Az els� �jszaka

  2019.08.10. 16:30

 A lemen� nap f�nye narancss�rg�n festette meg az es�v�zt�l �zott s�np�rt, az �g teteje m�r halov�ny s�t�tk�kbe fordult, par�nyi feh�r f�nyk�nt pisl�koltak rajta a csillagok. M�r igaz�n illet volna �gni�k a l�mp�knak a kopottas, z�ld oszlopok tetej�n, azonban m�gsem kapcsolhatt�k fel �ket. �ram n�lk�l a villanyk�rt�k nem m�k�dhettek, nem mondhattak ellent a fizika t�rv�nyeinek. 

 Egy feket�be �s v�rv�r�sbe �lt�z�tt alak s�t�lt v�gig a s�neken, b�rcsizm�ja cuppog� hangjai visszhangoztak minden l�pt�n�l. Tekintet�t mereven el�re szegezte, egyenesen a vid�mpark alig k�tsz�z m�terre l�v� bej�rat�ra. A bej�ratra, amelynek k�zel�ben nemr�g �l�lkodott valaki. Nem tetszett neki, hogy valaki az � szent�ly�be, az � k�lv�ri�j�nak helysz�n�re pr�b�lt bejutni. Sosem t�rte a k�v�ncsi kamaszokat, akik k�s�rteties kalandokra v�gytak.

 A v�rosban azt rebesgett�k, hogy a park el volt �tkozva. Az �tok azonban � maga volt. Minden reggel k�nnyek k�zt, r�m�lmokb�l �bredt, azt�n le�lt a f�s�lk�d�asztal�hoz, hogy az egyik k�nnyet fekete fest�kkel az arccsontj�ra m�zolja. Ut�na hatalmas szempill�kat var�zsolt mag�nak, v�g�l v�r�s r�zzsal fejeztbe a t�nyked�s�t. Az �sszk�pet k�t hagymaform�j�, felcsatolhat� m� haj tette teljess�, melyeket sz�ke tincsei k�z� r�gz�tett. Csak ezek ut�n k�vetkezett a jelmez. A cs�p�j�n�l merev�t�vel kisz�lesed� b�ranyag t�k�letesen k�vette test�nek f�rfias vonalait. F�jdalmasan k�nny� volt benne mozogni, �m ny�ron gy�l�lte az eg�szet, ugyanis, amikor hajnalhasadt�val visszat�rt, az izzadts�g sz�r�s szaga lengte k�r�l. 

 Most viszonylag h�v�s, koratavaszi est�nek n�zett el�be. A szorosan egym�s mellett sorakoz�, azonos sz�less�g�, �m k�l�nb�z� st�lus� �s sz�n� h�zak ment�n s�t�lva k�zeledett a bej�rat fel�. Tudta, hogy l�togat�ja ugyanezt az utat fogja megtenni, egyel�re azonban b�tors�got gy�jt�tt mag�nak. 

 Kecses mozdulattal fordult be az egyik h�zhoz, majd felemelte a f�ld�n l�v� megafont. Nem ford�tott r� k�l�n�sebb figyelmet, hogy letiszt�tsa, csak sarkon fordult, v�gig ment a s�nek ment�n, majd kinyitotta az egyik h�zik� ajtaj�t. Amaz bel�l �res volt, siv�r, recseg� padl�deszk�kkal �s hatalmas p�kh�l�kkal. �t m�gsem zavarta a mocsok, hanem a poros ablak�veghez l�pett, ahonnan figyelni kezdte az utc�t. A v�kony �veg egy�ltal�n nem sz�rte a hangokat. 

 P�r percet kellett v�rnia, mire a l�togat�ja felt�nt a s�neken l�pkedve, neki m�gis m�sodperceknek t�nt. Az ember egy id� ut�n hozz�szokott az � lass� �letm�dj�hoz. A torka kisz�radt, ahogy v�gig m�rte a k�zeled� f�rfit. N�la p�r centivel magasabb volt, a haja szint�n sz�ke, p�r �rnyalattal s�t�tebb csup�n, ahogy a csillagok f�ny�n�l meg tudta �llap�tani. Er�s �rny�kok vet�dtek az arc�ra, kiemelve �les arcvon�sait, telt ajk�t. Ruh�ja fedetlen hagyta a karjait, l�ttatva a kidolgozott izmokat. M�g sosem tudhatott mag�nak ilyen l�togat�t. Az ajkai el� emelte a megafont, �s nevetni kezdett. Az idegen f�rfi �sszerezzent, k�rbe n�zett, h�tha megleli a hang forr�s�t. 

 Elmosolyodott az ismeretlen reakci�j�n, azt�n sarkon fordult, �s v�gig l�pkedve a recseg� parkett�kon, t�vozott a h�ts� kij�raton. Tudta, mi lesz a f�rfi k�vetkez� �llom�sa, ez�rt siet�s, �m m�gis nesztelen l�ptekkel indult el a k�rhint�ig. A szerkezet id�n �nnepelte az �tvenedik �vfordul�j�t, na, nem �ppen a m�k�d�s�nek, ink�bb, ha �gy tetszik, a fenn�ll�s�nak. Nyolc darab, t�hegyes v�g� f�mr�d alkotta a form�j�t a k�rhint�nak, ezekb�l indultak ki a sormint�val d�sz�tett f�mrudak, melyek a v�r�s-feh�rre festett tet� alapj�t adt�k. A rozsd�s lovacsk�k kopott fest�se al�l el�b�v� ac�l mindig az elm�l�sra h�vta fel a figyelm�t, a dics�s�g tovasz�llt�ra. 

 Elb�jt az egyik l� m�g�, pontosan az �rny�kba helyezkedve, ujjai v�gig t�ncolt�k a megafon markolatj�t. A sz�ve hevesen vert a k�zelg� izgalom v�gett, ajkai mosolyra h�z�dtak, ahogy d�b�rg� pulzussal emelte a sz�j�hoz a szerkenty�t. A f�rfi meg�llt, alig p�r m�terre a k�rhint�t�l. 

 Ism�t nevetett, ez�ttal igyekezett valami olyan dologra gondolni, amelyt�l a kacaj csak �gy gurgul�zott el� a tork�b�l, meg kellett kapaszkodnia a k�z�pen l�v� oszlopba, k�l�nben �sszeesett volna, �gy r�zta a test�t a nevet�s. Viszont hi�ba mindez, az idegen csak nem mozdult, s�t. Tett el�re p�r l�p�st, azt�n mikor a nevet�s elhalt, halkan, ak�rcsak a sz�l suttog�sa, megsz�lalt. 

 – L�tlak, boh�c. 

 Aznap �jjel nem harsant fel t�bbsz�r a kacaj. Az ismeretlen f�rfi t�vozott a vid�mparkb�l.