Nyolcadik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:25

A keddi nap a szok�sosn�l is laposabb volt, a jav�t�vizsg�sok zsong�sa a holnapi nap miatt tette valahogy elviselhet�v� az eg�szet. Koichi, ha nem ismeri, azt hitte volna, hogy Tsuzuku is t�lp�r�gve magol �s olvasgat, de term�szetesen a fi� v�gig komor tekintettel j�rk�lt a folyos�kon. Egyed�l akkor mosolyodott el, amikor � szembej�tt vele. Mindketten v�rt�k a d�lut�nt.

 

Term�szetesen Koichi v�letlen�l sem h�zott magas�tott talp� cip�t aznapra, s�t, igyekezett a lehet� leglaposabbat v�lasztani. M�s iskol�kt�l elt�r�en nem kellett bent egyencip�t hordani, �gy volt ideje hozz�szokni, hogy minden apr� kisz�gell�st �lesen �rz�kel. De Tsuzuku�rt meg�rte. Tulajdonk�ppen csak egy valami miatt feszengett, amikor a nap v�g�n kil�pett a kapun.

 

– Kapok egy puszit? – heccelte Tsuzuku, mire Koichi m�lyen elpirult. Tegnapi cselekedete kiss� meggondolatlanra sikeredett, �s rendesen b�nta is. Eg�szen addig, m�g a m�sik sz�ja sark�ban meg nem jelent egy halov�ny mosoly. Val�j�ban egy cs�ppet sem b�nta Koichi hirtelens�g�t. Megszokta m�r.

 

– Nem vicces – motyogta Koichi, azzal elindultak arra, amerre a legut�bb mentek, mikor a k�nyvesboltban t�lt�tt�k a d�lut�nt. Tsuzuku �gy d�nt�tt, a B�r�nyfelh� melletti k�v�z�ba fognak bet�rni, a m�sik pedig nem ellenkezett. J� helynek t�nt, �gy k�ls� alapj�n. 

 

B�zs sz�n vakolat, s�t�t, dr�ga feny�b�l k�sz�lt bej�rat, �s egy ugyanilyen anyagb�l �ll� emelv�ny az �p�let el�tt, melyen asztalok �s sz�kek helyezkedtek el. N�h�ny fiatal, egyetemista kor� p�r �ld�g�lt ott, illetve a forgalomhoz m�rten egy pinc�rn� libegett k�zt�k. 

 

Koichi megfesz�lt. F�lt, nem lesz e t�l �tl�tsz� az eg�sz szitu�ci�. Hi�ba voltak sz�m�ra ismeretlenek, m�gsem akarta az itteniek orr�ra k�tni bimb�dz� kapcsolat�nak egy �jabb szakasz�t. V�g�l siker�lt ezeket az aggodalmakat elhessegetnie, nevezetesen akkor, amikor le�ltek, �s az asztal alatt Tsuzuku l�bfeje az �v�hez �rt. A fi� k�zben egy sz�vet melenget� mosolyt villantott r�, �gy mire oda�rt hozz�juk a pinc�rn�, Koichi teljesen elvar�zsol�dott. 

 

– Siker�lt v�lasztani? – b�k�tt a kihelyezett �tlapokra a n�, mire Tsuzuku gyeng�den megr�gta Koichit. Sz�rakoztatta ez a zavart viselked�s, de a vil�g�rt nem mondta volna. �r�lt, ami�rt a m�sikkal t�ltheti a vizsga el�tti napot. 

 

– Igen – b�lintott Tsuzuku, �s mik�zben Koichi gyorsan �tfutotta a v�laszt�kot, leadta a rendel�s�t. – Egy k�v�s s�tem�nyt k�rek, �sv�nyv�zzel. 

 

A pinc�rn� vill�mgyorsan lek�rm�lte, majd k�v�ncsian Koichi fel� fordult, aki �sszeszedte mag�t, �s kiss� dadogva, de sikeresen dikt�lta le, amit k�rt. Tsuzuku k�zben v�gig �t n�zte, ami m�g nehezebb� tette az �rthet� besz�det, �gy megk�nnyebb�lt s�hajt hallatott, amikor a n� t�vozott. 

