Tizenegyedik fejezet a m�ltb�l

  2019.08.10. 18:31

Tsuzuku v�gtelen�l naivnak tartotta mag�t. Hiszen minden teljesen ok�nak t�nt Koichival, sok pozit�v visszajelz�st kapott, �gy �gy hitte, k�szen �lltak arra, hogy t�nylegesen j�rni kezdjenek. 

 

Est�nk�nt, az �gy�n fekve pr�b�lta elk�pzelni, milyen lesz el�sz�r megcs�kolni Koichit. T�bbf�le m�don is maga el� vizion�lta a jelenetet, test�t k�zben v�gig k�l�n�s melegs�g j�rta �t. Viszont a val�s�g teljesen m�s volt. Pedig igyekezett biztosra menni, de mind hi�ba. 

 

Eddig ak�rh�nyszor fi�val kezdett, sosem lett j� v�ge, �gy t�nt, mindig csak � t�pl�lt igaz �rz�seket a m�sik f�l ir�nt. A legut�bbi hib�j�b�l tanulva most igyekezett kitapasztalni, mennyire sz�m�thatnak egym�sra, m�k�dn�nek egy�tt. Minden j�nak t�nt, �s m�gis egy szemvillan�s alatt romlott el. 

 

Ekkor megrezzent a p�rn�ja mellett l�v� telefonja. Vill�mgyors mozdulattal a f�l�hez szor�totta, azt�n d�bbenten elr�h�gte mag�t. Rem�lte, hogy �desanyja nem nyit be a hangra, de egyszer�en nem b�rta meg�llni.  

 

– Yui? – Hangja hitetlenkedve csengett, amint a l�ny hadarni kezdett, k�r�lbel�l �t percen �t, majd megszak�totta a h�v�st. Tsuzuku egy m�lyet s�hajtott, ezzel is csit�tva a benne h�borg� vihart. Szerelmes volt, m�g mindig. 

 

Pontosan hat �r�val ezel�tt Koichi feld�ltan, kis�rt szemekkel �rkezett meg Yui szob�j�ba. N�v�re el�sz�r k�rd�n n�zett r�, v�g�l mag�hoz h�vta, �s le�ltette az �gya mell�. Az orvosok javallott�k, hogy a mai napot m�g pihenve t�ltse. 

 

Koichi tov�bb szipogott, mik�zben Yui f�l k�zzel simogatta a h�t�t, v�rva, mikor ny�lik meg neki �ccse. Agg�dott �rte az ut�bbi napokban, f�leg az�rt, mert nem tudta rendesen nyomon k�vetni, mif�le m�don alakultak a dolgai Tsuzukuval. Jelenleg �gy t�nt, nem t�l f�nyesen. 

 

– Meg akart cs�kolni – suttogta v�g�l Koichi, arc�ra ki�lt a f�jdalommal vegyes b�nb�nat. – De elrontottam az eg�szet – csapott tehetetlen�l a t�rdeire, azt�n k�ts�gbeesetten Yuira n�zett. Fogalma sem volt, mi t�v� legyen most, hogy minden es�lye el�szott. A leg�sszer�bbnek az t�nt, amit most tett: besz�lni a n�v�r�vel. 

 

– Pontosan mit csin�lt�l? – k�rdezte Yui, majd egy laza k�zmozdulattal az asztala fel� intett, ahol egy st�cnyi zsebkend� fek�dt. Koichi vette az ad�st, �gy miel�tt ecsetelni kezdte volna az ut�bbi napokb�l fakad� bizonytalans�g�t, fel�llt, �s megt�r�lte az arc�t. S�padtan, csillog� szemekkel �lt vissza, azt�n belev�gott. 

 

– F�lrehajoltam, meg eltoltam magamt�l. Mostan�ban annyiszor bizonytalanodtam el vel�nk kapcsolatban, hogy helyes e, meg minden. Azt�n tegnap az oszt�ly �sszeveszett a t�m�n, m�rmint, a melegs�g k�rd�s�n, mivel Daisuke elvette Kimi fi�szerelmes mang�j�t. Hatalmas volt a k�osz, �s olyan �rveket mondtak ellene, nem is v�rtam meg Tsuzukut suli ut�n, mert annyira megzavarodtam. Ma viszont mosolyogva besz�lt velem indul�s el�tt, az egyetemen pedig, amikor senki sem l�tta, fogta a kezem �s egy�tt hallgattunk zen�t. �n t�nyleg szeretem �t, de amikor meg akart cs�kolni a h�zunk el�tt, hirtelen a fejembe t�dult minden ok, ami miatt nem k�ne ezt csin�lnunk – fakadt ki, majd megeresztett egy k�ts�gbeesett pillant�st a n�v�re fel�, aki csak halov�ny mosollyal az ajk�n figyelte �t. 

