Hetedik fejezet

  2019.08.09. 13:30

 Yutori b�k�sen szuszogott a s�lyos paplan alatt. M�r nyoma sem volt rajta az im�nti t�rt�n�seknek, azonban a fesz�lts�g a leveg�ben tov�bbra is tapinthat� volt. A szem�lyzet ideges pillant�sokkal illette az alv� m�v�szt, m�g Chizuru minden egyes apr�bb rezd�l�sn�l megfesz�lt, mintha �jb�l kezd�dhetne az eg�sz r�m�lom. Satoshi a feketehaj� modellre n�zett.

 – Nem kell agg�dnod. Rendben lesz. Reggel m�r �jra szedheti a gy�gyszert. 

 Chizuru h�l�san pillantott az oldal�n l�v� f�rfira.

 – K�sz�n�m. M�g sosem vesz�tette el �gy a fej�t – s�hajtott fel gondterhelten.

 – Hogy t�rt�nt? – k�rdezett r� v�g�l a fest�. Pontosan tudta, hogy Yutori mennyire kisz�m�thatatlan volt.

 – Egy�tt aludtunk. �gy szerettem volna fel�breszteni, hogy megcs�kolom az orc�j�t, azt mindig is szerette, olyankor mosolyogva �bred. Viszont most �sszer�ndult. Sejtettem, hogy valami baj lehet, de azt hittem csak egy rossz �lom. Megfogtam a v�ll�t, hogy finoman felr�zzam, de ekkor… 

 Chizuru megakadt, l�tszott rajta, hogy mennyire f�j neki az eg�sz. Satoshi m�r tudta. A m�siknak be sem kellett hozz� fejeznie. Finoman megr�zta a fej�t, jelezve, hogy ennyi inform�ci� el�g lesz. 

 – Nem vette be el�z� nap a gy�gyszereit, igaz? 

 A modell b�lint�s�t egy �jabb neh�z s�haj k�vette. 

 – Igen. M�g egyszer k�sz�n�m, hogy seg�tett�l, de… 

 Chizuru homloka r�ncokba szaladt, mintha elgondolkozott volna valamin.

 – Nem ez�rt vagy itt, ugye?

 – Val�ban nem. De igaz�n r��r a dolog – h�r�tott a fest�, azonban Chizuru megr�zta a fej�t. 

 – Seg�thetek? – aj�nlotta fel, mik�zben intett Satoshinak, hogy k�vesse �t a folyos�ra. 

 – Igaz�b�l – kezdte Satoshi, igencsak elgondolkozva a dolgon. – Igen, de persze csak ha nem veszed tolakod�snak.

 Chizuru zavartan pislogott, majd b�lintott, jelezv�n, hogy a f�rfi mondhatja.

 – Yuukir�l lenne sz� – kezdett bele, �m l�tva a m�sik �rtetlen arckifejez�s�t, gyorsan pontos�tott.

 – A modellem. Tegnap siker�lt eladnom r�la az els� festm�nyemet, j� �ron, �gy vettem egy �veg bort magunknak. Iszogattunk, azt�n siker�lt becs�pnie �s – itt nagy leveg�t vett – cs�kol�ztunk. 

 Chizuru k�v�ncsian m�rte v�gig a fest�t, majd elmosolyodott, ahogy a r�vid kis t�rt�net v�g�re �rtek. 

 – Yutori rengeteget mes�l r�lad. Te m�g sosem �rezt�l �gy egy m�sik f�rfi ir�nt, ugye? 

 Satoshi �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.

 – M�gis hogyan? – pr�b�lta kibogozni Chizuru szavait.

 – Vonz�dsz hozz�. K�l�nben nem cs�kol�ztatok volna. 

