Hatodik fejezet

  2019.08.10. 19:05

Sz�val kics�kolta bel�led m�g a lelket is. Ezek ut�n ne mondd azt, hogy nem vagy j� pasi, mert pof�n csaplak. Fix kimostad a pulcsit, mikor haza�rt�l, tegnap megsz�radt, ma meg m�r abban �lsz. Ugye? 

 

Genki nevetve olvasta Aryu reakci�j�t a randir�l �rt t�m�r �sszefoglal�ra. Persze nem r�szletezte a cs�kot, meg �gy mag�t a d�lut�nt is csak k�t mondatban foglalta �ssze, de a r�gi bar�ts�gok ezzel j�rtak. M�r t�l j�l ismert�k egym�st. 

 

Valami olyasmi. Holnap pedig egy�tt vacsor�zunk, de csak valami kisebb, kev�sb� komolyabb helyen. Tudod, hogy nem b�rom a puccos �ttermeket, meg a t�meget. Kider�lt, hogy Koichi sem rajong �rt�k annyira. 

 

K�zben �jabb �zenete �rkezett, �s mosolyogva kattintott �t Aryu ablak�b�l Koichi�ba. 

 

Befejeztem a vide� v�g�st, k�zben pedig gondolkodtam. R�menhez mit sz�ln�l holnap? Szereted? Ha igen, cs�p�sen vagy kev�sb� cs�p�sen?

 

 Genki egyb�l p�ty�gni kezdte a v�laszt, ujjai sebesen sz�guldottak a billenty�zeten. 

 

 Szeretem, igen, �s kev�sb� cs�p�sen. A nagyon cs�p�s, forr�, vagy t�l hideg dolgokt�l mindig megered az orrom, �gy azokat igyekszem ker�lni. Pl�ne egy randin. Gondolom, nem �rt�keln�d, ha az arcodba szipogn�k. 

 

 Kv�zi egyszerre �rkezett meg Aryu �s Koichi v�lasza, �m Genki ink�bb ut�bbi�t reag�lta le el�bb. Persze nem tervezte elhanyagolni a bar�tj�t, de teljesen bele volt habarodva Koichiba. �s az a cs�k! �gy �rezte, � is kezd beleszeretni a m�sikba, amit egy�ltal�n nem b�nt. 

 

 Velem is pontosan ez van. T�k romantikus lenne egy�tt szipogni. Azt mondj�k, az ilyesf�le helyzetek �sszehozz�k az embereket.

 

 Nem cs�kolhatsz meg, ha taknyos lesz az orrod! 

 

 Genki vigyorogva kattintott �t Aryuhoz. 

 

 Jaj, mennyi k�z�s van bennetek, egyem a sz�veteket. A v�g�n m�g �ssze is h�zasodtok majd, nem? De nem lehet �rv�nyes, ha nem �n leszek a tan�, hallod? Na, l�pek pr�b�ra, hali. 

 

 Kicsit el�reszaladt�l, nem? M�r lassan azt is kital�lod, melyik id�sek otthon�ba vonulok be vele. Adj bele mindent a pr�b�n! 

 

 Genki hevesen dobog� sz�vvel n�zte meg Koichi �j �zenet�t, mik�zben mag�ban igencsak j�l sz�rakozott Aryu k�pzelg�sein. A f�rfi hajlamos volt n�ha t�lz�sokba esni, �s sz�vni m�sok v�r�t, �m egyszer�en nem lehetett haragudni r�. 

 

 Sz�val, ha majd n�th�s leszek, akkor cs�ktilalom van? Ki fogjuk b�rni? 

 

 Nem hinn�m. 

 

 M�snap rendk�v�l zsibbadtan �bredt. Szinte az eg�sz �jszak�t �tbesz�lt�k Koichival, �s a r�menekt�l kezdve eg�szen egym�s vide�iig, mindent kit�rgyaltak, �m amikor v�g�l nagy nehezen elk�sz�ntek, m�g mindig �gy t�nt, hogy akadna t�ma b�ven. De ma v�gre ism�t tal�lkozhattak, r�ad�sul Koichi �jabb cs�kokat �g�rt neki. �ll�t�sa szerint alig b�rt betelni Genki ajkaival, �s azzal heccelte a f�rfit, hogy el�bb-ut�bb f�gg�v� fog v�lni. Ilyet se mondtak m�g neki soha, ez�rt lassacsk�n azon kapta mag�t, miszerint kicsivel t�bb az �nbizalma, mint eddig.

