�t�dik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:19

Ha irodalom�r�n Koichinak a szob�j�ban uralkod� helyzetr�l kellett volna �rnia, akkor ak�r m�sf�l oldalon is t�lment volna a v�gtelen sz��radat. Avagy: Tsuzuku az �gy�n fek�dt, tekintete �vegesen f�gg�tt a plafonon, s b�r csak a k�nnyei k�peztek n�ha v�kony patakokat az orc�j�n, h�rom �sszegy�rt zsebkend� hevert mellette, t�k�letes �sszevisszas�gban. Az egyenruha helyett sz�rke, testhez�ll� farmert viselt, fekete atl�tatrik�val �s b�rdzsekivel. S�t�t tincsei k�cosan ter�ltek sz�t az �gynem�n, jobb l�b�t felh�zta. M�r ezt k�pes lett volna hossz�, b�v�tett mondatokban elemezni. 

 

Koichi az �r�asztal melletti sz�kb�l, tisztes t�volb�l figyelte a fi�t. Megszeppenve pislogott a teljes k�oszra, amely a matracon fek�dt. Tsuzukuval ellent�tben, unalmasnak �rezte otthoni ruh�j�t. Egyszer�, feh�r meleg�t�nadr�g, sz�rke r�vidujj�val. Orr�n ott fityegett az elmaradhatatlan szem�veg. Riadtan pislogott m�g�le. M�r lassan negyed�r�ja �ltek �gy, a sz�lei val�sz�n�leg m�r aludni mentek, an�lk�l, hogy tudtak volna a v�ratlan vend�gr�l. H�l�tlan dolog hajnalt�l k�s� d�lut�nig dolgozni. �vatosan megfordult, majd az �r�ra pillantott. Nyolc. Elnyomott egy �s�t�st. 

 

– Baj lenne, ha ma nem menn�k haza? – sz�lalt meg hirtelen Tsuzuku, mire Koichi k�v�ncsian felkapta a fej�t. Elv�r�s�d�tt. – M�rmint, kivenn�k egy szob�t valamelyik motelben, vagy nem tudom. De semmi kedvem sincs �gy l�tni a sz�leimet. 

 

Koichi h�mm�g�tt. Ezek szerint a fi� nem tervez n�la maradni �jszak�ra. M�gis, �gy d�nt�tt, nem hagyja erre elsz�rni a p�nz�t, holott � is tudna neki ideiglenesen sz�ll�st ny�jtani. Csak m�g azt nem tudta, mik�ppen…

 

– Maradhatsz itt is – motyogta v�g�l, mire Tsuzuku fel� ford�totta a fej�t, �s ravaszon elmosolyodott. �gy t�nt, igencsak sz�rakoztatja Koichi bizonytalan fell�p�se. 

 

– Hogy azt�n �lmomban gy�ny�rk�dhess bennem? – nevette el mag�t a sr�c. Val� igaz, ezzel csak saj�t, im�nt felbukkant sz�nd�k�t pr�b�lta �th�r�tani. Mindent megadott volna, ha eg�sz �jszaka csod�lhatn� sz�ps�ges vend�gl�t�j�t. 

 

– Nem… Csak nem akarn�m, ha a p�nzedet ilyen semmis�gekre k�lten�d – suttogta Koichi. Egyre k�nosabbnak �rezte a szitu�ci�t. Pontosan tudta, a m�sik milyen j�l sz�rakozhat rajta. 

 

– Akkor pattanj ide! – paskolta meg az �gyat maga mellett Tsuzuku. Koichi kikerekedett szemekkel figyelte a mozdulatot, azt�n remeg� t�rdekkel fel�llt. �tgondolta cselekedet�nek helyess�g�t. Ha Yui szob�j�ban sz�ll�soln� el a sr�cot, a n�v�re reggel, mikor haza�r tuti fr�szt kapna, vend�gszoba sztorn�, mivel a sz�lei� mellett van. Bizonytalanul l�pett a f�gg�ny�kh�z �s h�zta be �ket, majd az ajt�hoz ment, hogy lekapcsolja a villanyt. �vfolyamt�rsa k�zben fel�lt, b�rdzsekij�t az �gy v�g�be helyezte. 

