Els� fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:13

Koichi k�v�ncsian v�rta, hogy vajon mi�rt h�vatta oda mag�hoz �t az oszt�lyf�n�ke. Zakuro-senseijel sosem volt egym�ssal probl�m�juk, ugyanis a n� t�rgy�t, az irodalmat n�la jobban az oszt�lyban szinte senki sem �rtette. Ha valamit szeretett volna t�le, akkor diszkr�ten f�lrevonta. Ez �ltal�ban a matekjegyeivel kapcsolatban t�rt�nt meg. 

 

– �llok rendelkez�s�re, sensei – �llt meg a tan�riban a n� asztala el�tt. Amaz megigaz�totta egyenesre vasalt s�t�tbarna tincseit, majd felpillantott az el�tte �ll� fi�ra, ajkain l�gy mosoly jelent meg. 

 

– Szeretn�m, ha elmenn�l a 2-B-be �s megkeresn�d Meiji Tsuzukut. Add �t neki, hogy j�v� h�ten jav�t� tesztet kell �rnia irodalomb�l. Ezen a h�ten m�r nincs vele �r�m, �s k�l�nben is, � az egyetlen, akinek nem siker�lt �tmennie els�re. Megtenn�d?

 

Koichi egy pillanatig habozott. Meiji Tsuzuku… Tavaly m�g eggyel felette j�rt, azt�n lebukott. Meg�rtette Zakuro-sensei aggodalm�t. Ha Tsuzuku elbukik a jav�t�n, akkor kicsapj�k az iskol�b�l. A tan�rn� pedig minden di�knak, m�g ha nem is az oszt�ly�ba j�rt a sz�v�n viselte a sors�t. 

 

– Rendben, azonnal indulok – eresztett meg egy mosolyt, mik�zben m�lyen meghajolt. A 2-B sz�m�ra szinte teljesen idegen terep volt, egyetlen embert ismert csak onnan, Natsukit, mivel a sr�c oszt�lyt�rsa volt als�-k�z�pben. Haja mogyor�sz�n �s k�cos, szemei csillogtak az �lland� vid�ms�gt�l, amely k�r�l vette �t. Na, de nem is tudott mire panaszkodni. Csinos bar�tn�je �s j� fej haverjai zsongtak k�r�l�tte a nap huszonn�gy �r�j�ban.

 

Ahogy meg�llt a terem ajtaj�ban, Koichit senki sem vette �szre, kiv�ve persze Natsukit, aki intett egyet az �pp vele besz�lget� bar�tainak, �s vend�g�kh�z l�pett, karj�t hanyagul �tvetve annak v�ll�n. Koichi �sszerezzent. M�g mindig nem szokta meg az emberek ilyen m�rt�kben val� k�zeled�s�t, de igyekezett elfogadni Natsuki st�lus�t, m�g ha mer�ben k�l�nb�z�tt is az �v�t�l.

 

– Szevasz haver, mit szeretn�l? – vigyorgott r� a fi�, mire Koichi bizonytalanul visszamosolygott �s viszonylag diszkr�ten �rdekl�d�tt arr�l, hogy m�gis melyik fi� az a Meiji Tsuzuku, tov�bb� annak az inform�ci�nak is �r�lt volna, ha Natsuki el�rulja neki, melyik padban �l. 

 

– � az ott, h�tulr�l a m�sodik padsorban, jobbr�l a harmadik – felelte v�g�l a k�zvetlen sr�c, majd mik�zben igyekezett levonni a konkl�zi�t Koichi felt�n�smentes st�lus�b�l, a Tsuzuku padja el�tt meg�ll� fi�ra ki�ltott.

 

– Randira akarod h�vni, vagy mi van? – r�h�g�tt, mire Koichi r�gvest elv�r�s�d�tt �s megr�zta a fej�t. Tsuzuku viszont v�gre felfigyelt az el�tte �csorg� alakra �s a szem�be f�s�lt holl�fekete tincsek al�l ridegen m�rte v�gig. 

 

– J�l �llna neked a r�zsasz�n haj – b�kte ki v�g�l rezzen�stelen arccal, azt�n tov�bb firk�lgatott a f�zet�be, Koichi pedig m�g jobban zavarba j�tt. Ez azonban nem �ll�thatta meg �t a feladat v�grehajt�s�ban, amelyet a sensei b�zott r�, �gy lassan megk�sz�r�lte a tork�t, hogy �jra mag�ra h�vja a fi� figyelm�t.

