8. Otthon

  2019.08.10. 18:44

 Koichi egyb�l els�padt, ahogy a f�n�ke besz�lni kezdett hozz�, a tudt�ra adva, hogy lebukott el�tte. De vajon, hogy j�tt r�? Azt�n beugrott neki az erk�ly, a feh�r f�gg�ny�k, �s minden vil�goss� v�lt a sz�m�ra. Az �p�let szerkezet�b�l ad�d�an b�rki k�nny�szerrel az erk�lyre juthatott, hogy azt�n l�thassa, ami Tsuzuku szob�j�ban zajlik. Arc�ra d�h�dt p�r sz�k�tt, ahogy a f�n�ke g�nyos szemeibe n�zett. Nem volt bolond, hogy fegyver n�lk�l j�jj�n egy ilyen helyre, �gy a szokny�ja korc�hoz kapott, �m a f�rfi gyorsabb volt n�la. Olyan t�rt�nt, amelyre Koichi a legvadabb �lmaiban sem sz�m�tott: pisztolycs� meredt r�, a maga hideg �hs�g�vel. Megk�v�lt arccal n�zett a f�n�k�re. Fogalma sem volt, m�gis mi zajlik el�tte, mintha egy k�ls� szeml�l� lett volna csup�n ebben a hirtelen kialakult k�oszban. 

 – K�t baj van veled – csettintett a nyelv�vel a f�rfi. – T�l sokat tudsz �s t�l sok�ig �lt�l. 

 Koichi �rtetlen�l szemezett a pisztollyal. Mir�l tud � t�l sokat, �s mi�rt kellett volna meghalnia? Csak nem arra c�lzott a m�sik, hogy a sz�leivel egy�tt �t is meg kellett volna �lni? Akkor mi�rt nem tette meg? Ott volt r� n�gy�vnyi lehet�s�ge! Mi�rt most? 

 – Sz�vesen elvinn�lek egy k�rre, de nincs gusztusom a fajt�dhoz. Pedig milyen sz�p kis ribanc lett bel�led – merengett el a f�n�k, majd kattant a pisztoly. Koichi nyelt egyet. H�t, legal�bb l�thatja megint a sz�leit, �s Tsuzuku el�bb-ut�bb �gyis ut�na j�n majd. Nem mozdult, csak v�rta, mikor szak�tja �t a goly� a sz�v�t, hogy elk�ldje �t azokhoz, akiket mindenn�l jobban tisztelt �s szeretett. 

 �s akkor ott volt. A dobh�rtyaszaggat� d�rren�sek, a kicsap�d� ajt�, a fennakadt szemekkel �sszees� f�n�k �s az ismer�s test, amely Koichira zuhant. A v�r szaga lengte be az apr� helyis�get, k�szott bele a f�rfi orrlyukaiba, ahogy lassan felfogta, mi t�rt�nt az im�nt. A f�n�ke megh�zta a ravaszt, azonban Tsuzuku berontott az ajt�n, Koichi el� ugrott, �s a l�v�st felfogva v�gzett azzal az undor�t� f�reggel. Felfogta a l�v�st – futott �t Koichi agy�n, majd a h�t�ra g�rd�tve Tsuzukut, kim�szott al�la, hogy fel� t�rdelhessen. A f�rfi bal mellkas�t �s v�ll�t belepte a v�r�s folyad�k, �sszepiszk�tva a kab�t vastag sz�vet�t, a b�re s�padtabb volt a szok�sosn�l, �m tekintete egyb�l megtal�lta Koichi�t. 

 – Igazad volt, �des – h�zta gyenge mosolyra az ajkait. – �gy is, �gy is meghalok.

 Fels�hajtott, �m hirtelen �sszer�ntotta �t a f�jdalom. Koichi szemeib�l megindultak a k�nnyek, ahogy reszket� teny�rrel sim�totta meg a gr�f arc�t. Pokolian f�jt a mellkasa, ahogy �pp megszakadt a sz�ve, alig �szlelte, hogy Tsuzuku v�re az � bl�z�t is megfestette. Sokkal fontosabb volt, hogy egy �ltala szeretett szem�ly ism�t haldoklik, �s m�r nem el�sz�r rohant�k meg �t a k�zelg� gy�sz keser� hull�mai. 

