Hatodik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:20

Tsuzuku nem mert rem�nykedni abban, hogy Koichi megjelenne a kit�z�tt id�pontban, a megadott helysz�nen. Hiszen tulajdonk�ppen semmi sem k�telezte a m�sikat erre az eg�szre, �gy abszol�t nem lepte volna meg, ha a negyed�r�nyi t�relmi id� ut�n hazafel� s�t�lhatott volna. De term�szetesen m�shogy alakult. 

 

– Szia! – Koichi bizonytalan hangja z�kkentette ki gondolatainak menet�b�l. Mosolyogva fordult a fi� fel�. A tegnapi, otthoni szettje �s az egyenruha ut�n �j oldal�t ismerhette meg �lt�zk�d�s ter�n. K�nytelen volt elmosolyodni. Sz�k fekete farmer, tov�bb� egy t�lm�retezett, batikolt pul�ver. Egyedi. � a m�lt alkalmi dzsekit viselte, az atl�t�val �s a nadr�ggal egy�tt. 

 

– Hello! – k�sz�nt vissza, azt�n hanyagul v�llba veregette a m�sikat. Koichi �sszerezzent a hirtelen �rint�st�l, majd megpr�b�lt visszamosolyogni. Yuit�l eg�sz este, s�t d�lel�tt is azt hallgatta, milyen szitu�ci�ban hogyan illik viselkedni egy randi alatt. B�r sz�mtalanszor mondta a l�nynak, Tsuzukura nem lehet �gy felk�sz�lni, az ragaszkodott a pontos, r�szletes seg�ts�gny�jt�shoz. V�g�l r�hagyta. 

 

Ennek ellen�re r�mesen izgult. �lete els� randev�ja egy fi�val. Ha l�tezett volna Koichi-kronol�gia, akkor a mai d�tumot vastag bet�kkel, pirossal emelte volna ki. Na, nem mintha annyira v�gtelen�l szerelmess� v�lt volna ezalatt a p�r nap alatt. Ink�bb csak az �j �lm�ny hat�sa miatt. Tudta, hogy vonz�dni vonz�dik a m�sikhoz, de tegnap nem tudta m�sk�pp megfogalmazni a szitu�ci�t Hirokinak. Valami�rt a „szerelmes lettem”-k�d lepte el az agy�t. 

 

– Indulhatunk? – k�rdezte Tsuzuku, ujjaival �vatosan megb�kd�ste Koichi k�zfej�t. A fi� r�mesen elpirult, �s r�gvest elrejtette v�gtagjait a b� pulcsi takar�s�ban. Feszengve s�t�lt a m�sik mellett. Fogalma sem volt arr�l, mi t�rt�nt, am�g � aludt, �gy arr�l sem, hogy egy darabig m�g egym�s kez�t is fogt�k. Zavar�t oszlatva pr�b�lt meg t�rsalg�st kezdem�nyezni, mik�zben sz�ve hevesen pulz�lt mellkas�ban. 

 

– Melyik k�nyvesboltba megy�nk? – tette fel a k�rd�st. A k�rny�ken ugyanis kett� helyezkedett el, k�r�lbel�l egyforma t�vols�gra az iskol�t�l. Az egyik, a K�k Hold volt a komolyabb, feln�ttesebb k�tetek t�rh�za, oda csak mostan�ban kezdett j�rni, m�g a B�r�nyfelh� minden koroszt�ly jav�t egyar�nt szolg�lta. Rem�lte, hogy az ut�bbit v�lasztj�k, ugyanis minden�ron szerette volna megv�s�rolni a jelenleg olvasott sorozat m�sodik k�tet�t. Az els�t is ott vette.

 

– B�r�nyfelh� – mondta Tsuzuku, ahogy meg�lltak egy zebr�n�l. Az utc�n kev�s ember s�t�lt, l�v�n csendes k�rny�k, �s az utak aut�kban sem b�velkedtek. Egy biciklis lef�kezett el�tt�k, majd intett. �ts�t�ltak a t�loldalra. Amikor ism�t a j�rd�ra tett�k a l�bukat, Tsuzuku �sszer�ncolt szem�ld�kkel n�zett fel Koichira. – Az ok�, hogy magasabb vagy n�lam. De az�rt ezt a saccolva t�z centit m�r t�lz�snak �rzem.

