Nyolcadik fejezet

  2019.08.10. 19:06

 Aryu cs�p�re tett k�zzel mustr�lta a Genki �gy�ra sz�rt ingek had�t. M�r lassan k�t perce �llt �gy, amikor v�g�l megfordult, �s a kanap�n �l� bar�tj�ra n�zett. A homlok�n kisimultak a r�ncok, majd elmosolyodott. 

 – V�lassz te! – l�pett arr�bb Aryu, hogy azt�n Genki fel�llva a kanap�r�l, kiv�laszthasson egy fekete inget. Az�rt l�tt egy bizonytalan pillant�st Aryu ir�ny�ba, miel�tt felvette volna, �s feljebb h�zta a cs�p�j�n a b� farmer�t. 

 – Rendben lesz ez �gy? – k�rdezte, bar�tja pedig magabiztosan b�lintott egyet. 

 – T�k�letes! Ott is alszotok akkor?

 Genki helyesl�en h�mm�g�tt egyet, tekintete a h�tizs�kj�ra esett, amelyben a pizsam�ja, egy v�lt�ruha �s n�h�ny tiszt�lkod�si szer lapult. Koichi sz�lei Saitam�ban laktak, ami egy k�zel h�romnegyed�r�s vonatutat jelentett a Shonan-Shinjuku vonalon, r�ad�sul egy kellemes h�szperces s�t�val is kalkul�lhattak a Minami-Ikebukuro �s az �llom�s k�z�tt, plusz ugyanennyi ideig tartott el�rni a saitamai �llom�st�l Koichi sz�leinek h�z�ig. Nem csoda, ha �gy d�nt�ttek, ink�bb ott alszanak. 

 Persze Koichi megint el�je j�tt, aminek Genki roppantul �r�lt, ugyanis nem kellett egyed�l az �llom�sra gyalogolnia. Aryu sz�vesen elk�s�rte volna, azonban ma este neki is programja volt, m�gpedig egy k�nnyed kis iv�szat a band�j�val, �gy amikor les�t�ltak a t�rsash�z bej�rata el�, odaterelte Genkit Koichihoz, majd j�t�kosan v�llba veregette a bar�tj�t: 

 – Csak nehogy te legy�l a vacsora! – kacsintott, azzal egy husz�ros lend�letet v�ve els�t�lt. Genki arca egyb�l l�ngba borult, �s pr�b�lt nem Koichira n�zni, aki egy id�vel megel�gelte a dolgot, �gy �tkarolta a f�rfi derek�t, hogy k�zelebb h�zva mag�hoz, megcs�kolhassa �t. 

 – Indulnunk k�ne, miel�tt m�g lek�ss�k a vonatot – suttogta Genki ajkaira. – Anyu tempur�t csin�l nek�nk, rem�lem, szereted – tette hozz�, mik�zben t�volabb h�z�dott a f�rfit�l, aki a cs�kt�l kiss� m�morosan pislogott r�. 

 – Igen, szeretem – helyeselt, �s megindultak az �llom�s fel�. – Biztos, hogy rendben van ez �gy?

 Koichi fels�hajtott. 

 – Genki, m�r megbesz�lt�k Twitteren is, de akkor most is elmondom neked, hogy nem, abszol�t nem gond, hogy m�g nem vagyunk egy p�r, ok�? Nem siettetlek semmiben – mosolygott. 

 Genki lehajtott fejjel b�lintott egyet. Id�k�zben az �rz�sei Koichi ir�nt nem csak, hogy meger�s�dtek, hanem szil�rdd� is v�ltak, de egyel�re �gy d�nt�tt, nem vallja m�g be �ket. A megfelel� pillanatra v�rt, amikor Koichi szem�be n�zhet, �s kimondhatja, hogy szerelmes bel�. 

 Ahogy k�zeledtek az �llom�shoz, l�pten-nyomon egyre t�bb ember lett k�r�l�tt�k, m�gnem Genki tekintete a f�ldh�z tapadt, a l�gz�se pedig hallhat�an felgyorsult. Koichi egyb�l felfigyelt arra, hogy valami nincs rendben, �s kihaszn�lva a t�meget, megfogta Genki kez�t. 

