Epil�gus

  2019.08.10. 18:55

 Koichi az ablakp�rk�nyra k�ny�k�lve n�zett kifel� a sz�les, f�kkal szeg�lyezett utc�ra, amelyb�l b�r az egyik t�lgy t�rzse igencsak jelent�s r�szletet takart ki, az�rt �gy is lehetett l�tni, mennyire ember �z�nl�tt a templom fel�. Esk�v�t tartottak. Az � esk�v�j�t. 

 Idegesen nyelt egyet, azt�n lesim�totta a hossz�, feh�r szokny�ja r�ncait. Az eg�sz terv, amelyet az ut�bbi h�napokban Tsuzukuval �s Mikoval �tl�ttek ki, teljes �r�lts�gnek t�nt, id�ig m�gis kit�n�en m�k�d�tt. Az persze mindenki el�tt teljesen nyilv�nval� volt, hogy a gr�f soha az �letben nem fog megn�s�lni, hiszen egyr�szt a f�rfiakat, m�sr�szt pedig teljes sz�v�b�l Koichit szerette. Igen �m, ezzel m�g nem is lett volna baj, de Takeshi felh�vta a figyelm�ket arra, hogy egyre t�bb lev�l �rkezik azzal kapcsolatban, m�gis mikor tervez az aggleg�ny, ha �r�k�st nem is nemzeni, de legal�bb egy n�vel frigyre l�pni. Az arisztokr�cia pusmogott, a Takebuchi-n�v pedig vesz�lyben forgott, �gy cselekedni kellett. 

 Azt�n egyik nap, amikor Tsuzuku �pp a k�nyvt�rban dolgozott a T�zv�r�s �j epil�gus�nak ford�t�s�n, Koichi pedig mellette �lve ruhamodelleket skiccelt a nemr�g vett v�zlatf�zet�be, Miko sz�lv�szk�nt rontott be a k�nyvt�r ajtaj�n. A csel�dl�ny kipirult, zih�lt, �s l�that�lag futva tette meg az utat az emeletre, hogy azt�n kiny�gje a vil�g legnagyobb s�letlens�g�t. 

 – Gr�f, meg k�ne k�rned Koichi kez�t! 

 A k�t f�rfi egy darabig �gy pislogott a l�nyra, mintha az meghibbant volna, azt�n Tsuzuku r�ncokba t�dult szem�ld�k�kkel, tapintatos hangs�llyal megk�rdezte: 

 – M�gis mi�rt? 

 Miko ekkor �gy t�nt, �szbe kapott, ugyanis hirtelen hadar�-�zemm�dra kapcsolt, �s vill�mgyorsan el�adta a tervet, amelyet nem mellesleg mosogat�s k�zben �tl�tt ki, azt�n a k�nyvt�rig futva finom�tgatott rajta, m�gnem mire ide�rt m�r teljesen k�szen �llt. 

 – Ugye m�ltkor m�r Okazaki vikomt is udvariasan s�rget� lev�lben jegyezte meg, hogy a gr�fnak ideje lenne m�r v�gre meg�llapodnia, �s valami hajadonok �ltal biztosan l�togatott b�lt is emlegetett, ahogy Takeshit�l hallottam, nem, m�g v�letlen�l sem n�zek bele a levelez�sedbe. Sz�val, eszembe jutott, Koichi milyen profin ut�nozza a n�i mozg�st �s hanghordoz�st, �gy a fen�be is, mit cs�r�m-csavarom itt percekig, holott szerintem m�r r�g sejtitek: t�k�letes feles�g lehetne, aki b�r gyermek�ld�ssal nem tudja megaj�nd�kozni az � gr�fj�t, m�gis odaad�an szereti �t – fejtette ki a csel�d. 

 A k�nyvt�rban d�bbent csend honolt, a l�ny m�r-m�r teljesen le�rta a terv�t maga el�tt, amikor Koichi kim�rten megsz�lalt. 

