Tizedik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:30

M�snap reggel, mikor kil�pett a kapun, viszonylag boldogan v�gott neki az iskol�ig tart� �tnak. �r�lt, ami�rt Yuit aznap kiengedik a k�rh�zb�l, �s kiss� csal�dott is, ami�rt Tsuzuku nem j�tt el�. Persze, mivel a tegnap esti h�v�s�t is kinyomta, v�rhat� volt ez a reakci�. Azzal pr�b�lta mag�t nyugtatni, hogy ha a m�sik ennyit�l felkapja a vizet, akkor nem is �rte meg �t szeretni. M�lt id�, mert tegnapt�l fogva eld�nt�tte, t�bb� nem kezd vele azonos nem�vel. 

 

Az iskola el�tt izgatottan gy�lekeztek m�r a di�kok, a fels� k�t �vfolyam k�ls� helysz�nen t�lt�tte a napot, ennek ellen�re az integet� Junt l�tva Koichi hamar megtal�lta az oszt�ly�t. Hamis mosollyal az arc�n �llt be k�z�j�k, ugyanis id�k�zben �szrevette Tsuzukut is. A fi� megindult fel�, de Koichi nemet intett a fej�vel. Ennek ellen�re a m�sik oda�rt mell�, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, r�mosolygott.

 

– Bocsi, ami�rt nem k�s�rtelek el, anyu elhozott, h�vtalak is este, hogy elmondjam – magyar�zta, mire Koichin iszonyatos b�ntudat lett �rr�. Ezek szerint tov�bbra is sokat jelentett Tsuzukunak, ami megdobogtatta a sz�v�t, ennek ellen�re tartotta mag�t a tegnapi elhat�roz�s�hoz. Daisuke fel� pillantott. Annak igaza volt, ha nem is teljesen. Fokozatosan akarta mag�t�l eltasz�tani Tsuzukut.

 

– Semmi gond – vont v�llat, azzal se sz�, se besz�d, Jun�khoz fordult, �s r�gvest besz�llt a besz�lget�s�kbe, nem t�r�dve Hiroki rosszall� pillant�s�val. Tsuzuku csak felvonta a szem�ld�k�t, azt�n legyintve ott hagyta �ket. Ekkor Hiroki vill�m m�dj�ra cselekedett. Az id�k�zben meg�rkez� Kiminek �tpasszolta Junt, aff�le egy klubban vagytok-mozdulattal, � maga pedig k�rd�n Koichira n�zett. 

 

– B�ntott? – t�rt egyb�l a t�rgyra Hiroki, mire Koichi megr�zta a fej�t. Nem akarta elmondani, mi�rt nem akar sz�ba �llni a fi�val, de az�rt azt sem szerette volna, ha bar�tja ez�rt kiosztan� Tsuzukut. – Akkor meg? – k�rdezte, m�lyen belen�zve Koichi szemeibe, aki elkapta a tekintet�t. A francba is, Hiroki mindig is mellette �llt.

 

– A tegnapi vita n�lunk – kezdte, azt�n elhallgatott, mivel az oszt�lyf�n�k�k �rkez�s�vel teljess� v�lt a csapat, �gy az �vfolyam megindult az egyetem fel�. – Elbizonytalanodtam. A legjobb lenne mindkett�nknek, ha lassan elt�volodn�k t�le – �nt�tte ki a sz�v�t, mik�zben Hiroki folyamatosan b�logatott. Nem tetszett neki a helyzet, Koichi alig l�that�an szomor� arca, ahogy besz�lt a t�m�r�l. 

 

– Meginogt�l? Ennyi miatt? – motyogta hitetlenkedve. – De azt mondtad, szereted, nem? – pr�b�lta kibogozni a Koichi p�lfordul�s�t �vez� rejt�ly halmaz�t. Egyszer�en alig b�rta elhinni, hogy egy ilyen komolytalan vita, amelynek nagyobb a f�stje, mint a l�ngja, mif�le m�don l�kte t�volabb a fi�t att�l, akit szeretett. 

