9. Versek r�lad

  2019.08.10. 18:54

 Miko felvont szem�ld�kkel figyelte, amint Takeshi �nnep�lyesen n�z k�rbe a vacsora ut�n �sszegy�lt szem�lyzeten. A komornyiknak mindig is megvolt ez a szok�sa, hogy t�l komolyan vette a feladatait, �s csak ritk�n lazult el annyira, hogy vel�k egy�tt nevessen. �m amikor megtette, �gy t�nt, �lvezi, ez�rt igyekeztek min�l t�bbsz�r mosolyt csalni az arc�ra, h�tha ez megt�ri a jeget. Azonban most senkinek nem volt kedve mosolyogni. A gr�f hazak�ldte a kocsit, �s nem t�rt vissza napnyugta el�tt, ahogy Natsuko sem, �gy mindannyian idegesen meredtek a bor�t�kra, amelyet Takeshi tartott a kez�ben. Bonts�k fel �s olvass�k fel az eg�sz szem�lyzet el�tt – most megt�rt�nik. Miko m�r k�v�ncsi volt, mi �llhatott a lev�lben. A komornyik felt�pte, �s olvasni kezdte a tartalm�t. 

 – Dr�ga csel�dek, lov�szfi�k, komornyikom! �gy t�nik, gy�szosan r�vid �letemnek v�ge szakadt. – Takeshi egy pillanatra megakadt, mint ahogy a jelenl�v�k l�legzete is, de gyorsan folytatta. – Igaz�n k�r �rte, mit ne mondjak. Ha a fel�t is tudt�tok volna…! Na, de nem h�zom sok�ig a sz�t: a birtokot, a c�memet – mindenemet, ezennel b�r� Niiyama Koichira hagyom, vagy ahogy ti ismert�tek, Natsukora. Igen, egy f�rfir�l volt sz�, �s igen, a f�rfiakat szeretem. Undor�t�? Lehet, �n �lveztem m�snak lenni, ahogy magasabb k�r�kben hivatkoznak r�. Rem�lem, el�rtem a c�lom, �s Koichi m�g �l. Keress�tek meg, azt�n adj�tok �t neki az �r�asztalomon l�v� k�k b�rk�t�ses noteszt. K�sz�n�m, ami�rt �letem v�g�ig h�s�ggel �lltatok hozz�m! Gr�f Takebuchi Tsuzuku. 

 Takeshi keze remegett, ahogy leengedte a pap�rt, szemei pedig csillogtak. K�nnyek. Miko is az arc�hoz kapott, felfedezve a nedves foltokat a b�r�n. V�ge. A gr�f nincs t�bb�, �k pedig gazd�tlan f�ld�nfut�k lettek egy olyan �rral maguk felett, akikr�l azt se tudj�k, hol van. De Mikonak igaza lett azzal kapcsolatban, hogy a gr�f szerelmes volt a csel�dnek �lc�zott f�rfiba. K�l�nben mi�rt hagyta volna r� a birtokot �s az � sorsukat? 

 – Natsuko f�rfi volt? – hallotta meg maga mell�l a f� csel�d Sakika s�r�st�l remeg� hangj�t. – De az istenek szerelm�re, a bl�za nem volt lapos, �s a hangja is, mintha a n�k� – s�p�tozott, mire a t�bbi csel�d b�logatni kezdett. Miko mag�ban elmosolyodott, azt�n �gy d�nt�tt, itt az ideje eloszlatni a t�rsas�g k�telyeit. A lov�szfi�k is igencsak tan�cstalan toporogtak, az egyik m�g kiss� pironkodva meg is jegyezte, hogy igencsak sz�pnek tal�lta a l�nyt, de most… Miko d�nt�tt. 

 – Mellt�m�sr�l hallottatok m�r? Ismer�s az a szakma, hogy szinkronsz�n�szet? – kezdte, mire Sakika �rdekl�dve oldalra d�nt�tte a fej�t. Mindenki r� figyelt, � pedig eld�nt�tte, hogy m�g holt�ban is seg�t a gr�fnak. M�rpedig, ha a f�rfi Natsukot akarta �r�k�s�nek, nem �ll az �tj�ba, mindent megtesz, ha kell, � maga megy el a f�rfi�rt. 

