Negyedik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:15

Koichi feszengve s�t�lt Tsuzuku mellett, kezeit egyennadr�gj�nak zsebeibe s�llyesztette. Fogalma sem volt, m�gis mihez kezdjen, amikor egy r�vid k�sz�n�s ut�n a fi� hozz� csap�dott. B�r nem tal�lt kivetnival�t a t�rsas�g�ban, az�rt rendesen meglep�d�tt. Persze, Tsuzukut sosem l�tta nagyon m�s di�kokkal besz�lgetni, mi�ta megbukott. El�tte az�rt n�h�ny volt oszt�lyt�rs�val l�zengett a folyos�kon. Most viszonylag �rthet�nek t�nt, mi�rt kereste ennyire Koichi t�rsas�g�t. M�r persze, ha a Natsuki �ltal megtudott titkot figyelmen k�v�l hagyjuk. 

 

– Hazafel�, igaz? – mosolygott Tsuzuku, ahogy tov�bb l�pdeltek. Koichi r�m�lten b�multa a j�rd�t, alig hallotta a k�rd�st sz�v�nek dobog�s�t�l. Nem tudta, m�gis mi�rt ker�lt ism�t infarktus k�zeli �llapotba. Pedig csak besz�lgetni pr�b�ltak.

 

– Igen – suttogta, mik�zben izzadni kezd� tenyereit kih�zta a zsebeib�l, �s megt�r�lte �ket a nadr�gban. Ezek hat�rozottan nem voltak t�l j� jelek. De lepattintani meg nem akarta a m�sikat. �gy d�nt�tt, miel�tt m�g Hiroki �tj�nne hozz�, s�rg�sen besz�lni fog Yuival. 

 

– Oszt�lyf�n�kivel z�rtatok, ugye? Mit sz�lsz a p�nteki term�szettudom�nyos dologhoz? – pr�b�lta tov�bb f�zni a t�rsalg�sukat Tsuzuku, l�tsz�lag teljesen norm�lis mederbe terelve, de Koichi nem nyugodott. Pulz�l� sz�ve, nyirkos tenyerei annyira kiz�kkentett�k �t, hogy �gy �rezte, mintha egy burokban �llna, mely elszigeteli �t a k�lvil�gt�l. 

 

– Igen, azzal. �rdekesnek t�nik – felelte, tekintet�t tov�bbra is a j�rd�ra szegezte. Foh�szkodni kezdett, hogy min�l hamarabb �rjenek el a kapuhoz, ahol azt�n vill�m m�dj�ra tervezett a h�z falainak v�delm�be burkol�dzni. 

 

– H�t, nem tudom. Tavaly is oda k�ldt�k a m�sodikosokat. El�g unalmas volt – mosolyodott el Tsuzuku, azt�n Koichira pillantott. M�r az elej�t�l fogva felt�nt neki a fi� zavara, de megpr�b�lt nem t�r�dni vele, vagy legal�bbis nem t�l b�szk�nek t�nni miatta. Pedig titokban �lvezte a dolgot. �gy hitte, tal�n megtal�lta azt, akit keresett, a k�rd�s csak az, Koichi is �gy �rezhet e. Megkock�ztatott volna egy igent. Ahogy eln�zte a fi� gy�ny�r� alakj�t, d�nt�tt. Alig v�rta a j�v� p�nteket. 

 

– Ki tudja, tal�n id�n m�dos�tottak rajta – vont v�llat Koichi. Mihelyst befordultak az utc�j�ba, sz�ve m�g hevesebben kezdett dobogni. K�zel �rezte m�r az otthon�t, a kaput �s Yuit, viszont rettegett att�l, hogyha nem lesz el�g gyors, �jabb intim pillanatnak lesz akaratlanul is a r�szese. 

 

– Igazad van. Az a p�kh�l� a sas vitrinje mell�l m�r biztos elt�nt – forgatta meg a szem�t Tsuzuku, azt�n halkan elnevette mag�t. Nevet�se r�vid, pattog�s volt, kicsivel magasabb fekv�s�, mint eredeti besz�dhangja. Koichit akarata ellen�re is mosolyra fakasztotta. 