 

– Csak nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg, mit �rzek ir�nta – v�gta r� Koichi, azt�n elkomorodott, ahogy esz�be jutott, a m�sodik randi ut�n mennyire �r�lt a felfedez�snek, miszerint teljesen beleesett a sr�cba. Most is pokolian f�jt neki az, amire r�k�nyszer�tette �nmag�t. Legsz�vesebben azonnal �tverekedte volna mag�t a 2-B soraihoz, ahol a fi� nyak�ba ugorva k�rt volna bocs�natot. Azt se b�nta volna, ha Tsuzuku megcs�kolja. Elhessegette a gondolatot. 

 

Hiroki szaggatottan fels�hajtott, azt�n amikor Jun m�r felt�n�en pillantgatott fel�j�k, Kimi pedig n�ha Tomomihoz sz�lt p�r sz�t, r�viden megpr�b�lta lez�rni az �gyet. 

 

– Tiszt�zd magaddal. De ne okozz neki csal�d�st, igaz�n meg�rdemlitek egym�st – jelentette ki, majd Jun pont v�gsz�ra csap�dott vissza hozz�juk. Nem k�rdezett semmit, val�sz�n�leg nem is hallotta, mir�l besz�lgettek. 

 

Koichi keser�en elmosolyodott, ahogy lehajtotta a fej�t. M�r r�g tudta, mit �rez. Sz�pen sorba vette a heves sz�vdobog�st, az izzad� tenyereket �s a bizserg� testet. Azt, mik�ppen kezdett v�gyakozni az ut�bbi id�kben Tsuzuku k�zels�ge, �rint�sei ir�nt. Legsz�vesebben �r�kk� a karjai k�z�tt pihent volna, v�dve mindent�l, a v�gtelen szeretet burk�ban. De ez t�l egyoldal� lett volna, ahol csak � kap, mik�zben semmit sem ad. �ppen ez�rt, r� akart szolg�lni a fi� szerelm�re, t�r�d�s�re. Megr�zta mag�t. Ezt nem tehett�k meg. 

 

Lassan s�t�ltak tov�bb, elhaladtak a B�r�nyfelh�, majd a k�v�z� mellett is, mire Koichi sz�ve f�jdalommal telve dobogott tov�bb. M�g t�z perc s�ta v�lasztotta el �ket az egyetemt�l, ez�rt el�kotorta zseb�b�l a f�lhallgat�j�t, azt�n kapcsolgatni kezdte a zenelej�tsz�j�t. Ami most nem lett volna n�la, ha Tsuzuku nem adja neki azt az apr� tan�csot. M�ly s�hajjal ind�totta el a Baroque albumot. Ha m�r szenvedett, akkor rendesen akarta csin�lni, hiba n�lk�l. 

 

V�g�l meg�rkeztek a kapuhoz, ahol m�r egy izgatott, kopaszod�, szem�veges f�rfi v�rta �ket. Elny�tt zak�t viselt, kit�rdesedett, hozz�ill� nadr�ggal, lakkcip�je orra megkopott. Val�sz�n�leg az egyetem egyik professzora lehetett, aki majd k�rbe vezeti �ket. 

 

Koichi unott arccal tette el a lej�tsz�t, hogy azt�n a f�l�be k�szhasson a prof elviselhetetlen�l pattog�s, magas hangja. Elfintorodott, ahogy pedig felemelte a fej�t, tekintete tal�lkozott Tsuzuku�val. Amaz megforgatta a szem�t, mik�zben eleresztett egy biztat� mosolyt. Koichi b�tortalanul biccentett egyet, majd f�lren�zett. Ut�lta mag�t, ami�rt ezt tette. 

 

Id�k�zben az �vfolyam megindult befel�, � pedig valamilyen k�l�n�s v�letlen folyt�n sikeresen elsodr�dott Jun�kt�l, egyenesen Tsuzuku mell�. D�bbenten f�rk�szte, vajon egyed�l � j�rt e �gy, viszont legnagyobb sajn�lat�ra �gy t�nt, a k�t oszt�ly nagyon is vegy�lt egym�ssal. Kimi �s Tomomi az egyik volt als�-k�zepes oszt�lyt�rsukkal besz�lgettek, Jun csatlakozott az ottani fi�khoz, akik f�ldrajzklubba j�rtak, �gy teljes volt a kevered�s, annyira, hogy Hirokit nem is tal�lta. A tan�rok nem b�nt�k, hely�nval�nak tal�lt�k, ha az iskol�ban mindenki igyekszik kij�nni a m�sikkal. 