 

– Zavarban vagy? – b�kte meg a l�b�t Tsuzuku, mire Koichi les�t�tte a szem�t. A fi� �tny�lt az asztalon, �s megemelte az �ll�t. – Nyugi. Minden rendben van. Besz�lgess�nk! – aj�nlotta fel Tsuzuku, mire Koichi �vatosan biccentett egyet. A h�v�s ujjak visszah�z�dtak, � pedig emelt f�vel vett r�szt a t�rsalg�sban.

 

– Hogy haladsz a k�nyvvel? – k�rdezte Tsuzukut�l, mire amaz laz�n oldalra billentette a fej�t, ajkait kiss� elh�zta. 

 

– Amikor csend van, akkor eg�sz j�l – utalt az otthoni katasztr�f�ra, melyet a v�l�s eredm�nyezett. Koichiban hirtelen felt�rt a b�ntudat. Tal�n jobb lenne, ha Tsuzuku ink�bb a sz�leivel lenne ebben a neh�z id�szakban, mert ki tudja, kihez fog ker�lni a v�g�n, �s ki lesz az, akit ritk�bban l�that. 

 

– Biztos, hogy j� ez �gy? – szaladt ki a sz�j�n, miel�tt m�g tov�bb gondolhatta volna. Tsuzuku k�rd�n felemelte a szem�ld�k�t, mire Koichi minden mindegy alapon, folytatta. – M�rmint, nem vel�k k�ne most lenned helyettem? – k�rdezte. Tsuzuku arca elkomorodott, �s fej�vel zordan nemet intett.

 

– Jobb ez �gy – jelentette ki. Ekkor befutott a pinc�rn� is. R�gvest �rz�kelte a rideg atmoszf�r�t, �gy igyekezett mihamarabb lerendezni a sz�ml�t is. Koichi �s Tsuzuku egyszerre ny�jtott�k a teljes �sszeget, de ut�bbi hat�rozottan od�bb l�kte Koichi kez�t. Amaz nem tudott mit tenni, most �gy l�tta, nem lenne helyes szembe sz�llni bar�tj�val. 

 

P�r perc k�nos csend �s ev�s ut�n Koichi lassan megk�sz�r�lte a tork�t. Tsuzuku felkapta a fej�t, majd kiss� idegesen pillantott a m�sikra, aki el�sz�r �sszerezzent, azt�n kih�zta mag�t. J�l akarta v�gig csin�lni, amit tervezett.

 

– Sajn�lom! – n�zett m�lyen Tsuzuku szem�be, hangja hat�rozottan csengett, mire a m�sik fi� rezign�ltan elmosolyodott. Nem is igaz�n tudott val�ban haragudni Koichira. T�ls�gosan �des, t�ls�gosan �rtatlan volt � ahhoz, hogy huzamosabb ideig is d�h�sen m�regesse �t.

 

– Semmi, ne t�r�dj vele – mosolyodott el l�gyan, mire Koichi testtart�sa ellazult. – �s te hogyan �llsz a tril�gi�d els� r�sz�vel? – t�rt vissza a besz�lget�s els� pontj�hoz. Szerette volna, ha ezen a tal�lk�n min�l t�bbet megtudnak egym�sr�l. A k�nyvek egy j� kiindul�pontnak �g�rkeztek.

 

– Eg�sz j�l – kapott be egy falat s�tit Koichi, azt�n a szalv�t�val �vatosan megt�r�lte a sz�j�t. – M�r alig v�rom, hogy elkezdhessem a m�sodikat. Izgalmas, ezt meg kell hagyni! – mondta, miut�n letette a vill�t, �s k�rd�n Tsuzukura n�zett, v�rva a folytat�st. Kezdtek belelend�lni ebbe a k�nnyed t�rsalg�sba. 

 

– Annak �r�l�k – sim�totta meg Tsuzuku a l�bfej�vel Koichi�t az asztal alatt, mik�zben huncut vigyorra h�zta ajkait. Koichi megremegett, de nem szak�totta meg a szemkontaktust. – �s fantasyn k�v�l m�st is szeretsz olvasni? – f�zte tov�bb a fi�.