 – Szeretn�m, ha tudn�d, hogy szeretlek – suttogta a f�rfi, Koichi pedig lefagyott, a szemei elkerekedtek a sokkt�l, ahogy Tsuzuku szemeibe n�zett. Egy haldokl� ember utols� szavai lehettek ezek, � pedig mindenn�l jobban szerette volna a tudt�ra hozni a saj�t �rz�seit is. �m a szavak csak nem j�ttek az ajk�ra, m�g v�g�l a gr�f teste elernyedt a szemei el�tt. Nyelt egyet, azt�n egy utols�t szor�tva a f�rfi m�g mindig meleg kez�n elsuttogta azt az egy sz�t, amelyhez m�r t�l k�s� volt. 

 – Szeretlek. 

 Hirtelen t�rt r� az �rz�s, amely utolj�ra n�gy �vvel ezel�tt kopogtatott n�la: a mag�ny, a sehova nem tartoz�s savany� mosollyal l�ptek ism�t el�be, � pedig engedte nekik, hogy t�rsul szeg�djenek mell�. Kiviharzott az �p�letb�l a komor, �res utc�ra, majd felid�zte mag�ban azokat a sik�torokat, amelyekkel gyorsan, felt�n�smentesen hazajuthatott, miel�tt �szreveszik rajta a v�rt. Gyorsan haladt, a l�bai automatikusan vitt�k egyre k�zelebb a lak�s�hoz, hi�ba hom�lyos�tott�k el a l�t�s�t a k�nnyei. Lehajtott fejjel l�kte be a neh�z, vasp�ntos ajt�t, majd s�t�lt fel a sz�k l�pcs�soron. Bel�pett az otthon�ba, azonban a lelk�ben t�tong� �ress�g miatt valahogy az eg�sz idegennek hatott. Otthon. Beugrott a belv�rosi palota a v�ros t�ls� v�g�n, ahol a nagysz�lei �ltek most, v�gy�dni kezdett az ismer�s falak k�z�, ahol feln�tt. Vajon a nagyanyja mit sz�lna hozz�, hogy az unok�jukb�l ilyen f�rfi lett? 

 D�nt�tt. �j �letet akart, elengedni ezt az eg�sz b�rgyilkosos dolgot, hiszen a f�n�ke m�r �gysem �lt – ahogy Tsuzuku sem, de ut�bbi k�p�t igyekezett elhessegetni maga el�l. Ak�rh�nyszor esz�be jutott a f�rfi az idevezet� �ton, mindig �gy �rezte, mintha k�seket forgatn�nak a test�ben. Rem�lte, hogy a nagysz�lei visszafogadj�k �t, �s megpr�b�lhatja helyrehozni, amit az elm�lt n�gy �vben elrontott. 

 A f�rd�be s�t�lt, ahol levette a v�res ruh�it, majd gyorsan megf�rd�tt, azt�n lemosta a reggel feltett halov�ny sminket. Ut�bbi m�velet k�zben hosszasan tanulm�nyozta az arc�t, megpr�b�lva �sszeegyeztetni a r�gi, kisfi�s von�saival. Kiss� aggasztotta, hogy tal�n a nagysz�lei meg se fogj�k ismerni r�zsasz�n hajjal, �gy az arc�ra pr�b�lt hagyatkozni, amely megk�nnyebb�l�s�re nem sokat v�ltozott az �vek sor�n. Elt�ntek a n�hol felbukkan� pattan�sok, a gyermeki puf�ks�g, �veltebbek lettek a szem�ld�kei, de m�s nemigen t�rt�nt. Tal�n kicsit magasabb lehetett, nem sokkal, maximum h�rom centivel. �sszess�g�ben nem sokat v�ltozott, ink�bb a teste t�bbi r�sze. 