 

– Hogy van a n�v�red? – k�rdezte Tsuzuku, mik�zben �vatosan megsim�totta Koichi karj�t. A fi� igyekezett elfojtani a remeg�s�t, �s k�z�mb�s hangon v�laszolni. 

 

– J�l. Elvileg hamarosan otthon lesz – felelte, amint bel�ptek az �p�letbe, ahol a ki�ll�t�st rendezt�k be. Egyszer�en unalmasnak t�nt az eg�sz. Kit�m�tt �llatok az emelv�nyeken �s az �vegfalak m�g�tt, interakt�vnak cs�folt inform�ci�s t�bl�k, n�mely mellett fejhallgat�k. Ak�rcsak a t�bbi, hasonl� tematik�j�, term�szettudom�nyos l�togat�k�zpont. 

 

A professzor ideges�t� hangja ism�t felcsend�lt, mire a di�kok elhallgattak, �s tetetett �rdekl�d�ssel b�mult�k a v�n m�kust, amint magyar�zni kezd az �l�vil�gr�l, az �kol�gi�r�l, meg minden m�s, unalmas dologr�l. Persze, volt, aki figyelt, de a t�bbs�g vagy nyitott szemmel aludt, vagy megb�jt t�rsai h�ta m�g�tt, ahol telefonozott �s zen�t hallgatott. 

 

Koichi sz�ve hatalmasat dobbant, amikor meg�rezte kez�n�l Tsuzuku csontos ujjainak a matat�s�t. Pr�b�lta rendezni a von�sait, miel�tt felvont szem�ld�kkel r� n�zett volna. Tsuzuku csak mosolyogva az egym�shoz k�zelebbi kezeikre pillantott, mire Koichinak leesett. A fi� egy f�l f�lhallgat�t szeretett volna az ujjai k�z� cs�sztatni. 

 

Egy gyors mozdulattal a f�l�be helyezte, azt�n tagjait hirtelen el�nt�tte a melegs�g. Baroque, ezt sejthette volna. Kez�t visszaejtette maga mell�, b�r minden agysejtje tiltakozott ellene, hagyta, hadd kulcsol�djanak �ssze ujjai Tsuzuk�ival. �vatosan m�g�j�k pillantott, majd egy szaggatott s�hajjal konstat�lta, hogy nem �llt ott senki. 

 

Megpr�b�lta kiz�rni az agy�b�l a k�lvil�got, �tadni mag�t az �nekes csod�latos hangj�nak, mik�zben izzad� tenyere apr�t r�ndult Tsuzuku mark�ban. Koichi elpirult. Nem tudta hov� tenni �rz�seit. Egyik pillanatban m�g g�rcs�sen el akarta tasz�tani mag�t�l �ket, most pedig itt �lltak, fogt�k egym�s kez�t, k�z�s f�lhallgat�val hallgattak zen�t. Nehezen tudott volna megnevezni egy olyan embert, aki a vil�gon boldogabb lehetett volna n�la.

 

– K�rbe lehet n�zni �n�ll�an, azt�n indulunk a k�vetkez� terembe! – csattant fel a 2-B oszt�lyf�n�ke, mire a di�kok �sszerezzentek, �s unottan s�t�lgatni kezdtek. Tsuzuku l�gyan megszor�totta Koichi kez�t, ezt k�vet�en pedig vill�mgyorsan elt�vol�totta a fi� f�l�b�l a f�lhallgat�t, �s elt�nt a kisebb t�megben.

 

Koichi v�llat vont, azt�n megkereste Hirokit, aki �pp az egyik B-s l�nnyal nevetett �ssze. Sajnos csak l�t�sb�l ismerte, �gy a fi� �gy d�nt�tt, lerendez egy gyors bemutatkoz�st. Az ismeretlent Yuzukinak h�vt�k, hossz�, s�t�tbarna haj�t k�t rendezetlen copfba fogta, frufruja szinte eltakarta a szem�t. Ajkain nem t�l kih�v�, de az�rt jelent�s mennyis�g� v�r�s r�zs f�nylett. 

