Kilencedik fejezet

  2019.08.10. 19:07

 K�zel egy h�t telt el az�ta, hogy Koichi sz�lein�l t�lt�tt�k az est�t, �s kimondt�k, hogy egy p�rt alkotnak. Genki n�ha m�g mindig alig hitte el, hogy ez a val�s�g volt, amelyben �lt, �s nem csak egy ill�zi�. T�nyleg Koichi p�rja volt, �s lassan minden d�lut�n f�lretett�k a vide�z�ssal kapcsolatos teend�iket, hogy elmehessenek egy�tt s�t�lgatni a v�rosban. 

 Genki persze nem gy�zte hallgatni Aryu folyamatos locsog�s�t, amikor a f�rfi �pp a mai s�t�ja el�tt p�r perccel h�vta fel �t telefonon. Igencsak siet�s volt a dolga, �gy kihangos�totta a bar�tj�t, �s k�zben fut�lag elejtette, hogy mi�ta t�nylegesen j�rnak, d�lel�tt �s este olvas, meg vide�zik, ugyanis a d�lut�nokat meghagyt�k egym�snak Koichival. Aryu azonnal harapott a t�m�ra, �s eg�szen vonalbont�sig ecsetelte, milyen b�szke Genkire, ami�rt siker�lt elmondania Koichinak, hogy szerelmes bel�. De az�rt m�g feltette az adu�sz k�rd�st is: Genki mikor mondja el mindezt odahaza?

 �gy eshetett meg az is, hogy a f�rfi �lland�an elmerengett s�ta k�zben, �s ha Koichi nem h�zza f�lre, m�g egy villanyoszlop is majdnem elkasz�lta volna �t. Hamarosan m�r egy agg�d� barna szemp�r f�rk�szte �t meglehet�sen k�zelr�l, �s csak nagy nehezen siker�lt lek�zdenie a k�sztet�st, hogy a nem valami forgalmas utca k�zep�n megcs�kolja Koichit. 

 – Cs�nya kis gondolatok kergethetik egym�st odabent – b�k�tt a r�zsasz�n haj� f�rfi Genki homlok�ra a mutat�ujj�val, szem�ld�kei k�rd�n megemelkedtek. – Na, b�kd ki, miel�tt t�nyleg nekim�sz egy villanyoszlopnak! 

 Genki tekintete a talajra villant, majd ism�t Koichi szem�be n�zett. 

 – Sz�vesen bemutatn�lak �n is odahaza, csak… Anyu�k ugye nem tudj�k, hogy biszex vagyok. De mivel nem laknak nagyon messze, ez�rt szombaton esetleg, ha �k is belemennek, �tmegy�nk vacsira? �s akkor egyszerre mondan�m el, hogy �rdekelnek a f�rfiak is, meg hogy veled j�rok – javasolta, mik�zben megindultak a j�rd�n. 

 – Fel�lem rendben van – vont v�llat Koichi. – Mes�lsz kicsit a csal�dodr�l? 

 – H�t, van anyu meg a nagyi�k. Ennyi – mosolyodott el keser�en Genki. 

 – Apuk�d..? – k�rdezte �vatosan Koichi, mire a f�rfi legyintett egyet. 

 – Anya terhes lett velem, mire lel�pett. Nem �rdekelte, hogy gyereke lesz. 

 Genki kezei �k�lbe szorultak a teste mellett, ahogy besz�lt. Mindig is haragudott emiatt az apj�ra. Az ismeretlen f�rfi �sszet�rte �desanyja sz�v�t, �s megfosztotta Genkit att�l, hogy b�rkit is ap�nak h�vhasson. A nagyapja term�szetesen valamelyest bet�lt�tte az �rt, de az nem volt ugyanaz. M�r hogy is lehetett volna! 

 �vatosan pillantott r� Koichira, aki �pp �t n�zte, �gy mikor a tekintet�k tal�lkozott, Genki nem t�r�d�tt a t�loldalon siet� h�tizs�kos l�nnyal, sem a mellett�k elhalad� aut�val, leh�zta mag�hoz Koichit, �s megcs�kolta. 

 – Szeretlek – suttogta a f�rfi ajkaira, majd elengedte �t, �s siet�sen tov�bb indult. 