 

– Zakuro-sensei k�ld�tt – kezdte, de Tsuzuku f�lbe szak�totta.

 

– Megint megbuktam, igaz? – k�rdezte, egy pillanatra sem emelve fel a tekintet�t a firk�ir�l. Koichi beharapta az ajkait �s igenl�en h�mm�g�tt egyet. Tsuzuku felhorkantott.

 

– J�v� h�ten �ratja meg veled a jav�t� tesztet – tette hozz� v�g�l. Mindent elmondott, most m�r mehetne is, de nem igaz�n tudta kital�lni, hogyan k�sz�nj�n el a m�sikt�l. Most tal�lkoztak el�sz�r. Tal�n egy sok sikert �s szia? Nem, az t�l k�zvetlen, vagy esetleg…

 

– Te ilyen kiskedvenc vagy nem? Aki sz�njeles n�la �s hib�tlanra �rja a teszteket, ugye? – Tsuzuku hangja z�kkentette ki �t a gondolatmenetb�l, �s d�bbenten b�mult bele a s�t�t szemp�rba. M�gis honnan tudta ezt a fi�? Sem a sensei, sem az oszt�lyt�rsai nem szokt�k ezzel trakt�lni a t�bbi tanul�t.

 

Tsuzuku �szrevette a zavart a szem�ben �s halv�nyan elmosolyodott.

 

–  Tavaly is �gy volt. A sensei idek�ldte hozz�m az oszt�lyom legjobb irodalmas�t, hogy r�vegyen a jav�t�ra val� k�sz�l�sre. De nem hat meg vele. K�ptelen vagyok ugyan�gy v�lekedni a metafor�kr�l meg ilyenekr�l, mint ti – �sszegezte, Koichi pedig olyat tett, ami teljesen ellentmondott minden addigi terv�nek. 

 

– Nem j�rsz klubba, ugye? Akkor suli ut�n gyere a tet�re �s seg�tek felk�sz�lni. Nem kell a mi v�lem�ny�nket �rnod. El�g, ha m�shogy k�zel�ted meg, ebben pedig tudn�k tal�n n�h�ny tan�csot adni – vakarta meg a tark�j�t, k�zben pedig �tkozta azt a fene nagy sz�j�t. M�gis, hogy a csud�ba juthatott ilyen az esz�be? 

 

– Ok� – egyezett bele Tsuzuku, majd pontosan becseng�kor kis�t�lt a teremb�l, otthagyva az asztal�n�l a d�bbent Koichit, akit Natsuki vett sz�rnyai al�, azzal, hogy ism�t �tkarolta.

 

– �sszej�n a randi? – kuncogott, Koichi pedig megr�zta a fej�t, �s �vatosan leszedte mag�r�l haverj�t, hogy t�vozhasson a saj�t term�be. Aprop�, Tsuzuku m�gis hov� a fen�be mehetett pontban becsenget�skor? 

 

Tan�t�s ut�n csak nagyon kevesen szoktak a tet�n lenni. A f�ldrajz klub j�rt fel n�ha megfigyel�seket v�gezni, minden �vszakban h�rmat vagy n�gyet. Az oszt�lyb�li bar�tai k�z�l Jun volt lelkes tagja ennek a k�rnek, �s rendszeresen besz�molt tev�kenys�geikr�l k�t klubn�lk�li haverj�nak. Szer�ny klikkj�k harmadik tagja, Hiroki egy fokkal jobban lelkesedett ezek�rt, mint Koichi, de t�ny, hogy egyik�k sem b�rta t�z percn�l tov�bb hallgatni Jun �mleng�s�t. 

 

– Nagyon elgondolkozt�l – hallotta meg ekkor Tsuzuku hangj�t a f�le mell�l. M�gis mikor osont a pad m�g�? Vagy t�nyleg ennyire lek�t�tt�k �t a gondolatai? Ak�rhogyan t�rt�nt, a fi� itt van, kezdheti is a magyar�z�st, mihelyst a sz�ve vissza�ll az eredeti ritmus�ba. Nem tett j�t neki ez a hirtelen ijedts�g, az egyszer biztos. 

