7. Nincsenek titkok

  2019.08.10. 18:43

 Koichi h�t�nak egy forr� test simult, �lel� karok k�z�tt �bredt. Az els� gondolata az volt, hogy mi�rt nem �rzi a mellette fekv� b�r�t a b�r�n, azt�n ahogy sikeresen r�f�kusz�lt az erk�lyajt� el�tt l�v� f�gg�nyre, minden �rtelmet nyert. El�sz�r is meglep�d�tt, hiszen m�r nagyon r�gen aludt b�rkivel is egy�tt, pl�ne �gy, hogy mindketten rendesen fel voltak �lt�zve, m�sodszor pedig nem is �rzett k�sztet�st arra, hogy v�ltoztasson rajta, hi�ba borzolta kellemesen az �rz�keit Tsuzuku forr� l�legzete a nyak�n�l. A mellkas�n l�v� kar alatt szinte rend�letlen bizsergett a b�re, �s fogalma sem volt arr�l, m�gis mi t�rt�nik a test�vel. Ez m�s volt, mint amit eddig �rzett, b�r kicsit hasonl� ahhoz, mint amit anno Keisuk�vel, hi�ba �rtek alig egym�shoz. 

 – �bren vagy, �des? – mormogta a gr�f rekedtes hangon a f�le mellett. Koichi elv�r�s�d�tt, �gy zavar�t oldva szurk�l�dni kezdett. 

 – �des, mi? Meddig fogsz m�g �gy h�vni? – puffogott.

 – Tetszik neked – �llap�totta meg kuncogva Tsuzuku, �s k�zelebb h�zta mag�hoz a f�rfit. – Az�rt vagy ilyen durc�s miatta, mert szereted, ha ezt mondom neked. Na, �lt�zz, kicsit k�nos lenne, ha egy�tt menn�nk reggelizni.

 M�r nagyon k�zel voltak a hat�rid� letelt�hez, egyed�l a mai nap v�lasztotta el �ket att�l, hogy Koichinak be kelljen mennie a f�n�k�hez. Tsuzuku szerd�n �ll�totta ism�t munk�ba a csel�dek k�z�tt, akik term�szetesen mind elfogadt�k a k�rh�zas sztorit, Mikot kiv�ve. A l�nnyal p�nteken este ism�t egy�tt mosogattak vacsora ut�n, �gy a csel�dnek volt alkalma �t sz�rsz�lhasogat�an apr�l�kos k�rd�sekkel bomb�zni, illetve egy pletyk�t is hamar megosztott vele. A szem�lyzet k�r�ben ugyanis fel�t�tte a fej�t az a sz�besz�d, miszerint a gr�f beleszeretett a sz�p, sz�ke Natsukoba, ez�rt t�lt vele est�nk�nt annyi id�t. Koichinak el sem kellett ismernie, hogy ez t�rt�nt, Miko egy �vatos oldalpillant�sb�l �s az arc�n megjelen� halov�ny p�rb�l egyb�l lesz�rte a dolgokat. 

 – Sz�val turb�koltok, mi? – d�lt neki a mosogat�nak, mik�zben k�rd�re vonta a f�rfit. Nagyon �gy t�nt, hogy nincs �rtelme hazudni el�tte, hiszen majdnem olyan j�l olvasott az emberekben, mint Tsuzuku. 

 – Fogjuk r� – z�rta r�vidre v�g�l Koichi. Nem akarta ecsetelni Mikonak, milyen furcs�n �rzi mag�t, mi�ta nincs k�zt�k szex. Amikor cs�t�rt�k este, l�v�n a szerd�t Tsuzuku szok�s szerint kihagyta, a gr�f ism�t a l�pcs�n�l v�rta �t, esz�be jutott, milyen r�gen voltak m�r egy�tt �gy a f�rfival, ez�rt izgatottan sietett fel az emeletre. Azonban Tsuzuku a cs�b�tgat�s helyett egyszer�en csak �ssze�rintette az ajkaikat, majd mag�hoz �lelte Koichit. 