 

– Lesz ott sas is? Olyan tipikusnak hangzik – jegyezte meg, egy id�re megfeledkezve a benne fel�p�lt fesz�lts�gr�l. 

 

– Hidd el, az is. Aj�nlom, hogy hozz magaddal f�lest, k�l�nben bealszol. Tapasztalat – mosolygott vissza Tsuzuku, mire Koichi akaratlanul is �jb�l �th�gta a tegnapi, meggondolatlans�gr�l hozott szab�ly�t. 

 

– Milyen zen�t hallgatsz? – Egyszer� k�rd�s, amelyre �rezni lehetetett a k�zelg�, bonyolult v�laszt. Egyszer�en nem lehetett nem tudni, hogy Tsuzuku valami m�ly, sz�vb�l j�v� felelettel fog szolg�lni erre. Koichi azonban valami�rt m�r megint a hat�rokat feszegette, j�tszott azzal a bizonyos t�zzel, amely ki tudja, mit perzselhet fel.

 

– �rzelmeset – kezdte a fi�, majd tekintet�t a m�sik�nak szegezte, �s nem eresztette, ahogy meg�lltak. – Ahol a sz�ved a l�bdob �tem�re ver, hi�ba �llsz egyhelyben, az agyad v�gig a dalsz�vegen p�r�g, �s nem sz�m�t a k�lvil�g. A lelked pedig tovasz�guld a git�rokkal, az �nekes hangj�val, eg�szen egy m�sik univerzumig, ahol csak k�t dolog l�tezik: te �s maga a dal.

 

Koichit annyira mag�val ragadta a gondolatmenet, hogy csak akkor eszm�lt fel, amikor hirtelen v�get �rt. Teljesen led�bbent. H�v�s ujjak pihentek az arc�l�n, egy csontos h�velyk sim�tott v�gig a b�r�n. Megborzongott. A sz�ve er�teljesen d�r�mb�lni kezdett, szemei kikerekedtek, ajkai elny�ltak. Egy cs�k el�k�sz�t�se, retteg�se feler�s�d�tt. 

 

– H�tf�n tal�lkozunk – suttogta Tsuzuku, eg�szen k�zel hajolva a remeg� Koichi sz�j�hoz, de v�g�l csak mosolyogva visszah�z�dott, �s els�t�lt, v�gig az utc�n, m�gnem elt�nt a fi� szeme el�l. Amaz r�gvest beillesztette a kulcsot a z�rba, elford�totta, majd odarohant az ajt�hoz, ahol sz�lv�szk�nt rontott be a h�zba. �lete leggyorsabb cip�levet�s�t v�grehajtva, papucsban cs�szk�lva �rkezett Yui el� a konyh�ba. 

 

– Majdnem megcs�kolt – lihegte, azt�n keserves zokog�sban t�rt ki. Lerogyott a konyhak�re, kez�vel pedig folyamatosan t�r�lgette a k�nnyeit, amelyek csak nem akartak el�llni. N�v�re csit�tgatni kezdte, ahogy felseg�tette, azt�n mikor a fi� m�r csak szipogott, felk�ldte �t�lt�zni. 

 

– Beteszem a s�t�be a h�st, azt�n megyek ut�nad, ok�? – veregette meg Yui �ccse v�ll�t. Koichinak t�bb se kellett, fels�t�lt a szob�j�ba, ahol lassan leh�mozta mag�r�l az egyenruh�t. Miut�n felvette otthoni �lt�z�k�t, le�lt az �gy�ra �s k�rben�zett. A fekete matracon l�v� s�t�tk�k takar� k�nyelmesnek bizonyult, �radt bel�le az �bl�t� �des illata. Az ablakon halov�nyan sz�r�d�tt be a d�lut�ni f�ny, megvil�g�tva az anno tejfeh�r, most m�r sz�rk�s sz�nyeg sz�lait. 

 

Kopogtattak az ajt�n. Yui l�pett be. Szomor� mosollyal �lt le Koichi mell�, v�rta, hogy amaz mes�lni kezdjen.

