2014. szeptember 1.

  2019.08.09. 13:16

 Az elm�lt hetekben minden �jszak�t egy�tt t�lt�tt�nk Zeroval, ez�ttal nem t�r�dve m�sokkal. Persze igyeksz�nk meg�rizni a kapcsolatunkat egym�s k�z�tt, f�leg mi�ta Zero sikeresen meggy�zte Satsukit, hogy nincs semmi olyan k�zt�nk, aminek nagyobb jelent�s�get k�ne tulajdon�tani.

 Viszont mikor ma reggel felkelek, tudom, hogy a mai napon kiss� kiszakadunk ebb�l a rutinb�l, ugyanis m�ra csapatversenyt terveztem a k�zeli erd�ben. A napokban m�r el�k�sz�tettem a terepet a tisztekkel, akik velem �s n�h�ny j� katon�val egy�tt csapatkapit�nyok lesznek, �s egy kicsit f�j, hogy nem lehet velem Akane, de m�r nagyj�b�l k�rvonalaz�dott bennem, kik lesznek n�lam.

 Megfordulok Zero karjai k�z�tt, �s a mellkas�ba f�rom a fejemet.

 – J� reggelt! – kuncog, a hajamat simogatja. – Izgatottnak t�nsz.

 K�v�ncsian pillantok fel r�.

 – Hogyhogy? – k�rdezem, az ujjaim a bicepsz�n t�ncolnak, n�ha megnyomkodom. Szeretem �rezni, hogy mennyire er�s.

 – Dobolt�l az ujjaiddal a matracon, miel�tt megfordult�l volna.

 Nyomok egy cs�kot a nyak�ra, majd felkelek az �gyb�l, �s a szekr�nyemhez megyek.

 – Ma van a csapatverseny. Nem tudom, mi lenne a jobb d�nt�s, ha Akan��kkel lenn�l, vagy velem – s�hajtok fel. K�zben felveszem az als�mat, az egyennadr�gomat, m�r az ingemet gombolom. Amikor megfordulok, hogy Zerora n�zzek, � m�r velem szemben �ll, rajta a tegnapi als�ja.

 – Kik lenn�nek m�g veled? – k�rdezi, k�zben elhessegeti a kezeimet a gombokt�l, �s eligazgatja rajtam az inget.

 – Akira, Rutta, Shunsuke �s az egyik �jonc, Ranju – sorolom.

 – Akir��kban b�zom annyira, hogy ne essen le nekik, Ranju meg nem �rtem, mit keres n�lad. Az elm�lt egy h�tben t�bbsz�r pucolta ki a v�c�ket, mint �n anno – forgatja meg a szemeit, mire felkuncogok.

 – Saku-m�dszereket fogok alkalmazni – vigyorgok Zerora, mire �sszer�ncolja a szem�ld�k�t. A k�vetkez� pillanatban m�r a karjai k�z�tt vagyok, �s a f�lembe szuszog.

 – El�red, hogy bel�d szeressen, �s minden pillanatban te j�rj a fej�ben? – mormogja. – Mert azt nem hagyom.

 Zero beleharap a nyakamba, a szemeim pedig abban a pillanatban lecsuk�dnak.

 – Nincs ilyen c�lom. Veled sem volt – suttogom, az ujjaim a haj�ban.

 – M�gis egy�tt vagyunk – jegyzi meg.

 – Igen, de… Ez bonyolult. Nem szoktam beleszeretni m�s katon�kba – magyar�zom, mire Zero eltol mag�t�l.

 – Nyugi, �rtem. Am�gy… - kezdi, kiss� megakad, azt�n megr�zza a fej�t, �s folytatja.

 – M�g nem besz�lt�nk err�l, de meddig tart a szolg�lati id�d? – k�rdezi.

 Fels�hajtok. Ez eddig eszembe se jutott. Hogy lesz majd egy pillanat, amikor egy darabig el kell engednem Zerot, amit val�sz�n�leg nem �l t�l a kapcsolatunk.

 – M�g… Egy �v – mondom. Zero megk�nnyebb�lten felszusszan.

 – Azt hittem, hamarabb. Hogy lett�l sz�zados?

 – Olyan hamar lettem tiszt, mint Akane. Azt�n meghalt a sz�zados, �s engem v�lasztottak. Ennyi – vonok v�llat. Nem akarok arra gondolni, milyen �rz�s volt a b�ty�mat gy�szolva a hely�re l�pni a sereg rangl�tr�j�n, hogy mennyibe ker�lt nekem ez a sz�zadosi c�m.

 �tkarolom Zerot, �s a v�ll�ra hajtom a fejemet. Van t�z perc�nk reggeliig, mivel a reggeli gyakorlat elmarad, �gy miut�n nagy nehezen elszakadunk egym�st�l, �s fel�lt�z�nk. Zero a szob�j�ba siet, ahol tiszt�ra cser�li az egyenruh�j�t, �n pedig az �tkez� fel� indulok. �tk�zben �sszeakadok Akir�val, aki olyan f�rg�n szedi a l�bait a folyos�n, mintha a nem olyan r�g t�rt�nt balesete semmiss� v�lt volna. Tiszteleg, azt�n �js�golni kezdi, mennyire �r�lt, amikor megtudta, hogy velem lehet egy csapatban, �s m�g mindig rendk�v�l h�l�s, ami�rt visszaraktam a bok�j�t a hely�re. Eg�szen az �tkez�ig hallgatom, be nem �ll a sz�ja, azt�n az ajt�ban elk�sz�n t�lem, �s Rutt��k asztal�hoz siet, ahol buzg�n tiszteleg Reinek, a tisztnek, aki miut�n felel�se lett a t�rsas�guknak, tov�bbra is vel�k maradt.