 – Logikus, amit mondasz, de akkor ezek szerint mindenkit �tvert, �s nem tudjuk a mi�rteket – vetette ellen Takeshi, mire Miko cs�p�re v�gta a kez�t, makacs tekintet�t k�rbehordozta a t�rsas�gon. M�rlegelt. �gy d�nt�tt, �t nem �rdeklik az indokok, elmegy a k�nyvt�rba, ut�nan�z a Niiyama-csal�dnak, meg a notesznek is. 

 – Rendben – vonta meg a v�ll�t Miko. – Akkor idehozom �t egyed�l. Ellenvet�s? – pillantott a komornyikra, majd Sakik�ra, v�g�l pedig elmosolyodott. B�r seg�t�k�sz t�rsas�g voltak, rendk�v�l szoros k�tel�kekkel, m�r r�g�ta ismert�k egym�st. Tudt�k, hogyha Miko a fej�be vesz valamit, akkor lehetetlen meg�ll�tani, �gy el�g volt neki k�t belet�r�d� pillant�s ahhoz, hogy meginduljon a k�nyvt�r fel�, ahol a gr�f dolgozott. K�k notesz. Amikor legut�bb � takar�tott, m�g nem vette �szre, �gy valami �j kelet� dolog lehetett. Vajon k�ze volt Koichihoz is? Biztosan. Miko pedig szerette bele�tni az orr�t m�sok dolgaiba. Aff�le n�ies k�v�ncsis�gk�nt k�nyvelte el ezt a tulajdons�g�t, �s ennek is k�sz�nhette, ami�rt kisz�rta, hogy az �j csel�d val�j�ban f�rfi. Nem volt neh�z dolga, egyszer�en csak gyan�snak tal�lta a j�vev�nyt, �gy minden mozzanat�t apr�l�kosan megfigyelte. Azt�n Natsuko „mellei” kicsit elcs�sztak, �m azonnal meg is igaz�totta �ket, Miko pedig tudta. Megvoltak a maga te�ri�i arr�l is, mi�rt �gy tartotta a gr�f a k�zel�ben a szerelm�t, aki r�ad�sul rangos is volt, de ezek mind bizonytalan l�bakon �lltak, �s egyiket sem tudta volna k�l�n�sebben meger�s�teni. Majd holnap oda�ll�t Koichi el�, hogy sz�pen kifaggassa, azt�n meggy�zze a birtokra j�vetelr�l. Ha nem is �r�kre, de legal�bb p�r h�tig seg�thetne a szem�lyzetnek, miel�tt hazamegy, vagy, ahogy tetszik neki. Miko elsz�nt volt. 

 �gy s�t�lt be a k�nyvt�rba, mintha az �v� lenne, �s egyb�l a gr�f dolgoz�asztal�hoz l�pett, ahol a sok fak�, barna bor�t� mell�l kir�tt a k�k b�rnotesz. A n� felkapta, majd egy pillanatig hezit�lt az arany csatot figyelve, de hamar legy�zte a k�telyeket. �m amit a dr�ga, feh�r lapokon tal�lt, megh�kkentette, �s egyb�l vissza is csukta a noteszt. Ezt a f�rfi t�nyleg Koichinak sz�nta, a bet�k form�j�b�l, a rajzok gondoss�g�b�l sug�rzott az intimit�s. Miko nyelt egyet, majd a k�nyvespolcok tenger�hez fordult. Sz�ks�ge volt egy k�nyvre a nemesi csal�dokr�l, h�tha felt�ntetik benne a birtokok c�m�t. Ha j�l eml�kezett, a gr�f mondta is, hogy ha nincs meg egy ilyesmi k�nyve itthon, akkor nem tudott volna elmenni egy nemes b�lj�ba. Annyit zs�rt�l�d�tt, ami�rt nem �rtak a megh�v�ra c�met!  Pedig alapvet�en nem volt valami t�rsas�gi ember, csak a k�telez� esem�nyekre ment el, ezt viszont valamilyen ismeretlen okb�l kifoly�lag k�l�nlegesnek tal�lhatta. A csel�d elgondolkozott rajta, m�gis mivel �rdemelte ki, hogy ilyen maradand� eml�ke lehetett. Tal�n a sors akarhatta, hogy Koichihoz eljusson a notesz �s a v�grendelet tartalma. 