 – Genki – sz�lt ut�na Koichi, aki m�g mindig ugyanott �llt, ahol az el�bb cs�kol�ztak. Mosolygott. 

 – Szeretlek, �s nagyon b�szke vagyok r�d. 

 Genki megtorpant, majd �vatosan h�trafordult. 

 – B�szke? – visszhangozta, mire Koichi v�llat vont, �s k�zelebb s�t�lt hozz�. 

 – Hat�rtalanul. Eml�kszel, hogy anno lesz�gezted nekem, hogy m�rpedig te nem fogod elmondani senkinek sem? Az�ta m�r Aryu tudja, �s most �pp arra k�sz�lsz, hogy otthon is felv�llald. 

 Genki v�llat r�ntott, �m a tekintet�t nem emelte fel a j�rd�r�l. Kicsit zavarba j�tt, ami�rt Koichi elmondta neki ezeket a dolgokat. Pedig igaza volt, �, de m�g mennyire igaza! Amikor Genki �let�ben el�sz�r megcs�kolt egy m�sik fi�t, hetekig rettegett att�l, hogy az anyja �s a nagysz�lei megtudj�k. Mintha csak a homlok�ra lett volna �rva. Azt�n egyre term�szetesebb� v�lt sz�m�ra, hogy az �let�nek egy igencsak nagy falatj�t nem oszt meg a csal�dj�val, hi�ba tudta, hogy ez �gy nincs teljesen rendben. Viszont most, amikor �gy �rezte, hogy tal�n t�volabbi j�v�re is tervezhet Koichival, m�r nem halogathatta tov�bb. 

 Az el�z� p�rjaival ilyenkor m�r t�l voltak az els� egy�ttl�ten, vagy legal�bbis nagy l�ptekben k�zeledtek fel�, �m Koichival abszol�t nem siettek, ehelyett minden egym�ssal t�lt�tt id�t a m�sik megismer�s�re ford�tottak, amelynek meg is lett az eredm�nye. Genki szinte pontosan tudta, hogyan kezdett el Koichi komolyabban foglalkozni a kreat�v dolgokkal, mi�rt ment el ennyire a ruhatervez�s ir�ny�ba, de persze Koichi is tudott olyanokat Genkir�l, mint p�ld�ul, hogy melyik volt az a k�nyv, ami az olvas�s szerelmes�v� tette.

 – Tolakod�snak venn�d, ha ma este n�lad aludn�k? – k�rdezte Koichi, mire Genki felemelte a fej�t, �s �vatosan elmosolyodott. 

 – Nem, r�ad�sul k�pzeld, megint t�l j�l haladok a k�nyvvel, �gy m�g r� is �rek. 

 Ek�zben sarkon fordultak, �s elkezdtek visszafel� s�t�lni Genki lak�sa fel�. 

 – Ha minden este olvasol, mi lesz veled, ha majd s�r�bb esti programjaink lesznek? – vetette fel a magasabbik f�rfi, mire Genki arca l�ngba borult, �s kiss� t�ls�gosan is nagy �r�vel bokszolta v�llba Koichit, aki a karj�t d�rzs�lgetve n�zett a m�sikra. 

 – Hallod, Genki, nem gondoltam semmi olyanra – sziszegte f�jdalmasan. – Csak mondjuk egy nyaral�sra. 

 – � – szaladt ki Genki sz�j�n. – Akkor bocs�nat. 

 – �, semmi, meg�rtem, hogy m�g nem �llsz r� k�szen. �n se szeretn�m elsietni. �gy is mindent megkapok t�led – mosolygott Koichi. 

 – Mindent? – k�rdezte �vatosan Genki. 

 – Szeretsz, nem?

 – Igen.

 – Akkor tal�n m�g t�bbet is kapok, mint amennyit �rdemlek. 

 Genki ez�ttal az �res utca k�zep�n cs�kolta meg Koichit, aki nem ellenkezett, hanem m�g szorosabban h�zta mag�hoz a m�sik f�rfit. Ahogy �sszetapadtak az ajkaik, Genki �gy �rezte, hogy a vil�g egyens�lya a hely�re billent, � pedig ott van, ahol lennie kellett. M�r alig v�rta, hogy szombaton ezt a csal�dj�nak is elmondhassa. 