 

Tsuzuku laz�n le�lt mell�, �ll�t pedig megt�masztotta a tenyer�n �s felvont szem�ld�kkel kezdte f�rk�szni a fi�t. Kiss� sz�les orr, melyen feketekeretes szem�veg �lt, v�konyka ajkak, �s enyh�n hull�mos, fekete, v�llig �r� haj. Helyes? Ink�bb sz�p… Igen, ez volt a megfelel� sz�. Csak egy valami tehette volna m�g t�k�letesebb�. 

 

– J�l �llna neked a r�zsasz�n haj – ism�telte meg a tanteremben mondott szavakat, mik�zben ujjaival l�gyan meg�rintette Koichi tincseit. 

 

– Aha – motyogta a fi�, majd finoman arr�bb tess�kelte Tsuzuku kez�t az arca el�l. Nem �rtette, m�gis mi�rt mondta ezt neki a m�sik. Az iskola szab�lyzata el�g szigor� volt a hajfest�s ter�n, �ppen ez�rt furcs�nak tal�lta ezt a burkolt �szt�nz�st. – Sz�val, akkor az irodalom – er�ltetett mag�ra egy halv�ny mosolyt. 

 

– �s itt a p�ros r�mekr�l besz�lsz, elmagyar�zod, a fogalm�t, majd p�ld�kat �rsz r� a versb�l – fejezte be v�g�l Koichi egy �ra eltelt�vel, �s diadalmas tekintettel pillantott a mellette �l�re. Eg�szen kimelegedett magyar�z�st�l, viszont, ha �vfolyamt�rsa a tartalmi elemz�s helyett a nyelvtani r�szekr�l kezd el besz�lni, akkor �ppen csak, de �t fogj�k engedni. – �rted? – tette hozz� a biztons�g kedv��rt, �s a m�sik b�lint�sa n�mik�pp el�gedetts�ggel t�lt�tte el. 

 

– Merre laksz? – k�rdezte hirtelen Tsuzuku, mire Koichi d�bbenten �rulta el az utca nev�t. – Remek, �n is arrafel�, k�t sarokkal arr�bb, azt hiszem. – Felpattant, kisim�totta t�rd�n�l az egyenruh�j�t, majd v�ll�ra vette a t�sk�j�t. – Mehet�nk?

 

Koichit�l csak egy er�tlen biccent�sre tellett, azt�n � is �sszeszedte a holmij�t �s a l�pcs�h�z s�t�ltak. M�g senki sem k�s�rte �t haza a bar�tai k�z�l. Hirokival ugyanazon a k�rny�ken laktak, de m�gis mindig k�l�n mentek, mivel a m�sik fi� m�g n�la is jobban szeretett elmer�lni a gondolataiban.

 

– Mire fel ez a nagy bar�tkoz�s? – k�rdezett v�g�l r�, mikor kil�ptek az iskola kapuj�n. Tsuzuku nem t�nt annak az embernek, aki �nk�nt �s dalolva szocializ�l�dna m�sokkal. �gy l�tszott, minden sz�netet n�ma csendben, egyed�l rajzolgatva t�lt. 

 

– A-a. – A fi� ajkait lebiggyesztve l�b�lta meg csontos, s�padt mutat�ujj�t Koichi orra el�tt. – Ezt ink�bb nekem k�ne t�led megk�rdeznem. Te aj�nlottad fel, hogy seg�tesz felk�sz�lni.

 

Tal�lt, s�llyedt. V�g�l is, Koichi kezdem�nyezte az eg�szet, �gy hi�ba pr�b�ln� a felel�ss�g nagyj�t a m�sikra kenni. Amit f�z�tt, azt bizony meg kell ennie, mind az utols� morzs�ig, �s ha ez azzal j�rt, hogy Tsuzuku hazak�s�rte, akkor el kellett fogadnia a dolgot. Legk�zelebb h�romszor, nem, t�zszer, vagy minimum sz�zszor fogja �tgondolni a mondatait, miel�tt kiny�gn� �ket, az egyszer holtbiztos.

 

– Miket szeretsz rajzolni? – k�rdezett r� v�g�l arra, ami nemr�g �t�tt sz�get a fej�be. K�l�nben is, k�nosnak �rezte az am�gy im�dattal �vezett n�ma cs�ndet. 