 B�r amikor Miko m�r lassan h�rom �r�ja b�ng�szte a k�nyvek gerinc�t, �gy �rezte, hogy a sors m�gis ink�bb csak j�tszik vele. Eddig m�g sehol nem tal�lta a k�nyvet, �s b�r az id� m�lt�val egyre gyakrabban k�rny�kezte meg �t a felad�s �rd�g�nek cs�b�t� hangja, tov�bb folytatta a kutat�st, m�gnem a kez�be akadt a k�tet. Nemes csal�dok jegyz�ke 2032-es kiad�s. A l�ny leemelte a vaskos k�tetet az egyik emeletr�l el�rhet� k�nyvespolc v�g�b�l, majd a s�lya alatt egyb�l a f�ldre rogyott. R�szletes le�r�sokkal, c�merekkel, nevekkel tark�tott p�ld�ny volt ez, amelyben igencsak sok csal�d kapott helyett. Miko eligazgatta a szokny�j�t maga k�r�l, majd sebesen az N bet�h�z lapozott. A sz�ve a tork�ban dobogott, ahogy megl�tta a cir�d�s bet�kkel �rt csal�dnevet, mellette pedig a kiss� finomabban szedett c�met. B�r�. Miko k�v�ncsi lett volna a csal�dt�rt�netre, a csal�df�ra, meg mindenre egy�b m�sra is, azonban szem�vel egyb�l a palot�k c�m�t kezdte keresni az adathalmazban. Kett�t is tal�lt, �gy kiss� idegesen harapott az ajk�ba, ahogy v�gig futotta �ket, azt�n kisimultak a r�ncok a homlok�r�l, �s memoriz�lta a l�tottakat. 

 F�jtatva tolta be a polcra a vaskos k�nyvet, majd kiseperve a szem�be l�g� hajsz�lakat, megindult a csel�dsz�ll�s fel�. Odabent m�r n�ma csend honolt, csak a t�bbi l�ny b�k�s szuszog�s�t lehetett hallani. Miko egyb�l a saj�t �gy�hoz l�pett, majd �t�lt�z�tt a takar�ra tett h�l�ingbe, �s nyugov�ra t�rt. Holnap sok teend� v�rt r�, hiszen be kellett jutnia a v�rosba, ott pedig megkeresnie azt a k�z�piskol�t, amelyekbe a nemesek j�ratt�k gyermekeiket. Onnant�l m�r csak egy k�p�snyire volt a hely, ahol sejt�sei szerint Koichi tart�zkodhatott. Annyi mindent akart k�rdezni �s mondani! �m a s�t�t n�mas�g s�lyosan nehezedett r� Miko sz�v�re, amely �gy �rezte, r�gvest megszakad, amint �jra tudatosult benne a gr�f hal�la. Olyan volt, mintha a vil�ga k�zep�t ragadta volna el a kasz�s �rnya. A f�rfi mindenben a seg�ts�g�kre volt, kosztot, kv�rt�lyt �s megbecs�l�st kaptak t�le, ut�bbir�l pedig pontosan tudta, hogy ritka t�nyez� egy nemes h�ztart�s�ban. De nem csak ez�rt szerett�k meg a gr�fot, �s Miko tudta, a t�rsai is hasonl� v�lem�nyen vannak. Indulatosan maszatolta el a k�nnyeit, majd fels�hajtott, �s lehunyta a szemeit. 

 M�snap reggel elsz�ntan l�pkedett a k�nyvt�r fel�, hogy elhozza onnan a k�k noteszt. T�lestek a komor, n�ma reggelin, amelyet csak a t�bbi csel�d n�ha felt�r� szipog�sa zavart meg. Miko pr�b�lta megac�lozni mag�t, m�g ha ett�l �rz�ketlennek is t�nhetett. Feladata volt, �gy megk�rt k�t lov�szfi�t, Gag�t �s Tsubam�t, hogy fogj�k be neki a kocsit, �s egyik�k k�s�rje el a v�rosba, eg�szen pontosan addig a bizonyos iskol�ig. A k�t f�rfi el�sz�r kicsit vonakodott, �m amikor Miko eml�keztette �ket Tsuzuku v�gakarat�ra, b�lintottak, �s az ist�ll� fel� indultak. Addig � a notesz�rt ment, �m nem v�rt szem�lybe �tk�z�tt. Takeshi lapozgatta sokkos arccal a min�s�gi oldalakat, szemei pedig d�bbenten k�vett�k a sorokat. Miko megk�sz�r�lte a tork�t. Hogy lehetett a f�rfi ennyire tapintatlan? 