 

Koichi bizonytalanul nyelt egyet, ahogy Tsuzuku beljebb cs�szott a falhoz, � pedig elhelyezkedett a matracon. Magukra h�zta a takar�t, �s h�tat ford�tott a m�siknak. Remegett, sz�ve hevesen d�r�mb�lt, orr�t megcsapta a fi� illata. �desk�s, mentolos, biztons�g�rzetet kelt�. Ut�bbit a haj�n�l �rzett, apr� babr�l�s r�gvest elf�jta. Pr�b�lt k�rd� arckifejez�st er�ltetni mag�ra, miel�tt megfordult volna. 

 

– Mit csin�lsz? – motyogta. Tsuzuku csak l�gyan mosolygott. �gy t�nt, s�tk�rezett a zavar�ban, ami csak m�g jobban megkavarta Koichit. 

 

– �gy most m�r l�tni foglak – felelte halkan a fi�, azt�n szinte m�r hang n�lk�l tette hozz�: – Csak aludj. 

 

Egy darabig feszengve �llta Tsuzuku tekintet�t, v�g�l lehunyta a szemeit �s szinte se perc alatt �lomba mer�lt. Pedig igaz�n k�zd�tt ellene, f�lt, m�gis mi fog t�rt�nni, am�g � pihen. Arra a d�nt�sre jutott, miszerint alig egy napja ismerik egym�st, �gy nagy val�sz�n�s�ggel semmi. Azt�n azon k�v�l, hogy Tsuzuku egy �ra ut�n �tkarolta a derek�t, m�s nem is nagyon esett meg. De err�l � persze semmit sem tudott. 

 

�vfolyamt�rsa egyszer�en gy�ny�r�nek tal�lta �t. A szem�veg leker�lt, most az �r�asztalon pihent, �gy a szemh�j, a szempill�k sokkal jobban kivehet�ek voltak. A keskeny ajkak l�gyan elny�ltak egym�st�l. Ilyen b�k�s, egyszer� l�tv�nyt figyelni egy vit�kkal teli d�lut�nt k�vet�en igencsak �d�t�en hatott. 

 

Tsuzukunak m�r cs�pte a szemeit a f�radts�g, m�gsem hunyta le �ket. �r�kk� az eml�kezet�be akarta v�sni ezt a pillanatot. �gy t�nt, a lehet� legjobb helyre j�tt mened�k�rt. Mert igen, hat�rozottan elmenek�lt otthonr�l. �desanyja agg�d�s�t megel�zv�n, miel�tt felh�vta volna Koichit, gyorsan dobott az asszonynak egy SMS-t, holl�t�t illet�en. Egy bar�tj�n�l lesz. 

 

Igen, hat�rozottan nevezhette a kett�s�k viszony�t bar�ts�gnak. B�r a saj�t r�sz�r�l ez m�r az els� pillant�st�l fogva t�bb lett. Ahogy a fi�ra pillantott, �gy �rezte, l�ny�nek egy darabja abban a minutumban a m�sik� lett. �s ezt egy cseppet sem b�nta. M�g soha senki nem �bresztett benne ilyen vonz�d�st, ekkora v�gyat. Az �rtatlan tekintet, amely a szem�veg m�g�l vizslatta �t, a remeg� hang, azok a l�gynak tetsz�, hull�mos tincsek. P�r pillanatig azt hitte, �lmodik. Ilyen sz�ps�g az univerzumban nem l�tezhet, a F�ld�n meg pl�ne. �s m�gis, amikor felment aznap d�lut�n a tet�re, d�nt�tt. Szerette volna �t�lni azt a bizonyos, mindent els�pr� szerelmet. Koichi oldal�n pedig mi sem t�nt egyszer�bbnek.