 A szob�j�ba s�t�lt, majd felt�rta a szekr�nyt, �s v�g�l megtal�lta, amit keresett: fekete kab�t, cs�kos ing �s fekete farmernadr�g, amelyet az egyik k�ldet�s�re vett m�g r�gebben. Ahogy mag�ra �lt�tte �ket, esz�be jutott egy k�v�r f�rfi, �s a h�jas kezei, ahogy szem�rmetlen tapogatt�k �t az ing anyagja alatt. Megborzongott, azt�n elindult haza. A gondolatelterel�s eg�szen id�ig m�k�d�tt, azonban amint az utc�ra l�pett, megrohant�k �t az eml�kek: ahogy Tsuzuku karjai k�z�tt fek�dt az �gyban, a bec�z� szavak, a tegnapi esti �szintes�g�k, a l�gy cs�kok, amelyeket m�r soha t�bb� nem �lhet �t. �k�lbe szor�totta a kezeit, �gy pr�b�lva mag�ba fojtani a s�r�st. Majd otthon, ha m�g megvan a r�gi �gya, kis�rja mag�t, �tengedi a lelk�t �s a test�t a gy�sz �rd�g�nek, addig viszont ki kell tartania. Nem �gy tervezett oda�ll�tani a nagysz�lei el�, hogy az egyetlen unok�juk szerelmes lett egy f�rfiba, akit meg�lt a r�gi f�n�ke, aki am�gy b�rgyilkosk�nt adott neki munk�t, de a szerelme mag�val vitte a s�rba. Tal�n majd k�s�bb felfedi nekik a m�ss�g�t, meg az elm�lt n�gy �v titkait, �m nem �llt sz�nd�k�ban ezzel ind�tani. 

 Ahogy elhaladt a piac el�tt, �sszefacsarodott a sz�ve – a kocsi, amellyel j�ttek m�r nem �llt ott, a lov�szfi� m�r val�sz�n�leg visszahajtott a palot�ba, a lehet� legrosszabbt�l tartva. Tsuzuku nem fog este visszat�rni, �gy a szem�lyzet kinyithatja a bor�t�kot. Koichit elkapta a k�v�ncsis�g. Vajon mi �llhat benne? Egy pillanatra esz�be jutott, hogy Tsuzuku tudta, hogy meg fog halni, �m �r�lts�gnek tartotta. A f�rfinek nem kellett volna k�vetnie �t, �s akkor m�g mindig �lhetne, ha nem is sok�ig. Valahogy k�nnyebb lett volna, ha mindketten meghalnak, de �gy minden sz�zszor nehezebb� v�lt. Egy�ltal�n, mi�rt j�tt ut�na a m�sik? Pisztoly volt n�la… Koichi l�bai hirtelen gy�kereztek f�ldbe, ahogy r�j�tt, mit tervezhetett Tsuzuku. Le akarta l�ni a f�n�k�t, hogy lehessen k�z�s j�v�j�k? Ha egy kicsivel el�bb l�ki be az ajt�t, akkor m�r mindketten a palot�ban lehetn�nek, egym�s karjaiban pihenve. �sszeszorult torokkal t�r�lte le a kicsordul� k�nnycseppeket, majd nagy nehezen mozg�sra �szt�k�lte a test�t. Nem j�rt messze, befordul azon a sarkon, v�gigmegy a r�gi iskol�ja el�tt, lemegy a l�pcs�n, �s m�r ott is van, nem messze a palot�jukt�l. 

 Remeg� gyomorral �llt meg a kapu el�tt, majd megr�ntotta a cseng� zsin�rj�t. El�sz�r nem t�rt�nt semmi, teljes csend honolt a telken, azonban alig p�r perccel k�s�bb ny�lt az ajt�. A nagyapja ismer�s alakja s�t�lt fel� az �ton. Magas volt, f�l fejjel lehagyta Koichit, �sz pofaszak�lla csak m�g komorabb� tette a k�zel hetven�ves urat. A f�rfi idegesen csavarta a mutat�ujja k�r� az egyik hossz�, r�zsasz�n tincset. A nagyapja alig p�r l�p�snyire �llt meg t�le, �s k�v�ncsi tekintettel m�rte v�gig a kapuban toporg� j�vev�nyt. Koichi nyelt egyet. 

 – Nagyapa? – suttogta, a hangja er�tlen volt �s gyenge, mik�zben �rezte, ahogy a k�nnyek el�ntik a szem�t, azt�n lassan csorogni kezdenek v�gig az arc�n. Figyelte, amint az id�s f�rfi egy darabig homlokr�ncolva n�zi �t, majd ny�lt a kapu, �k pedig egym�s nyak�ba borulhattak. Koichi zokogott, a mellkasa kellemetlen�l szor�tott a sok s�r�st�l, �s bel�legezte az ismer�s c�drusillatot. Otthon volt. 