 – El k�ne vinnem a noteszt – mondta fagyosan a l�ny, mire a komornyik zavartan letette az asztalra a f�zetecsk�t. 

 – Miko, ez nem… Sz�val, csak k�v�ncsi voltam – pr�b�lt menteget�zni a f�rfi, de a csel�d leintette �t. 

 – Nem kell menteget�zn�d, Takeshi. �n is belen�ztem, viszont veled ellent�tben, egyb�l be is csuktam. A gr�f nem nek�nk sz�nta, �gy jobb, ha most elviszem annak, aki �rt�kelni fogja – kapta fel a noteszt a l�ny, majd sarkon fordult, �s kis�t�lt a k�nyvt�rb�l. Haragudott a komornyikra, �m nem hib�ztatta. Ugyan, kit ne �rdekelt volna a titokzatos lapok tartalma? K�v�ncsi volt, vajon Koichi mit fog hozz�juk sz�lni. 

 Amikor ki�rt a palota el�, Gaga m�r v�rta �t. Kicsit meglep�d�tt, ugyanis � volt az, aki megjegyezte, hogy Koichi Natsukok�nt igencsak csinos volt. Rem�lte, hogy nem inzult�lni akarja a f�rfit, akit val�sz�n�leg ugyan�gy em�szthet most a gy�sz, mint �ket. Mindenesetre Miko eld�nt�tte, hogy csak a test�n kereszt�l sz�lhat Koichihoz. 

 Az �ra delet �t�tt, amikor a lovak pr�szk�lve meg�lltak a Niiyama-palota el�tt, �s Gaga a bakr�l leugorva csit�tani kezdte �ket, haszn�t v�ve a zseb�ben rejt�z� s�rgar�p�knak. Nem �gy t�nt, mint aki nagyon el akarna mozdulni a lovak mell�l, �gy Miko megk�sz�nte neki a fuvart, �s meg�g�rtette vele, hogy itt fogja v�rni, am�g besz�l Koichival. Azt�n az ifj� nemes vagy vel�k tart, vagy nem. Mindenesetre Miko �nz� m�don az el�bbiben rem�nykedett, ahogy csengetett a kapun. M�r �pp nyugodt v�rakoz�sba akart mer�lni, ismerve a hatalmas palot�k sz�vev�nyes �tvonalait, amikor ny�lt az ajt�, �s egy pofaszak�llas, id�s f�rfi indult meg fel�je, hogy beengedje a kapun. Vagy �pp elk�ldje �t. 

 – Kit tisztelhetek a h�lgyben? – sz�lalt meg reszel�s, elcigarett�zott hangj�n az �reg, mire Miko illedelmesen f�t hajtott el�tte. 

 – Koboto Miko vagyok, a Takebuchi-palota csel�dje. Niiyama Koichit keresem, mivel a gr�funk, aki sajnos tegnap elt�vozott az �l�k sor�b�l, a v�grendelet�ben �t nevezte meg �r�k�s�l, illetve egy noteszt is hagyott r�, amelyet arra k�rt, hogy szem�lyesen adjak �t neki – ferd�tette el egy kicsit a v�grendelet v�g�t a l�ny. Musz�j volt besz�lnie Koichival. 

 – Sz�val Ko-chan j�ban lett egy gr�ffal – t�prengett el az id�s f�rfi, majd v�g�l v�llat r�ntott, �s k�s�bbre hagyva a val�sz�n�leg rengeteg k�rd�s�t, beljebb invit�lta Mikot. – Az unok�m az emeleten van, a szob�j�ban. Felk�s�rem, ha megengedi, h�lgyem – sz�lt meglehet�sen udvariasan a l�nyhoz. A csel�d �gy tal�lta, ezek szerint nem csak a gr�fn�l d�vott a szem�lyzet tisztelete. A f�rfi anno, amikor Sakika megk�rdezte, mi�rt �lteti �ket mindig mag�val egy asztalhoz, a gr�f �gy v�laszolt:

 – R�szben a mag�ny k�sztet erre, meg azt�n, minek egyetek abban a kis lyukban a l�pcs� alatt, ha egyszer ennyi hely van az asztal mellett. 

