Hetedik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:22

H�tf� reggel Koichi megillet�dve l�pett ki a kapun, ugyanis Tsuzuku m�r odakint v�rt r�. Ijedten nyelt egyet, azt�n elmotyogott valami k�sz�n�sf�l�t az orra alatt, �s elindultak. 

 

�tk�zben nem sok sz� esett k�zt�k, n�ma csendben s�t�ltak, n�ha pedig lopva egym�sra pillantottak. Azonban egy sarokra az �p�lett�l, Tsuzuku lef�kezett, szemeivel f�rk�sz�n v�gig m�rte a m�sikat, v�g�l felvont szem�ld�kkel ny�lt Koichi tincseihez. Lassan sim�tott kereszt�l az egyik fonaton, azt�n l�gyan megigaz�totta az apr� hajgumit. 

 

– Hm. Azt elfelejtettem este eml�teni, hogy mennyire sz�p vagy �gy – motyogta. Egy pillanatra olyan volt, mintha meg�llt volna az id�, �k pedig egy �res, feh�r t�rben rekedtek volna. Senki m�s, csak �k ketten, egy olyan vil�gban, ahol egyed�l a kettej�k k�zti kapcsolat sz�m�tott. T�k�letes helyzet, emberi �sszel alig felfoghat�.

 

– K�szi – suttogta Koichi, azt�n sz� n�lk�l indultak tov�bb. A fi� agya v�gtelen�l kattogott, �s sz�pen lassan felvet�dtek benne a k�telyek. El�sz�r csak finoman, �rint�legesen siklott �t rajtuk az agya, nem is foglalkozott vel�k. Mindketten sr�cok, ez nem helyes, tal�n nem is k�ne ebbe belebonyol�dniuk. Azt�n m�r oda is �rtek az iskola �p�let�hez, ahol m�r ott �llt Natsuki �s a t�rsas�ga. Nevettek, besz�lgettek, azt�n a fi� �szrevette Koichi�kat. Vadul integetni kezdett nekik. 

 

– Musz�j? – k�rdezte Koichi Tsuzukura n�zve, szemeib�l k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt. F�lt, hogy Natsuki finoman utalgatni fog olyan dolgokra, amelyeket nem is lenne szabad tudnia. R�ad�sul a bar�tn�je meg a haverjai el�tt, akiknek meg pl�ne semmi k�z�k sincs ahhoz, milyen kapcsolat kialakul�ban k�zte �s Tsuzuku k�z�tt. 

 

– Ahogy gondolod. Nekem �desmindegy – vont v�llat mosolyogva Tsuzuku, azt�n k�v�l�ll�k sz�m�ra alig �szrevehet�en megsim�totta Koichi k�ny�k�t. Amaz visszamosolygott, �s hat�rozatlan l�ptekkel megindult Natsuki�k fel�. 

 

– Sziasztok! – nevetett r�juk a fi�, �gy t�nt, m�r megint majd kicsattant az energi�t�l, karj�val szorosan tartotta bar�tn�je derek�t. Koichi v�gy�dni kezdett azir�nt, hogy Tsuzuku is �gy �rintse, de elhessegette a gondolatot. Nyilv�nos helyen ennek az es�lye a null�hoz k�zel�tett, ezt pontosan tudta. Tal�n a mosd�ban vagy a tet�n… Miket is k�pzelt? 

 

– Hello – biccentett Tsuzuku, szem�t unottan j�ratta v�gig a t�rsas�gon. Val� igaz, f�ltucat �tlagos k�lsej� fiatal, akik az oszt�lyt�rsai voltak. Semmi k�l�n�s. Pl�ne, hogy sz�ve m�r napok �ta hevesen dobogott Koichi ir�ny�ba. Az�rt persze r�gebben megn�zte mag�nak �ket, m�gis, egyik�k sem �rt fel v�lasztottja k�l�nleges sz�ps�g�hez. 

 

– Mi van, szocializ�l�dsz? – r�h�gte k�pen az egyik sr�c Tsuzukut, aki csak v�llat vont. M�r megszokta az undoknak is nevezhet� besz�l�sokat, amelyek ellene ir�nyultak, rajta �lcel�dtek. Persze, azzal is tiszt�ban volt, hogy mi�ta szak�tott az el�z� bar�tj�val, az�ta sz�rnyra kapott n�h�ny pletyka, ami a szexualit�s�t ves�zte ki. Annyira azonban nem tudta �rdekelni. Gondolhattak b�rmit, viszont Koichit nem akarta kitenni a vesz�lynek, miszerint az � identit�s�t is megk�rd�jelezik, �gy laz�n intett egyet, majd lev�lt a csapatt�l. 