 

Koichi akaratlanul is, de elmosolyodott, �s a l�b�ra b�k�tt. Val� igaz, magas�tott talp� cip�je igencsak megn�velte az am�gy alapb�l nagy magass�g�t. Ha jobban belegondolt, kicsit k�nosnak is �rezte a szitu�ci�t. �ltal�ban a nagyobb ember domin�lt a kapcsolatokban, ennek ellen�re tudta, hogy n�luk egy�rtelm�en Tsuzuku vitte a pr�met. Ez a felfedez�s r�gvest zavarba is hozta.

 

– Akkor tal�n Yuinak adom a cip�met – motyogta, mire hirtelen r�nt�st �rzett a v�ll�n�l, arca pedig egyb�l szembeker�lt Tsuzuku�val. Megszeppenten pislogott a m�sik szem�be, aki komolyan n�zett vissza r�.

 

– Butus – mosolyodott el �vfolyamt�rsa. – Engem nem zavar, �s nem t�l elhanyagolhat� az sem, mennyire j�l n�zel ki benne – sim�tott v�gig Koichi karj�n, akit az �rint�s nyom�n furcsa bizserg�s j�rt �t. �s a fen�be is, �lvezte! Pedig m�g csak alig negyed�r�ja l�pkedtek egym�s oldal�n, folytattak kisebb p�rbesz�deket, a fi� d�bbenten konstat�lta, hogy m�r nem tal�lja zavar�nak a kisebb sim�t�sokat. 

 

Boldogan �lltak meg a k�nyvesbolt bej�rata el�tt. Az �p�let egy �ra�zlet �s egy k�v�z� k�zt helyezkedett el. A neve r�zsasz�n kanjikkal volt felr�va a homlokzatra, a bej�rat automatikusan ny�l� �vegajt�. Koichi m�r mind j�l ismerte ezeket az elemeket, ennek ellen�re izgatotts�ggal vegyes k�v�ncsis�ggal l�pett be. 

 

– Merre kezdj�k? – Tsuzuku hangja z�kkentette a sz�jt�tott n�zel�d�sb�l, mire bizonytalanul a fantasy k�nyvek polcsorai fel� mutatott. A m�sik ezt tudom�sul v�ve biccentett, majd odas�t�lva r�gvest v�logatni kezdett. Koichi egy darabig csak figyelte, azt�n v�llat vonva elmer�lt a k�tetek tanulm�nyoz�sa k�zt. Persze, egyb�l kisz�rta, amit keresett, de szok�sa volt �r�kat elt�lteni a vari�l�ssal, a sok ,,mi lenne, ha ink�bb” visszhangzott a fej�ben. 

 

 Tsuzuku hamar kiv�lasztotta, amit keresett, azt�n le�lt az egyik odak�sz�tett zs�molyra, �s onnan figyelte Koichit. A fi� lelkesen h�zta v�gig mutat�ujj�t a k�nyvek gerinc�n, mik�zben ide-oda billegett a polcok k�z�tt. Ig�z� l�tv�ny volt, mint aki v�gre valah�ra hazat�rt. 

 

V�g�l Koichi �t k�nyvet egyens�lyozva a karjain �llt meg Tsuzuku el�tt. Arca kipirult a sok hajladoz�st�l, szemei izgatottan csillogtak. P�ratlan l�tv�ny volt, a legszebb, amit szemnek csak k�v�nni lehetett. 

 

– Szerinted? – k�rdezte Tsuzukut�l, mire amaz v�llat vont, �s mosolyogva fel�llt. Ujj�t Koichi nyak�ra helyezte, mire a fi� arc�r�l elt�nt a mosoly. L�legzet�t visszafojtva v�rta, mi fog t�rt�nni. A m�sik l�thatatlan vonalat h�zott, le a mellkason �t, eg�szen addig a k�nyvig, amelyik annak a bizonyos sorozatnak a folytat�s�t takarta. �rezte a test remeg�s�t, mire megfordult, �s a p�nzt�r fel� vette az ir�nyt.

 

Koichi d�bbenten k�vette. Addig a p�r pillanatig �gy �rezte, kifutnak al�la a t�rdei, pulzusa megemelkedett, ajkai sz�tny�ltak. Fej�t cs�v�lva pakolta le a zs�molyra a m�sik n�gy k�nyvet, tudva, hogy ez igaz�n nem volt probl�ma ezen a helyen. Bezzeg a K�k Holdban! �r�lt is, ami�rt ide j�ttek. Ott egy alkalmazott a v�s�rl�k minden l�p�s�t leste, �gy Tsuzuku �rint�se ut�n sz�z sz�zal�k, hogy rep�ltek volna onnan. K�nyvek a zs�molyon? Ez�rt meg pl�ne! 