 – Ez nagyon kedves t�led Miko, de… Mi lenne a b�r�i �r�ks�gemmel �s a titoktart�ssal? Mert a csal�st gondolom egyed�l ennek a palot�nak a lak�i, illetve a nagysz�leim tudn�k, mert el�l�k m�gsem tudn�m eltitkolni, hogy, nos – k�hintett –, f�rjhez megyek. 

 – Mennyit tud az arisztokr�cia arr�l, ami anno t�rt�nt veled? – k�rdezte �vatosan Tsuzuku, mire Koichi r�gvest v�llat r�ntott. 

 – A nagyi�k azt hitt�k, hogy halott vagyok, sz�val… M�g j�, hogy azel�tt j�tt�l, hogy Takeshi elk�ldte volna a levelet, amiben visszautas�tom a c�medet, k�l�nben n�ztek volna nagyot a fejesek - r�h�gte el mag�t a f�rfi, �m l�tszott rajta, mennyire megrend�tethette �t, amikor k�z�lt�k vele ezt. Tsuzuku nyugtat�sk�pp megfogta Koichi kez�t, �s puszit nyomott a k�zfej�re. A f�rfi h�l�s mosollyal jutalmazta ezt az apr� gesztust. 

 – Akkor tiszta sor – k�z�lte a gr�f. – Niiyama Koichi tov�bbra is halott marad, viszont mit sz�ln�l, ha Niiyama Natsuko l�pne a hely�be? 

 Koichi �gy ker�lt menyasszonyi ruh�ba, �s lett bel�le a nyilv�noss�g el�tt a Niiyama-csal�d �ltal �r�kbefogadott, �m eg�szen id�ig rejtegetett n�, akit Tsuzuku az egyik palot�ban tett l�togat�sa alatt ismert meg eg�szen v�letlen�l, �s szeretett bele a h�lgy v�gtelen sz�ps�g�be �s b�jos term�szet�be. Mese habbal, ahogy mondani szok�s, �m az urak esetleges gyanakv�s�t a h�lgyeik szipog�sa eme sz�p szerelmi t�rt�net hallat�n r�gvest eloszlatta.

 Az eg�sz templomot bet�lt� vend�gsereggel sz�molhattak, Koichi pedig rettegett. Ha b�rki is felismern� �t, az fel�rne egy trag�di�val mindkettej�k �s csal�djaik sz�m�ra is. Az ujja k�r� csavarta egyik hossz�, pink tincs�t, melyet egy reszketeg s�haj k�vetett. V�gig tudj�k ezt csin�lni. A m�g�tte s�rg�l�d� k�t csel�dl�nyra n�zett, Mikora �s Riora, amint koszor�sl�nyokk�nt igazgatj�k egym�s szokny�j�t, mik�zben Miko n�ha lopva Koichira pillantott, b�r a f�rfinek egyb�l felt�nt. M�g mindig �ltek benne a b�rgyilkosk�nt r�ragadt beidegz�d�sek �s tapasztalatok, pedig mihamarabb szerette volna �ket maga m�g�tt hagyni. Tal�n m�r sosem szabadul t�l�k? Ki tudja… Mindenesetre, ak�rmennyi hazugs�g is rejlett a mai esk�v� sz�nfalai m�g�tt, a szerelem, amely v�gett �sszek�tik az �let�ket mindenn�l tiszt�bb �s igazabb volt. 

 – Id� van – l�pett mell� Miko, hogy biztat�an megszor�tsa a v�ll�t, mire Koichi fel�llt, �s egyb�l magabiztosabb� v�lt, ahogy meg�rezte a magassark� enyhe imbolyg�s�t, amelynek hamar ur�v� v�lt. M�r-m�r hi�nyzott neki a n�ies �lt�zk�d�s, amely miatt Tsuzuku n�ha m�g cukkolta is �t az esk�v� el�tti napokban, de Koichi lesz�gezte, hogy tang�t az �lete �r�n sem venne fel, ezt az �ll�t�s�t pedig egy cs�p�s vagy egy harap�s er�s�tette meg. B�r Tsuzuku az ut�bbit mintha m�g �lvezte is volna… A perverz! 