 

Natsuki ek�zben sokatmond� pillant�sokat vetett Koichira, l�tszott rajta, eszi a k�v�ncsis�g. V�g�l nem b�rta tov�bb. 

 

– Gyere!  - ragadta meg �vfolyamt�rsa egyeningj�nek ujj�t, �s v�gig r�ngatta az udvaron, eg�szen a f�ldszinti mosd�ig. Persze, bar�tai ezt m�r megszokt�k, ez�rt csak legyintettek az eg�szre, majd besz�lgettek tov�bb. Koichi azonban tiltakozva k�vette a t�lp�rg�tt fi�t. 

 

– J�rtok? – szegezte neki Natsuki a k�rd�st, amikor a k�v�ncsi f�lek el�l biztons�got ny�jt� csemp�k mened�k�be �rtek. R�mesen k�v�ncsi volt az eg�szre. A h�tv�g�n rengeteget agyalt azon, vajon milyen l�tv�nyt ny�jtana egy�tt a k�t sr�c, azt�n amikor valami b�na fot�szerkeszt�vel egym�s mell� mont�rozta �ket, el�gedetten d�lt h�tra. 

 

– Nem – v�gta r� Koichi, szemei d�bbenten elkerekedtek. Ennyire nyilv�nval� lett volna, hogy felismerte �rz�seit Tsuzuku ir�nt? Gyorsan megr�zta a fej�t. Hiszen Natsukir�l besz�l�nk! 

 

– �rdekes… Akkor biztos csak k�pzel�dtem, nem sim�tott v�gig a k�ny�k�d�n – ironiz�lt a fi�, mire Koichi els�padt, ajkai elny�ltak. Ennyire felt�n� lett volna, csak elhitette mag�val, hogy minden rendben? K�ts�gbeesetten n�zett Natsukira, aki csak legyintett egyet. 

 

– Nyugi, piszkosul figyeltem �m, k�l�nben alig l�tsz�dott – mosolygott, b�tor�t�an r�csapva egyet a m�sik v�ll�ra, aki majd’ �sszeesett a megk�nnyebb�l�st�l. Ezek szerint minden rendben. – Aprop�, v�rnak a t�bbiek, drukkolj, hogy mire vissza�rek, legyen egy j� alibim! – kacsintott, azt�n t�vozott a mosd�b�l. 

 

Koichi lecs�szott a csempe ment�n, t�sk�j�t a v�ll�r�l lecs�sztatva a feneke al� tette, t�rdeit �tkulcsolta. Az im�nti nyom�s felold�dott, hely�re azonban ism�t elkezdtek sziv�rogni a lass� m�regk�nt hat� gondolatok. El akarta l�kni �ket, m�gis egyre ink�bb foglalkoztatt�k. �rd�gi k�r. 

 

Ekkor ism�t ny�lt az ajt�. A fi� k�rd�n n�zett fel, mire Tsuzuku lev�gta mag�t mell�, k�r�lbel�l hasonl� poz�ci�t felv�ve. Szem�ld�k�t k�rd�n megemelte. Koichi m�g csak most vette �szre, milyen sz�pen �velt is az. A m�sik val�sz�n�leg szedhette azt. Apr� gondolatok, amelyek �ltal�ban sosem fogalmaz�dtak meg benne ilyen ny�ltan. 

 

V�g�l nem sz�lt semmit. Amikor Tsuzuku egy p�r perc ut�n �vatosan �tkarolta, megremegett. Rem�lte, senki sem fog ide j�nni. B�r a saj�t b�r�n tapasztalta, hogy a f�rfi mosd�k �ltal�ban sz�netekben pezsd�ltek fel, tan�t�s el�tt sosem. Ennek ok�t sosem tudta megmagyar�zni, egyszer�en �gy volt, mi�ta csak iskol�ba j�rt. 