 Satoshi az ajk�ba harapott, egy darabig a f�ldet b�multa, v�g�l feln�zett �s b�lintott. Igen. Yuuki vonzotta �t, �s m�lyen, bel�l abban rem�nykedett, hogy nem az utols� cs�kjuk volt a tegnapi. K�zben pedig undorodott �nmag�t�l. Yuuki sz�zszor, s�t, ezerszer szebb volt n�la, a hely�ben nem akarta volna, hogy egy olyan f�rfi, mint Satoshi, hozz��rjen. 

 – � biztos az alkohol miatt tette – jelentette ki hirtelen a fest�. Chizuru fels�hajtott. 

 – Nem fontos – h�r�totta Satoshi �ll�t�s�t. – Ha Yutori jobban lesz, akkor felt�tlen�l k�ldet�nk �rted. Addig is… Legyen a kezed �gy�ben olaj – r�ncolta �ssze a homlok�t a modell, mint aki nem biztos abban, hogy ezzel a tan�ccsal k�ne szolg�lnia, �m nem ismerte annyira Satoshit, mint a p�rja, �gy nem is mert t�bbet mondani.

 – K�sz�n�m – biccentett Satoshi, majd biztat�an Chizurure mosolygott, �s �gy d�nt�tt, t�vozik. 

 �pp hazafel� tartott, amikor elment egy keresked�s el�tt, ahol mindenf�le olajt �rultak. Szinte �ntudatlanul l�pett be, �s v�s�rolt meg egy olcs�bb palackot. Ennek ellen�re az idej�t sem tudta, mikor vett utolj�ra ilyen dr�ga term�ket, m�r ha a tegnapi bort nem sz�m�totta bele. Egyszer�en m�g mindig nem tudott t�llend�lni a t�nyen, mennyi�rt is kelt el az els� festm�nye egy emberr�l. Egy csod�latos �s fantasztikus emberr�l. Az ajk�ba harapott. Nem gondolhatott �gy a m�sikra.

 Odahaza Yuuki m�r v�rta �t. A f�rfi a m�teremben �lt, a kez�ben mintha egy v�zlatf�zetszer�s�g lett volna, amit gyorsan visszarakott a hely�re, mikor Satoshi bel�pett, �gy a fest� nem is volt teljesen biztos abban, amit l�tni v�lt. Mindenestre, a modell arc�n l�v� enyhe p�r �s zavarts�g elegend� bizony�t�k volt. Satoshi elmosolyodott, f�radtan, l�gyan. Odal�pett a f�rfi el�.

 – Nem tett�l rosszat – pr�b�lta meg egyszer�bben megfogalmazni Yuuki sz�m�ra a dolgot, aki erre bizonytalanul visszamosolygott r�. A tekintet�k �sszeakadt. Satoshi sz�ve hevesen dobogott, olyan �lesen hallotta a sz�vver�s�t, mintha a saj�t mellkas�ra hajtotta volna a fej�t. Az ajkai elny�ltak. Egyszerre �rzett k�sztet�st arra, hogy k�zelebb hajoljon �s elfusson, m�g v�g�l az ut�bbi mellett d�nt�tt. Megr�zta a fej�t, �s mint aki egy k�l�n�s �lomb�l ocs�dott, elindult a konyh�ba. Yuuki k�vette �t, majd helyet foglalt a konyhasz�ken. 

 A fest� igyekezett min�l ink�bb elsuvasztani az olajt, miel�tt nekil�tott volna a f�z�snek. K�zben besz�lt Yuukihoz, pr�b�lta �t �j szavakra tan�tani. Mik�zben f�z�tt, folyamatosan narr�lta, amit csin�lt, k�l�n megmutatva a k�l�nb�z� eszk�z�ket, hozz�val�kat a f�rfinak, aki l�that�lag minden idegsz�l�val arra figyelt, amit Satoshi csin�lt. Mikor a k�sz eb�d v�g�l el�j�k ker�lt, Satoshi nem b�rta meg�llni, hogy feltegye a k�rd�st:

 – Milyen? 

