Epil�gus a jelenb�l

  2019.08.10. 18:32

Koudai d�bbenten n�zte, ahogy Koichi elr�ved� mosollyal fejezte be a t�rt�netet. Nem, nem a m�sik arckifejez�se lepte meg ennyire, hanem a t�k�letesn�l is t�k�letesebb tan�cs, amelyet ebben az elm�lt egy �r�ban kapott k�zhez. 

 

– K�sz�n�m! Nagyon k�sz�n�m! – motyogta, teljesen elvar�zsol�dva, azt�n miel�tt m�g neki�llt volna a szob�j�ba rohanva k�sz�l�dni, feltett egy k�rd�st. – Komolyan fels�-k�z�p �ta egy�tt vagytok?

 

Koichi mosolyogva b�lintott, majd egy laza k�zmozdulattal Koudai szob�ja fel� b�k�tt. A f�rfi vette a lapot, futva indult meg, �s szinte bele sz�llt a ruh�sszekr�nybe. Mag�ra kapott egy koptatott farmert, egy fekete atl�tatrik�t �s kisebb hezit�l�s ut�n egy v�kony farmerdzsekit is. 

 

Ezut�n a f�rd�be sz�guldott, mik�zben belesett a konyh�ba, megk�sz�nni Koichinak a mosogat�st, �s a kez�be vette a korrektort. R�mesen n�ztek ki a szeme alatti karik�k, de m�s sminkes holmija n�h�ny r�zson �s egy szempillaspir�lon k�v�l nem akadt. M�g az ut�bbib�l gyorsan feldobott mag�ra egy keveset, azt�n �tra k�szen �llt meg Koichi el�tt. 

 

– J� vagyok �gy? – hadarta izgatottan, mire bar�tja nevetve b�lintott. – Akkor mentem, vagyis… Te nem j�ssz? – hebegte, mire Koichi legyintett.

 

– A kulcsot majd ledobom Tomoya postal�d�j�ba. Menj csak! – nevette el mag�t, mire Koudai mindent m�g egyszer j� alaposan megk�sz�nt, �s meg�g�rte, hogy majd Tsuzukut is felh�vja, ha lesz r� ideje. Sz� szerint kiviharzott a h�z�b�l, �s meg sem �llt Tomoy��ig. 

 

Ott azt�n k�ts�gbeesetten p�szt�zta a kapucseng�t. Te j� �g, mennyire elhamarkodottan d�nt�tt! Elv�gre, Tsuzuku �s Koichi kamaszok voltak, amikor j�rni kezdtek, �s egy szerelmes tin�dzser k�nnyebben megbocs�t, mint egy s�rtett feln�tt. M�r szinte teljesen elp�rolgott a magabiztoss�ga, amikor SMS-e �rkezett. 

 

Csak �gyesen, D!  Koichi

 

Elnevette mag�t, azt�n minden mindegy alapon, megnyomta a cseng�t. P�r m�sodpercen bel�l meghallotta a motoszk�l�st bentr�l, �s vett egy m�ly leveg�t. Nem hagyhatta cserben a b�tors�ga. Ha Koichi k�pes volt r� anno, akkor neki is menni fog. 

 

– Szia – n�zett komolyan Tomoya szemeibe, aki felvont szem�ld�kkel p�szt�zta v�gig �t, de nem sz�lalt meg, �gy tov�bbra is b�mult�k egym�st. Egyik�k sem mozdult semerre, v�g�l Koudai t�rte meg a k�nos csendet. – Zavarok? 

 

– Nem – v�gta r� kisebb hezit�l�s ut�n a m�sik f�rfi, �s f�lre�llt az ajt�b�l, hogy beengedje �t. – Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte, amikor Koudai els�t�lt mellette. Amaz most vagy soha alapon, belekezdett, mik�zben minden porcik�ja remegett az idegess�gt�l.  

 

– Bocs�natot k�rni valakit�l, aki sokat jelent nekem – mondta, mire Tomoya hitetlenkedve felnevetett. Koudai kezdte mag�t kellemetlen�l �rezni, de nem adta fel. Hogyan tehette volna? Koichi pump�lta bel� a motiv�ci�t, a v�gel�thatatlan t�relemmel egy�tt, �s ott volt m�g a hit is, melyet Tomoy�val val� kapcsolat�ba vetett.