 

– Lassan menn�nk k�ne – motyogta Tsuzuku, mire Koichi halv�nyan biccentett egyet. Felt�p�szkodtak, megigazgatt�k egyenruh�jukat, v�g�l egym�sra n�ztek. N�h�ny var�zslatos �s csendes m�sodperc elej�ig csak �gy �lltak, szemben a m�sikkal, v�g�l Tsuzuku l�pett. Meg�lelte a fi�t, m�r ahogy annak t�sk�j�t�l tudta, azt�n egy darabig vacill�lt. V�g�l ajkait Koichi f�l�hez emelte. – Ma megv�rlak suli ut�n – suttogta, majd minden mindegy alapon, nyomott egy puszit a f�lcimpa alatti, v�kony b�rfel�letre. �rezte, amint a fi� a karjai k�z�tt megremeg. Legsz�vesebben azonnal birtokba vette volna azokat a k�v�natos ajkakat, de � m�r r�gen eld�nt�tte, mikor pr�b�lja meg ezt tenni. �s ez a mikor nem most volt. 

 

Kil�pett a mosd� ajtaj�n, azt�n c�ltudatosan megindult a terme fel�. Hat�rozott terveket k�sz�tett m�r a h�tre, amelyekt�l sz�vesen elt�r volna, de nem akarta m�g egyszer elk�vetni a m�ltkori hib�t. R�ad�sul Koichi�rt minden v�rakoz�s meg�rte. F�leg most, a sz�lei v�l�s�nak k�zepette, �gy �rezte, nem szabad veszni hagyni az igaz szerelmet. B�r kamaszfejjel aligha tudta meg�t�lni, milyen komoly kapcsolatot k�sz�lt v�llalni. 

 

Feld�h�tett�k az otthoni vit�k, a m�lt felh�nytorgat�sa, a s�relmek z�pora. R�ad�sul szombaton � is belekeveredett. A k�t sz�l� egym�st hib�ztatta az �ltaluk csak sz�k�snek nevezett m�veletben. Pedig mindketten ugyanakkora szerepet j�tszottak benne. Tsuzuku hitt abban, hogy az ide�lis kapcsolatban a felek nem csak egym�sra dob�lj�k a sarat, felv�llalj�k, mit tettek. 

 

Term�szetesen Koichira semmik�pp sem ezt a modellt akarta r�er�szakolni, nem is a s�rig tart� szerelemben rem�nykedett. Egy�rtelm�en hosszabb t�vra tervezett, m�gis, ha �tjaik egyszer elv�ln�nak, azt vita n�lk�l akarta elint�zni. Sokkal k�nnyebb a sz�p eml�kekre �p�tkezve hagyni a m�sikat menni, mint m�regfogainkat a sz�v�be m�lyeszteni. 

 

Csengettek. A fi� m�lyet s�hajtott, azt�n gondosan ker�lve Natsuki tekintet�t, le�lt a hely�re. �m oszt�lyt�rsa tekintete el�l nem menek�lhetett. Amaz azonnal f�kuszba vette, �s egyb�l let�madta. Tsuzuku gondolatban elk�ldte melegebb �ghajlatokra, arc�ra pedig �rdektelen kifejez�st er�ltetett. Neh�z volt, holott annyi minden kavargott benne. 

 

– Koichi k�d�s�t – biggyesztette le az ajk�t Natsuki, majd folytatta. – J�rtok? – tette fel csillog� szemekkel a k�rd�st. Tsuzuku lesajn�l�an v�gig m�rte. Gondolatban fel�rt Koichinak egy piros pontot, melyet k�s�bb �lel�sre, vagy valami apr�bb �rint�sre akart bev�ltani. Ezt m�lyen elrakt�rozta mag�nak. Im�nti len�z�se pedig sz�rakozotts�gba csapott �t. 

 

– Nem. M�g nem – jelentette ki k�nnyed�n, azt�n el�pakolta a felszerel�s�t, hogy addig is j�t der�lj�n Natsuki szemmel l�that�an ideges fej�n. V�g�l h�l�t adott Zakuro-sensei felbukkan� alakj�nak, �gy csak a tan�rn� fel� kellett b�knie a toll�val, a m�sik azonnal visszas�t�lt a hely�re. Egy j� �r�ig megszabadult a k�rdez�sk�d�st�l, melyet egy cseppet sem b�nt. El�sz�r is, gondolatban szitkoz�dott p�rat, ami�rt kics�szott a sz�j�n a m�g sz�cska. Elhat�roz�sa, miszerint Koichit megpr�b�lja megv�deni a negat�v hat�sokt�l, cs�fos buk�snak indult. 