 

A r�zsasz�n haj �tlete hirtelen fogalmaz�dott meg benne. Egy epret pr�b�lt �ppen felskiccelni f�zet�nek marg�j�ra, amikor megjelent el�tte a fi�. Azon vari�lt, �rdemes lenne e sz�nt vinni a gy�m�lcs rajz�ba. �ntudatlanul is r�vizion�lta a dolgot Koichi f�rtjeire. �lete egyik legjobb d�nt�s�nek t�nt. 

 

Azt hitte, hogy el�z� kapcsolat�nak cs�fos v�ge ut�n t�bb� k�ptelen lesz ism�t egy vele azonos nem�vel kezdeni. Megpr�b�lt m�shogy n�zni az �j oszt�ly�ban l�v� l�nyokra, de val�j�ban sosem siker�lt teljesen azonosulnia az er�ltetett szereppel. Egy l�ny t�l puha. Neki nem r�juk volt sz�ks�ge. 

 

�vatosan megmozd�totta a kez�t, �s m�g egy picivel k�zelebb h�zta mag�hoz a m�sikat. �lvezte a test�b�l �rad� langyos h�t, amely megmelengette mindig h�v�s v�gtagjait. P�r pillanatra megfagyott benne a v�r, amikor Koichi jobb keze, amely az arca el�tt pihent, el�refel� mozdult, �s leheletfinoman hozz��rt Tsuzuku balj�hoz. B�r amaz tudta, a fi� tov�bbra is alszik, az�rt vigy�zva �sszekulcsolta ujjaikat, majd lassan � is �lomba mer�lt. 

 

M�snap reggel kor�n kelt. A f�gg�ny sz�lei m�g�l halov�nyan s�t�ttek befel� a Nap sugarai, narancssz�n cs�kot h�zva a szob�n kereszt�l. Repes� sz�vvel nyugt�zta, hogy Koichi az �jszaka folyam�n �ntudatlanul is, de eg�szen hozz�b�jt, fej�t a mellkas�hoz k�zel pihentette, a fi� derek�ra helyezett kez�vel pedig szinte m�r-m�r �lelte a m�sikat. Szinte f�jt, ami�rt �gy kell itt hagynia �t. 

 

Vigy�zva cs�szott h�tra a falhoz, azt�n a lehet� leglassabban ker�lte meg Koichit, �s l�pett le a padl�ra. Megk�nnyebb�lten kif�jta a leveg�t, amikor a proced�ra sikeresen, de legf�k�pp: felt�n�smentesen z�rult. Felvette a dzsekij�t, kisim�totta a gall�rt, azt�n ellen�rizte, hogy a mobilja tov�bbra is a zseb�ben lapul e. Mikor meggy�z�d�tt r�la, pillant�sa az �r�asztalra esett. Az�rt m�gsem l�phet le sz� n�lk�l! 

 

Az �ra mellett, amely f�l hetet mutatott, s�rga jegyzett�mb �llt, rajta feketesz�n toll. Az asztal t�ls� v�g�n egy reg�ny fek�dt. A t�k�letes helyzet egy t�k�letes �zenethez. Mikor befejezte a fogalmaz�st, a nagymutat� m�r t�z perccel od�bb �lldog�lt. Sietve t�pte le az pap�rt, �s l�pett az �gyhoz, ahol �thajolt Koichin, majd im�nti fekhely�re helyezte a cetlit. Minden klappolt. 

 

Halkan az ajt�hoz settenkedett, lenyomta a kilincset, azt�n igyekezett felt�n�smentesen leosonni a l�pcs�n. Ami persze nem j�tt �ssze. Egy l�nnyal tal�lta szembe mag�t, aki a h�szas �vei elej�n j�rhatott, hull�mos, fekete haja hossz� copfban omlott a v�ll�ra. �gy, p�r l�pcs�fokkal felette �llva is l�tta, hogy k�r�lbel�l egymagasak lehetnek, ami kiss� zavarba hozta. A suliban a t�bbs�g a sz�zhatvan centis t�borban rekedt. Az idegen k�v�ncsian pillantott fel r�, szemei f�radtan csillogtak, m�gis rend�thetetlen�l k�mlelte �t. 

