5. A v�r szon�t�ja

  2019.08.10. 18:41

 M�r lassan k�t hete volt itt, �s b�rhogy pr�b�lkozott, egyszer�en k�ptelennek bizonyult meg�lnie a f�rfit. Ennek ellen�re nem akarta feladni a dolgot, hi�ba nem vitt v�g�l a m�sodik cs�t�rt�k�k�n k�st. Egyszer�en csak k�v�ncsi volt Tsuzuku reakci�j�ra, �gy, ha lehet, az eddigihez k�pest is izgatottabban takar�totta ki vacsora ut�n a t�bbiekkel az �tkez�t. 

 Mint mindig, most is utols�nak hagyta el a helyis�get, �s nem lep�d�tt meg azon, hogy a gr�f a l�pcs� alj�ban v�rt r�. Koichi v�gig nyalt az ajkain, majd igyekezett a lehet� legcs�bosabban k�zeledni a m�sik f�rfi fel�, akinek �rulkod� arckifejez�se l�tt�n csak m�g magabiztosabb lett. Ahogy k�zelebb �rt, Tsuzuku szok�s szerint mag�hoz h�zta a derek�n�l fogva, �s a f�l�be suttogott. �m ez�ttal valami olyat, hogy Koichi eg�sz gerinc�n bizserget� hull�m v�gtatott v�gig. 

 – Nincs n�lad k�s – �llap�totta meg a f�rfi. 

 Koichinak fogalma sem volt, m�gis mib�l j�tt r�. Ilyenkor mindig valami mocskost mondott neki, �gy, mint ma is �szbont�an vonz� a sz�szi par�k�j�ban, vagy �pp m�r alig v�rja, hogy ism�t az �v� legyen. Az �jdons�g �s a sokat �g�r� hangs�ly var�zsa egyb�l elragadta �t. Vajon Tsuzuku mit fog most tenni, hogy megsz�ntek az �letvesz�lyes t�nyez�k? 

 – Ez�rt jutalmat �rdemelsz, �des – b�gta a b�rgyilkos f�l�be, mire az k�v�ncsian h�mm�gni kezdett. – Ha tetszett az erk�ly, akkor erre sem lesz panaszod. Gyere! 

 Tsuzuku megragadta Koichi csukl�j�t, �m ahelyett, hogy a l�pcs�n kezdte volna felfel� h�zni, tov�bb mentek a f�ldszinten, egyenesen a nagyb�lterem fel�. A f�rfi csak �gy nevezte mag�ban azt a helyis�get, amelyben a zongora �llt. Nem sokban k�l�nb�z�tt a m�sikt�l, csak t�gasabb volt, �s a hangszer is ott �llt a v�g�ben egy kisebb, k�ralak� p�diumon. �s ha �gy fogj�k ott csin�lni, ahogy sejti, akkor bizony t�nyleg aff�le jutalomk�nt tudja elk�nyvelni ezt a ma est�t. K�r, hogy holnap megint megpr�b�lja majd meg�lni a f�rfit. 

 Tsuzuku r�snyire t�rta a k�tsz�rny� ajt�t, hogy �ppen csak bef�rjenek rajta, majd amint be�rtek a terembe, egyb�l vissza is csukta. Koichi gerinc�n kellemes borzong�s futott v�gig, ahogy k�rbe n�zett a t�gas termen, amelynek v�g�ben ott �llt a zongora a maga komor, fekete dics�s�g�ben, el�tte pedig egy �benfal�b�, b�rsonnyal burkolt zongorasz�k �keskedett. 

 Ekkor v�kony karok fon�dtak h�tulr�l a teste k�r�, �m tudta r�luk, hogy val�j�ban �ri�si er�t k�pesek kifejteni, ha �gy hozza a sz�ks�g. Kutat� ujjak ny�ltak be a derek�n�l a bl�za al�, �s finoman kezdt�k el massz�rozni a cs�p�csontj�t. Koichi felszusszant, mik�zben pr�b�lta csillap�tani test�nek remeg�s�t, de mindhi�ba. Egyszer�en k�ptelen volt elfedni a m�sik el�l a reakci�it, a bizony�t�k�t annak, mennyire �lvezi az eg�szet. 

 – J�l esik, Ko-chan? – suttogta Tsuzuku a nyak�nak �rz�keny b�r�be, forr� lehelete tov�bb fokozta Koichi bizserg�s�t, azonban a becen�v hirtelen kiz�kkentette �t, t�rt m�rtott hegekkel k�rbeburkolt sz�v�be. Mintha az id�sebb f�rfi megpofozta volna, holott �pp az egyik legintimebb m�don laz�totta el. 