 

A tan�rn� k�zben v�gign�zett az oszt�lyon, ajkain a szok�sos, boldog mosoly �lt, �m mindenki tudta, ez mit jelent. A di�kok megh�zt�k magukat, sokan zavartan mosolyogtak a mellett�k �l�re. Tsuzuku k�v�ncsian felvonta a szem�ld�k�t. A jav�t�sokat ilyenkor mindig b�k�n hagyt�k. 

 

– A m�lt �r�n verset elemezt�nk. Natsuki, szeretn�m, ha kij�nn�l a t�bl�hoz! – intett a tan�rn�, mire a sr�c r�h�gve felt�p�szkodott a hely�r�l, �s hetyk�n meg�llt a tan�ri asztal mellett. M�r nyitotta a sz�j�t, de Zakuro-sensei egy k�zmozdulattal meg�lljt parancsolt. – Tsuzuku, szerd�n d�lut�n jav�tasz, a felelet alatt k�sz�ts r�vid elemz�st a nyolcvan�t�dik oldalon l�v� k�ltem�nyb�l.

 

A fi� b�lintott, �s mik�zben a m�sik a t�bl�n�l besz�lni kezdett, kinyitotta a k�nyv�t. Ismerte m�r ezt a m�dit. Holnap m�r nincs �r�ja a tan�rn�vel, aki a vizsga el�tti utols� �r�n mindig ezt csin�lta. Kiadta a feladatot, majd �ra v�g�n ketten �tbesz�lt�k. Tavaly a felk�sz�l�se a jav�t�vizsg�ra csakis ebb�l �llt. Id�n azonban minden m�s volt. 

 

Tolla lassacsk�n sercegni kezdett, agy�t el�nt�tt�k a gondolatok, �s szinte Natsukival egyszerre v�gzett. El�bbinek a tan�rn� mosolyogva �rta be a jegy�t a napl�ba, azt�n intett Tsuzukunak, hogy f�lreteheti a lapj�t. R�gvest bele is kezdtek az �r�ba. 

 

Ek�zben Koichi tan�cstalanul pislogott a biol�gia tan�rra. A mosd�s jelenet�k ut�n remeg� tagokkal rogyott t�rdre a csemp�n. V�re sebesen sz�guldott az ereiben, szemei d�bbenten meredtek a csuk�d� ajt�ra, a f�le alatti ter�let, melyet Tsuzuku orvul megt�madott pedig kellemesen bizsergett. M�g soha senki nem v�ltott ki bel�le ilyesmit. 

 

Amikor nagy nehezen felt�p�szkodott, �s megindult a terme fel�, v�gig ezeken az �j �rz�seken agyalt. Eddig fel sem mer�lt benne annak a lehet�s�ge, hogy valaha �t�lhetne ak�r hasonl�t is. Ennek ellen�re kellemesnek tal�lta a dolgot, de ek�zben addikt�vnak is b�lyegezte. T�bbsz�r k�v�nta �t�lni ezt a fantasztikus pillanatot, amikor csak �k ketten l�teznek, senki m�s, Tsuzuku pedig elb�v�lte �t. 

 

Hihetetlennek t�nt az eg�sz. Boldog volt, olyannyira, amennyire m�r nagyon r�gen nem, �s az eg�szet csakis �vfolyamt�rs�nak k�sz�nhette. Nem j�rtak. Az igazat mondta Natsukinak. De m�r k�zel voltak ehhez az �llapothoz, amelyt�l az�rt valamilyen szinten f�lt. Ism�t elhessegette a k�telyeket. 

 

K�sz�nt Hirokinak �s Junnak, majd pontban cseng�kor, le�lt a hely�re. Hiroki biztat�an mosolygott r�, val�sz�n�leg �r�l, ami�rt megosztotta vele p�nteken a dolgot. Igen, a bizalmat ki kell �rdemelni, �s a fi� megkapta Koichi�t, aki b�tortalanul visszamosolygott. 