 

� csendben, m�g a m�sik fi� r��r�sen, mosolyogva fizetett, a kapott zacsk�ba eltett�k �ket, azt�n kil�ptek az utc�ra. Ott Koichinak hirtelen esz�be jutott, mi�rt is lehetnek most �k ketten itt, egy�tt. �gy �rezte, felt�tlen�l r� kell k�rdeznie az irodalomra, hisz’ Tsuzuku hamarosan meg�rja bel�le a jav�t�tesztet. Nem b�rta volna elviselni a tudatot, ha az � lelk�n sz�radna a m�sik �jb�li buk�sa, ami�rt a d�lut�nt tanul�s helyett vele t�lt�tte. 

 

– Menni fog szerd�n az irodalom? – dobta fel a t�m�t, ahogy megindultak visszafel�. M�r sejtette, hogy a m�sik haza fogja k�s�rni, �gy szinte m�r-m�r rutinosan l�pdelt mellette. 

 

– Persze. De rem�lem, hogy tudod, n�lk�led bukn�k – mosolygott Koichira. Amaz v�llat vont, majd arc�ra halov�ny p�r sz�k�tt. Kezdte megszokni ezt, s l�ktet� pulzus�t, izzad� tenyer�t is. �gy tetszett, most m�r �r�k tartoz�kai lesznek kettej�k k�l�n�sen alakul� kapcsolat�nak.

 

– Lehet. – Lassan elhaladtak az iskola el�tt, �s Koichi �rezte, hogy k�zel j�r m�r az otthon�hoz. Hezit�lt. Alig negyed�ra v�lasztotta el szob�j�nak ismer�s l�gk�r�t�l. Ennek ellen�re t�bb okb�l is szeretett volna m�g t�bb id�t t�lteni a fi�val. Egyr�szt, minden perccel egyre jobban �lvezte a t�rsas�g�t, m�sr�szt pedig Yui utols� figyelmeztet�seinek egyike csengett a f�l�ben. N�v�re szerint van arra es�ly, hogy Tsuzuku megcs�kolja. A p�nteki szitu�ci�b�l lesz�rve pedig Koichi tork�t gomb�c kezdte szor�tani. Erre nem �llt m�g k�szen.

 

N�ma csendben s�t�ltak egym�s mellett, n�ha-n�ha a m�sikra pillantva, azt�n mikor tekintet�k tal�lkozott, halv�nyan elmosolyodtak. V�g�l a fi� kiss� ijedten konstat�lta, hogy ism�t a kapujuk el�tt �llnak. 

 

– Megism�telhetn�nk, valamikor a j�v� h�ten. Esetleg egy s�ti kedden, suli ut�n? – mosolygott Tsuzuku, mire Koichi er�tlen�l b�lintott. Ekkor �vfolyamt�rsa el�r�bb l�pett, fel� hajolt, azt�n mikor a fi� �gy �rezte, a sz�ve majd’ kiugrik a hely�r�l, meg�lelte. Semmi puszi, semmi felesleges simogat�s, csak egy egyszer�, �m ann�l t�bbet mond� �lel�s. Tsuzuku nem akarta megcs�kolni. Koichi sz�v�r�l �ri�si k� g�rd�lt le, amint viszonozta a gesztust, �s karjait a m�sik dereka k�r� fonta. Kicsit fesz�lyezte, ami�rt a magass�ga miatt Tsuzuku a v�ll�ra t�masztotta az �ll�t, de v�g�l megb�k�lt a helyzettel. 

 

Egy pillanatra lehunyta a szem�t. �gy tal�lta, hogy nem fog mindent olyan apr�l�kosan r�szletezni Yuinak, mint id�ig. V�g�l is, a kapcsolatuk Tsuzukuval, vagy ak�rmi is alakult kettej�k k�z�tt, az �v�k volt, senki m�s�. Ez�rt azt�n mosolyogva engedte el a fi�t, szemeiben most el�sz�r nem t�kr�z�d�tt p�nik. 

 

– Akkor majd a suliban! – mondta Tsuzuku, �s els�t�lt. Koichi boldogan l�pett be a kapun, majd p�r l�p�st k�vet�en az ajt�n. Most nem Yuival kezdte. Felment a szob�j�ba, ahol lepakolta az �jonnan vett k�nyvet, �t�lt�z�tt, v�g�l pedig az �r�j�ra pillantott. F�l hat. Hamarosan vacsoraid�. N�v�re oldal�t m�r biztos f�rta a k�v�ncsis�g. Ennek ellen�re �gy d�nt�tt, a lehet� legjobban fogja megv�ratni. Nem akarta t�lc�n k�n�lni alakul� kapcsolat�t.