 – Ne h�vj �gy! – motyogta. Ism�t megrohant�k �t a r�gi eml�kek, melyeket igyekezett min�l m�lyebbre temetni mag�ban a legut�bbi nosztalgia �ta. 

 – Mi�rt ne? 

 Tsuzuku k�rd�se annyi lehets�ges, �szinte v�laszt kaphatott volna! Koichi fej�ben p�r m�sodperc leforg�sa alatt megfordultak a lehet�s�gek: a sz�leim neveztek �gy, akiket mindenn�l jobban szerettem; a bar�taim, akikkel minden titkomat, f�lelmemet megoszthattam; a sr�c, akibe szerelmes voltam, de sosem tudhattam meg, milyen a cs�kj�nak az �ze. Tal�n az egyik, vagy az �sszes miatt, �m v�g�l megtagadta a v�laszt, csak h�mm�g�tt valamit arr�l, hogy nem szereti ezt a bec�z�st. Mindenesetre a gr�f �rezhette a t�ma �rz�kenys�g�t, �gy onnant�l fogva hal�la napj�ig sosem haszn�lta a becenevet. 

 Lassan kezdte el vetk�ztetni Koichit, mozdulatai szokatlanul l�gyak voltak, �m a f�rfi b�re ismerte m�r az �rint�seit. A b�rgyilkos sosem tudta volna �sszekeverni senki m�s�val, annyira jellegzetesen haladtak v�gig azok az ujjak a test�n. Szinte �szre sem vette, mikor szabadult meg az �sszes ruhadarabj�t�l, �s �llt teljesen meztelen�l Tsuzuku �lel�s�ben. A f�rfi Koichi kulcscsontj�ra helyezte a mutat�ujj�t, majd �vatosan lefel� kezdte h�zni azt, egyre csak k�zeledve a m�sik �gy�k�hoz. Ott meg�llt, hogy azt�n massz�rozni kezdhesse a medencecsontot, lassan, izgat�an. Forr� l�legzete a nyak�n�l k�zben teljesen elb�d�totta Koichi �rz�keit. Felny�g�tt. 

 – Kellemes, igaz? – kuncogta Tsuzuku, mik�zben m�sik kez�vel Koichi f�lg�mbjeit simogatta. Amaz egy �jabb, f�lre�rthetetlen ny�g�ssel felelt. 

 – J�l van. Ne is mondj semmit, l�tom �m – folytatta, ujjai a f�rfi medenc�j�r�l annak mereved�s�re cs�sztak. – L�tod azt a zongor�t, ugye? Gondolom, sejted, hogy lesz ma vele egy kis k�z�s programunk. De ne agg�dj, nem vagyok objektofil, nem izgatnak a t�rgyak. Ellenben igencsak sz�nes�teni tudj�k a mi kis aff�rjainkat. 

 Koichi t�relmetlen�l felny�g�tt. Nem kellett neki a sok rizsa, b�r Tsuzuku hangja meg kell hagyni, igencsak izgat�an csengett a f�le mellett. Sokkal ink�bb szerette volna m�r gyakorlatban tudni a f�rfi terveit, mag�ban �rezni �t, �s v�gre kiel�g�lni. Kiszabad�totta mag�t a k�jt okoz� kezek �des fogs�g�b�l, majd megindult a zongora fel�, �s fell�pett a p�diumra. Izgatottan nyelt egyet, ahogy sz�tt�rt l�bakkal fel�lt a hangszer lecsukott fedel�re, azt�n l�tva Tsuzuku �hes tekintet�t, teljesen felk�n�lta mag�t. Eld�lt a h�v�s, fekete burkolaton, meztelen b�re szinte sik�tott a hidegt�l, azonban tiszt�ban volt vele, hogy hamarosan ismer�s, kellemes forr�s�g fogja �t�lelni �t. Nem t�vedett. A f�rfi szinte rekordid� alatt szabadult meg az �lt�z�k�t�l, amely a f�t�tt palota ellen�re is m�g mindig tartalmazta a szurokfekete kab�tot, majd a l�bai k�z� t�rdelve lassan, m�r-m�r �vatosan kezdte el felk�sz�teni Koichit. Amaz nem volt hozz�szokva ahhoz, hogy valaki �gy, ilyen t�relemmel viseltessen ir�nta, ez�rt k�v�ncsian, fogadta a m�sik �jfajta k�zeled�s�t. Nem csal�dott az �jdons�gban. Ny�gd�cselve fogadta Tsuzuku ujjainak v�ltozatos ostrom�t, �m nem �rte be ennyivel. 