 – Majd �n vigy�zok r�d, csak ne engedj el – sz�lt oda Koichi a f�rfinak, majd mikor meg�rezte az er�s szor�t�st a k�zfej�n, megk�nnyebb�lten h�zta el magukat a vonatig. Szok�s szerint ott is rengetegen voltak, Genki szor�t�sa pedig lassan csontropogtat�v� v�lt. Koichi idegesen pillantott a rengeteg, n�ma csendben �lldog�l�, faarc� emberre, majd minden mindegy alapon a mellkas�ra h�zta a f�rfi fej�t, �s �t�lelte �t. N�h�ny k�r�l�tt�k �ll�nak megr�ndult a sz�ja sarka, �m p�r megvet� pillant�son k�v�l m�st nemigen kaptak. Koichit nem is �rdekelt�k a negat�v reakci�k, ehelyett Genki sebesen pulz�l� sz�vver�s�re figyelt. F�l k�zzel a feje felett l�g� kapaszkod�t fogta, m�g a m�sikkal a f�rfi h�t�t simogatta. 

 Mikor v�gre lesz�lltak Saitam�ban, �s elhagyt�k az ottani �llom�s forgatag�t, Genki halkan megsz�lalt:

 – K�sz�n�m. 

 Azt�n mindkettej�k legnagyobb meglepet�s�re, megfogta Koichi kez�t. 

 – Semmis�g – mosolyodott el Koichi. – De akkor este �t kell besz�ln�nk, hogy melyik vonattal menj�nk vissza. B�r a f�l hetes Saikyon k�v�l m�s lehet�s�g�nk nincs, hacsak nem akarsz az �t �r�n�l kellemetlenebb id�pontban felkelni. 

 – J� lesz az �gy szerintem – egyezett bele Genki. – Hogyhogy elk�lt�zt�l innen? – tette fel a k�rd�st, ami az�ta foglalkoztatta, hogy megtudta, milyen messzire j�nnek. Persze, nem ritka, hogy a fiatalok min�l k�zelebb akarnak lenni Toki� sz�v�hez, de itt is teljesen rendben voltak az �letk�r�lm�nyek. 

 – Kalandv�gy – r�vedt el Koichi tekintete a h�zfalak k�z�tt. – Meg akartam mutatni anyu�knak, hogy k�pes vagyok n�lk�l�k is boldogulni egy olyan nagyv�rosban, mint Toki�. Siker�lt. Most pedig v�gre hazaviszem hozz�juk a f�v�ros leggy�ny�r�bb f�rfij�t – kacsintott Genkire, aki zavar�t leplezve, g�nyol�dni kezdett. 

 – Magadat – jegyezte meg, mire Koichi nevetve oldalba b�kte. 

 – Anyu nagyon lelkesnek t�nt a telefonban, amikor mondtam, hogy elhozlak hozz�juk – folytatta Koichi. – Ne lep�dj meg, ha t�ged is meg�lel. Hozz�m hasonl�an k�zvetlen, �gy tradicion�lis bemutatkoz�sra se sz�m�ts. Apu majd k�s�bb j�n meg a munk�b�l, de f�l nyolcra m�r otthon lesz.

 Genki folyamatosan b�logatott az elhangzottakra, m�gnem meg�lltak egy alacsony, egyszintes csal�di h�z el�tt. Itt azt�n hirtelen r�t�rt a p�nik, �s nem akart a bej�rati ajt� ir�ny�ba mozdulni. Az a kev�ske magabiztoss�ga is elp�rolgott a semmibe, �gy csak meredt a bej�ratra. 

 – Genki.

 Koichi szembeford�totta mag�val a f�rfit, �s m�lyen a szem�be n�zett. 

 – Nyugi. 

 Koichi ajkai k�nnyed�n tal�ltak r� Genki sz�j�ra, majd mintegy nyugtat�sk�pp, l�gyan cs�kolni kezdte az alacsonyabbikat. Azt�n mikor Genki v�gre reag�lt volna a cs�kra, Koichi elh�z�dott, �s mosolyogva az ajt�hoz s�t�ltak. Megnyomta a cseng�t. Az ajt� szinte azonnal kiny�lt, �s egy magas, v�kony asszonys�g mosolyg� arca fogadta �ket. 