 – Hi�nyozt�l, �des – suttogta a par�ka sz�ke tincsei k�z�. Koichiban ism�t felt�rt az �rz�s, amelyet a pihen�je alatt sz�mtalanszor meg�lt m�r, �s nem tudta hova tenni. A bizserg�s az eg�sz test�ben, tagjainak elgyeng�l�se �s az a fr�nya biztons�g�rzet, amelyr�l b�r mindig azt mondta mag�nak, hogy hamis, a lelke m�ly�n tudta, hogy ott a helye. Val�di �rzelmek, val�di cs�kok, val�di �lel�sek. Val�di szerelem. Sosem ismerte volna be az �rz�seit Tsuzukunak, mivel m�r nem sok idej�k lehetett egy�tt h�tra, m�gis sz�mtalan olyan dolog ut�n v�gy�dott, amelyr�l tudta, lehetetlen, hiszen a k�z�s j�v� volt a k�z�ppontban. Nekik pedig sosem lehet olyan. 

 Felkelt az �gyb�l, majd a h�l�ing takar�s�ban mag�ra h�zta a szokny�t, azt�n a h�t�t mutatva Tsuzukunak levette a t�rdk�z�pig �r� ruh�t, �s felkapta a frissen vasalt bl�zt. Az elszakadt helyett egy �jat kapott, amelybe r�ad�sul m�r eleve bele voltak varrva a t�m�sek a mellr�szn�l, �gy h�l�s volt a n�k hi�s�g�nak, na meg persze a gr�f figyelmess�g�nek. A csukl�j�n l�v� hajgumi seg�ts�g�vel fabrik�lt mag�nak egy kontyot, majd felkapta a kanap�ra dobott sz�ke par�k�t, �s eligazgatta a fej�n. 

 – Indulok – b�kte oda a f�rfinak, �s m�r ny�lt is a kilincs fel�, amikor Tsuzuku keze a v�ll�n meg�ll�totta. K�v�ncsian fordult h�tra, a gr�f pedig egyb�l elkapta az ajkait. Furcs�n �rezte mag�t a cs�k miatt, pedig mostan�ban szinte m�st sem csin�ltak, ha kettesben voltak. P�r sz�k�tt az arc�ra, amelyet szavakkal pr�b�lt pal�stolni. 

 – �gy �rzem magam, mint egy feles�g – forgatta meg a szem�t, �s meg sem v�rva a v�laszt, kil�pett az ajt�n. Hazudott. Sosem �rezte mag�t �gy, de valamivel �gy �rezte, musz�j fednie azt, hogy mennyire �lvezi a kapcsolatuk alakul�s�t, az este elsuttogott b�kokat, a biztons�got ad� �lel�seket, kellemes cs�kokat. Tsuzukunak igaza volt abban is, hogy tetszett neki az �des bec�z�s. Mostan�ban ugyanis m�r nem csak �gy leperd�lt a f�rfi ajkair�l, hanem �rezni lehetett a m�g�tte megb�v� �rzelmeket is, amelyeket aff�rjaik sor�n sosem. Nehezen birk�zott meg azzal, amit egym�s ir�nt �reztek, hiszen tudta, hogy holnap el kell mennie a f�n�k�hez bejelenti, miszerint kudarcot vallott. Ut�na ki tudja, mennyi idej�k volt m�g egy�tt h�tra. P�r �ra, egy nap, egy h�t. Megr�zta a fej�t, hogy el�zze a bor�s gondolatokat. Ki fog tartani Tsuzuku mellett, am�g el nem �ri �t a v�g, ut�na pedig megpr�b�l visszar�z�dni a r�gi, siv�r �let�be, ahol a szeretet �s a szerelem fogalma nem �lthetett sz�m�ra val�di testet. 

 – Hah�, a F�ld Natsukonak!

 Koichi �sszerezzent, ahogy �szrevette a l�pcs� alatti ajt�n�l �ll� Mikot. Fogalma sem volt, h�ny perce �llhatott a korl�tot markolva, elterel�d�tt gondolatokkal, �gy arr�l sem, mikor bukkant fel a l�ny �s kezdte sz�longatni �t. Kicsit k�nosnak �rezte, hogy ennyire elbambult, �m �gy d�nt�tt, magabiztosan fog viselkedni, �s nem mutatja ki a gyenges�g�t. 