 Az esk�v� gyorsan lefolyt. Koichi egyik pillanatban m�g a templom padok k�z�tti folyos�j�n vonult be, a m�sikban meg m�r kimondva az igent, Tsuzuku ajkait �zlelhette. Boldog volt, b�r a lakodalmat az�rt sz�vesen elbliccelte volna. Egy id� ut�n is rettenetesen f�raszt� volt el�vennie a n�i hangj�t, �s gyakran kellett megnedves�tenie a tork�t, miel�tt �jra besz�lni tudott rajta. Mindenesetre �gy t�nt, hogy egyik asztalukhoz j�rul� nemes sem vette �szre a turpiss�got, �m m�gsem mert nagyon enyelegni �jdons�lt f�rj�vel. M�g mindig benne voltak a korl�tok, �s ahogy eln�zte, Tsuzukuban is, �gy n�h�ny cs�kon k�v�l t�bb nem t�rt�nt k�zt�k. 

 Azt�n minden a feje tetej�re �llt. Koichi egy ismer�s alakot l�tott k�zeledni, el�sz�r alig hitte el, hogy j�l l�t, �m mikor az illet� oda�rt hozz�, nyilv�nval�an az�rt, hogy gratul�ljon a menyasszonynak, a von�saira ki�lt a sokk. A f�rfi is felismerte �t, ez ezer sz�zal�k, hiszen az � szemei is kist�ny�r m�ret�re t�gultak. 

 – Gyere! – intett neki Koichi, majd fel�llt, �s a terem egyik h�ts�, csendes sark�ba vonultak, ahol �gyelve arra, hogy senki ne l�ssa meg �ket, az egyik oszlop m�g� b�jtak. Ott a f�rfi elhagyta a n�i t�nust, majd a rendes hangj�n sz�lalt meg �jra. 

 – Keisuke, te meg hogy ker�lsz ide? – hadarta r�m�lten, mire az �lt�ny�s f�rfi v�llat r�ntott. Sokat v�ltozott az elm�lt n�gy �vben, de nem eleget ahhoz, hogy Koichi ne ismerje fel �t. A v�llai sz�lesebbek lettek, az izmai �t�t�ttek az �lt�ny sz�vet�n, amit viselt, a von�sai mark�nsabb� v�ltak. Sz�ke haj�t azonban m�g mindig ugyan�gy, felny�rva hordta. 

 – Megh�vt�k. Ap�m j� bar�tja a gr�fnak, � tan�totta meg �t spanyolul – vont v�llat Keisuke, mintha valami csek�ly dologr�l lenne sz�, azt�n hirtelen elkomolyodott. – Mi ez az eg�sz esk�v�-miz�ria veletek? Nem �gy volt, hogy te – akadt meg – meghalt�l?

 Koichi az ajk�ba harapott. Nem tudta, hogy volt szerelme mit �rezhetett ir�nta, ha �rzett m�g egy�ltal�n valamit. V�g�l �gy d�nt�tt, �szinte lesz, b�r p�r dolgot az�rt meg�riz mag�nak. 

 – Csak szerettem volna egy kis nyugalmat, miut�n a sz�leim… Sz�val, nem haltam meg – mosolyodott el halv�nyan. – Viszont id�k�zben szerelmes lettem a gr�fba, �t meg folyton nyaggatt�k, hogy mikor vesz m�r el valakit, ha �r�k�s nem is, legal�bb feles�g legyen. H�t, lett – t�rta sz�t a karj�t a f�rfi, mire Keisuke elmosolyodott, �s egy l�p�ssel k�zelebb ment hozz�. 

 – �r�l�k nektek – mondta �szint�n. – El�sz�r hi�nyozt�l, s�t, tegnap is, ma is gondoltam r�d, de m�r �n sem �rzek �gy, mint n�gy �vvel ezel�tt. Van egy l�ny, �s… Mindegy, ez most nem �rdekes – hessegette el a t�m�t a f�rfi. – Lehet�nk bar�tok, ha szeretn�d, meg a gr�f sem b�nja. 

