6. Tiltott gy�m�lcs

  2019.08.10. 18:42

 Az el�z� napj�nak f�jdalmas, megal�zott �s v�res felhangja ut�n a mai m�r b�k�sebbnek bizonyult. Tsuzuku �gy, mint a tegnapi h�rom f��tkez�sn�l, most is elindult, hogy reggelit hozzon maguknak. A f�rfi b�r megtehette volna, nem vett r�szt a k�z�s �tkez�seken. A t�bbi alkalmazott nem tudott sokat a t�rt�ntekr�l, a gr�f ugyanis �ll�t�sa szerint azt mondta nekik, hogy Koichi k�rh�zba ker�lt. �ll�t�lag teljes titokban csemp�szte fel a duplaadag �telt, �gy senki sem gyanakodott hazugs�gra. A gr�f m�g a munk�j�t is idehozta a h�l�j�ba, hogy v�gig mellette lehessen. A pap�rlapok rezg�se �s a toll serceg�s�nek hangja m�r lassan beleitta mag�t az �gyon fekv� f�rfi hall�j�rataiba. A f�jdalmai m�r enyh�ltek, l�v�n a m�sik f�rfi ak�rh�nyszor elhagyta a szob�t, � r�gvest a ken�cs�rt ny�lt, �gy a vacsor�t m�r kiss� remeg� alkarj�ra t�maszkodva tudta elfogyasztani. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy Tsuzuku nem tett meg mindent az�rt, hogy j�v� tegye a reggelt. T�rl�kend�t hozott neki, hogy azzal tiszt�lkodjon, megk�nny�tette a foly��gyei elv�gz�s�t, �s odafigyelt arra, milyen �telt hoz neki. Koichi l�tta az igyekezetet, �s valamilyen �ton-m�don m�g j�l is esett neki, ahogy l�tta a m�sikon a b�nb�natot. 

 A ken�cs kupakj�t csavarta �pp vissza, amikor Tsuzuku bel�pett a szob�ba a t�lc�val, �m ez�ttal nem csak �tel volt n�la, ugyanis egy h�l�ingszer� ruhadarab l�gott le a karj�r�l. Koichi k�v�ncsian k�ny�k�lt fel, mik�zben boldogan konstat�lta, hogy m�r nem remeg a m�velet elv�gz�sekor. Hat�rozottan javult az �llapota. 

 – Hoztam neked ruh�t – ter�tette le a gr�f az �gy v�g�be a h�l�inget, majd Koichi el� tette a t�lc�t. – Lehet mellben kicsit b� lesz neked, de legal�bb m�r kij�hetsz az �gyb�l. Persze, csak ha szeretn�l. 

 Koichi b�lintott, majd megragadta a h�l�ing sark�t, �s mag�hoz vette a puha anyagot. A ruhanem� szell�snek t�nt, a b�zssz�n� szat�n szinte siklott az ujjai k�z�tt, ahogy k�zelebbr�l is megn�zte mag�nak. Mos�szer friss illata �radt bel�le, amely megbizsergette a gyomr�t, �s f�jdalmas, �m m�gis kellemes eml�keket id�zet benne. Az �desanyja is ilyen m�rk�t haszn�lhatott anno. Tsuzuku ek�zben h�tat ford�tott neki, �s a szekr�nyt kezdte p�szt�zni, amin Koichi eg�szen meglep�d�tt. Mintha a gr�f tiszt�ban lenne azzal, hogy nem sz�vesen mutogatn� most mag�t neki, vagy �pp b�rki m�snak a tegnap reggel ut�n. A f�rfi ingatag l�bakkal �llt fel, majd �lt�tte mag�ra a h�l�inget, amely azonnal biztons�got ny�jt� �lel�sbe vonta �t, �m nem sok�ig t�r�dhetett az �jdons�g var�zs�val, ugyanis a fenek�be nyilall� f�jdalom v�gett, azonnal vissza is fek�dt. �pp az els� kekszet majszolta, amikor Tsuzuku fel�je fordult, �s l�gy, megk�nnyebb�lt mosollyal aj�nd�kozta meg. 