 

F�l �ra m�lva les�t�lt a konyh�ba, ahol mosolyogva k�sz�nt�tte sz�leit, s Yuit. Ut�bbi k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, de Koichi csak megvonta a v�ll�t, mutat�ujj�val f�lk�rt rajzolt a leveg�be. K�s�bb. A l�ny �gy t�nt, meg�rtette, ennek ellen�re eg�sz vacsora alatt �ccs�t f�rk�szte, mintha amaz valami b�n�s titoknak a tud�ja lenne. 

 

�tkez�s ut�n szinte felrontottak a fi� szob�j�ba, ahol Yui izgatottan csillog� szemekkel v�rta a besz�mol�t. Rem�lte, hogy Koichi randev�ja j�l siker�lt. Mire is gondolt, hiszen ez nem csak egy egyszer� randi volt, hanem az els�. Ahogy belegondolt, �ccse m�g sosem h�vott el egy l�nyt sem. Ez csak m�g jobban felcsig�zta az �rdekl�d�s�t. 

 

– Nos? Mi t�rt�nt? – hadarta, azt�n le�ltek az �gyra. 

 

– Elment�nk a B�r�nyfelh�be, vett�nk egy-egy k�nyvet, �s hazak�s�rt – b�kte ki Koichi egy apr� v�llvonogat�s ut�n, mintha csak Hirokival vagy Junnal l�gott volna, plusz az eg�sz helyzetnek semmi jelent�s�ge nem lenne. �gy �rezte, ha �gy �ll�tja be a dolgot, akkor megk�m�li mag�t a felesleges faggat�dz�st�l. De t�vedett.

 

– Ennyi? – h�zta v�gig mutat�ujj�t az ajk�n Yui, egy�rtelm�en utalva arra, hogy k�v�ncsi arra, t�rt�nt e a fi�k k�z�tt cs�k. Koichi elpirult. Ha t�rt�nt volna se merte volna elmondani n�v�r�nek. Viszont �gy legal�bb nem kellett hazudnia. 

 

– Meg�lelt. De nem cs�kolt meg – suttogta zavartan, mire Yui �gy t�nt, vette az ad�st. Fel�llt, �s egy bocs�natot motyogva j� �jt k�v�nt a fi�nak. Ideje volt dolgozni mennie, az esti m�szak sosem v�rt. 

 

Koichi ezut�n mag�hoz vette a pizsam�j�t, majd lass� temp�ban �t�lt�z�tt, azt�n vissza�lt az �gyra. Egy darabig gondolkozott a mai napon. Kezdte kellemesnek tal�lni Tsuzuku k�zeled�s�t, az �rint�seket, a b�kokat, �s minden egy�tt t�lt�tt pillanatot. V�gigsim�tott a haj�n. Ha m�r egyszer festeni nem fogja, valami �jat m�gis ki szeretett volna pr�b�lni. 

 

Fel�llt, odal�pett az �r�asztalhoz, majd a fi�kba ny�lva el�vett k�t v�kony, barna hajgumit. Tincsei alapb�l is hull�mosak voltak, ez�ttal azonban m�g jobban ki akarta hangs�lyozni ezt. Fonni kezdett. Ujjaival l�gyan haladt v�gig k�t oldalt a fej�n, v�g�l pedig elh�zta a f�gg�ny�ket, lekapcsolta a villanyt, szem�veget az asztalra helyezte, �s �gyba b�jt. 

 

Egy darabig forgol�dott, v�g�l felkelt, s mag�hoz vette a telefonj�t. Megford�totta a k�sz�l�ket, hogy szembe legyen a kamer�val, �s l�tt egy k�pet. Kikereste a n�vjegyz�kb�l azt, akinek sz�nta a fot�t, majd elk�ldte. P�r percig szugger�lta a k�sz�l�ket, mikor az megrezzent.

 

Fodr�szkodunk? Hajfest�ket esetleg? 

 

Koichi felnevetett. M�r alig v�rta a holnapot, a kedd pedig egyenesen megdobogtatta a sz�v�t. �gy �rezte, csod�s id�knek n�z el�be. Azonban valami sz�get �t�tt a fej�be.