 

– Kimondtad – sz�lt a l�ny, �s l�tva Koichi �rtetlen arckifejez�s�t, hozz�tette: – Eddig m�g sosem mondtad konkr�tan, hogy szereted. Mindig hozz�tetted: azt hiszem vagy szerintem – nevette el mag�t, amikor �ccs�nek leesett dolog, �s mindenr�l megfeledkezve a nyak�ba borult. 

 

– Mert szeretem, Yui. Szerelmes vagyok bel� – suttogta a fi�, majd n�v�re fejr�z�s�ra visszam�szott a sz�kre, onnan pedig k�rd� pillant�ssal illette a l�nyt. Nem �rtette, mi volt az �jabb probl�ma. 

 

– Igaz�b�l ezt vele k�ne megbesz�lned – jelentette ki komolyan Yui, az im�nti vid�ms�g r�gvest elt�nt az arc�r�l. Szerette volna, ha �ccse �s Tsuzuku egy�tt lehettek volna, hiszen a fi� �gy t�nt, k�pes minden t�mogat�st megadni, amire Koichinak sz�ks�ge volt. �s itt abszol�t nem az anyagiakra gondolt, term�szetesen. 

 

B�r hi�ba volt n�v�r, nem �rezte helyesnek az ilyen t�m�kkal val� foglalkoz�st, de mindig is sejtette, hogy Koichinak jobb helye lenne egy sr�c oldal�n. Sosem b�rta �t elk�pzelni csal�dapak�nt, �s r�gebben sokszor ostorozta mag�t ezek�rt a gondolatok�rt. 

 

– Ok�, de nem hinn�m, hogy sz�ba �llna velem ezek ut�n… Biztos nagyon megb�ntottam – hajtotta le a fej�t a fi�, mire Yui legyintett egyet. Tsuzuku esetlegesen fell�p� makacss�g�t mindenk�pp � akarta int�zni. Koichinak el�g lett volna a k�vetkez�kben ismertetett tervvel foglalkoznia, ami m�r �nmag�ban is hatalmas kih�v�st jelenthetett. 

 

– Megoldjuk! El�sz�r is, be k�ne festeni a hajadat r�zsasz�nre, azt�n holnap reggel elh�vni valami csendes helyre, ahol tudtok besz�lgetni – ind�tv�nyozta a l�ny, de Koichi m�r r�gt�n az els� pont ut�n heves fejr�z�sba kezdett. 

 

– Anyu�k ki fognak akadni. �s a h�zirend is tiltja! R�ad�sul ennek mi �rtelme lenne? – ellenkezett a fi�, mik�zben sorolta a tov�bbi indokokat, ami�rt nem tartja t�l j� �tletnek a dolgot, de Yui leintette. 

 

– Felh�vom anyut, addig te szaladj el a fodr�szkell�kboltba, vegy�l fest�ket. Sz�k�t�t is! – Azt�n mikor Koichi �rtetlen�l visszafordult az ajt�b�l, megmagyar�zta. – Vil�gos�tunk rajta vele. Na, nyom�s! – nevette el mag�t a l�ny, majd mikor hallotta a bej�rati ajt� csap�d�s�t, egyb�l a telefonj��rt ny�lt. 

 

�desanyj�t meggy�zni neh�z kih�v�snak �g�rkezett, �s az asszony csak sokadszori k�rlel�s ut�n v�lt kompromisszumk�pess�. Akkor is csak egy felt�telt szabott: vas�rnap estig a fi� haj�t vissza kellett festeni�k feket�re. Yui r�gvest belement. Ez abszol�t nem �rte v�ratlanul, minimum erre sz�m�tott, amikor t�rcs�zta a sz�mot. 