 – Mennyi id�nk lehet reggeliig? – k�rdezte, mire a csel�d v�llat vont, fej�vel az �tkez� fel� b�k�tt. Egy�tt l�ptek be a t�gas t�rbe, majd a m�r ott szorgoskod� f� csel�d egyb�l kiadta nekik a feladatot: hozni k�t doboz narancslevet a konyh�ban ny�l� kamr�b�l. Koichi persze egyb�l tudta, hogy nem egyhamar fognak kikeveredni onnan: Mikonak ugyanis mindig rengeteg k�rd�se volt, mi�ta fel�p�lt, ezek el�l pedig most sem tudott kit�rni. M�gsem �rezte kellemetlennek a l�ny t�rsas�g�t, s�t. J�kat tudott vele besz�lgetni, megny�lni is k�nny� volt a sz�m�ra, hab�r erre nem nagyon volt sz�ks�ge, l�v�n Miko �gy olvasott az emberekben, mint a k�nyvekben szok�s, �s ez al�l � sem volt kiv�tel. 

 – A gr�f azt mondta, holnap a v�rosba m�sz. Igaz ez? – kezdte a csel�d. Koichi egy pillanatra megr�m�lt, hogy Tsuzuku kifecsegte a titk�t, �s keser� harag �nt�tte el a sz�v�t. �gy feladni �t a szem�lyzetnek! 

 – Mondta, hogy mit csin�lok? – k�rdezte, pr�b�lva pal�stolni a m�rg�t, �m Miko el�tt ez szinte egyenl� volt a lehetetlennel. 

 – Nem, sz�val nyugi. Csak az�rt sz�lt a szem�lyzetnek, hogy ne kapj feladatot, �s legyen egy lov�szfi�, aki elk�s�r titeket a lovaskocsival – magyar�zta a l�ny. Koichi d�he lassan elp�rolgott, ahogy kis�t�ltak az �tkez�be, majd telet�lt�tt�k az asztal k�zep�n l�v� kancs�kat a finom narancssz�n ned�vel. A f�rfi k�zben �vatos pillant�st vetett az asztalf�n�l �l� Tsuzukura, aki egy halov�ny mosollyal viszonozta azt. Koichi sz�ve heves d�r�mb�l�sbe kezdett a mellkas�ban, �s mag�ban mindennek elhordta a f�n�ke megb�z�j�t, b�r tudta, hogy semmit sem tehet ellene. Ennek ellen�re j�l esett sz�m�ra a l�zad�s tudata.

 – J� reggelt mindenkinek! – mondta Tsuzuku, �s a hangs�ly�b�l ki lehetett k�vetkeztetni, hogy a mondand�j�nak lesz m�g folytat�sa. Koichi nem csal�dott, ugyanis a gr�f felemelkedett az asztalt�l, majd bar�ts�gos mosollyal k�rben�zett az egybegy�lt szem�lyzeten. Valami fontosra k�sz�lhetett, hiszen az elm�lt hetekben ez m�g egyszer sem fordult el�, �s a csel�dek halk susmorg�s�b�l �gy t�nt, ez t�nyleg ritka esem�nynek �g�rkezik. 

 – Ezt a bor�t�kot itt – emelt ki kab�tj�nak bels� zseb�b�l a gr�f egy viaszs�rga pap�rdarabot –, csak akkor nyithatj�tok ki, hogyha holnap napnyugt�ig nem �rek vissza. A k�nyvt�rban lesz, a dolgoz�asztalomon. Szeretn�m, ha k�z�sen hallgatn�tok meg, ami benne �ll. Amennyiben visszat�rek, az eg�szet tekints�tek t�rgytalannak, egy ifj� nemes h�bortj�nak. 

 Koichit meglepte, mennyire m�shogy besz�lt a f�rfi, amikor ilyen komoly dolgokr�l volt sz�. Sz�fordulatok hagyt�k el az ajkait, a viselked�se �nnep�lyesebb lett, sz�ges ellent�tje annak a Tsuzukunak, aki kettesben volt, �s fogadni mert volna, hogy hamis. Csak egy �larc, amelyet a gr�fi c�mmel j�r� k�teless�g akasztott r� ezekben a helyzetekben. Vajon milyen lehetett nemesk�nt �lni? Hi�ba �lt a f�rfival m�r lassan h�rom hete, csak a felsz�n�t siker�lt megkapargatnia ennek az eg�sznek, pedig annyira k�v�ncsi lett volna, igazak-e a k�nyvek �ltal sz�tt mes�k a b�lokr�l, kit�ntet�sekr�l, tead�lut�nokr�l �s egy�b hangzatos t�rsas�gi esem�nyekr�l. B�r eddig ak�rh�nyszor ilyenekre k�ldt�k �t, egyed�l csak a c�lpontra tudott figyelni, az � elcs�b�t�s�n dolgozni, �gy teljesen kimaradtak neki a r�szletek. Kiskor�ban persze elb�v�lte �t, amikor a sz�lei b�lba mentek, szem�vel csak itta �desanyja b�li ruh�inak a l�tv�ny�t. b�r bonyolult szab�s�ak voltak �s d�szesek, nem vettek el az asszony sz�ps�g�b�l. Hi�nyzott neki � is �s az �desapja is. Vajon mit sz�ln�nak, ha l�tn�k, mi lett a fi�kb�l? Ahhoz, hogy f�rfiakkal h�l? M�r sosem tudhatja meg. �s Keisuke? Ha l�tn�, kicsoda, micsoda lett abb�l a sr�cb�l, akivel az els� cs�kjukat tervezgett�k… 