 Koichi az ajk�ba harapott, ahogy t�zetesen megvizsg�lta Keisuke von�sait. A f�rfi nem hazudott, ezt tiszt�n l�tta, m�r � is tov�bb l�pett. De �rdemes lenne a m�lt parazs�t megpiszk�lni? Nem lobbanna r�gvest l�ngra? Az � r�sz�r�l m�r biztos nem. A gyomorg�rcs, amit Keisuke k�zel�ben �rzett, a kellemes bizserg�s, most mind tovat�nt. M�r nem n�zte v�gyakozva az el�tte �ll� ajkait, epekedve az els� cs�k ut�n, nem akarta, hogy a kezei �rints�k �t. M�sra v�gyott. Minden porcik�ja Tsuzukut akarta abba a szerepbe, amelybe anno Keisuk�t k�pzelte el. 

 – Milyen ez a l�ny? – k�rdezte Koichi k�v�ncsian, hangj�ban egy csepp f�lt�kenys�g sem sz�r�d�tt ki, mivel semmi ilyesmit nem �rzett m�r. 

 Keisuke zavartan elpirult, k�hintett egyet, �s a tark�j�t kezdte vakarni. 

 – Az egyik b�lon ismertem meg, tal�n f�l �vvel ezel�tt? Sz�ke, magas, csinos �s intelligens. Im�dja a verseket – habogott �ssze-vissza a f�rfi, mire Koichi elnevette mag�t. 

 – Sz�val f�lig szerelmes vagy, mi? – kacagott. – Szerintem vissza k�ne menn�nk, de ha Tsuzuku is benne van, akkor n�ha �tj�hetsz egy te�ra hozz�m, �s… - Koichi megakadt. Vajon mit fog sz�lni a gr�f, ha megtudja, hogy Keisuke leleplezte �ket? Az agya annyit kattogott ezen, hogy �szre sem vette a be�llt k�nos csendet. Egy h�v�s k�z z�kkentette ki �t, amely gyeng�den a v�ll�ra simult. 

 – �des, mit csin�lsz itt Ayase gr�f fi�val, hm? – suttogta a f�l�be Tsuzuku, mire Koichi egyb�l magyar�zkodni kezdett, m�lyen megd�bbentve a gr�fot azzal, hogy a rendes hangj�n besz�lt egy l�tsz�lag idegen f�rfi el�tt. 

 – Keisuke felismert – kezdte Koichi. – De senkinek sem fogja elmondani, �s ha nem b�nod, te�zni is �tj�nne n�ha… 

 A feh�rruh�s f�rfi k�v�ncsian pillantott Tsuzukura, aki l�tsz�lag sz�rakozottan m�rte v�gig a rajtakapott kett�st, majd v�g�l v�llat vont, �s �gy t�nt, annyiban hagyja az eg�szet. �m Koichi m�r t�l j�l ismerte �t. Most j�tt az �tmilli�t �r� k�rd�s. 

 – Honnan ismeritek egym�st?

 Koichi m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy ism�t magyar�zni kezdjen, �m Keisuke megel�zte �t. 

 – A k�z�piskol�b�l. Mi r�gebben… �rezt�nk valamit egym�s ir�nt, de m�r mindkett�nk r�sz�r�l elm�lt a dolog – jelentette ki, �m a vallom�s v�g�be az�rt er�sen belepirult. 

 Tsuzuku elmosolyodott. Koichi zavartan gy�r�gette a ruh�ja anyag�t, m�g Keisuke l�that�lag f�lt att�l, hogy a gr�f pat�li�t rendez, m�gsem keresg�lt a szem�vel menek�l�si �tvonal ut�n. 

 – Te�zhattok – jelentette ki v�g�l Tsuzuku, majd k�nny� cs�kot lehelt Koichi ajk�ra, �s a tri� visszat�rt a lagzi t�meg�be.