 

Koichi k�r�lbel�l t�z perce t�vozhatott, amikor letette a telefont, �gy somolyogva hajolt le az �gya mell�, ahov� �ccse a t�sk�j�t dobta. Annak mobilja ott pihent az egyik bels� zsebben. Yui k�nnyed mozdulattal kapta ki, majd nyitotta meg a n�vjegyz�ket. Siet�sen �t�rta a megfelel� sz�mot a saj�tj�ba, azt�n gyorsan visszapakolt mindent a hely�re. Ez a telefon r��rt k�s�bb is. 

 

A fi� p�r perc m�lva m�r ism�t a l�ny szob�j�ban �cs�rg�tt, kez�ben gyanakv�an forgatta a sz�k�t�shez sz�ks�ges anyag �veg�t, ajkait �vatosan f�lreh�zta. Nem volt �ny�re a vil�gos�t�s gondolata, azonban Yui ellentmond�st nem t�r�en parancsolta �t magukat a f�rd�be. Mivel n�v�re m�g mindig kiss� gyenge volt, ez�rt abban �llapodtak meg, hogy a folyamat m�sodik fel�t egy sz�kr�l fogja ir�ny�tani. 

 

Koichi a szob�j�ba szaladt, �tcser�lni egyenruh�j�t, Yui javaslat�ra, egy kin�tt meleg�t�j�re. Kiengedett hajjal, szem�veg n�lk�l, a vil�g legfancsalibb k�p�vel �llt a t�k�r el�tt, mik�zben a l�ny minden tud�s�t �sszeszedve pr�b�lta kisz�vni a haj�t. P�r �ra alatt v�gzett vele, �s az eredm�nnyel mindketten meg voltak el�gedve, b�r n�h�ny tincs tov�bbra is feket�n vir�tott. Ekkor �rtek haza a sz�leik is. 

 

�desapjuk kiss� idegenkedve vonta fel a szem�ld�k�t, de �desanyjuk megdics�rte Yuit a munk�j��rt. A l�ny b�szk�n h�zta ki mag�t, mik�zben meg�ll�s n�lk�l vigyorgott. Alig v�rta m�r, hogy vacsora ut�n v�gre el�rj�k a v�gleges eredm�nyt, �gy szinte lap�tolta mag�ba az �telt. Koichi szint�n belelkesedett, szemei el�tt Tsuzuku arca lebegett. Vajon a m�sik mit fog reag�lni a haj�ra? Biztos �r�m�t leli majd benne, viszont ez �nmag�ban nem lesz el�g ahhoz, hogy megbocs�sson, ezt a fi� pontosan tudta. 

 

Hamarosan �jra bevett�k a f�rd�t, ahol most m�r Yui a sz�ken �lve ir�ny�totta Koichit. El�sz�r kikeverte a fest�ket, azt�n �ccse kez�be nyomta, aki a folyamatos dirig�l�s ellen�re, k�pes volt nyugodtan elkenni a haj�n azt. Pontosan tudta, hogy mindketten ugyanolyan izgatottak voltak, csak Yui ezt a parancsolgat�ssal vezette le. 

 

V�g�l Koichi f�radtan huppant le az �gy�ra, miut�n �r�mk�dtek egy sort �j haja v�gett. Tetszett neki, �, de m�g mennyire! Tsuzuku nem t�vedett, a r�zsasz�n haj val�ban j�l �llt neki, az a n�h�ny, feket�n maradt tincs pedig m�g �lomszer�bb� tette az �sszk�pet. Most m�r csak a tervet kellett kidolgoznia. Az els� pont, miszerint sapk�ban megy, m�r megvolt. A fejfed� al� begy�rte volna a haj�t, maximum n�h�ny fekete tincset hagyva el�l, aff�le l�tszatk�nt, �s csak akkor vette volna le, ha Tsuzuku igent mond. 

 

�gy d�nt�tt, csin�l egy k�pet a telefonj�val. Ezt majd k�s�bb tal�n elk�ldheti a fi�nak, legal�bbis, rem�nykedett benne. Tele volt rem�nnyel, minden agysejtje Tsuzuku k�r�l forgott, mik�zben az es�lyeit latolgatta. M�g azzal is sz�molt, hogy nagy val�sz�n�s�ggel ez�ttal neki k�ne kezdem�nyeznie a cs�kot. Elbizonytalanodott, azonban ez a bizonytalans�g m�s volt, mint az eddigiek. Sosem cs�kol�zott, �gy csak halov�ny sejt�sei voltak az eg�szr�l. 