 – J�l �ll neked – jegyezte meg, majd �vatosan, gondosan ker�lve az �tk�z�st Koichi kez�vel, elemelte a t�lc�r�l a saj�t pohar�t, hogy azt�n egy hajt�sra kiigya a v�z fel�t. A kisujj�t gondosan eltartva az �vegt�l l�ty�gtette tov�bb a marad�kot, mik�zben az eszeget� f�rfit figyelte. 

 – Nem is sz�lt�l hozz�m az… Sz�val, tegnap reggel �ta – pr�b�lta finoman megfogalmazni, an�lk�l, hogy ism�t felt�pne valamit Koichiban. �m amaz csak v�llat vont, azt�n � is belekortyolt a viz�be. 

 – Nem volt mit mondanom – k�z�lte fagyosan, majd egy fokkal bar�ts�gosabban folytatta. – Nem k�rek t�bb kekszet, egy�l te is. 

 Tsuzuku elvette a t�lc�t, �m miel�tt b�rmit is tett volna, k�rd�n Koichira pillantott, m�g fej�vel az �gyra b�k�tt. N�m�n k�rte az enged�lyt, hogy le�lhessen, amely valamilyen m�don impon�lt az ott fekv� f�rfinek. Hiszen a fen�be is, a legt�bb er�szakot elk�vet� ember abszol�t nem �gy viselkedik az �ldozat�val! Vagy ott hagyj�k �ket, vagy �rint�sekkel, m�g t�bb k�zels�ggel esedeznek a bocs�natuk�rt, a v�gletekig rontva a helyzeten. Koichi szinte haboz�s n�lk�l b�lintott, �s m�g ink�bb siker�lt f�lresepernie a negat�v �rz�seit amikor Tsuzuku gondosan �gyelve, nehogy takar�n kereszt�l is hozz��rjen, helyet foglalt. 

 – M�r lehet eleged van a folyamatos bocs�natk�r�semb�l, v�g�l is tegnap csak percenk�nt mondtam el, mennyire sajn�lom – pr�b�lta el�tni a dolog �l�t n�mi ir�ni�val –, de igaz�b�l valami m�lyebb dolog alakult ki bennem az elm�lt k�t h�tben. Hi�ba volt�l a legf�bb vesz�lyforr�s az �letemre, pr�b�lt�l minden adand� alkalommal v�gezni velem, ugyanolyan, ha nem, m�g gy�ny�r�bbnek l�ttalak. Ez�rt is zaklatott fel az, hogy �gy r�m t�rt�l. M�r utaltam r�, de azt hiszem kicsit t�bbet �rzek ir�ntad, mint kellene. Nem vagyok szerelmes, csak szeretn�k m�shogy is k�zel ker�lni hozz�d, ha lehets�ges. 

 Szerelmi vallom�s – jutott el�sz�r Koichi esz�be a szavak hallat�n, hi�ba jelentette ki a f�rfi, hogy ennyire sokat m�g nem jelent neki. Viszont �let�ben nem kapott m�g ilyen rem�nyeket birizg�l�, kellemes beismer�st arr�l, ahogy �reztek ir�nta. Persze, az els� szerelme mondott neki olyan dolgokat, hogy gy�ny�r�, okos �s kedves, �m ezek csup�n impon�l� dics�retek voltak a sz�m�ra, amelyekt�l csak m�g jobban beleesett a fi�ba. A k�s�bbi kapcsolata, amely mindm�ig az utols� is volt, b�r egy vallom�ssal indult, az kor�ntsem volt ilyen finomkod�. Sz�ps�gnek nevezt�k, elhangzott egy szeretlek, azt�n m�r cs�kolt�k is egym�st a f�rfival, aki a k�vetkez� k�ldet�s�n m�r csak a Hal�l ajkait �zlelhette. Tsuzukuval m�snak �g�rkezett. Ugyan�gy �letvesz�lyesnek, m�gis izgalmasnak, olyannak, amilyenr�l m�r r�g�ta �lmodozhatott. 