 – Nagyany�d repesni fog az �r�mt�l, ha megl�t – szor�tott meg a v�ll�t a f�rfi, majd Koichiba karolt, hogy a palot�ba s�t�lhassanak. Koichi k�zben k�v�ncsian szeml�lte a kertet, a form�ra ny�rt s�v�nyeket, amelyek az elm�lt n�gy �v sor�n semmit sem v�ltoztak. A szob�j�ra gondolt. Vajon ugyanolyan, mint mikor elment? Gy�vas�g volt t�le az eg�sz, de m�r tiszt�n l�tott, �s nem akarta m�g egyszer elk�vetni ugyanazt a hib�t. 

 Ahogy a t�gas el�t�rbe l�ptek, ideje sem volt k�rbe n�zni, ugyanis egyb�l a nagyanyja karjai k�z�tt tal�lta mag�t. Az id�s asszony egyb�l megismerte �t, amely megmelengette a sz�v�t. M�gsem v�ltozhatott akkor annyit, �s m�g mindig szerett�k �t. A k�nnyek ism�t el�t�rtek, a m�sodpercek pedig percekk� v�ltak, ahogy a n� v�ll�n s�rta ki az elm�lt �r�k fesz�lts�g�t. Azt�n besz�lni kezdett, �sszef�gg�stelen, mondatot mondatra halmozott, mik�zben a k�nnyek folyamatosan versengtek az �ll�ig. 

 – �gy sajn�lom, t�nyleg, rettenetesen, de mikor meg�lt�k anyut �s aput, megijedtem. Azt hittem velem is v�gezni fognak, hogy titeket is b�ntani akarnak, ez�rt k�z�j�k �lltam. Meg akartalak v�deni titeket, holott egyszer sem forgott kock�n az �letetek, de gyerek voltam, felel�tlen. Az elm�lt �vekben annyi f�rfi v�re tapadt a kezemhez, amennyit �lmomban sem gondoltam volna, �s olyan dolgokat tettem, amelyek teljess�ggel helytelenek – hadarta, azt�n hirtelen meg�llt. Ki kellett mondania, hi�ba akarta mag�ban tartani, a nagysz�leinek tudnia kell, hogy az unok�juk milyen, a k�zv�lem�ny sz�m�ra becstelen dolgokba kezdett bele. 

 – De egyvalamit biztosan tudok – suttogta, mik�zben a padl�csemp�t fix�rozta a tekintet�vel. – A f�rfiakat szeretem. 

 Az ajk�ba harapott, �s feln�zett. A nagyanyja szemeib�l hi�ba potyogtak a k�nnyek, pengev�kony ajkak �gy is mosolyra h�z�dtak az asszony ov�lis, r�ncokkal bar�zd�lt arc�n. A nagyapja azonban szigor�an m�rte �t v�gig, Koichi pedig f�lt att�l, hogy mit gondolhat mag�ban. Gusztustalannak tartotta �t? A f�rfi igencsak konzervat�v volt, �gy m�r k�telkedett abban, j� �tlet volt-e felt�rni a titk�t el�tte. Azonban a nagyapja ekkor el�rel�pett, egyik kez�t Koichi v�ll�ra t�ve pedig megszor�totta azt. 

 – B�szk�k vagyunk r�d, Ko-chan – h�zta mag�hoz az unok�j�t, majd eltolva mag�t�l, a feles�g�re n�zett. Az asszony b�lintott, �s Koichi tudta, hogy olyasvalaminek a szemtan�ja, amely csak olyan emberek k�z�tt j�hetett l�tre, akik szerett�k �s ismert�k egym�st: a szavak n�lk�li besz�det. A nagyanyja k�zen fogta �t, azt�n elindult vele felfel� a l�pcs�n, egyenesen a szob�ja fel�. Koichi tenyere egyb�l izzadni kezdett, ahogy a r�ncos, m�gis puha b�rh�z simult. Kiskor�ban mindig fogta a nagyanyja vagy az anyuk�ja kez�t, amikor mentek valahov� otthon, egyik helyis�gb�l a m�sikba. Ezek szerint ez nem csak az � eml�keiben maradt meg. Kicsit furcs�llotta, hogy m�g nem tal�lkoztak a szem�lyzettel, pedig anno sokan voltak n�luk. Tal�n a kertben lehettek, a piacon vagy f�ztek, takar�tottak. Hirtelen m�r nem tudta annyira �rdekelni, ugyanis amint bel�ptek a szob�j�ba, �gy �rezte, kih�zz�k a l�ba al�l a talajt. Minden pontosan ugyan�gy volt, ahogy az eml�keiben �lt. 