 Igaz�b�l � volt az, aki �gy d�nt�tt, hogy a csapatversenyre ink�bb m�s katon�kat visz, �s nem ellenkeztem. Rei az az ember, aki sim�n megnyern� a versenyt, ha �sszeszokott emberekkel k�ne megcsin�lnia, ugyanis m�g n�lam �s Akan�n�l is kiv�l�bb katona. Neki is felaj�nlott�k a sz�zadosi rangot, azonban nem k�rt bel�le. R�ad�sul m�r a szolg�lati ideje is lej�rt volna, ha nem hosszabb�tja meg. A katonas�g az �lete, b�r mostan�ban nem nagyon van id�nk besz�lgetni. A b�ty�m hal�la �ta alig, ha p�rszor v�ltottunk n�h�ny sz�t, ennek ellen�re tisztelem �t, �s a feljegyz�seimben �t jel�ltem meg m�sodik lehets�ges szem�lyk�nt, aki �tveszi t�lem a posztot, miut�n elhagyom a sereget. Az els� term�szetesen Akane.

 Amikor le�l�k az asztalomhoz a reggelivel, Zero az utols�k k�z�tt jelenik meg. A tekintet�nk egy pillanatra �sszeakad, �n pedig pr�b�lom �szrev�tlen�l figyelni �t, ahogy helyet foglal Ritsu mellett. Mostan�ban egyre nehezebb nagy t�rsas�gban lepleznem, mennyire v�gyom Zero k�zels�g�re, holott a mag�n�letem nem iv�dhat bele m�r jobban a munk�mba. M�g szerencse, hogy az est�inket egy�tt t�lthetj�k, k�l�nben val�sz�n�leg megbolonduln�k.

 A reggeli ut�n m�g van egy gyors megbesz�l�s a tisztekkel �s a t�bbi csapatkapit�nnyal, �gy miut�n visszaviszem a t�lc�mat, a t�rsalg� fel� veszem az ir�nyt, azonban miel�tt bekanyarodn�k a folyos�ra, meg�llok. Hangokat hallok, m�ghozz� halk s�hajokat, �s mintha k�t nyelv v�vna egym�ssal csat�t. A plafonra emelem a tekintetemet. M�g hogy Akan��k �vatosak! Az�rt belesek a folyos�ra, nehogy valami olyanba zavarjak bele, amibe m�r nem k�ne, �s leesik az �llam.

 Akir�n nem lep�d�m meg, bel�le kin�ztem volna, de amikor Rei egy utols� cs�kot k�vet�en elengedi, �s els�t�l a t�rsalg� fel�, f�ldbe gy�kerezik a l�bam. Tudom, hogy Akira b�rmelyik pillanatban �szre vehet, m�gsem b�rok mozdulni. Figyelem a kipirult arc�t, ahogy pr�b�lja rendezni az egyenruh�j�t, azt�n fel�m n�z. �s tudja. Tudja, hogy l�ttam �ket, hogy a hely�k a seregben t�lem f�gg, �s l�tom rajta a k�ts�gbees�st. Most kell d�ntenem.

 El�res�t�lok, egyenesen Akira mell�, majd igyekszem a lehet� legszigor�bban r� n�zni.

 – F�l �ra m�lva tal�lkozunk az irod�mban.

 K�nkeservesen v�nszorog az id�. Az eg�sz megbesz�l�s alatt ker�l�m Rei tekintet�t, �s hogy ne legyen felt�n�, mindenki m�s�t is, �s miut�n v�gezt�nk, azzal az �g�rettel, hogy egy �ra m�lva kezd�nk, az irod�mba indulok. Akira m�r az ajt� mellett �ll, de nincs egyed�l: vele van Zero is. Egyb�l mell� l�pek, �s diszkr�ten f�lrevonom.

 – Mit szeretn�l? Most nem igaz�n alkalmas… - pr�b�lom kimenteni magamat, hogy Akir�val foglalkozhassak. Zero vet fel� egy pillant�st, majd elkapja a tekintetemet.

 – Mit m�velt? – k�rdezi halkan, mire elford�tom a fejemet.

 – Rei �s �… - kezdem, de megakadok. Zero fels�hajt.

 – Hiszek benned. Helyesen fogsz d�nteni. Tal�lkozunk a gy�lekez�n�l.

 Legsz�vesebben Zero nyaka k�r� fonn�m a karomat, �s belecs�koln�k a nyak�ba, de tudom, hogy nem tehetem �s �r�lts�g az eg�sz, �gy ink�bb betess�kelem Akir�t az irod�mba, �s le�l�k az asztalom m�g�. Reszket. Nem is tudom, melyik�k az idegesebb.

 – Gondolkoztam rajtatok. Ha titokban tudj�tok tartani, �s elker�lni, hogy rajtam k�v�l m�s valaki bel�tek botoljon, akkor szemet hunyok az eset felett.

 Rem�lem, hogy j� d�nt�st hozok, �s Akir��k betartj�k a szab�lyokat. Nem csak az�rt, mert nem akarok egy kiv�l� tisztet �s egy j� katon�t elvesz�teni, hanem az�rt, amit Zero mondott: hisz bennem, �s abban, hogy j�l d�nt�k. Fel�llok az asztalt�l, �s az ajt� fel� terelem Akir�t.

 – K�sz�n�m, uram.