 – Rendben – mondta, hogy id�t nyerjen, am�g �sszeszedi a t�bbi gondolat�t is. – Vonz� vagy. J�, amit tegnap tett�l az nem volt valami vonz�, de tetszik a gondtalan szeml�leted, hi�ba tartottalak folyton �letvesz�lyben, �rz�dik bel�led a ravaszs�g, meg m�g egy csom� m�s olyan dolog is, amit k�zelebbr�l megismern�k. Viszont nekem feladatom van. J�v� h�t vas�rnapra �gy kell odamennem a f�n�k�m el�, hogy te halott vagy, ez pedig igencsak k�nyes helyzet, ugyeb�r. Mindenk�pp meghalsz, vagy �ltalam, vagy a szervezet�nk egy m�sik b�rgyilkosa �ltal, hiszen a megb�z� �gy is s�lyos p�nzeket �lt ebbe az akci�ba. Nem tudom, �rdemes lenne-e t�bbet l�tni ebbe a dologba, ami form�l�dni l�tszik k�zt�nk – foglalta �ssze a t�nyeket a f�rfi. 

 – Ez mind sz�p �s j�, de m�gis mi a franc�rt akarnak engem meg�letni? K�nyveket ford�tok, r�ad�sul olyanokat, amikben semmi olyan t�ma nincs, ami�rt valaki holtan akarna l�tni. Sokat keresek, az igaz, de van, aki t�bbet. A c�mem meg mindenkit hidegen hagy, a csal�dunk t�bbi tagja, akik �r�k�lhetik, �gyis magasabb rangban van. Meg azt�n a birtok meg a palota sem a leg�rt�kesebb – magyar�zta Tsuzuku. Koichi alig akart hinni a f�l�nek. Most a gr�f vagy hazudni pr�b�l, vagy valami nagy �tver�s volt ebben az eg�sz t�rt�netben. 

 – �s a drogok? – bukott ki bel�le a k�rd�s, mire ittl�te �ta el�sz�r d�bbenetet l�tott a m�sik f�rfi arc�n, ahogy reflexb�l visszak�rdezett. 

 – A micsod�k? – esett le Tsuzuku �lla. 

 – Ez nem m�sodk�zb�l val� inform�ci�, a megb�z�val is besz�ltem telefonon – kezdte a menteget�z�st Koichi. – Azt mondta, hogy vet�lyt�rsa vagy a drogpiacon, mivel a te d�lerjeidt�l t�bben vesznek, mint az �v�it�l, ez�rt akar t�ged likvid�lni. A gyilkoss�goknak �gyis h�rom ind�t�ka van mindig – bossz�, szerelem, p�nz. Eddig szinte mindig az ut�bbi miatt kellett gyilkolnom. 

 Tsuzuku m�g mindig csak gy�ren pislogva pr�b�lta feldolgozni a hirtelen r�z�dul� inform�ci�kat. Koichi kezdte kapizsg�lni, hogy itt valami nagyon f�lrecs�szhatott a g�pezetben. Az eg�sznek semmi �rtelme nem volt.  

 – Ha ez �gy van, akkor nincs mi�rt meg�ln�d engem – jelentette ki a gr�f m�r-m�r szinte teljes magabiztoss�ggal, mire Koichi automatikusan megr�zta a fej�t. A pink tincsek csak �gy repkedtek ov�lis arca k�r�l. 

 – Nem k�rd�jelezhetem meg a megb�z� szavainak hiteless�g�t. Benne van a szerz�d�semben – mondta. M�g ilyen se fordult el� vele, de semmi kedve nem volt v�grehajtani a r� b�zott feladatot. Gyilkolt m�r �rtatlan embert, viszont abb�l a megb�z�nak haszna lett, �gy nem szeg�lt ellen, hiszen ez volt a munk�ja. Azonban meg�lni a f�rfit, akinek r�ad�sul form�l�d� �rz�sei vannak ir�nta, k�v�l esett azon a z�n�n, amelyen bel�l m�g le tudta nyelni az igazs�gtalans�g keser� pirul�it. �gy d�nt�tt, ellenszeg�l, �m fogalma sem volt, milyen k�vetkezm�nyei lehetnek a dolognak. �lvezni akarta az �letet, megpr�b�lni, tud-e �jra szerelmes lenni. 

 – Cs�kolj meg!