 A gondolatai eg�szen estig nem hagyt�k nyugodni �t, m�g a Mikoval val� besz�lget�sre sem tudott koncentr�lni munka k�zben, pedig m�skor olyan k�nnyed�n �t�tt�k el vele az id�t. Ennek ellen�re �gy is gyorsan �rkeztek el az eb�dhez, a vacsor�r�l m�r nem is besz�lve. Koichi m�g akkor is azon kattogott, vajon mi lett volna, ha nem �lik meg a sz�leit �s nem �ll b�rgyilkosnak ut�na, adja fel az �r�ks�g�t �jfent a nagysz�lei jav�ra, hogy azt�n nyomtalan t�nj�n el a szerettei el�l. Egy vil�g�nak k�zep�t�l megfosztott kamasz l�zad�sa volt csup�n, hogy gy�v�n, a saj�t b�r�t f�ltve be�llt azok k�z�, akik v�geztek a sz�leivel. �gy hitte, �gy megk�m�lik �t, �s igaza lett. Gyilkoss�gokkal s�roztatt�k be a becs�let�t, f�rjek f�lrel�p�s�nek kiv�lt� ok�v� v�lt, �zvegy asszonyok �s �rva gyermekek elsuttogott �tk�v�. �let�ben el�sz�r volt b�ntudata, �s a keny�r csak nagy nehezen cs�szott le csom�ba szorult tork�n. Nem n�zett senkire sem az asztaln�l, f�lt, hogy a megszokott arcokra megvet�st, b�natot �s haragot vizion�lna. 

 Egy robothoz hasonl� mozdulatokkal szedte le az asztalt, majd indult meg szok�s szerint utols�k�nt a l�pcs� ir�ny�ba, fej�t szigor�an lehajtva. �gy vizion�lta a padl�csemp�t, mintha az �lete m�lna rajta. A keze m�r a csel�dsz�ll�s kilincs�n volt, amikor egy puha, meleg k�z ereszkedett a v�ll�ra. �sszerezzent, majd megfordult, �s szembe tal�lta mag�t Tsuzuku aggodalmas tekintet�vel. 

 – Baj van, �des? – ny�lt l�gyan Koichi ujjai fel�, hogy �sszefonhassa a saj�tjaival. – Szeretn�l ma egyed�l lenni? 

 Koichi m�g azel�tt r�zta meg a fej�t, hogy �tgondolta volna a dolgokat. Tal�n j� lett volna, ha t�nyleg egyed�l marad a gondolataival, tal�n �lmatlan forgol�dott volna �jjel, ezt m�r sosem tudta meg, ugyanis p�r perc m�lva m�r Tsuzuku �gy�ban fek�dtek, egym�ssal szemben. Tekintet�k �sszekapcsol�dott, tenyer�k egym�shoz simult, arcuk alig p�r l�legzetnyi t�vols�gra. Koichi kezdem�nyezte az els� cs�kot, amely l�gy volt, lass� �s teljesen elb�d�totta �t. 

 – Akarsz r�la besz�lni? – duruzsolta Tsuzuku az ajkaira, majd �vatosan megb�kte az orr�val Koichi�t. Amaz felkuncogott, azt�n gyorsan el is komorult, ahogy esz�be jutottak az aznapi, �nmarcongol� gondolatok. Hallott m�r olyanr�l, hogy elmondani a gondjainkat egy olyan szem�lynek, akit szeret�nk, �ltal�ban k�nny�t a lelk�nk�n, �m nem tudta, mennyi benne az igazs�g. Meg szereti-e a m�sik f�rfit? Tal�n igen. 