 

– Ha sokat jelenten�k, akkor nem rendezt�l volna le annyival – sz�rt oda keser�en a f�rfi, mire Koudai megr�zta a fej�t. De hisz’ annyira b�nta m�r az eg�szet! Mi�rt nem tudta egyszer�en visszatekerni az id�t? Akkor a pokol magj�ig cs�kolta volna a m�sikat, minden �rz�s�t beles�r�tve ajkaik �rintkez�s�be. 

 

– Tomoya, nagyon sajn�lom, ami�rt megb�ntottalak, egyszer�en csak nem tudtam hogyan lereag�lni a dolgokat. Annyira… Hozz�szoktam m�r a t�rsas�godhoz, hogy a vallom�sodat egyszer�en nem tudtam hov� tenni. Meglept�l! – fakadt ki Koudai, �s a v�g�n � d�bbent meg a legjobban, ami�rt az arc�r�l csorogni kezdtek a k�nnyek. Oda a sminkj�nek �s az �let�nek is. Sz�nalomb�l m�g senkit sem fogadtak vissza teljes �rt�k�en, r�ad�sul abszol�t nem ez volt a c�lja. Olyan er�s �s c�ltudatos akart lenni, mint Koichi, ehelyett gyeng�n s�rdog�lt. 

 

– �rtem – felelte h�v�sen a f�rfi. – Ennyi? – k�rdezte, mire Koudai hevesen megr�zta a fej�t. Akkor is be akarta fejezni, amit m�r elkezdett, ha m�r nem sz�m�tott. V�g�l is, egy csomag zsebkend�vel t�bb vagy kevesebb, kit �rdekelt? �t m�r nem nagyon. 

 

– Nem – suttogta. – Szeretlek – f�rta bele k�nnyes tekintet�t Tomoya szemeibe.  

 

A leveg� egy pillanatra �gy t�nt, megfagyott k�r�l�tt�k, a szavait hosszas csend k�vette, csakis a saj�t szipog�s�t hallotta, mik�zben arra gondolt, mennyire megvetend�en festhetett. Ezzel pedig nem nyerhetett semmit, �gy v�g�l hat�rozottabban ism�telte meg. 

 

– Szeretlek, �s szeretni is foglak. De nem bar�tk�nt. – Hangja er�teljesen csengett, ahogy ism�t elkapta Tomoya tekintet�t. A dobos gondolkodott, � pedig v�rt. Azt�n nem b�rta tov�bb a fesz�lts�get, sarkon fordult �s futni kezdett, vissza, amerr�l j�tt. Nem �rdekelte, hogy egy id� ut�n hallotta maga m�g�l Tomoya liheg�s�t is, amint pr�b�lta utol�rni. Menek�lt a hib�i el�l, el, egy �j �letbe. Mert ezek ut�n b�rmennyire is szerette az egy�ttest, k�ptelen lett volna �gy folytatni. 

 

H�rom utc�val od�bb viszont m�r nem b�rta tov�bb szusszal, kifulladva �llt meg, hevesen kapkodott leveg� ut�n, amikor Tomoya utol�rte, �s h�tulr�l �tkarolta �t. Nem b�rt megfordulni, test�t el�nt�tte a melegs�g, ahogy a dobos a v�ll�ba temette a fej�t. �rezte, amint a nyak�ba szuszog.  

 

– Bolond vagy – motyogta v�g�l, mire Koudai �sszeszedve minden erej�t, megfordult, �s m�lyen a szem�be n�zett. Azonban miel�tt b�rmit is kiolvashatott volna bel�le, Tomoya megcs�kolta. Elfeledkezett arr�l, hogy a ny�lt utc�n �lltak, hogy emberek s�t�ltak k�r�l�tt�k, hallotta a megvet� kr�kog�sukat, de senki sem szak�totta el �ket. K�s�bb ezt azzal magyar�zta, hogy megint l�nynak n�zt�k, viszont a cs�k pillanat�ban minden �rz�kszerv�t Tomoya t�lt�tte ki. 