 

– H�t te meg? – k�rdezte v�g�l, mire Tsuzuku zavartan k�hintett egyet. Igencsak k�nos helyzet alakult ki k�zt�k, az egyszer biztos. 

 

– Tsuzuku vagyok… – kezdte, de a l�ny k�zbev�gott, �s lelkes mosollyal kezdett csivitelni. Az im�nti f�radts�gnak nyoma sem volt. N�k. 

 

– Sz�val te vagy az! Mindenk�ppen besz�ln�nk kell, ez egyszer biztos! Koichi m�g alszik? Mert akkor id�nk, mint a tenger. Egy�ltal�n, mit kerest�l n�la �jszaka? Gondolom, itt aludt�l, nem? – hadarta, azt�n hirtelen a fej�hez kapott. – El is felejtettem bemutatkozni! Sz�val, Yui vagyok, Koichi n�v�re. 

 

Tsuzuku f�radtan b�lintott, �s mik�zben agy�t minduntalan �rdektelen inform�ci�kkal bomb�zt�k, engedelmesen k�vette Yuit a konyh�ba, ahol a l�ny hellyel k�n�lta. 

 

– Sietek – mondta t�m�ren a fi�, de Yui csak megr�zta a fej�t. 

 

– Tudom, hogy vonz�dsz hozz�. P�r napja ismeritek egym�st, m�gis n�la alszol. Felt�tlen�l �r�ln�k neki, ha besz�ln�l nekem egy kicsit err�l a… dologr�l. Engem nem zavarna, ha egy p�r lenn�tek. M�r csak az a k�rd�s, pontosan mit is szeretn�l t�le – fejtegette Yui, mire Tsuzuku m�lyet s�hajtott. A testv�ri aggodalom csak fogalomk�nt volt jelen a sz�t�r�ban, m�shol nem nagyon tal�lkozott vele. �gy d�nt�tt, eloszlatja Yui k�ts�geit, vagy legal�bbis, megpr�b�lkozik vele. 

 

– Szeretem – b�kte ki k�nnyed�n, hangj�b�l azonban s�t�ttek az �rzelmek. – Az�rt t�lt�ttem itt az est�t, mert a sz�leim d�lut�n k�z�lt�k, hogy v�lni k�sz�lnek. Nem akartam a vit�kat hallgatni, �gy idej�ttem, ahhoz, akivel j�l �rzem magam – mondta. Tal�n ezzel meggy�zte a l�nyt, �gy fel�llt �s az ajt�hoz s�t�lt. – K�sz�n�m a vend�gl�t�st! Kital�lok. 

 

Azzal v�gig ment a folyos�n, majd kil�pett a bej�rati ajt�n. Odament a kapuhoz, �s h�l�t adott az �gnek, ami�rt bel�lr�l nyithat� volt, �gy nem kellett visszamennie Yui seg�ts�g�t k�rni. Kom�tosan indult meg hazafel�, mik�zben megpr�b�lt felk�sz�lni arra, ami odahaza v�rja. B�r, v�g�l is, erre sosem lehet igaz�n k�sznek lenni.

 

Koichi nyolc �rakor �bredt meg. Mivel el�sz�r nem tal�lta maga mellett Tsuzukut, betudta az eg�szet egy rossz �lomnak, csak azt�n megcsapta �t a fi� az �gynem�be iv�dott illata, �s felfedezte a cetlit is. Remeg� kezekkel fogta meg, azt�n hunyorogva olvasni kezdte. Semmi kedve nem volt felkelni a szem�veg��rt. 

 

K�sz�n�k mindent! Mit sz�ln�l holnap egy k�nyvesbolthoz? H�romkor a suli el�tt. Tzk. U.i.: �des vagy, amikor alszol. – Koichi v�r�s arccal olvasta az utols� sort. Most m�r teljesen tiszt�ban volt azzal, mit jelent a m�sik fi�nak, �gy a k�nyvesboltot aff�le randimegh�v�snak tudta be. Azonban k�szen �ll e arra, hogy egy sr�ccal randizzon? K�tve hitte.