 K�zben a f�rfi fels�teste szinte teljesen az �v�nek pr�sel�d�tt, m�r lassan mindketten fek�dtek a zongor�n. Koichi �rezte, amint Tsuzuku egyik l�ba elemelkedik a talajt�l, ezzel m�g k�zelebb hozva �ket egym�shoz. T�relmetlen ny�g�tt fel, reszket� ujjaival Tsuzuku csukl�j�t kereste, hogy ezzel is el�seg�tse magukat a szintl�p�shez. A gr�f el�gedetten szusszant fel Koichi f�le mellett, ujjait kih�zta a f�rfib�l, �s kiss� elh�tr�lva k�sz�tette fel saj�t mag�t is, hogy azt�n lehetetlen�l k�zeli poz�ci�ban cs�sszon bele Koichiba. 

 Az alul fekv� f�rfiben meg�llt a szusz, amint meg�rezte mag�ban Tsuzukut. A gr�f k�zben megt�maszkodott a feje mellett, orr�t pedig Koichi nyak�ba f�rva, besz�vta annak �desk�s, mang�s illat�t, amelyben m�r halv�nyan jelen volt az izzadts�g is. Tsuzuku mindenesetre tov�bb nyelte mag�ba a mang� arom�j�t, amelyet innent�l fogva szem�lyes kedvencek�nt tartott sz�mon. Megesk�d�tt arra, hogy majd vas�rnap hozat mag�nak a piacr�l p�rat, b�r amint v�gig nyalta a m�sik �t�er�t, volt egy olyan sejt�se, hogy nem fog fel�rni Koichi b�r�nek �z�vel. 

 A b�rgyilkos �lvezettel teli ny�g�sekkel mutatta ki, mennyire tetszik neki a helyzet. Igaza volt. A zongora h�v�s nyom�s�t a h�t�n�l hamar el�zte a forr�s�g, amely Tsuzukub�l �radt. �gy �rezte, hogy hamar el fog menni, hiszen annyi t�nyez� tette m�g kellemesebb� ezt az alkalmat, mint az el�z�eket. Ha �v� lett volna a vil�g minden ideje, akkor Tsuzuku sok�ig nem l�tott volna k�st, �m az id� s�rgette �t, �gy szerette volna min�l hamarabb letudni a feladat�t. Felny�g�tt, ajkair�l elpattant egy halk sikoly, �s �tadta mag�t a beteljes�l�s gerincoszlopot bizserget� �rz�s�nek. Tennie kellett valamit. 

 M�snap reggel kor�n kelt. �gy d�nt�tt, nem akar estig v�rni a gr�f kiv�gz�s�vel, �gy a legjobb, ha hajnalban int�zi el �t, azt�n k�dd� v�lik. Egyszer�en kis�t�lni a birtokr�l, ez volt a terve, aki meg megpr�b�lja meg�ll�tani, azt k�nny�szerrel lesz�rja. A lov�szfi�k ink�bb nyurg�k voltak, mint izmosak, a komornyik pedig szinte mindig k�sett a reggelir�l, vele biztos nem lesz gondja. 

 Nesztelen l�ptekkel indult meg a konyha fel�. A csel�dek egy �ra m�lva keltek, addig � v�gig tudja hajtani a gyilkoss�got. A k�st elcsenni szinte gyerekj�t�k volt, azt�n p�r perc m�lva m�r a l�pcs�n tartott felfel�, hogy a folyos�ra kanyarodva meg�lljon v�g�l Tsuzuku szob�ja el�tt. Nyelt egyet, majd bekopogott. Nem rejtegette a fegyver�t. A f�rfi mihelyst ajt�t nyit, � t�madni fog. Hallotta, amint �ldozata halkan neszezik odabent, azt�n v�g�l ny�lt az ajt�, Koichi pedig mozg�sba lend�tette a karj�t. 