 

– �tre j�n Hiroki matekozni – mondta a fi�, jelezve, meddig van idej�k besz�lgetni. N�v�re az �r�asztalon l�v� kis �r�ra sand�tott. M�g negyven perc. B�lintott egyet, �gy Koichib�l �mleni kezdett a sz�. – Olyan furcsa. M�rmint, norm�lisan ind�tja a t�rsalg�st, �rted, suli, mint t�ma, meg ilyenek, azt�n egyszer csak meg�rint �s elmegy, mintha mi sem t�rt�nt volna. K�zben a sz�vem ezerrel ver, mert f�lek, mikor csap le r�m, azt�n amikor megteszi, olyan furcs�n bizserget�, k�nos �rz�s fog el. Most mit javasolsz? – n�zett k�ts�gbeesetten Yui szemeibe. 

 

– N�zz magadba – kezdte �vatosan a l�ny, mik�zben �tkarolta a fi� v�ll�t, aki v�delmet keresve b�jt hozz� n�v�r�hez. – Az a legfontosabb, hogy el�sz�r tiszt�zd a dolgot bel�l. Szerintem pontosan tudod, mit �rez. Ha nem vagy k�pes ezt viszonozni, akkor lassan, de t�volodj el t�le. Egy darabig m�g k�zeledni fog, azt�n elfelejt – tan�csolta, mik�zben Koichi n�m�n b�mult a semmibe. Felfogta a szavakat, azonban f�lt szemben�zni mag�val, az �rz�seivel. 

 

– K�sz�n�m, Yui! – suttogta, mire n�v�re b�lintott, megveregette a h�t�t, fel�llt, majd kiment a szob�b�l. M�g visszasz�lt az ajt�b�l. – Majd beengedem Hirokit. 

 

A fi� szomor� mosollyal b�lintott, azt�n h�trad�lt a paplanon. B�r nem volt hideg, hanyagul mag�ra h�zta azt, amennyire csak tudta. Gondolkozni kezdett. A pulzusa �s a remeg�s �j dolog volt sz�m�ra, �gy nem b�rta eld�nteni, m�gis minek a jelei lehetnek. K�pes lenne szeretni egy fi�t? Lehunyta a szem�t. Ha elk�pzeln�…

 

El�sz�r is, felid�zte �vfolyamt�rs�nak alakj�t, azt�n pr�ba szer�en maga el� vizion�lta, amint a h�v�s ujjak az arc�t �rintik. Tenyer�t a mellkas�ra helyezte. Sz�ve ism�t hevesen d�r�mb�lt, test�n v�gig szaladt a borzong�s. Egyb�l meg�rtette, mit �rezhet Tsuzuku ir�nt, szem�b�l �jra megindult n�h�ny ragacsos k�nnycsepp. Kopogtak az ajt�n. Gyorsan megt�r�lte az arc�t, �s a lehet� leghihet�bb mosoly�val nyitotta ki Hiroki el�tt. 

 

Bar�tja felpillantott a kez�ben tartott matekf�zetb�l, azt�n mint aki csak elemezi az �rai k�s�rlet eredm�ny�t, k�sz�n�s helyett csak ennyit mondott:

 

– S�rt�l. – Azzal bel�pett a szob�ba, becsukta az ajt�t, �s m�lyen Koichi szemeibe n�zett. – Elmondod, azt�n matekozunk – jelentette ki. 

 

– Ez… Olyasvalami, amit nem k�nny� csak �gy elmondani �s megbesz�lni – pr�b�lt h�r�tani a fi�, de Hiroki csak legyintett. 

 

– Ha tov�bb nyomja a lelkedet, akkor alig tudsz koncentr�lni a matekra, �s megbuksz – k�z�lte, mire Koichi �ri�sit s�hajtott. Megb�zott Hirokiban, m�gis, �jdons�lt felfedez�s�t el�sz�r Yuival sz�nd�kozta megosztani. 