 

– T�rgyakat. Embereket. Mint�kat. – Tsuzuku minden egyes sz� k�z� be�kelt n�h�ny r�videbb, alig p�r m�sodpercig tart� sz�netet. Mintha az �sszes elem k�l�n t�rt�nettel, hossz� magyar�zattal oper�lna. Koichi csod�lta ezt a hihetetlen�l prec�z besz�dst�lust. A fen�be a senseijel, ha ism�t megbuktatja ezt a sr�cot! Aki �l�sz�ban k�pes ilyen eszk�z�ket alkalmazni, annak minimum a katedr�n a helye. Vagy a k�nyvesboltokban, mint szerz�. 

 

– M�r eld�nt�tted, mit fogsz csin�lni az �retts�gi ut�n? – Pr�b�lta folytatni a t�rsalg�st, a lehet� legkev�sb� idi�t�bb m�don. A sz�zszor �tgondol�s eddig eg�szen j�l m�k�d�tt, besz�lget�s�k egyre bar�ts�gosabb hangulatot vett fel. 

 

Tsuzuku k�v�ncsian pillantott a m�sikra, ajkai bizonytalan mosolyra h�z�dtak, tekintete azonban enyhe idegess�gr�l �rulkodott. Tal�n Koichinak akaratlanul is siker�lt k�nyes terepre t�vednie. 

 

– Fodr�sz. Azt hiszem – felelte, majd ahogy befordultak az egyik utcasarkon f�lrepillantott. – �s te? 

 

Koichi habozott. Nem mintha lett volna b�rmi terve, s�t, m�lyen legbel�l abban rem�nykedett, hogy �vfolyamt�rs�nak sincs, l�trehozva ezzel egy k�z�s pontot. 

 

– Igaz�b�l, nem tudom – �rulta el, mik�zben � is f�lreford�totta a tekintet�t. Innent�l kezdve n�ma csendben l�pkedtek tov�bb, n�ha-n�ha egym�sra pillantva, �m amikor szemeik �sszeakadtak, r�m�lten kapt�k arr�bb a fej�ket. Koichi nem �rtette ezt a sz�gyenl�s reakci�t kettej�k r�sz�r�l, de k�ptelen volt az id�sebb szem�be n�zni. �gy �rezte, Tsuzukub�l �rad valami k�l�n�s energia, ami vonzotta �t, azonban �gy �rezte, ha t�l k�zel mer�szkedik hozz�, m�g meg�getheti mag�t. 

 

A h�za el�tt eszm�lt fel, hogy a fi� eg�szen haz�ig k�s�rte �t. T�tov�n �llt meg a kapu el�tt, mire a m�sik is lass�tott a l�ptein, majd lec�vekelt mellette. 

 

– Akkor… Szia – b�kte ki v�g�l Koichi, �s el�hal�szta a zseb�b�l a kulcs�t. Rekordgyorsas�ggal cs�sztatta be a kulcslyukba. M�r l�pett volna be, amikor �rezte, amint n�h�ny h�v�s ujj a csukl�j�ra fon�dik. Zavartan pillantott Tsuzuku szem�be.

 

– K�sz�n�m a seg�ts�get! – mosolygott a fi�ra, majd folytatta. – �s szerintem gondold meg azt a r�zsasz�n hajat. Csod�san �llna, higgy nekem! – mondta, azzal sarkon fordult, �s t�vozott an�lk�l, hogy Koichi b�rmi �pk�zl�bat is kiny�ghetett volna. 

 

V�g�l nyelt egyet, majd els�t�lt a h�zig, ahol ism�t babr�lt a kulcs�val. Az ismer�s feh�r falak most valahogy nem tudt�k lecsillap�tani a lelk�ben l�v� apr�bb vihart. Fogalma sem volt, m�gis mi�rt kalap�l a sz�ve �gy, mintha a maratoni fut�sr�l �rkezett volna. 

 

– Meg�rkeztem! – ki�ltotta, mire felcsend�lt a konyh�b�l n�v�r�nek vid�man csilingel� hangja. 

 

– K�s�n j�tt�l, �csi! Merre j�rt�l? – �rdekl�d�tt a l�ny. Koichi feszengve l�pett oda az �tkez�asztal mell�, fej�t lehajtotta. Az nemr�g tett fogadalom ellen�re a szavak most hirtelen, fegyelmezetlen st�lusban cs�sztak ki a sz�j�n. 

 

– Szerinted j�l �llna nekem a r�zsasz�n haj?