 Ki�lt�s harsant, �m Tsuzuku sz�ja csukva maradt, tekintete szinte kereszt�lhas�totta az el�tte �ll� f�rfit. Vasmarokkal fogta a t�mad�kez�nek csukl�j�t, a k�s m�r a k�sz�b�n hevert. A gr�f �resen m�rte v�gig Koichit, azt�n ber�ntotta a szob�j�ba. A kudarcot vallott b�rgyilkos tehetetlen�l felszisszent, ahogy t�rdre esett, mik�zben Tsuzuku �gy bev�gta az ajt�t, hogy m�g a padl� is beleremegett. A t�rdel� f�rfi �sszerezzent, amint a m�sik leguggolt vele szemben, majd er�teljesen megragadta az �ll�t. Nem sok v�lasztotta el att�l, hogy ism�t jel�t adja a f�jdalomnak. 

 – Csal�dtam benned. 

 Koichi r� sem ismert erre a f�rfire. Sz�ges ellent�tje volt annak a sz�rakozott, ravasz, j�tszm�kat kedvel� embernek, akinek az ut�bbi napokban megismerte. Nehezen vallotta be mag�nak, de f�lt, s�t, egyenesen rettegett att�l, hogy m�gis mit fog most csin�lni vele a m�sik. De azt mondta, sz�vesen fogadja Koichi pr�b�lkoz�sait! Akkor ezt most mi�rt veszi ilyen hal�losan komolyan? A b�rgyilkos fej�ben k�rd�sek ezrei v�vtak egym�ssal csat�t, mik�zben Tsuzuku ler�ntotta r�la a par�k�t, azt�n a gombokat teljesen figyelmen k�v�l hagyva, kett� t�pte rajta a bl�zt. Az anyag hasad�sa v�szj�sl�an visszhangzott Koichi fej�ben. Nem mert megmozdulni, ahogy �szrevette a m�sik szemeiben �l� s�t�ts�get. M�g a hangja is teljesen megv�ltozott, m�lyebb, fenyeget�bb t�nusa lett. A f�rfi s�b�lv�nyk�nt hagyta, hogy Tsuzuku let�pje r�la a ruh�it, �s m�g akkor sem mert moccanni, amikor m�sik az �gyra l�kte, majd a has�ra ford�totta. Mi�ta elkezdte ezt a munk�t v�gezni, sosem f�lt m�g ennyire az elm�lt n�gy �v sor�n. 

 Hallotta maga m�g�l a zacsk� szakad� hangj�t, �s b�r innent�l fogva sejtette, mi fog k�vetkezni, a legmer�szebb �lmaiban sem gondolta volna, hogy ilyenben lesz r�sze. Pr�b�lt felk�sz�lni a f�jdalomra, �m erre sehogy nem lehetett. Az eg�sz teste �vbe fesz�lt, ahogy Tsuzuku mindennem� �vatoskod�st mell�zve hatolt bel�, azt�n m�r nem b�rta visszatartani: kit�rt bel�le a zokog�s. A m�sik szinte r�gvest mozogni kezdett benne, egy m�sodpercnyi id�t sem hagyva elgy�t�rt test�nek. Koichi az eg�sz aktust alatt a leped�be temette az arc�t, �gy folytak le a k�nnyei a feh�r �gynem�re, �s nedves�tett�k be azt. A feneke zsibbadt, az �les f�jdalom pedig m�g v�letlen�l sem sz�nt meg a gerince t�v�n�l. Hi�ba szerette az extr�m helyzeteket, a j�tszm�kat, ezt sosem akarta volna �t�lni. Nem sz�molta, meddig tartott, mire a gr�f elment, majd kih�z�dott bel�le. �rezte, amint valami csorog a bels� combj�n, �s an�lk�l, hogy odan�zett volna, tudta mi az. V�r. Tsuzuku azonban nem csak a test�t sebezte meg ilyen orvul, hanem a lelk�t is. 

 – �gy egy j� darabig nem mehetsz a t�bbiek k�z� – jegyezte meg a gr�f, mire Koichi �sszerezzent. A hangja ism�t norm�lis t�nus� volt, mintha valami ment�lis szakad�s okozta volna az im�nti f�jdalmakkal teli jelenetsort. Koichi nem moccant. F�lt, hogy azzal feler�s�dne az a semmivel sem �sszehasonl�that�, borzalmas �rz�s az alt�j�k�n. 

 – El k�ne l�tnom a sebeidet – s�hajtotta Tsuzuku, ahogy Koichi l�t�k�r�be ker�lve, megpr�b�lt le�lni mell� az �gyra.