 Amikor fel�rtek Genki lak�s�ra, Koichi egyb�l elment f�rdeni, a f�rfi pedig addig felh�vta az �desanyj�t, aki term�szetesen nagyon lelkesen fogadta, hogy a fia hazal�togat, r�ad�sul a p�rj�t is bemutatja. Azt�n � ment a f�rd�be zuhanyozni, �s mire kij�tt, Koichi m�r a konyh�j�ban tev�kenykedett, �m Genki ezt egy cseppet sem b�nta, pedig a magasabbik egyb�l �szbe kapott, �s bocs�natot k�rt, ami�rt a konyhai felszerel�sek k�z�tt turk�lt. 

 – Omlettet? – mutatta fel �gyesen Koichi a toj�sokat a k�t-k�t ujja k�z�tt. Genki azonnal b�lintott, majd ahogy elkezdt�k �sszeszedni a hozz�val�kat, magyar�zkodni kezdett. 

 – Csirkecomb helyett mellb�l szoktam, mert nem rajong�k annyira a comb�rt, de am�gy a t�ltel�k gondolom n�latok is hasonl�. 

 Koichi b�lintott, mik�zben felt�rte a toj�sokat, �s elkezdte �ket felverni, Genki pedig felkock�zta a m�r kifil�zett csirkemellet. T�k�letes szinkronban mozogtak, a k�t serpeny� pedig hamarosan �nycsikland� illatokat �rasztott mag�b�l, m�g v�g�l Genki Koichi seg�ts�g�vel a r�ntott�ra �nt�tte a t�ltel�ket, �s gondosan egybes�t�tt�k a hatalmas omlettet. 

 Le�ltek az asztalhoz, �s mihelyst nekil�ttak a vacsor�nak, Genki �tny�lt az asztalon, �s megfogta Koichi kez�t, aki pr�b�lta elfojtani a mosoly�t. Mi�ta Genki realiz�lta, hogy Koichi balkezes, �gy m�ltkor ez�rt nem zavart�k egym�st az �tteremben, az�ta minden ottani k�z�s �tkez�sn�l megragadta az alkalmat, �s ez itthon sem volt m�sk�pp. 

 �gy d�nt�ttek, hogy a mosogat�st reggelre hagyj�k, �gy vacsora ut�n egyb�l elmentek fogat mosni, majd aludni. Genki k�nnyed�n elf�szkelte mag�t Koichi karjainak ismer�s �lel�s�ben, �s szinte azonnal elnyomta �t az �lom. Ott volt, ahol lennie kellett, �s ezt szombaton a csal�dj�nak is kifejthette v�gre. 

 Ennek ellen�re, amikor el�rkezett az omin�zus nap, g�rcsbe �llt gyomorral toporgott a bej�ratn�l, �s eg�sz egyszer�en nem merte eltekerni az ajt� gombkilincs�t. Idegesen pillantott Koichira, aki egyb�l vette a lapot, �s �vatos cs�kot nyomott a f�rfi homlok�ra. A terv v�gtelen�l egyszer� volt: Genki bemegy, coming outol, majd ha pozit�v reakci�t kap, beviszi Koichit. Ha esetleg nem, akkor elmennek. Genki bele se mert gondolni, hogy az ut�bbi egy�ltal�n bek�vetkezhet. 

 Kif�jta az eddig benntartott leveg�t, majd benyitott a h�zba. �desanyja vid�m, dallamos hangja egyb�l felcsend�lt a nappali ir�ny�b�l, ahogy az ajt� egy halk kattan�ssal bez�rult. 

 – �dv itthon, kincsem! – Az asszony k�zeled�, puha l�ptei hallatsz�dtak, arc�n sz�les vigyor, �m amikor megl�tta a cip�j�t egyed�l papucsra cser�l� Genkit, a mosolya semmiv� foszlott, k�t form�s szem�ld�ke k�z�tt apr� r�nccsokor ny�lt. 

 – H�t a l�nyka? – csod�lkozott a n�. 