 

– H�t, lehet �gy is megfogok, mert miut�n elmondom, tuti elm�sz – r�h�gte el mag�t k�nj�ban a fi�, azt�n folytatta. Ha gyorsan t�lesik rajta, akkor tal�n vacsor�ra abbahagyja a b�g�st, ami�rt bar�tok n�lk�l maradt. Kiz�rt, hogy Hiroki ne mondja el Junnak. – Beleszerettem egy sr�cba – b�kte ki, �s fesz�lten figyelni kezdte a m�sik reakci�j�t. 

 

  –�s? – vonta fel a szem�ld�k�t Hiroki, mintha az im�nt megtudott inform�ci� semmis�gnek hatott volna. – Ha azt v�rtad, hogy felh�borodva lel�pek, akkor csak annyit mondan�k, a b�ty�mnak sem bar�tn�je van, megtanultam elfogadni ezt. Viszont ugye nem r�lam, vagy Junr�l van sz�? – k�rdezte, hangj�ban halov�ny der�lts�g bujk�lt, ami�rt tudta, a v�lasz �gyis nemleges lesz. Koichi mosolyogva megr�zta a fej�t, azt�n f�lszegen meg�lelte Hirokit. Ritk�n csin�ltak ilyet, ker�lt�k a testi kontaktust, de �gy �rezte, ezt most meg kellett tennie. 

 

– K�sz�n�m! – suttogta. �gy t�nt, sokkal k�nnyebb lesz feldolgoznia a helyzetet, most, hogy �llt mellette valaki, aki elfogadta �t. Persze, ahogy eln�zte, Yui sem fogja �t kitagadni. A l�ny elfogad� �s �nzetlen t�pus volt. 

 

– Ugyan, �n k�sz�n�m, ami�rt elmondtad – tolta el mag�t�l a fi�t Hiroki. – �s ki a szerencs�s? – Hangja j�t�kosan, kiss� k�teked�en csengett, tele k�v�ncsis�ggal. Annyira szerette volna, ha Koichi hozz�ill� sr�cot tal�lt volna. 

 

– Tal�n ismered. Aki a 2-B-be bukott le, Meiji Tsuzuku – motyogta zavartan a fi�. Furcsa volt kimondani neki, hogy �rz�seket kezdett t�pl�lni k�l�n�s �vfolyamt�rsa ir�nt. Rem�lte, Hiroki nem tartja katasztrof�lisnak a v�laszt�s�t. 

 

– Hm. Sz�vesen meghallgatn�m, hogyan t�rt�ntek a dolgok, de akkor nagy val�sz�n�s�ggel te is bukn�l egyet – nevetett Hiroki, azt�n felcsapta a f�zet�t, �s az �r�asztalhoz l�pett. Koichi felk�n�lta neki a sz�ket, majd odavitte az �gya mellett �ll� zs�molyt, �s arra t�rdelve kezdte figyelni bar�tja magyar�z�s�t. Egyre t�bb, s t�bb dolgot �rtett meg, nem f�lt k�rdezni, v�g�l pedig, mikor Yui felj�tt a szob�j�ba, k�z�lni, hogy k�sz a vacsora, boldogan k�sz�nt el Hirokit�l. 

 

– T�nyleg h�l�s vagyok minden�rt – biccentett a kapub�l a m�r az utc�n �csorg� fi�nak. �gy �rezte, a titka biztons�gban van, pl�ne miut�n Hiroki meg�g�rte, nem mondja el Junnak a dolgot. �gy l�tta, ezt a l�p�st felt�tlen�l Koichinak kell megtennie, aki egyet�rtett ezzel. 

 

Vacsora k�zben v�gig sokatmond� pillant�sokat v�ltott Yuival. N�v�re egyb�l vette a jeleket, b�r sz�leik ebb�l semmit sem vettek �szre, ami�rt nem gy�ztek el�g h�l�sak lenni. Koichi minden idegsz�l�val az ev�s gyors, �m m�gsem t�l udvariatlan lefolytat�s�ra koncentr�lt, �gy k�r�lbel�l mindenki egyszerre tette le az ev�p�lc�kat. Ak�rcsak el�z� este, apjuk a dolgoz�szob�ba ment, m�g anyjuk mosogatni, a k�t testv�r pedig a lehet� legnagyobb egyet�rt�sben indult meg Koichi szob�ja fel�. 