 Miko akaratlanul is elmosolyodott az eml�ken, a szeme sark�ban gy�leml� k�nnyeket pedig igyekezett an�lk�l elpislogni, hogy az �reg�r �szrevenn�. Val�sz�n�leg Koichi nagyapja lehetett, az apja biztosan nem, hiszen a b�r� t�ls�gosan fiatal volt egy ilyen id�s �desap�hoz. 

 A palota egyetlen lak�j�val sem tal�lkoztak, mire az emeletre �rtek, ahol a f�rfi a sok feh�rre festett ajt� k�z�l bekopogott az egyiken, m�sik kez�vel intve Mikonak, hogy maradjon m�g�tte, �gy a l�ny nem l�tott be a szob�ba. �szint�n csod�lkozott, hogy vajon mik�pp k�l�nb�ztetik meg egyik helyis�get a m�sikt�l, a sok egyforma ajt� �s a bal oldalt l�v� ablakt�bl�k ugyanis mind egyt�l egyig egyform�k voltak. Ismer�s hangot hallott a szob�b�l, �m azt nem hallotta, m�gis miket mond a nagyapj�nak. A sz�ve viszont egyb�l gyors v�gt�ba kezdett, v�kony, �m munk�t�l cserzett b�r� ujjai �sszeszorultak a notesz k�r�l. Rem�lte, hogy Koichi be fogja �t engedni, �s eg�szen megk�nnyebb�lt, amikor a pofaszak�llas �r ell�pve az ajt�t�l befel� gesztikul�lt neki. Ezek szerint nyert �gye volt. 

 Bizonytalan l�ptekkel indult meg, azt�n amikor a l�t�ter�be ker�lt a feh�r �gynem�n fekv� pink haj�, s�r�st�l v�r�sl� szem� gomb�c, felr�gva az �sszes l�tez� illemszab�lyt, az �gyhoz cs�rtetett, �s hevesen megr�zta annak v�ll�t. Hallotta, amint az ajt�ban �ll� �regnek elakadt a l�legzete. 

 – Nem omolhatsz �ssze, hallod? – s�v�lt�tte a l�ny. – Mit sz�lna a gr�f, ha �gy l�tna t�ged, hm? – csapta le a noteszt az �sszerezzen� f�rfi el�, aki ekkor k�ny�rg� tekintettel pillantott a nagyapj�ra. 

 – Kimenn�l? Ezt csak egyed�l tudom megoldani – mondta, Miko pedig el�gedetten huppant le Koichi �gy�ra, amikor becsuk�dott az ajt�. A f�rfib�l ekkor �jra kit�rt a s�r�s. A l�ny ekkor levetette mag�r�l a magabiztoss�g maszkj�t, �s megnyugtat� szavakat mormolva a r�zsasz�n tincsek k�z�, szorosan mag�hoz h�zta a r�zk�d� Koichit. 

 – Musz�j volt megtal�lnom t�ged – motyogta Miko, amikor a m�sik zokog�sa csitulni kezdett. – A gr�f minden�t r�d hagyta, a c�met, a birtokot – itt megakadt, gondolatai az �gy v�g�ben l�v� noteszre terel�dtek –, �s verseket. Verseket r�lad �s r�la. Az�rt j�ttem, hogy ezt �tadjam neked, meg megk�rjelek, hogy gyere a birtokra, �s seg�ts nek�nk talpra �llni. Nem �r�kre gondoln�nk, csak egy-k�t h�tre – magyar�zta a l�ny, mik�zben elengedte Koichit, ujjaival a notesz fel� kapott, majd �tny�jtotta a f�rfinak. 

 Amaz szipogva ny�lt �rte, azt�n �vatosan megsim�tva annak fedel�t, felnyitotta. Miko l�tta az �szinte d�bbenettel kevered� �r�m�t, amikor Koichi szemei k�vetni kezdt�k a sorokat, majd ism�t k�nnyezni kezdett. A csel�dl�ny b�tor�t�an megszor�totta a f�rfi t�rd�t, azt�n feltette a nagy k�rd�st. 

 – Akkor visszaj�ssz velem? 

 Koichi b�lintott.