 A szavak hirtelen buktak el� bel�le, szinte m�g �t sem gondolta �ket. Csak kimondta, Tsuzuku pedig �gy t�nt, teljes�teni akarta. Se perc alatt hajolt oda, ujjai Koichi tark�j�ra cs�sztak, ahogy egym�s fel� navig�lta a sz�jukat. Forr� l�legzete nedves p�r�t hagyott a f�rfi b�r�n, majd szinte illan�konyan �rintette �ssze az ajkaikat, miel�tt nyelve l�gyan becs�szott volna Koichi sz�j�ba. A f�rfi felny�g�tt, a leped�t markol� ujjai pedig felengedve Tsuzuku lapock�i f�l� cs�sztak, l�gyan kezdve massz�rozni azt. A gr�f a sz�j�ba ny�g�tt, �s megszak�totta a cs�kot. Koichi m�g csak most vette �szre, hogy az eg�sz teste bizsergett, az ajkair�l mintha szikr�k milli�i pattogtak volna. �gy �rezte, mintha �let�ben el�sz�r tapasztalta volna a cs�kol�z�s velej�t. 

 – Egy�l – b�k�tt a t�lca fel� Tsuzuku, arca baracksz�n p�rban �szott, ahogy igyekezett ker�lni Koichi tekintet�t. L�that�an zavarban volt, amely igencsak mulattatta a m�sikat, �m hamar r� �bredt, hogy val�j�ban �t is eg�szen �sszezavarta a cs�k. R�ad�sul �let�ben el�sz�r nem �rzett fesz�l�st az �gy�k�n�l, amely egy cseppet meglepte. Hiszen eddig mindig felt�zelte a test�t, ha cs�kol�zhatott valakivel. Most meg ilyen bonyolult m�don, �sszef�gg�stelen reag�lt. 

 A gr�f ekkor fel�llt, �s l�that�lag m�g mindig teljes zavarban kis�t�lt a szob�b�l. Koichira apr�, rejtett t�rk�nt t�rt r� a f�jdalom, �gy azonnal az alkarj�ra t�maszkodott. Viszont m�r legal�bb t�z percig siker�lt �lve maradnia. �gy d�nt�tt, hogy ez halad�s, b�r az is lehet, hogy csak a cs�k tomp�totta el ennyire az �rz�keit. Amint visszaeml�kezett ajkaik �des tal�lkoz�s�ra, minden es�lyt megadott erre a lehet�s�gre is. Fels�hajtott, majd beleharapott a keny�rbe. Az volt a legfurcs�bb ebben az eg�szben, hogy b�r haragudott Tsuzukura, �s megvetette az�rt, ahogyan b�nt vele, miut�n megakad�lyozta a k�s�rlet�t, m�gis sz�vesen pr�b�lta meg vele. K�l�nben is, a fel�je tan�s�tott megb�n�s m�r valamelyest enyh�tett a helyzeten, az a cs�k meg… Megr�zta a fej�t. Nem viselkedhet �gy, mint holmi kamasz! M�r feln�tt f�rfi, nem s�llyedhet vissza arra a szintre, amikor anno a sr�ccal, aki tetszett neki, k�zen fogva t�lthetett egy sz�netet, �s ut�na nem akar�dzott neki kezet mosnia. 

 K�r�lbel�l f�l �r�ja volt, hogy v�gzett a reggelivel, amikor Tsuzuku visszat�rt elfogyasztani a saj�t adagj�t. Koichi k�v�ncsian figyelte, amint a gr�f felemelve a t�lc�t helyet foglalt a kanap�n. Hirtelen, mintha megpattant volna benne valami, ami f�nyesebb� tette a l�t�k�r�t, �s kellemesebb� a gondolatait. Elt�nt a v�r, a s�t�ts�g �s az �rm�ny, a hely�re pedig valami teljesen m�s k�lt�z�tt. 

 – Nem �lsz ide? – paskolta meg maga mellett az �gyat, mire Tsuzuku felvont szem�ld�kkel pillantott r�. Koichi kih�v�an megemelte a saj�tj�t, mire a f�rfi fel�llt, �s le�lt mell� a paplanra, hogy ott folytassa a reggelit. 