 

– �r�l�k, ami�rt ennyi id�t t�lt�t�k egym�ssal est�nk�nt – mosolygott r�juk az �desanya, ahogy a fiatalok fels�t�ltak a l�pcs�n. Yui csak mosolyogva v�llat vont �s helyeselt, m�g Koichi m�r r�g a kilincsn�l j�rt. Az ajt�t gondosan bez�rva fordult n�v�re fel�. 

 

– Ok�, nem �gy terveztem, �s sajn�lom, ami�rt Hirokinak mondtam el el�sz�r, de pont az �rkez�se el�tt siker�lt d�l�re jutnom az �rz�seimmel kapcsolatban – kezdte, mire Yui csak meg�rt�en b�logatott. – �gy hiszem, szerelmes vagyok Tsuzukuba, de minimum vonz�dok hozz�. Anyu�knak l�gyszi ne mondjuk el! – k�rte, azt�n n�v�r�nek kit�rt karjai k�z� vetette mag�t. 

 

– Egy sz�t se – mosolygott Yui, ahogy mosolyogva figyelte �ccse hirtelen j�tt szeretetroham�t. – �s Hiroki j�l fogadta, ugye? – k�rdezett r�, mire Koichi hevesen b�logatni kezdett, azt�n vid�man ecsetelte a fi� pozit�v reakci�j�t. 

 

– Ez persze mind sz�p �s j�, de mi lesz, h�tf�n Tsuzukuval? – tette fel a mindent eld�nt� k�rd�st a l�ny. Na, igen. Koichi szembes�lt vonz�d�s�val, de innen nehezen tudta, hogyan l�pjen tov�bb. F�lt, mivel semmi tapasztalata nem volt ezen a ter�leten, �gy k�ts�gbeesetten Yuira pillantott. 

 

– A-a. Gondolkozz – mosolygott a l�ny. – K�l�nben is, mindj�rt kezd�dik a m�szak, mennem kell k�sz�l�dni. Annyit el�rulok, az � k�zeled�s�t b�tran alapul veheted, csak azt�n okosan, rendben? – Azzal meg�lelte �ccs�t, �s kis�t�lt a szob�j�b�l. 

Koichi mosolyogva d�lt el az �gy�n. Az �rint�sek nem az � asztal�nak bizonyultak, t�l b�r most m�r kezdett ebben meginogni a hite. Azonban a szavak, ha alaposan v�gig r�gja �ket, tal�n rengeteget lend�thetnek kettej�k kapcsolat�n.

 

Gondolataib�l az asztal�n rezegni kezd� mobilja r�ngatta ki. Kereszt�ls�pr�tt rajta a d�ja vu �rz�se. Minden�t fel merte volna tenni arra, hogy Hiroki lesz a vonal t�ls� v�g�n, esetleg Yui felejtett itthon valamit, melyet ut�na k�ne vinnie. 

 

– Hall�? – sz�lt bele a k�sz�l�kbe, mire egy halk, alig p�r tizedm�sodpercnyi szipog�s ut�n Tsuzuku hangja jutott el a f�l�be. Koichi les�padt. Biztos Natsukit�l tudta a sz�m�t! Azonban nem �rt r� ezzel foglalkozni. �rezte, hogy valami baj t�rt�nt. 

 

– Szia. Bocs, ami�rt zavarlak, de itt �llok a kaputok el�tt – hadarta el egy szuszra �vfolyamt�rsa, mire a fi� d�bbenten indult meg kifel� a szob�j�b�l, a mobilt tov�bbra is szorosan a hal�nt�k�nak nyomva. 

 

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte, mik�zben cip�t cser�lt, �s megkereste a kulcsot. Keze a bej�rati ajt� kilincs�n pihent, �gy d�nt�tt, megv�rja a v�laszt, miel�tt lenyomn� azt. 

 

– A sz�leim v�lnak. 

 

�s Koichi abban a minutumban kil�pett az ajt�n.