 Ez olyan apr�cska dolgokban nyilv�nult meg, mint p�ld�ul reggel k�zmos�s k�zben nem a k�zfej�re foly� v�zsugarat, hanem a t�k�rk�p�t figyelte, agya pedig nem kutatott a hib�k ut�n. Egyszer�en csak meg�llap�totta, hogy j� lenne megf�s�lk�dni, �m od�ig m�r nem jutott el, hogy kritiz�lja mag�t. Koichi az els� randin megmutatta neki, mennyire gy�ny�r�nek is tartja, m�snak pedig nem is igaz�n akart megfelelni. 

 Miut�n tegnap este lefekv�s el�tt sikeresen befejezte a Rubint v�ge a kezdet m�sodik r�sz�t, a Ragyog� Zaf�rt, reggeli ut�n kamera el� �lt. Mivel m�r csak egy k�tet volt h�tra a tril�gi�b�l, ez�rt �gy d�nt�tt, k�r�ln�z az e-mailek k�z�tt, h�tha tal�l �jabb aj�nlatokat. �s bing�! Egy m�sik kiad� kereste fel, akikkel m�r vagy f�l �ve nem levelezett, �s ism�t egy fantasy tril�gi�t aj�nlottak neki. Szinte vakon g�pelte be a v�laszlevelet, amelyben elfogadta a k�nyveket. 

 Mire el�rkezett az este hat �ra, amikorra a tal�lkoz�t besz�lt�k Genki lak�sa el�tt, a f�rfi m�r j�csk�n fel�lte a P�ratlan Smaragd fejezeteinek nagy r�sz�t. Pedig nem kellett volna ennyire sietnie, hiszen a k�vetkez� recenzi�s csomagj�ig m�g h�rom nap volt h�tra, de nem ritk�n esett meg vele, hogy egy vil�g ennyire mag�ba szippantotta. 

 Amikor kil�pett a kapun, Koichi m�r a t�rsash�z fal�nak d�lve v�rt r�, raszta haj�t ez�ttal kontyba tekerte, csak n�h�ny tincs l�gott szabadon az arc�n�l, �s a cip�j�nek az orr�t tanulm�nyozta. Genki �br�ndosan elmosolyodott. Vacsor�zni fog ezzel a f�rfival.

 – Hello – kapta fel ekkor a fej�t Koichi, �s megindult Genki fel�. Amikor egym�ssal szemben �lltak, lehajolt, �s gyors cs�kot nyomott a f�rfi ajkaira, aki nem �rte be ennyivel, �gy �tkarolta Koichi nyak�t, hogy ez�ttal egy kicsit elid�zhessenek egym�s sz�j�nak felt�rk�pez�s�vel. 

 – �s ha most folyna az orrom? – motyogta Koichi, miut�n pihegve �sszed�nt�tt�k a homlokukat, mutat�ujj�val pedig finoman v�gig sim�tott Genki �llkapcs�n. 

 – Nem �rdekelne – mondta Genki, azt�n nyelt egy apr�t, miel�tt kimondta volna azt a sz�t, ami�rt ennyi id�t t�lt�ttek a bej�ratn�l. 

 – Hi�nyozt�l. 

 Koichi elmosolyodott, �s egy l�gy puszit nyomott a f�rfi homlok�ra. 

 – Te is nekem. 

 Szemt�l szemben m�gis csak m�s volt, mint monitoron kereszt�l. Genki nem ellenkezett, amikor Koichi �sszef�zte az ujjaikat, �s �gy indultak meg a n�ptelen utc�k labirintus�ban. Az eldugott kis r�menesig �gy s�t�ltak, mik�zben csak �gy �ml�tt bel�l�k a sz�. Nevetg�ltek r�gi, gyerekkori cs�nyeken, mes�ltek kicsit a bar�taikr�l – Genkit valami�rt nem lepte meg, hogy Koichinak rengeteg bar�tja van –, �s term�szetesen el�ker�ltek az iskolai anekdot�k is.

 – Angol �r�nk volt, gondolhatod, mindenki im�dta – kezdte Koichi –, �s �pp ford�tanunk kellett. Az volt a mondat, hogy She moved to England. Halad� csoport voltunk, nyelvvizsg�ra k�sz�lt�nk, sz�val senkinek sem kottyant meg a dolog, kiv�ve Seijinek. Aki �gyesen beny�gte, hogy Amerik�ba k�lt�z�tt – kacagta el mag�t Koichi az eml�k hat�s�ra, Genki pedig vele egy�tt nevetett. 