 

– Komolyan agybajt kapok ett�l a cs�v�t�l – utalt a professzorra, mire Hiroki nevetve b�lintott egyet, Koichi pedig megpr�b�lt kapcsol�dni a besz�lget�shez. Szerencs�re Yuzuki egyb�l bevonta �t is. – Ugye neked volt f�lhallgat�d?

 

– Igen – biccentett a fi�, mire a l�ny nevetve megl�kte Hiroki karj�t, azt�n k�z�lte, hogy Koichi bar�tja nem volt ilyen felk�sz�lt, �gy Yuzuki lej�tsz�j�t cser�lgett�k eg�sz id� alatt. Amikor m�r kell�en megf�jdult a fej�k, csak �tvett�k a f�lhallgat�kat egym�st�l. 

 

Ekkor azonban az oszt�lyf�n�k�k a professzor vezet�s�vel �tterelt�k �ket a k�vetkez�, hasonl�an unalmas terembe. Koichi d�bbenten figyelte, amint ism�t Tsuzuku mell� sodr�dik, legh�tra. Szinte �lomszer�en ism�tl�d�tt meg az im�nti jelenet; f�lhallgat� a f�l�ben, �sszekulcsolt ujjak, izzad� teny�r. Persze a szabadid� el�tt ism�t sz�trebbentek, hogy azt�n a k�vetkez�, utols� k�t teremben is ugyan�gy �lldog�ljanak. 

 

– Rendben, v�gezt�nk! – mondta a professzor, azt�n h�l�lkodni kezdett, v�g�l pedig Zakuro-sensei �sszecsapta a tenyer�t �s v�gig mosolygott a fiatalokon. Mind sejtett�k mit jelent ez, �gy �rtatlan arccal mosolyogtak vissza, mintha meg nem t�rt�nt� tenn�k az eddigi viselked�s�ket. 

 

– Mehettek – jelentette ki a tan�rn�, mire az �vfolyam megindult kifel� az egyetem �p�let�b�l. Csordak�nt vonultak v�gig, majd ki�rve a friss leveg�re, sz�tsz�ledtek. Koichi p�r utc�n �t egy kisebb t�rsas�ggal egy�tt s�t�lt, v�g�l azok leszakadtak t�le. 

 

A zebr�n�l v�rt, amikor valaki megsim�totta a v�ll�t. R�m�lten fordult h�tra, azt�n mikor �szrevette Tsuzuku l�gy arckifejez�s�t, �ntudatlanul is mosoly k�szott az ajkaira. Ez�ttal egy sz�t sem sz�lt�k, csak s�t�ltak tov�bb. Szinte rep�lt az id�, amir�l Koichi nem tudta eld�nteni, vajon b�nja e. Is-is. 

 

A kapujuk el� �rve azonban fejbe k�lintotta a felismer�s. B�rmennyire is estek j�l az egyetemen t�lt�tt lopott percek, nem lett volna szabad ezt tenni�k. K�rd�n n�zett Tsuzukura, amit k�s�bb meg is b�nt, ugyanis tekintete csapd�ba esett a m�sik szemeiben, melyek egyre k�zelebbr�l figyelt�k �t. 

 

Gyorsan t�rt�nt, olyan gyorsan, hogy alig b�rta �sszel felfogni. Tsuzuku ujjai a tark�j�ra cs�sztak, ajkai pedig l�gyan s�rolt�k az �v�it. M�g nem cs�kolta meg, v�rt. Azt�n a fi� el�re hajolt. Koichi viszont elkapta a fej�t, mik�zben karjaival eltolta mag�t�l. 

 

N�ma csendben n�ztek egym�sra, p�r m�sodpercig csup�n, de abban benne volt minden. Tsuzuku csal�dottnak t�nt, szem�ben m�ly f�jdalom csillogott, mire Koichi elfordult, bel�kte a kaput, �s elt�nt a h�zban.