 Yuuki el�sz�r �rtetlen�l n�zett r�, majd �rt� f�ny csillant a szemeiben, �m kiss� elbizonytalanodott. V�g�l kiss� neh�zkesen, de megsz�lalt:

 – Finom. 

 Ahogy kimondta ezt a sz�t, �rezni lehetett rajta, hogy �let�ben el�sz�r haszn�lja, �gy Satoshi biztat�an r�mosolygott. Yuuki visszamosolygott.

 – Nagyon finom – ism�telte meg ez�ttal sokkal hat�rozottabban. 

 A d�lut�nt a foly�parton t�lt�tt�k. Ez�ttal Satoshi nem karolt a f�rfiba, ami Yuukit l�that�lag zavartt� tette, nem tudta hov� tenni a dolgot. Csak t�bl�bolt a fest� mellett, n�ha szomor� vagy �pp b�ntudatos pillant�sokkal ostromolva �t, �m a m�sik ezt aligha vette �szre. Ism�t elmer�lt a tegnapi cs�k eml�keiben, �gy a s�t�t n�ma csendben tett�k meg, mik�zben folyamatosan ostorozta �nmag�t. Nem el�g j� – zakatolt a fej�ben, ahogy a v�ros fel� indultak. 

 A j�g v�g�l akkor t�rt meg, amikor Satoshi nyugov�ra t�rt a ruhakupacon, v�rva, hogy a modell a f�rd�b�l visszat�rve az �gyra fek�dj�n. �m ehelyett amikor Yuuki bel�pett, v�gigm�rte a f�ld�n elter�l� fest�t. A f�rfi �gy n�zett r�, hogy Satoshi nem tudta, m�gis mire gondoljon, ugyanis semmit sem tudott leolvasni az arc�r�l. Yuuki egy szemvillan�s alatt �lt le mell� a kupacra, mire Satoshi is felh�zta mag�t �l� helyzetbe, k�v�ncsian v�gigm�rve a modellj�t. 

 – D�h? – b�kte ki v�g�l Yuuki, mire Satoshi arc�n �rtetlen kifejez�s jelent meg, a homloka pedig egyb�l r�ncba szaladt, miel�tt meg�rtette volna, mire akar kilyukadni a m�sik. Hevesen megr�zta a fej�t, g�nd�r tincsei csak �gy repkedtek az arca k�r�l. 

 – Nem! – jelentette ki, kiss� tal�n t�l nagy vehemenci�val, ugyanis mintha Yuuki megijedt volna a v�laszt�l. Az �d�mcsutk�ja mozdult, ahogy nyelt egyet, majd k�zel hajolt Satoshihoz, akinek egyb�l p�r sz�k�tt az arc�ra. Nem �rtette a kialakult helyzetet, a sz�ve a tork�ban dobogott, ahogy a tekintete a f�rfi ajkaira t�vedt.

 – �n… 

 Satoshi elv�gta Yuuki mondand�j�t, b�rmi is lett volna az, ugyanis hi�ba pr�b�lt mag�nak meg�lljt parancsolni, v�g�l m�giscsak elragadta a v�gy. �ssze�rintette az ajkaikat, �m abban a pillanatban megr�m�lt att�l, amit tett, �s elhajolt a f�rfit�l, aki csal�dottan szeml�lte �t. A fest� �gy �rezte mag�t, mint aki lefutotta a maratont. A pulzusa az egekben volt, leverte a v�z �s pr�b�lta csillap�tani a zih�l�s�t. 

 – Nem �rtem – mondta v�g�l Yuuki. Satoshinak kicsordultak a k�nnyei. � sem �rtette, semmit sem �rtett. �ssze volt zavarodva, nem volt vele senki, aki megmondta volna neki, mi�rt reag�l �gy a teste a m�sik f�rfi k�zels�g�re, mi�rt akarja �t cs�kolni, mint m�lt �jjel. 