 

– Igen, k�r�lbel�l b�rmit, csak legyenek benne bet�k! – nevette el mag�t a m�sik, amely kiss� oldott a zavar�n. Meg kellett pr�b�lnia oldottan viselkedni, m�g akkor is, ha ez jelen esetben igencsak nehez�re esett. – Te hogyan vagy ezzel?

 

– Kor�ntsem �gy. – Tsuzuku �gy r�zta meg a fej�t, ahogy akkor szokta, amikor komolyabb gondolatmenetre k�sz�lt. Koichi �r�lt, ami�rt m�r legal�bb egy gesztushoz tudott k�vetkezm�nyt p�ros�tani. – Azokat a szerz�ket keresem, akik nem mes�lnek a szavakkal, hanem �rz�seket k�zvet�tenek. L�tni akarom a szavak m�g�tt megb�v� �rzelmeket. Ugyan�gy, ahogy a zen�n�l is. Aprop�, te milyen el�ad�kat szeretsz? – l�pett �t a k�vetkez� t�m�ra Tsuzuku, teljesen figyelmen k�v�l hagyva, mennyire m�lyen siker�lt ism�t Koichira hatnia. 

 

– H� – suttogta a fi�, azt�n pislogott egy p�rat, �s kiss� k�b�n v�laszolt. – Baroque, p�ld�ul – mondta, mire Tsuzuku szemei felcsillantak. Ez ritka pillanatnak ad�dott, �gy Koichi m�lyen elrakt�rozta a sz�v�be. 

 

– �n is szeretem �ket – b�kte ki Tsuzuku, �s �gy �rezte, sz�rnyalni tudna. Egyezett az �zl�s�k zene ter�n, amely sz�m�ra mindenn�l fontosabb volt. A hangszerek �s az emberi hang adta az �let�nek az �rtelmet, �gy csak n�h�ny gondolatban vett m�ly l�legzet ut�n siker�lt meg�llnia, nehogy megcs�kolja a fi�t. 

 

– Am�gy – kezdte Koichi, b�r tudta, a csal�d t�m�ja �rz�kenyen �rinti Tsuzukut –, a n�v�rem mutatta �ket. Neked van testv�red? – k�rdezte �vatosan, f�lve, nehogy ism�t lerombolja a kellemes l�gk�rt. 

 

– Nincs. Egyed�l vagyok. – Tsuzuku ezut�n leheletfinoman �tterelte a sz�t, l�tva, hogy Koichi milyen nehezen tette fel neki a k�rd�st. Becs�lte a fi�ban, hogy tanult a hib�ib�l, �s igyekezett a legjobb tud�sa szerint tekintettel lenni m�sokra. – Tal�lkoztam m�r Yuival. Nem mes�lte? 

 

Koichi d�bbenten megr�zta a fej�t. N�v�re egy sz�val sem eml�tette, hogy besz�lt volna a fi�val, ami kiss� rosszul �rintette �t, de hamar t�ll�pett ezen. V�gt�re is, mindenkinek megvoltak a maga titkai, a l�nynak mi�rt ne lehettek volna?

 

– Nem. Mikor? – tette fel k�v�ncsiskodva a k�rd�st. Rem�lte, hogy Yui nem a ny�lt utc�n t�madta le a fi�t, mert akkor el�g k�nosan �rezte volna mag�t. Ennek ellen�re rem�nykedett n�v�r�nek j�zan �t�l�k�pess�g�ben. 

 

– M�g mikor n�lad aludtam – bontotta ki az �sv�nyvizet Tsuzuku, majd egy h�z�sra kiitta az eg�szet. – Besz�lgett�nk egy kicsit, azt�n hazamentem – z�rta le a t�m�t, azt�n mikor Koichi is megitta az ital�t, fel�lltak az asztalt�l. Tsuzuku a zseb�be ny�lt, el�vette a telefonj�t, majd megn�zte az id�t. F�l hat. 

