. 

 Hirtelen mindenf�le �raj�nlat elkezdett repdesni fel�, m�g v�g�l f�l �ra ut�n, a zseb�ben kilencezer n�gysz�z yennel t�vozott. Szinte bele sem mert gondolni, mennyi p�nzzel l�pdelt az otthona fel�, amikor az egyik k�s� �jszak�ig nyitva l�v� borkeresked�s felkeltette a figyelm�t. K�zepesen dr�ga bort vett. 

 Amikor haza�rt, Yuuki �bren volt, a sz�ken �ld�g�lt, ahol Satoshi a minap lefestette �t, �m ez�ttal teljesen �lt�z�kben volt. A fest�t zavarba hozta, ha visszaeml�kezett arra az est�re, �gy a konyha fel� indult, �s intett a f�rfinak, hogy k�vesse �t.

 Nem tudta, mi lepte meg jobban a modellt: a rengeteg p�nz, ahogy sz�tter�lt az asztallapon, vagy a bor, ahogy Satoshi lassan k�t vizespoh�rba �nt�tte a s�t�tv�r�s ned�t. Koccintottak. Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem, tudt�k, mekkora jelent�s�ge van ennek a pillanatnak. A fest� meglep�en j� �ron adta el a k�pet Yuukir�l, holott az eg�sz csak egy spont�n, k�ts�gbeesett terv sz�lem�nye volt. 

 A bor fogyott. Yuuki egyre t�bbet mosolygott, Satoshin azonban mintha nem fogott volna az alkohol, csak �lt a konyhasz�ken, �s d�bbenettel vegyes boldogs�ggal figyelte azt a rengeteg p�nzt. Nem is rem�lte, hogy valaha ennyit nevezhet majd a tulajdon�nak. A tulajdonuknak. Ahogy Yuukira n�zett tudta, hogy nem szabad �nz�nek lennie. 

 A modell led�nt�tt m�g egy poh�rral a m�r er�sen fogyatkoz� italb�l, majd fel�llt �s bizonytalanul Satoshi el� l�pett, aki k�rd�n n�zett fel r�. Yuuki elmosolyodott. 

 – K�sz�n�m – mondta, �m mintha az az �des akcentus teljesen m�shogy csengett volna. Megmaradt a b�j, a sz�ps�g, ami annyira megragadta Satoshi f�leit, egyszer�en csak ismer�sebbnek, l�gyabbnak hatottak a szavak. Tal�n a bor tette.

 A f�rfi ekkor lehuppant Satoshi �l�be, a karjai a fest� nyaka k�r�l, kapaszkodott, nehogy lecs�sszon a combjair�l. Satoshi nem tudta, mit tegyen, m�gnem v�g�l Yuuki derek�hoz kapott �s stabilan tartotta �t, pr�b�lva tartani a szemkontaktust �s meg�lljt parancsolni az arc�ra k�sz� p�rnak. Mit volt mit tenni, a gy�ny�r� f�rfi az �l�ben �lt, felb�torodva az italt�l, Satoshinak pedig fogalma sem volt, m�gis mi a teend� egy ilyen helyzetben. A figyelm�t rabul ejtett�k a m�sik telt ajkai, a hossz� szempill�k alatt rejt�z� barna �riszek. Az agya kikapcsolt.

 Azt�n Yuuki el�rehajolt. A cs�kja �gyetlen volt, Satoshiban m�gis elind�tott valamit, ahogy �vatosan visszacs�kolt. Hirtelen pont nem jutott esz�be, hogy Yuuki egy f�rfi, hogy � le is sz�gezte Yutorinak, miszerint nem olyan, mint �. �tadta mag�t a cs�knak, a bor�z�, puha ajkaknak. Felb�torodtak. Yuuki kezei Satoshi nyak�t, arc�t sim�tott�k a cs�k k�zben, n�ha elv�ndorolva a fels�teste m�s pontjaira is, m�g a fest� k�v�ncsian �rintette a form�s cs�p�t, a puha combokat. Mintha Yuuki valami rejtett ajt�csk�t nyitott volna meg benne. Nem �rezte zavar�nak az alkat�t, a cs�kj�t, hogy amikor v�letlen�l a l�ba k�z�hez �r, igenis volt ott valami. Majd a cs�k v�g�l elvesz�tette a t�z�t, lassacsk�n kialudt az eg�sz. Yuuki feje egyszer csak Satoshi v�ll�n k�t�tt ki, �s a f�rfi b�k�sen szuny�k�lt, mik�zben a fest� sz�pen lassan realiz�lta, mit is m�veltek az im�nt. El�sz�r �gy d�nt�tt, eltereli a kavarg� gondolatait, �s ink�bb arra koncentr�lt, hogy eljuttassa Yuukit a h�l�ba, ahol az �gyba fektette �t. Azt�n lerogyott a ruhakupacra. A teste m�g mindig �rezte a cs�k hat�s�t, �s megpr�b�lta leh�teni mag�t, mik�zben mindenf�le undor�t� dologra gondolt. V�g�l borzongva vette tudom�sul, hogy elm�lt a nadr�gj�ban fesz�l� probl�m�ja. Ekkor �gy, ahogy volt, m�g mindig ki�lt�zve, d�lt el a ruhakupacon.