 Az �gya a szoba k�zep�n �llt, bevetetten, a h�feh�r �gynem� huzat szinte belesimult a leped�be, mellette a t�lgyfa �jjeliszekr�nyen �llt az �breszt��r�ja �s egy f�nyk�p m�g azokb�l az id�kb�l, amikor �jsz�l�ttk�nt fek�dt az anyja karj�n. A szekr�nyei a jobb oldali fal mellett patin�s rendben sorakoztak, vel�k szemben az �r�asztal �s a kilencven fokban kiforgatott sz�k. �gy, ahogy hagyta. Az �gya el�tt l�v� ov�lis alak� sz�nyegre esett a pillant�sa, �s esz�be jutott, milyen kellemes �rz�s volt rajta meztelen talpakkal j�rk�lni. Egyszer Keisuk�nek is meg�g�rte, hogy elhozza magukhoz megn�zni a sz�nyeget. Egyszer�en nem hitte el neki, milyen kellemes �rz�s a h�zi k�nyvt�rukb�l kivett k�nyvet olvasva j�rk�lni rajta, mik�zben narancslevet iszogatott. Meg akarta mutatni neki, �m ennek m�r hi�ba. Viszont, ha m�r egyszer k�nyvek… Az �r�asztal�n m�g mindig ott hevert a n�gy �ve megkezdett k�tet, benne a k�nyvjelz�vel, amelyet az �desapj�t�l kapott a tizennegyedik sz�let�snapj�ra. 

 Nagyanyja kez�nek meleg �rint�se a v�ll�n z�kkentette ki a nosztalgikus b�mul�sb�l. 

 – Majd sz�lok, ha j�hetsz eb�delni – mondta, �s kis�t�lt az ajt�n, amely egy szel�d nyikorg�s k�s�ret�ben csuk�dott be m�g�tte. Koichi fels�hajtott. H�t otthon volt. �m valami m�gis hi�nyzott, egy �res, csupasz folt a lelk�n – Tsuzuku. A k�nnyek ism�t el�nt�tt�k a szem�t, � pedig ler�gva a cip�j�t �tg�zolt a sz�nyegen, hogy azt�n egyenesen az �gy�ba vesse mag�t a puha takar�ra. A mellkas�hoz �lelte a p�rn�t, a test�n ism�t eluralkodott a zokog�s. A f�rfi, akit szeret, halott. Ha a k�s helyett pisztolyt hordott volna mag�n�l, most mindketten �ln�nek. Lel�tte volna a f�n�k�t, kis�t�l az irod�j�b�l, szembe tal�lkozik Tsuzukuval, �s happy end, ahogy a mes�k v�g�n szok�s. De az �lete nem egy kibaszott Hamupip�ke volt, az �g szerelm�re! Viszont egy szinten h�l�s volt a f�rfinak, ami�rt felh�vta a figyelm�t a nagysz�leivel ad�d� lehet�s�gre. 

 M�r az eg�sz teste zsibbadt, amikor v�gre siker�lt abbahagynia a s�r�st, �m tudta, hogy nemsok�ra �gyis kezd�dik az eg�sz el�lr�l. Szorosabban �lelte a p�rn�t, az inge �sszegy�r�d�tt, a farmer alatt pedig izzadts�gt�l volt s�kos a b�re. Tal�n �t kellett volna �lt�znie, �m a r�gi ruh�i kicsit r�videk lehettek neki. B�r v�g�l is, nem n�tt akkor�t, fogyott is, sz�val esetleg…

 Felkelt az �gyb�l, szipogott p�rat, �s a szekr�nyekhez l�pett. Tudta, melyik ruhanem� pontosan melyik polcon helyezkedik el, �gy gyorsan mag�ra kapott egy fekete atl�t�t, amely �pp csak fedte a cs�p�csontj�t, majd tal�lt egy z�ld inget, amelyet anno rengetegszer viselt az iskol�ban, de m�g �pp j� volt r�. A nadr�gb�l m�r j�csk�n kil�tszott a bok�ja, �m ez teljesen hidegen hagyta, �s ledobta mag�t az �gy�ra. 

 Kopog�s.