 

Pr�bak�ppen a k�zfej�hez �rintette az ajkait. Hevesen megr�zta a fej�t, azt�n lehunyta a szem�t, s megism�telte a mozdulatot, azt k�pzelve, hogy Tsuzuku �rinti �t ilyen gal�d, intim m�don. Teste le�rhatatlanul hevesen reag�lt, bizsergett, remegett, sz�ve pedig hevesen vert. Szerencs�tlen�l mag�ra h�zta a takar�t, mik�zben �rtatlanul pislogott a plafonra, mintha csak a festett falakat pr�b�ln� meggy�zni: � semmi rosszat nem tett. 

 

Val�ban, szerelmesnek lenni m�r r�g�ta nem sz�m�tott b�nnek. Persze, az, hogy mindketten ugyanabb�l a nemb�l val�ak, m�r bonyol�tott a dolgokon. De Koichinak ez sem adhatta fel t�bb� a leck�t. Boldog akart lenni, �s Tsuzuku arc�n is �szinte mosolyt akart l�tni, amelyben egy csepp keser�s�g sincs. 

 

Persze, akadtak dolgok, melyekt�l mindenn�l jobban rettegett, t�bbek k�z�tt sz�lei v�lem�ny�t�l, ha egyszer r�j�nnek, hogy fi�k nem vonz�dik a l�nyokhoz. Val� igaz, eddig voltak apr�bb fell�ngol�sok, iskolat�rsak, oszt�lyt�rsak, akik tetszettek neki, azonban ezt �ssze sem tudta hasonl�tani azzal, amit Tsuzuku ir�nt �rzett. Azzal a m�ly, bel�lr�l lobog� szerelemmel. Fogalma sem volt, mikort�l fogva mondhatta azt, hogy � szereti a m�sikat. Ezek az �rz�sek nem egyik napr�l a m�sikra alakultak ki, hanem lassan, folyamatosan. 

 

Megr�zta mag�t, azt�n fel�lt az �gyban. Az asztal�ra tekintett, az ott pihen� k�t k�nyvre. Ugyanannak a sorozatnak az els� k�t k�tete, az egyik, melyet Tsuzukuval v�s�rolt, olvas�sra v�rva, m�g a m�sik lapjainak rengeteg�be m�r j�csk�n bele�kel�d�tt a k�nyvjelz�. 

 

Fel�llt, l�pett kett�t, �s felemelete az ut�bbit. Kih�zta a sz�ket, le�lt, majd olvasni kezdett. A sorok els�re nem k�t�tt�k le, valami hi�nyzott, �gy h�t visszatolta az �l�alkalmatoss�got, azt�n befek�dt az �gy�ba. T�k�letes. 

 

Ekkor �tadta mag�t a cselekm�nynek, az utols� fejezetek v�gel�thatatlan izgalm�nak, tudva, hogy b�rmilyen f�gg�v�ggel is z�rul a k�nyv, a k�vetkez� r�sz m�r v�r r�. Pr�b�lta ezt a gondolatsort �t�ltetni a Tsuzukuval val� kapcsolat�ra is. Azzal, hogy eltolta mag�t�l a fi�t, �s befestette a haj�t, v�get �rt az els� k�tet. Holnap viszont meg akarta �rni a folytat�st. 

 

Megbirizg�lta a r�zsasz�n tincsek egyik�t, majd fels�hajtott. Ism�t kiz�kkent a k�nyvb�l. Csal�dottan csettintett a nyelv�vel, azt�n az asztalon l�v� mobilj�ra pillantott. Gyorsan felpattant, �s a k�sz�l�khez l�pett, darabig forgatta a kez�ben, v�g�l v�llat vont. �rt egy SMS-t, �s zakatol� sz�vvel k�ldte el. 

 

OK. Tzk. 

 

Koichi mosolyogva huppant vissza az �gyra. Szerelmes volt, m�g mindig. 