 M�gis mi a j� franc �thetett bel�? Mert Yuuki a bort�l viselkedett �gy, ez annyi szent. De hogy �, Satoshi, m�gis mi�rt hagyta megt�rt�nni ezt az eg�szet, a cs�kot, mindent. �s ami a legink�bb megr�misztette az az volt, hogy �lvezte. �lvezte, hogy egy f�rfi cs�kolja, �rinti �t, ak�rmilyen bizonytalanok is voltak Yuuki mozdulatai. Tal�n m�gis Yutorinak volt igaza. De Satoshit sosem �rdekelt�k �gy a f�rfiak! � nem �rezte azokat a dolgokat, amiket a m�sik fest�. �ssze volt zavarodva. Besz�lnie kellett Yutorival, meg kellett tudnia, mi�rt j�ttek el� ezek az �rz�sek, mi�rt pont most, mi�rt pont Yuukin�l �s eddig mi�rt �rezte mag�t mindig olyan k�nyelmesen a l�nyok t�rsas�g�ban, ha egyszer�en most itt van Yuuki �s… Nem �rtette, de mindenn�l jobban megakarta. 

 M�snap egy viszonylag kiad�sabb – vajas zsemle �s tej - reggeli ut�n Satoshi elindult Yutori rezidenci�ja fel�. Am�g k�sz�l�d�tt, s�t, m�g �tkez�s k�zben is pr�b�lta ker�lni Yuuki tekintet�t. Nem tudta, a m�sik eml�kszik-e b�rmire is az el�z� est�r�l, ha pedig igen, m�gis mit gondol r�la �gy ut�lag. Egyszer�en k�ptelen volt szembes�lni az esetleges undorral, b�rmi m�ssal pedig nem igaz�n tudott volna mit kezdeni. 

 Az �t hossz� volt, pl�ne gyalogszerrel, �m amikor felsejlett el�tte az ismer�s, d�szes homlokzat. Becsengetett. Egyszer, k�tszer. A k�ld�nc nyitott neki ajt�t. A f�rfi homloka izzadtnak t�nt, a tekintete zavartnak.

 – A m�v�sz �r most nem �r r� – dadogta, azonban az �p�letet ekkor egy vel�tr�z� sikoly t�lt�tte be. A k�ld�nc �sszerezzent. Satoshi von�sai megkem�nyedtek, �s arr�bb tess�kelte a r�m�lt f�rfit, aki remeg� kezekkel �llt neki babr�lni a bej�rati ajt� z�rj�val.

 – Uram, el k�ne mennie – pr�b�lkozott ism�t, azonban Satoshi megr�zta a fej�t. �jabb sikoly. Mintha egyenesen a sz�v�t t�pt�k volna ki. A hang forr�sa fel� indult, nyom�ban a m�g mindig hullas�padt k�ld�nccel. 

 A v�r�s fal� szalonba �rve megd�bbent�, m�gis ismer�s l�tv�ny fogadta. Yutori a kanap�n g�mb�ly�d�tt �ssze, k�r�l�tte sz�tsz�r�dva a k�k tablett�k. A fest� teste reszketett, mintha l�z k�nozn�, aminek gyan�j�t verejt�kez� homloka �s s�padt b�re r�gvest meger�s�tette Satoshiban. Az asztalon egy poh�r fek�dt, l�tsz�lag kibor�tva, a v�z m�g mindig csepegett a dr�ga sz�nyegre. Satoshi ekkor vette �szre Chizuru k�ts�gbeesett alakj�t, amint az asztal mellett t�rdelve, k�ny�rg�en n�zett a p�rj�ra. 

 – K�rlek, �desem. Musz�j bevenned a gy�gyszert – suttogta Yutorinak, mik�zben az asztal sz�raz r�sz�re tette a leesett bogy�kat. �jabb sikoly. A feketehaj� modell arc�n k�nnyek folytak v�gig, majd �szrevette az ajt�ban �ll� Satoshit. K�rlel�en n�zett a fest�re.

 – Te tudod, mit kell tenni, ugye?

 Satoshi pislogott egyet. Yutori vesz�lyben volt, r�ad�sul nem el�sz�r. Ennyit �rt h�t az �g�rete… Nem mintha Satoshi nem szokott volna m�r hozz�. A bar�tja makacsabb volt, mint egy tucat �szv�r. Ha �gy �rezte, hogy m�r minden rendben, hanyagul kezdett b�nni a gy�gyszer�vel. 

 – A szob�j�ban van nyugtat�. Injekci�s – mondta v�g�l. Chizuru b�lintott �s fel�llt a f�ldr�l. 

 – Ami a neheze lesz, az az, hogy le kell majd fognunk – tette hozz� Satoshi. 

 Hirtelen nem is tudta, hogy a bens�j�t mar� f�jdalom, vagy az, ami Chizuru szem�ben csillant meg az �lesebb-e.