 

Val� igaz, az �g alja m�r narancss�rg�n sejlett fel a szem�k el�tt, �gy elindultak hazafel�. Tsuzuku term�szetesnek vette, hogy elk�s�ri Koichit, �gy az a k�sei id�pont, �s a m�snapi iskola �s jav�t�vizsga ellen�re sem tiltakozott. B�zott a m�sikban. 

 

Lassan s�t�ltak, szorosan egym�s mellett, karjuk, k�zfej�k pedig n�ha �ssze-�ssze�tk�z�tt egym�ssal, melyet egy cseppet sem b�ntak. Most egy sz�t sem sz�ltak, nem is kellett, a h�v�s koraeste olyan hangulatot teremtett nekik, amelyekhez nem volt sz�ks�g szavakra. A lelk�k sz�rnyalt, minden pillanatot k�l�n ki�lveztek, �r�ltek, ami�rt egy�tt lehettek. 

 

Befordultak Koichi�k utc�j�ba, �s Koichi el�sz�r nem amiatt agg�dott, hogy a kapuban egy lopott, intim pillanat r�szese lesz, hanem az�rt, mert semmi kedve nem volt elszakadni Tsuzukut�l. A gondolat megmosolyogtatta. Sosem hitte volna, hogy valaha egy fi� ut�n fog s�v�rogni. 

 

– Holnap – mosolyodott el Tsuzuku, amikor a kapuhoz �rtek, csontos ujjaival egy fekete tincset �vatosan Koichi f�le m�g� t�rt, azt�n �tkarolta a fi�t. Magass�guk a legut�bbi randi �ta jelent�sen egyenl�t�d�tt, amit Tsuzuku tr�f�san meg is jegyzett, amint Koichi f�l�hez hajolt. – Mintha most kisebb lenn�l – motyogta, majd j�t�kosan belepuszilt a fi� nyak�ba, aki t�st�nt �sszerezzent. M�g szoknia kellett ezeket a hirtelen dolgokat. 

 

Elengedt�k egym�st, de Tsuzuku tov�bbra is fogta Koichi karj�t, aki bizonytalanul n�zett a v�rakoz�an csillog� szemp�rba. Sejtette, mi�rt �lltak �gy, viszont nem mert l�pni. 

 

– Tegnap m�g b�trabb volt�l – suttogta a m�sik, mire a fi� kiss� s�rtetten hajolt k�zelebb, majd l�gy puszit nyomott Tsuzuku arc�l�re. Amaz gyeng�den v�gigsim�tott Koichi karj�n, v�g�l megfordult, �s t�vozott. 

 

A m�sodik randi – futott �t Koichi agy�n. M�g t�bbet szeretett volna �t�lni bar�tj�val. Azonban �gy �rezte, valami hi�nyzott a mostani v�g�r�l. A cs�k. �s pontosan tudta, hogy a harmadik alkalommal m�r nagy es�llyel t�l lesz rajta. 

 

Ezekkel a gondolatokkal l�pett be a h�zba, ahol egyb�l a konyh�ba ment, �dv�z�lni �desanyj�t �s a nagy val�sz�n�s�ggel ott tart�zkod� Yuit is. Azonban senki sem tal�lt ott. Meglep�dve n�zett a fali�r�ra, amit hatot mutatott. Pedig itt kellett lenni�k. 

 

Ekkor megcs�rrent a telefonja. A hirtelen zaj f�lsiket�t�nek hatott a v�gtelen csendben. Azonnal a zseb�hez kapott, majd a f�l�hez emelte a k�sz�l�ket. 

 

– Hall�? Koichi, Yui k�rh�zban van, ne ess p�nikba, ma ap�ddal nem tudjuk, mikor megy�nk haza – hadarta az anyja, mire Koichi n�m�n szitkoz�dva lerogyott a konyhaasztal mell�. Pedig sz�mtalanszor a l�ny lelk�re besz�ltek m�r, de hi�ba! Koichi ezek ut�n robot m�dj�ra k�sz�l�d�tt a lefekv�shez, viszont amikor v�gre �gyba ker�lt, k�ptelen volt lehunyni a szemeit. Csakis n�v�r�re tudott koncentr�lni.