 – K�nosan ellen�lhatatlan vagy, �des – nevette el mag�t Tsuzuku, ahogy a f�ldre tette az imm�ron �res t�lc�t, �s Koichi fel� fordult. Az �gyon fekv� �sszerezzent a dics�ret hallat�n, mire r�gvest korrig�lt. – Nem akarok lefek�dni veled, nem az�rt mondom. M�r az is meglepett, hogy cs�kot k�rt�l. 

 Koichi v�llat vont, majd �gy d�nt�tt, kicsit sz�p�t a dolgokon. H�tha kaphat m�g egy cs�kot ak�r, vagy valami ilyesmit. 

 – Nem vagyok porcel�nb�l – mondta, azt�n pr�b�lva bebizony�tani igaz�t, ism�t f�lig �l� helyzetbe torn�zta mag�t. Tekintete dacosan f�r�dott Tsuzuku�ba. 

 – Fek�dj vissza ink�bb – h�r�tott a gr�f, �m Koichi nem hallgatott r�. �j �tlet pattant ki a fej�b�l, �s �gy d�nt�tt, meg is val�s�tja azt. Felt�rdelt, n�gyk�zl�bra �llt, majd k�zelebb m�szott a f�rfihoz. Alig p�r centire az arc�t�l elvigyorodott, azt�n �sszenyomta az ajkaikat, mire Tsuzuku meglepetten felny�g�tt. Nocsak, ezek szerint a f�rfi nem nagyon van hozz�szokva ahhoz, hogy valaki m�s kezdem�nyezzen helyette. Koichi szinte �ntudatlan vezette le mag�ban az �sszef�gg�seket, amelyek �vek tapasztalatai ut�n ragadtak r� – ir�ny�t� t�pus, nem volt r�szese m�g k�lcs�n�ss�gen alapul� p�rkapcsolatnak, s�t, tal�n m�g nem is volt p�rkapcsolata. Azonban Koichi nem sok�ig tudott ezeken gondolkozni, ugyanis Tsuzuku r�pke m�sodpercek alatt megszak�totta a cs�kot. 

 – Na – �t�tt meg egy fokkal szigor�bb hangot –, fek�dj vissza, Koi. 

 Koichi a szem�t forgatva d�lt el az �gyon, majd ahogy �sszetal�lkozott a tekintet�k, elmosolyodott. Ujjait k�v�ncsian ny�jtotta Tsuzuku keze fel�, azt�n hagyta, hadd fon�djanak egybe, mint a fa k�t �ga. Lehunyta a szemeit. 

 �lmodott. Az iskola udvar�n �lt az egyik padon, nem messze a sportp�ly�t�l, k�r�l�tte gy�r�ztek a bar�tai, �m � csak egy valakit figyelt. Keisuke feszes v�llakkal vonult a forr� betonon, mellette pedig a focicsapat t�bbi tagja r�h�gcs�lt valami diszn� viccen. Koichi m�r tudta, hiszen beavatt�k �t. Pontosabban, Keisuke volt az, aki mes�lt neki ezekr�l az apr� dolgokr�l. A csat�r most �rt el�j�k, pillant�sa elkapta Koichi�t, ajkaira mosoly sz�k�tt, a v�llai leengedtek, �m mindezt csak egy szemvillan�snyi id�re. Azonban amikor Koichi ism�t vetett egy pillant�st a fi�ra, m�r nem � �llt a focist�k k�z�ppontj�ban. Tsuzuku holl�fekete tincseibe belekapott a hirtelen feler�s�d� sz�l, ahogy a sr�cokkal s�t�lt, ez�ttal ism�t fel�j�k tartva. Koichi sz�ve hevesen d�r�mb�lt a mellkas�ban, mintha ki akarna szakadni az izmok, bord�k �s a b�r v�delm�b�l, amikor a gr�f oda�rt hozz�juk, leguggolt, majd m�lyen a szem�be n�zett. Cs�kol�ztak. Elt�nt a pad, a bar�tok, focist�k, udvar, minden. Csak �k voltak, egy �res t�rben, amelyben annyif�le sz�n cik�zott, hogy Koichi nem tudta volna az �sszeset megnevezni.