 

 Sz�val, igen, sokkal �rdekesebb dolgokon is lehetett agyalni, mik�zben a tan�r a csirk�k �kol�giai szerep�r�l magyar�zott. Na, nem mintha nem lett volna �rdekes, s�t, egy boncol�s n�lk�li biol�gia�ra mindig fel�d�l�sk�nt hatott a bels� szervekhez kev�sb� vonz�d� di�kok sz�m�ra. Persze, voltak kiv�telek, az eg�sz �vfolyamb�l kett�: a tan�ruk, �s a m�sik oszt�lyba j�r� Amano Rio. A l�ny a pletyk�k szerint val�s�ggal rajongott a gyakorlati �r�k�rt, �ppen ez�rt p�nteken az egyetem helyett az els�s�knek tarthat majd boncol�st. A rossz nyelvek szerint, ezt abszol�te nem b�nta. 

 

A kicseng� ut�n Jun megpr�b�lt csevegni Koichival �s Hirokival, de ut�bbi szok�s�t�l elt�r�en annyira vibr�lt, hogy szinte alig lehetett hozz�sz�lni. V�g�l megragadta Koichi csukl�j�t, �s kir�ngatva a teremb�l, az emeleti mosd�ba h�zta. 

 

– Ok� – nevetett idegesen a fi�, mikor Hiroki meg�llt vele szemben �s k�v�ncsian v�gig m�rte. – Mit szeretn�l?

 

A m�sik p�r pillanatig habozott, kinyitotta, majd becsukta a sz�j�t, v�g�l izgatottan elvigyorodott. Koichi egyre jobban feszengett, ahogy bar�tj�t figyelte. M�g sosem l�tta ilyen �llapotban, ennyire felt�n�en boldognak. 

 

– Mi van a lovagoddal? – b�kte sejtelmesen kuncogva v�llba Hiroki a fi�t, mire amaz v�llat r�ntott, de legbel�l mosolygott. �r�lt, ami�rt megoszthatja az �ra el�tti, kiss� felkavar� �lm�ny�t a m�sikkal. Hiszen nem volt k�be v�sve, hogy mindenr�l els�k�nt Yuinak kell besz�molnia. 

 

– K�pzeld, ma � is ber�ngatott egy mosd�ba, sz�val kicsit ismer�s m�r a helyzet… De te ugye nem fogsz meg�lelni? – vonta fel j�t�kosan a szem�ld�k�t Koichi, mire Hiroki elnevette mag�t. Sosem hitte volna, hogy a b�tyja vallom�sa ut�n alig egy h�ttel az egyik bar�tja is beavatja �t a titk�ba. Hatalmas megtiszteltet�snek vette, ami�rt Koichi elmondta neki. 

 

– Van egy olyan �rz�sem, ha megtenn�m, nem �ln�k t�l sok�ig – v�gta r� a fi�, mire mindketten felkacagtak. Azonban �gy �rezte, valami nincs teljesen rendben a m�sikkal. Mintha nyomasztan� bel�lr�l egy dolog, csak nem mern� bevallani mag�nak. Ez Hirokit rendk�v�l aggasztotta, de nem tette sz�v�, hanem visszas�t�ltak a terembe. Csengettek.

 

Az �r�k lassan teltek, �s sajna Koichinak egyszer sem volt alkalma �sszetal�lkozni Tsuzukuval. Ez�rt, azt�n amikor kil�pett az iskola kapuj�n, odasietett a m�sikhoz, aki mosolyogva k�sz�nt�tte. Ism�t egy�tt terveztek hazas�t�lni, ami most m�r egy�ltal�n nem zavarta Koichit. 

 

Besz�lgettek, semmis�gekr�l, az iskol�r�l, meg �gy mindenf�l�r�l, viszont Natsuki t�m�j�t mindketten sz�nd�kosan ker�lt�k. Egyel�re nem akart�k egym�s tudom�s�ra hozni, miket mondtak a szeleburdi fi�nak. 

 

�gy mentek el Koichi�k kapuj�ig, ahol Tsuzuku imm�r semmif�le el�zetes felvezet�s n�lk�l karolta �t �vfolyamt�rs�t, majd nyomott egy puszit az arc�ra. Koichi �r�m�ben majd’ sz�trobbant, tekintete tal�lkozott a m�sik�val. Elveszett abban a s�t�tbarna szemp�rban, szinte azt sem tudta mit csin�l, �gy �ntudatlanul hajolt k�zelebb. 

 

Alig p�r m�sodperc alatt t�rt�nt az eg�sz, de Koichi m�g ut�na percekig a boldogs�gt�l remegve t�bl�bolt a szob�j�ban. Szerelmes volt.