 – Ne �rj hozz�m! – vis�tott fel hiszt�rikusan a megsz�gyen�tett f�rfi, mire a gr�f azzal a lend�lettel �llt fel �jb�l. Koichi nem tudta, mi �t�tt bel�, m�g saj�t mag�t is meglepte a heves reakci�ja, azonban �gy t�nt, Tsuzukut nem. A gr�f szomor� mosollyal az arc�n n�zte �t egy darabig, azt�n a szekr�nyhez l�pve, el�kotrott egy �ttetsz� �vegcs�t, benne feh�r, s�r�nek t�n� ken�ccsel. Az �gyra dobta, pontosan Koichi orra el�. 

 – Hozok fel reggelit. Addig pr�b�ld meg ell�tni magad – mondta, azzal kis�t�lt az ajt�n. Az �gyon fekv� f�rfi m�g egy utols�t szipogott, azt�n az �veg�rt ny�lt. Egy c�mke volt a kupakj�ra ragasztva, amely arr�l tan�skodott, hogy fert�tlen�ti a ny�lt sebeket, �s seg�ti a hegk�pz�d�st. Fels�hajtott. Lassan k�ny�k�lt fel, �m a t�rdel�sn�l tov�bb nem jutott. A l�bai m�g �gy is remegtek, a f�jdalom hull�mai pedig vadul v�gt�ztak v�gig a test�n. Meglepetten konstat�lta, hogy a v�re eg�szen id�ig egy t�r�lk�z�re csordog�lt. A kez�be vette az anyagot, majd vigy�zva let�r�lte mag�r�l a t�bbit. Megr�ndult, amint massz�rozni kezdte a ken�cs�t, rem�nykedve, hogy Tsuzuku min�l k�s�bb t�r vissza. Nem akarta m�g jobban fokozni a megal�zotts�g�t a f�rfi el�tt, �gy igyekezett gyorsan rendbe szedni mag�t, azt�n mag�ra h�zta a takar�t. Az anyagb�l csak �gy �radt a gr�f illata, szinte egyb�l megcsapta Koichi orr�t a levendula ismer�s arom�ja, ahogy nyakig beburkolta mag�t. Reszketett, b�r nem tudta mit�l, ugyanis a paplan melegen simult elk�nzott test�re. Ekkor ny�lt az ajt�. 

 – Hoztam magunknak karamell�s kal�csot – l�pett be Tsuzuku, bal karj�n egyens�lyozva egy t�lc�t, rajta k�t poh�r v�z �s gondosan elrendezett kal�csszeletek. Koichi eg�szen az orr�ig h�zta a takar�t. A teste, amelyre olyan b�szke volt, sebesen, megsz�gyen�tve hevert az �gyon, �s nem sz�nd�kozott a feje b�bj�n�l t�bbet mutatni bel�le. A gr�f fels�hajtott, ahogy a f�rfi mell� l�pett. 

 – Figyelj, �des, sajn�lom, nem kellett volna ezt tennem veled – kezdte, mire Koichi nem b�rta meg�llni, m�rgesen szusszant egyet a rejtek�ben. – Csak annyira boldog voltam, ami�rt ilyen k�zel ker�ltem hozz�d az este, nem gondoltam volna, hogy ez t�nyleg semmit nem jelentett neked, �s reggel egyb�l nekem t�madsz. D�h�s voltam – magyar�zta, szabad kez�vel pedig holl�fekete tincsei k�z� t�rt. 

 – Ma itt maradok. – Koichi hangja rekedt volt a s�r�st�l, t�r�keny, mintha b�rmelyik pillanatban elhalhatna. – De ne �rints meg – suttogta, ahogy visszanyelte a k�nnyeit. 

 – J� – s�hajtott fel l�that�lag megk�nnyebb�lve a f�rfi, azt�n a Koichi arca el�tt l�v� szabad ter�letre helyezte a t�lc�t, majd a vizespoharakkal a kez�ben le�lt a kanap�ra. A b�rgyilkos felk�ny�k�lt, �s lassan enni kezdett, azonban k�t szelet ut�n abba is hagyta. Tsuzuku egyb�l mell� pattant, �s m�r k�n�lta is v�zzel. 

 – J�l van – suttogta a f�rfi, ahogy elvette Koichit�l az �res poharat, vigy�zva, nehogy �ssze�rjenek az ujjaik, majd ism�t le�lt, hogy elfogyassza a saj�t adagj�t. Koichi egy darabig hallgatta a morzs�k kopog�s�t a t�lc�n, azt�n lehunyta a szemeit, �s elnyelte �t az �lmok tengere.