 – A sz�leim – kezdte, �m a hirtelen r�t�r� �rzelmekt�l megakadt a hangja. Tsuzuku v�gigsim�tott az arc�n, forr� tenyere kellemesen simult Koichi b�r�nek. Igen, �gy k�nnyebb lesz el�adni az agg�lyait, megpr�b�lni felfesteni el�tte a csal�dj�t. M�g nem tudta, meg fogja-e eml�teni Keisuke nev�t. 

 – B�r�k voltak. Tizenhat voltam, amikor a f�n�k�m emberei meg�lt�k �ket. – A hangja megremegett, m�gis folytatta. – Az�rt �lltam b�rgyilkosnak, hogy megv�djem magam. Tudom, gy�vas�g volt a sz�leim gyilkos�val lepakt�lni, de nem l�ttam m�s kiutat, ez�rt elsz�ktem a nagyi�k el�l, otthonr�l, �s k�z�j�k �lltam. Arra gondoltam, ha nem vagyok nemes, mint �k, akkor megk�m�lik az �letemet, amely �ri�si h�lyes�g volt. Most pedig, �letemben el�sz�r mondok ellent a f�n�k�mnek, el�j�tt bennem ez az eg�sz, hi�nyoznak, a nagyi�k is meg a gyerekkori bar�taim a k�z�psulib�l. De biztos letagadn�nak, ha megl�tn�k, mi lett bel�lem – suttogta, azt�n kit�rt bel�le az elfojtott zokog�s. A k�nnyei patakokban csorogtak le az arc�n, a teste meg�ll�thatatlanul r�zk�dott. Tsuzuku �vatosan h�zta a mellkas�ra, mik�zben hamis, �m megnyugtat� szavakat suttogott: minden rendben lesz, semmi baj. 

 – �gy �r�l�k, hogy elmondtad nekem – mormogta a gr�f, amikor Koichi k�nnyei v�g�l lassacsk�n elapadtak, �s csak fek�dt a m�sik f�rfi mellkas�n. – Az �n sz�leim is meghaltak, de m�g kicsi voltam, �t-hat �ves tal�n. A b�ty�m nevelt fel, azt�n tizennyolc �ves koromban k�lf�ldre k�lt�z�tt, az�ta �vente egyszer, ha fel�m szagol. Szerintem ne pazarold el a lehet�s�gedet a nagysz�leiddel, ha ad�dik r� alkalmad. Biztos szeretnek t�ged – sim�tott v�gig a hossz�, r�zsasz�n tincseken. Koichi m�lyen bel�legezte a f�rfi levendula illat�t, majd halov�ny mosoly sz�k�tt a sz�j�ra. 

 – K�sz�n�m, hogy meghallgatt�l – motyogta, azt�n elnyomta az �lom. 

 M�snap reggel szor�t� torokkal, gyomorg�rccsel �bredt, a sz�ve pedig hevesen vert a mellkas�ban. Elj�tt a nap, amikor �gy fog a f�n�ke el� j�rulni, hogy k�ptelen volt elv�gezni a r�b�zott feladatot. M�sok is vallottak kudarcot k�r�l�tte, olyankor mindig �t lett passzolva a feladat, meg volt egy kis fizet�scs�kkent�s, ezt � is kib�rn�. Viszont Tsuzuku elveszt�se… Aj, a francba is, k�r volt belemennie ebbe az eg�szbe vele, m�gsem tudta tiszta sz�vb�l b�nni, annyira �lvezte az elm�lt n�h�ny napot, amikor k�zelebb ker�ltek egym�shoz. 

 Remeg� kezekkel pr�b�lta begombolni a bl�z�t, �m nem sokra ment vele, �gy v�g�l hagyta, hadd csin�lja meg neki Tsuzuku. A f�rfi l�gy mosollyal az arc�n, gyors k�zzel v�gzett a gombsorral, azt�n m�g egy gyeng�d cs�kra is futotta neki. Koichi azonban nem �rte be ennyivel. Szorosan h�zta mag�hoz a gr�fot, mintha az �lete m�lna rajta, ajka k�ts�gbeesetten tapadt a m�sik�hoz. Amikor v�g�l elv�ltak, m�r k�nnyek futottak v�gig az arccsontj�n, a sz�ve pedig majd megszakadt. Meg akarta �ll�tani az id�t, vagy valamit, b�rmit tenni, hogy m�g t�bb napot t�lthessenek egy�tt. Igazs�gtalan �s m�lys�gesen f�jdalmas volt a helyzet. 