 

M�snap reggeli ut�n bevette mag�t a f�rd�be, mint valami egyszer�, �mde ann�l hat�sosabb er�d�tm�nybe. M�r r�g fel�lt�z�tt, b� szab�s�, k�ny�kig �r�, feh�r pul�vert viselt, fekete farmerrel, kez�ben pedig egy b�zssz�n, k�t�tt sapk�t tartott. Egy darabig csak �llt, meredt a t�k�rben l�that� k�pm�s�ra, v�g�l k�sz�tett mag�nak k�t, laza fonatot. A fej�re h�zta a sapk�t, �s el�sz�r ezeket t�rte be al�, v�g�l a felt�n�bb, r�zsasz�n tincseket, a marad�k megtart�s�t pedig szem�veg�re b�zta. Egyed�l n�h�ny k�sza fekete l�gott ki a fejfed� al�l. 

 

El�gedetten vette tudom�sul, hogy mire a j�tsz�t�rre �r, le fog rohadni a feje, ennek ellen�re mosolyogva indult el otthonr�l. Az�rt d�nt�tt a k�zeli parkban l�v� l�tes�tm�ny mellett, mert el�gg� lepukkant volt m�r, �gy szinte nem is vitt�k oda a gyerekeket. Viszont a k�zelben lak�k m�r fel�j�t�sr�l pusmogtak, ami elvileg a j�v� h�ten kezd�d�tt meg. Addig is, majdhogynem kihalt volt a hely. 

 

Koichi k�r�lbel�l h�rom sarokra lakott t�le, de miel�tt m�g befordult volna az utols�n, el�vette a telefonj�t. A kijelz�n ellen�rizte, nem cs�szott e ki r�zsasz�n tincse, majd megk�nnyebb�lt s�haj k�s�ret�ben v�gott neki az utols� m�tereknek. 

 

A bej�ratot jelk�pez� alacsony, korhadt ker�t�sn�l megtorpant. Az egyik hint�n lehajtott fej� alak �lt, akit egyb�l felismert. Tsuzuku f�leib�l f�lhallgat� zsin�rjai l�gtak ki, mire Koichi �tl�pte a ker�t�st, �s pr�ba szer�en v�gig h�zta a bakancs�t a kavicson. A fi� nem mozdult. �vatosan tette meg azt a p�r l�p�st, v�g�l meg�llt a hint�val szemben. 

 

Tsuzuku feln�zett, egyenesen a szem�be, azt�n k�nz�an lass�nak t�n� m�sodpercek ut�n felegyenesedett, eltette a lej�tsz�j�t, �s meg�llt, Koichival szemben. N�m�n f�rk�szt�k egym�st, majd Koichi m�ly leveg�t vett, melyet szaggatottan f�jt ki. Olyan szavakat k�sz�lt kimondani, amelyek mindenn�l t�bbet jelentettek sz�m�ra. 

 

– �szint�n sajn�lom – kezdte, mire Tsuzuku nyitotta a sz�j�t, de � nemet intett a fej�vel. – K�rlek, hallgass v�gig! Nem akartalak megb�ntani, egyszer�en csak elbizonytalanodtam, hogy vajon m�k�dne e ez kett�nk k�z�tt, hiszen mindketten sr�cok vagyunk. El�tte nap, vita volt az oszt�lyban err�l a dologr�l. Nem miattunk, hanem egy ostoba manga miatt, nem is ez a l�nyeg. R�j�ttem, hogy nem ny�jthatjuk ugyanazt egym�snak, mint amit egy l�ny ny�jthatna nek�nk, �s a t�bbi ember szerint mennyire helytelen lenne ez az eg�sz. Megijedtem. – Itt les�t�tte a szem�t, s a f�ldre pillantott. Gy�vas�g, ez a sz� illett arra, amit tett. – Azt�n m�snap – kapta fel a tekintet�t, ism�t belen�zve Tsuzuku szem�be -, annyira meglept�l! Nem haragudt�l, ami�rt cs�t�rt�k�n fak�pn�l hagytalak, s�t, m�g a kezemet is fogtad az egyetemen. Ez annyira j�l esett, sz�rnyalni tudtam volna, ami�rt k�pes vagy engem ennyire szeretni. Pedig nem �rdemeltem meg. Most sem �rdemeln�m – halkult el a hangja. – Az a cs�k sajna rosszkor j�tt. Hogy jobb lett volna el�bb megtenni, azt nem tudhatom. Viszont pokolian b�nom, ami�rt ell�ktelek magamt�l, �s ennek egy, igen nyom�s oka van. – K�zelebb l�pett a m�sikhoz, �s igyekezett minden sz�t gondosan megform�lni. – Szerelmes vagyok bel�d. 