 – Mi matekb�l voltunk �gy, hogy senkit nem �rdekeltek a vizsg�k, az �retts�gi, elbolondoztuk az eg�szet, ennek ellen�re volt hozz� esz�nk, senki nem bukott meg. Egyik gyerek dolgozat el�tt megk�rdezte a tan�rt, hogy levon-e pontot az�rt, ha v�letlen�l rontja el. A tan�r ugye azt mondta, hogy igen, mire a gyerek �gy: �s direkt rontom el, akkor v�letlen�l vonja le. 

 – Jesszusom – t�r�lgette a nevet�st�l k�nnyes szem�t Koichi. – Nektek is voltak akkor nagy sztorijaitok! 

 J�kedv�en l�ptek be a r�meneshez, ahol egy eldugott kis asztaln�l foglaltak helyet. Rajtuk k�v�l csak a helyis�g t�loldal�n �ld�g�l�, egy fikusz �ltal gondosan kitakart �tf�s di�kcsapat nevetg�lt, ez�rt minden felt�tel adott volt egy kellemes randihoz. A l�gk�r azonnal bens�s�gesebb lett, ahogy le�ltek, �s p�r perccel k�s�bb leadt�k a rendel�s�ket. M�r nem nevettek, hanem egym�st�l alig egy l�legzetnyire l�v� ujjbegyeiket figyelt�k. Egy apr� kis mozdulat, �s m�ris �jb�l egym�s kez�t foghatt�k volna. 

 Koichi k�rd�n pillantott Genkire, aki egy �vatos, apr� biccent�ssel adott neki enged�lyt. Ujjaik lassan kulcsol�dtak �ssze a t�lgyfaasztal kem�ny, h�v�s fel�let�n. 

 – Koichi…

 Genki kiss� idegesen pillantott k�rbe, ellen�rizve, hogy senki sem l�tja �ket, �m Koichi ekkor el�r�bb hajolt, �s halkan magyar�zni kezdett. 

 – Nem csak az�rt hoztalak ide, mert isteni a r�men – mosolyodott el –, hanem mert a nagyon ritka helyek egyike, ahol b�rmilyen nem� is legyen a p�rod, ny�ltan foghatod a kez�t, nem �t�lnek el �rte. A felszolg�l�k csak azokra sz�lnak r�, akik nagyon nyalj�k egym�st, de ez mindenkire �rv�nyes. 

 A f�rfi elmosolyodott, �s h�velykj�vel megsim�totta Genki tenyer�t. 

 – Megnyugodhatsz. Minden rendben van. 

 Amikor a felszolg�l�l�ny felt�nt, kez�ben a k�t g�z�lg� t�llal, Genki keze apr�t r�ndult Koichi ujjai k�z�tt, �m mikor a n� biztat�an r�mosolygott, elejtette az aggodalmait. 

 – Hozhatok m�g valamit az uraknak? – hajolt meg illedelmesen, mire Koichi udvariasan visszautas�totta az aj�nlatot, �s megk�sz�nt�k az �telt. Csendben falatoztak, �m a kez�k tov�bbra is ott pihent egym�son, ahogy Genki szerint j� is volt. 

 Nem sokkal k�s�bb m�r �jfent k�z a k�zben s�t�ltak vissza a t�rsash�z fel�, a f�rfi sz�ve pedig �sszefacsarodott, amikor egym�ssal szemben meg�lltak a bej�ratn�l. Tekintet�vel k�ny�rg�en ostromolta Koichit, �m hogy mit akart, azt � sem tudta pontosan. 

 – Mit szeretn�l? – sim�tott v�gig elgondolkozva Genki ajkain Koichi. A f�rfib�l �nk�ntelen bukott ki a k�r�s. 

 – Maradj velem! 

 A magasabb f�rfi beharapta az als� ajk�t. 

 – Biztos vagy te ebben…? 

 Genki b�lintott, szemei k�ts�gbeesetten villantak. 

 – Nem akarok m�g lefek�dni veled! Csak… Aludhatn�l itt, ha nem gond neked – motyogta, mik�zben lehajtotta a fej�t. Annyira k�nos volt! 

 – Hidd el, mindenn�l jobban szeretn�m, de nincs n�lam v�lt�ruha, �s nem eg�szen ugyanaz a m�ret vagyunk… De legk�zelebb felt�tlen�l �ln�k az aj�nlatoddal, j�? Mit sz�lsz hozz�? – mosolygott Koichi, hangj�ba cseppnyi b�nat vegy�lt, ami�rt csal�d�st kellett okoznia Genkinek. 

 – Ok� – b�lintott a f�rfi, azt�n hagyta, hadd melengesse �t �t Koichi hossz�, v�gtelennek t�n� cs�kja, amely ez�ttal minden eddigit fel�lm�lt. 

 – K�t nap m�lva? – mormolta Koichi Genki f�l�be. 

 – K�t nap m�lva.