 – Ne s�rj, �des – mondta halkan Tsuzuku, ujjaival pedig v�gig k�vette a k�nnycseppek kusza vonal�t Koichi arcb�r�n, majd �sszekulcsolta az ujjaikat, eligazgatta a f�rfi par�k�j�t, �s kis�t�ltak az ajt�n. 

 Reggeli ut�n m�r egyb�l a bej�rat el�tt v�rakoz� lovaskocsihoz indultak, amelyet a lov�szfi�k �tkez�s el�tt k�sz�tettek el�. Tsuzuku persze megk�sz�nte nekik, ami�rt emiatt vett�k a f�radts�got, �s kor�bban keltek, a fi�k pedig vigyorogva fogadt�k a dics�retet. Koichi az ittl�te alatt sajnos nem tudta megjegyezni a nev�ket, annyira hasonl�tottak egym�sra: napbarn�tott b�r, h�feh�r fogak, k�cos barna haj �s s�t�ten csillog� �riszek. Mint a n�gyesikrek – gondolta mag�ban, ahogy elhelyezkedett a b�rsonnyal bor�tott �l�sen. Nem lep�d�tt meg, hogy Tsuzuku mellette �lt le, holott az illem szerint vele szemben kellett volna helyet foglalnia, �m igencsak j�l esett neki, ahogy a gr�f mag�hoz h�zta, �s eg�sz �ton a kez�t szorongatta. Igyekezett ez�ttal megac�lozni a sz�v�t, �gy a k�nnyek elker�lt�k �t, �m kor�ntsem olyan messzir�l, mint szerette volna. Amikor a bakon �l� lov�szfi� felkurjantott, hogy mindj�rt a c�l�llom�shoz – a piac mell� �rkeznek, Koichi gyomra ism�t �sszeszorult, Tsuzuku pedig, mintha csak olvasna benne, cs�kot nyomott az ajkaira. 

 – Itt tal�lkozunk, ha v�gezt�l, ok�?

 Koichi b�lintott, majd amint kisz�lltak a kocsib�l, k�r�l sem n�zve, egyb�l elindult a f�n�ke �ltal birtokolt emeletes �p�let ir�ny�ba. Alig p�r utc�nyira volt, �gy nem kellett sokat s�t�lnia, �s nem sokkal k�s�bb m�r az iroda ajtaj�n kopogtatott. A m�r ismer�s �rdes hang r�vid sz�net ut�n egyb�l enged�lyt adott neki a bel�p�sre, �gy nem hezit�lt, lenyomta a kilincset, majd bel�pett a t�gas, sz�rk�re meszelt irod�ba. Igaz�b�l nem �rtette, minek kellett egy ekkora helyis�g egy darab t�lgyfa �r�asztalnak, amelyen csup�n egy laptop �s egy vezet�kes telefon �rv�lkodott, �m nem k�rd�jelezte meg a f�n�k d�nt�seit, aki a m�sik b�tordarabon, egy karossz�ken foglalt helyet. 

 A f�rfi az �tvenes �vei elej�n j�rhatott, kopasz volt, szemei vizeny�s�k, h�sos ajkai felett sz�rke, t�m�tt bajusz. Nem volt egy elh�zott t�pus, magas, izmos alaknak t�nt els� r�n�z�sre, a tapasztaltabb megfigyel�k, mint Koichi pedig l�tt�k rajta egy tapasztalt gyilkos kisug�rz�s�t, aki b�r r�g�ta nem �lt, m�gis b�rmelyik pillanatban, ha �gy hozta volna a sors, k�pes lett volna r�. 

 – Sz�val, elj�tt�l hozz�m, hogy beismerd, hogy elbukt�l, nemde? – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi, ajkain g�nyos mosoly jelent meg, amint kezeit �sszekulcsolva, h�trad�lt a sz�kben. – Azt hitted, nem j�v�k r�, hogy az elm�lt h�ten v�gig a c�lponttal romantik�zt�l? Enn�l okosabbnak gondoltalak, k�ly�k.