 Yuuki ujjbegye puha volt �s meleg, ahogy let�r�lte Satoshi k�nnyeit. Elm�l�zva n�zte a fest�t, majd hirtelen �sszerezzent, �s elkapta a kez�t.

 – Sajn�lom – lehelte.

 – �n is – s�hajtotta Satoshi, majd elengedte mag�t, �s �jb�l megcs�kolta a f�rfit. Ez�ttal a cs�kjuk teljesen m�s volt, lass� �s l�gy, nem volt benne semmi szenved�ly vagy �hs�g, m�gis hosszan elid�ztek egym�s sz�j�nak a felt�rk�pez�s�vel. Yuuki most j�zanon m�r sokallta �gyesebben, �m kev�sb� magabiztosan cs�kolt, �m ut�bbiban Satoshi sem jeleskedett, �gy sokszor szakadtak el egym�st�l egy-egy r�pke m�sodpercre, hogy azt�n folytass�k, amit elkezdtek. 

 – Ez j� – suttogta Yuuki, mikor v�g�l elv�ltak, �m az arcuk m�g mindig k�zel volt. – Nem tudom a neved. De j�. 

 A fest�nek meg kellett k�sz�r�lnie a tork�t, miel�tt v�laszolt volna.

 – Satoshi – mondta halkan, m�gis tiszt�n �rthet�en. 

 Yuuki elmosolyodott, �s m�g egy cs�kot nyomott a fest� megduzzadt ajkaira. Hamarosan m�r �jra cs�kol�ztak, ez�ttal eld�lve a ruhakupacon, amely az elm�lt id�ben Satoshi fekhely��l szolg�lt. Most egym�ssal szemben fek�dtek az oldalukon, a fest� keze a modell derek�n, aki a m�sik f�rfi arc�n pihentette a tenyer�t, mik�zben alig b�rtak betelni egym�ssal. Ha a cs�kjuk r�vid id�re meg is szakadt, nem sokkal k�s�bb m�r folytat�dott is egy kellemes, l�gy ritmusban. 

 Azt�n egyszer csak az eg�sz megszakadt. M�r nem kerest�k a m�sik ajkait, hanem lassacsk�n �lomba mer�ltek, �sszeb�jva a halomnyi ruh�n. Satoshi m�g mindig alig fogta fel, hogy �jra megt�rt�nt az eg�sz, �m ez�ttal hosszan, szinte m�r-m�r v�gtelen�l cs�kolt�k egym�st. Am�g Yuuki lefoglalta minden idegsz�l�t, addig nem t�r�d�tt a saj�t mag�val szemben fel�ll�tott el��t�letekkel �s negat�v gondolatokkal. Minden �gy volt j�, ahogy t�rt�nt. 

 Reggel azonban �jra elindult az �rd�gi k�r, ahogy meg�bredt, �s a karjaiban egy b�k�sen szuszog� sz�ps�get tal�lt. Esz�be jutottak a cs�kok, amint finoman bec�zgett�k egym�s ajkait �s Yuuki n�ha a nev�t s�hajtotta, �zlelgette, mintha mindig is erre v�rt volna. Furcs�nak tal�lta a kialakult szitu�ci�t. �gy �rezte, mintha nem csak � v�gyna a m�sikra, hanem ez k�lcs�n�s lenne, �s ez teljesen megr�misztette �t, ahogy a Yuuki derek�n pihen� karj�t n�zte. V�kony alkarj�hoz �s csukl�j�hoz k�pest ar�nytalanul nagynak �rezte a k�zfej�t. A m�sik vajon mi�rt nem undorodott? Hiszen mik�zben egym�sba feledkeztek, Satoshi keze m�r akkor is ott volt. S�t, �gy t�nt, mint aki eml�kszik a borg�z�s cs�kjuk minden r�szlet�re, �s a fest�nek egyszer�en nem f�rt a fej�be, m�gis mi�rt nem kapott megvet�st �s undort.