 

Tsuzuku arc�r�l az eg�sz monol�g alatt semmit sem lehetett leolvasni. Egy k�sza �rzelem sem jelent meg rajta, holott bel�l annyi mindent �t�lt egyszerre. Megfogalmaz�dott benne a saj�t mondand�ja is, amely azt�n �t�rt�kel�d�tt, amikor a mondatok hossz� sora vallom�ss� v�lt. Koichi szerelmet vallott neki – valami, amire sosem sz�m�tott volna, b�r Yui el�z� este elmondta, hogy ma a fi� mindent meg fog tenni kettej�k�rt. De egy valami nem hagyta nyugodni. 

 

– Tudod – sim�tott v�gig Koichi arc�nak �l�n, majd l�gyan megt�masztotta az �ll�t. –, nincs t�l – utalt a k�t�tt sapk�ra, mik�zben pimaszul elmosolyodott. 

 

– Val�ban – jegyezte meg csak �gy, mell�kesen Koichi, �s lekapta a fej�r�l az oda nem ill� darabot. Tsuzuku nem t�tov�zott, mihelyst megl�tta a r�zsasz�n tincseket, egyb�l el�re hajolt. Cs�kol�ztak. Gyeng�den helyezte r� ajkait a m�sik�ira, azt�n nyelv�t �vatosan becs�sztatta k�z�j�k. �rezte, Koichi milyen bizonytalanul, de m�gis mekkora �r�mmel cs�kolta vissza. Ujjait az arcr�l a selymes, r�zsasz�n hajsz�lak k�z� vezette, mik�zben szabad kez�t l�gyan a der�k k�r� fonta, �s �gy �rezte, ez a cs�k egy �letre megpecs�telte sorsukat. A hull�mz� mellkasok, az adrenalin, a felh�tlen, m�mor�t� �r�m mind-mind isteni hat�ssal b�rtak, �s egy �r�k eml�ket hoztak l�tre. 

 

P�r perc ut�n elszakadtak egym�st�l, � pedig szorosan mag�hoz �lelte a fi�t, aki pihegve hajtotta a fej�t a v�ll�ra. Mindketten remegtek a hirtelen r�juk t�rt boldogs�gt�l. 

 

– L�gok m�g neked valamivel – suttogta Tsuzuku, mire Koichi k�rd�n h�mm�g�tt egyet. M�g mindig a cs�kt�l k�bultan pihent a m�sik v�ll�n, aki ekkor eltolta mag�t�l, hogy a szem�be n�zhessen. – B�r tudsz r�la, de m�g sosem mondtam. Szeretlek – jelentette ki, �s ez�ttal egy l�gy puszit nyomott Koichi kiss� megduzzadt, nedves ajkaira, majd gyeng�den megfogta a kez�t. – Egy harmadik randit? – k�rdezte. 

 

– Persze – mosolyodott el a fi�, ahogy megindultak kifel� a j�tsz�t�rr�l. Fogalma sem volt, Tsuzuku m�gis hov� vezeti, de b�zott benne. B�zott abban, hogy kapcsolatuk sok�ig, ha nem �r�kk� fog tartani, b�r nem akart hossz�t�v� j�vend�l�sekbe bocs�tkozni, csak �lvezni a k�z�s pillanataikat. Sz�p lassan mindent �t szeretett volna �lni Tsuzuku oldal�n, nem elsietve a dolgokat. Az els� szerelem sz�m�ra kamaszokhoz m�lt�an a vil�got jelentette, �s amikor aznap este, kettesben, Koichi�k f�rd�j�ben festett�k vissza a haj�t feket�re, alig tal�lhatott volna n�luk boldogabb embereket. 

 

Azt�n k�s�bb m�r az �gy�ban fek�dtek, egym�s mellett, ugyan�gy, ahogy k�zel egy hete. Tsuzuku karja a derek�n, kezeik �sszekulcsolva, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy mindketten nagyon is �berek voltak. V�g�l egyszerre mondt�k: szeretlek, �s elcsattant az arra a napra �temezett utols� cs�k is.