 

P�r perc ut�n ajkaik sz�tv�ltak, � pedig d�bbenten konstat�lta, hogy ujjai Tomoya haj�ban vannak, m�g a dobos tenyere a derek�t cir�gatta. Elmosolyodott, majd �sszekulcsolta a kezeiket, �s elindultak vissza, a m�sik f�rfi lak�s�ra, ahol n�ma egyet�rt�sben �ltek le a kanap�ra. 

 

A basszusgit�ros kiss� f�lve hajtotta a fej�t Tomoya �l�be, aki j�tszani kezdett a combj�n sz�tter�l� v�r�s tincsekkel. �gy pihentek, ebben az idilli nyugalomban, amikor is Koudai felpattant, �s riadtan ny�lt farmernadr�gj�nak jobb zseb�be, ahov� a kulcs�t szokta tenni. �res volt. Egy pillanatig r�m�lten tapogatta v�gig az �sszes l�tez� zsebet az �lt�z�k�n, majd elnevette mag�t, amikor esz�be jutott, mi�rt nincs n�la a t�rgy. Tomoya ek�zben �gy n�zett r�, mint valami bolondra. 

 

– Tudni akarom? – k�rdezte, mire Koudai megr�zta a fej�t, jelezve, hogy nem fontos. Ekkor a dobos el�gedetten elmosolyodott, majd el�re hajolt, �s az �l�be r�ntotta a megszeppent f�rfit. – �des vagy! – nevette el mag�t, mire Koudai zavar�ban megtekerte az egyik hajtincs�t, azt�n esetlen�l Tomoya nyaka k�r� kulcsolta a karjait. 

 

– �gy-�gy – suttogta a dobos, azt�n �jb�l cs�kol�zni kezdtek, ez�ttal sokkal m�lyebben, s l�gyabban. Az intim l�gk�r azonnal mag�val ragadta Koudait, akit b�r kiss� fesz�lyezett �j poz�ci�ja, egyre b�trabban cs�kolt vissza. 

 

– Tulajdonk�ppen – sz�lalt meg ism�t Tomoya, amikor Koudai a v�ll�ba f�rta a fej�t. –, meglept�l. M�rmint, sosem hittem, hogy elj�ssz hozz�m csak az�rt, hogy szerelmet vallj. Olyan t�pusnak ismertelek, aki ink�bb csendben kiv�rja a megfelel� alkalmat – sim�tott v�gig a basszusgit�ros h�t�n. 

 

– Igaz�b�l, ha tegnap este nem futottam volna �ssze Koichi�kkal, akkor �gy t�rt�nt volna – b�kte ki Koudai, mire Tomoya hitetlenkedve elnevette mag�t. A m�sik egyre t�bb meglepet�st okozott neki, de ezeket egy cseppet sem b�nta. 

 

– Hogyhogy? – k�rdezte, �s belecs�kolt Koudai nyak�ba. A f�rfi �sszerezzent a karjai k�z�tt, ami j�les� el�gedetts�ggel t�lt�tte el. 

 

– Besz�lgett�nk. Jobban mondva, reggel besz�ltem Koichival. N�lam aludtak, de nem is ez a l�nyeg. Elmes�lte, hogyan j�ttek �ssze Tsuzukuval – mondta a basszusgit�ros, mire Tomoya h�mm�g�tt p�rat, jelezve, hogy k�v�ncsi arra, mif�le m�don f�gg ez �ssze kettej�kkel. 

 

– Sok dolog k�l�nb�z�tt, de voltak egyez�sek is. Ut�bbiakat k�vettem, amikor idej�ttem hozz�d – vallotta be a f�rfi, mire a dobos felnevetett, �s kiss� eltolta mag�t�l a m�sikat. 

 

– Sz�val, szerelmet jav�tottak szerelemmel, nemde? – mosolygott a p�rj�ra, majd egy �jabb cs�kban forrtak �ssze. V�g�l is, �gy is lehetett mondani.