 Koichi anyuk�ja beljebb terelte a k�t f�rfit, majd el�bb Koichit �lelgette meg j� alaposan, azt�n Genki v�llaira tette a kez�t, �s tanulm�nyozni kezdte a vele k�r�lbel�l egy magas j�vev�nyt. 

 – Ko-channak nagyon j� �zl�se van – t�prengett el a n�, azt�n megszorongatva Genkit is, a nappaliba terelte a p�rost. Le�ltette �ket a kanap�ra, majd elhelyezkedett vel�k szemben, �s bizalmasan el�re hajolva alaposan megn�zte mag�nak a k�t f�rfit. Homlok�n �sszefutottak a r�ncok. 

 – Nem hiszem el, hogy id�sebb vagy Ko-chann�l – motyogta maga el� alig hallhat�an a n�. 

 – Jaj, anya – nevetett Koichi. – Az a h�rom �v nem olyan nagydolog. 

 Az asszony csak legyintett, majd megpr�b�lt besz�lget�st kezdem�nyezni Genkivel, ami v�g�l Koichi seg�ts�g�vel siker�lt is neki. A sz�ke f�rfi fokozatosan megny�lt Koichi �desanyj�nak, �m voltak olyan k�rd�sek, amikor csak fesz�lten meredt maga el�. Ezek szerint m�g mindig volt benne egy kis t�vols�gtart�s. Koichi nem hib�ztatta �rte, �gy is �r�lt, ami�rt Genki j�l kij�tt az �desanyj�val. 

 Amikor k�s�bb meg�rkezett az apja, a m�g n�la is magasabb f�rfi csak p�r k�rd�st tett fel Genkinek, ut�na pedig egyb�l le�ltek vacsor�zni. �desanyja tempur�ja szok�s szerint �nycsiklandoz� volt, �s l�that�lag Genkinek is �zlett az �tel. Ev�s ut�n m�g egy keveset besz�lgettek, azt�n Koichi l�tva Genki f�radt tekintet�t, eln�z�st k�r�en a sz�leire n�zett. 

 – Elmegy�nk aludni, ok�? – mondta, mik�zben az asztal alatt �sszef�zte az ujjait Genki�ivel. A sz�lei elmosolyodtak, majd az apja b�lintott egyet, �gy Koichi felh�zta az �lmosan pislog� f�rfit, �s megindult vele a r�gi szob�ja fel�. 

 – Izgult�l tegnap este? – k�rdezte, ahogy bel�kte az ajt�t. 

 – Kicsit – mormogta Genki, �s k�r�ln�zett Koichi szob�j�ban. A falak h�feh�rek voltak, n�hol egy-egy fekete tollal k�sz�tett firka t�rte meg egyhang�s�gukat, az �r�asztal alacsony, egy iskol�s gyereknek azonban t�k�letes m�ret, m�g az �gy lehetetlen�l keskeny volt. Genki k�rd�n pillantott Koichira. 

 – Megoldjuk – mosolygott a f�rfi, majd le�lt az �gy�ra, �s megpaskolta a combj�t. Genki odas�t�lt, �s bizonytalanul Koichi �l�be �lt. A magasabbik �sszed�nt�tte a homlokukat. 

 – Hogy tetszenek anyu�k? – k�rdezte, mire Genki v�llat vont. 

 – Szimpatikusak. Kedves sz�leid vannak – mondta, mik�zben pr�b�lta lek�zdeni a k�sztet�st, hogy megcs�kolja Koichit. 

 – Akkor ezek szerint sz�vesen j�nn�l m�g velem m�skor is? Persze, ha lesz m�skor – pillantott f�lre a r�zsasz�n haj� f�rfi. 

 – Lesz – er�s�tette meg Genki, azt�n �sszeszedve minden b�tors�g�t, el�r�bb cs�szott Koichi �l�ben. 

 – Szeretlek, Koichi. 

 Az alatta l�v� f�rfinek t�gra ny�ltak a szemei, majd lassacsk�n mosolyra h�z�dott a sz�ja. 

 – Szeretlek, Genki – suttogta. – M�r azt hittem, sosem mondod ki. 

 Ekkor �ssze�rt az ajkuk, �s egy hossz� cs�kkal pecs�telt�k meg az im�nt kimondott szavakat.