 – Nem j�tt el a kisasszony? - hallotta a nagypapa reszel�s z�gol�d�s�t, mire lek�zdve az els� p�nikrohamot, Genki kih�zta mag�t, �s pr�b�lt megnyugtat�an az �desanyj�ra n�zni. Neh�z feladat volt. 

 – Menj�nk be a nappaliba – javasolta, majd az �desanyja oldal�n bel�pett a t�gas, rendezett helyis�gbe. A nagyapja a szemk�zti fotelben �ld�g�lt, r�ncos, csontos ujjai egy b�gre tea k�r� fon�dtak, m�g a nagymama a jobb oldali �l�alkalmatoss�gon foglalt helyet, �s f�rg�n k�t�gette a kar�csonyra sz�nt aj�nd�k s�lak egyik�t. Eg�sz �vben ezt csin�lta. 

 – Anyu, szerintem jobb lesz, ha te is le�lsz – mutatott Genki a nagyanyj��val szomsz�dos fotelra, mire az anyja a sz�j�t r�gva helyet foglalt. Ujjai g�rcs�sen szor�tott�k a karf�t. Agg�dott. 

 – A p�rom is itt van, csak a h�z el�tt v�r – kezdte, mire a nagyapja helytelen�l csettintett a nyelv�vel. 

 – H�t hagyod �t megf�zni? – m�ltatlankodott, �m a l�nya egy ideges pillant�ssal elhallgattatta. 

 – V�r, mert nem biztos, hogy j� sz�vvel fogadn�tok �t idehaza.

 Genki idegesen nyelt egyet, azt�n lehajtotta a fej�t, �s kimondta: 

 – Ugyanis f�rfi. 

 A k�t�t�k l�zas csattog�sa hirtelen megsz�nt. Genki felpillantott. A nagyapja olyan er�sen szor�totta �ssze a sz�j�t, hogy csak egy keskeny vonal l�tsz�dott, m�g a nagymam�ja szem�ld�ke felszaladt a homloka k�zep�re. Az �desanyja reakci�ja d�bbentette meg �t a legjobban. Az asszony sz�ja ugyanis t�tva maradt, majd hirtelen felocs�dva felpattant, �s szorosan a karjai k�z� z�rta a fi�t. 

 – Jaj, kincsem, semmi baj, mi �gy is szeret�nk t�ged, hallod? Nem baj, ha f�rfi, egy�ltal�n nem baj – hadarta az �desanyja, �m Genki �rezte, hogy s�r. A saj�t szem�be is k�nnycseppek sz�ktek, �s �gy �lltak, �sszeborulva, nem eg�szen k�t percig, amikor is a nagyapja d�rm�g� hangja ism�t bet�lt�tte a teret. 

 – Na, l�ssuk a medv�t! 

 Genki kibontakozott az anyja �lel�s�b�l, majd m�g mindig szipogva elindult a bej�rat fel�. Amikor ajt�t nyitott, Koichi szinte egyb�l az arc�hoz ny�lt, �s let�r�lt egy k�sza k�nnycseppet. 

 – S�rsz – �llap�totta meg a nyilv�nval�t, mik�zben neki�llt lecser�lni a cip�j�t. – Anyuk�d meg�lelt, megnyugtatott, �s elt�rt a m�cses? – tal�lgatott, mire Genki b�lintott, �s megragadva Koichi kez�t, a nappaliba h�zta �t. M�g szinte sz�ra sem nyitotta a sz�j�t, a nagyapja m�r egyb�l v�lem�nyt is form�lt. 

 – Ez a cukorka a p�rod? – utalt Koichi pink tincseire, �m a nagyi megt�rve saj�t hallgat�s�t, lepisszegte. 

 – Az unok�d bemutatja neked a fiatalembert, �s ilyen t�sk�s m�don kell viselned magad? H�t hov� tetted az eszed tokj�t, apjuk? – m�ltatlankodott az id�s asszony, majd Koichihoz fordult. – Ne agg�dj, fiam, az �reg nem rajong a modern dolgok�rt. 

 – De anyjuk! – h�b�rg�tt az id�s �r, mire Genki �desanyja hangosan �sszecsapta a kezeit, �s szigor�an v�gign�zett a t�rsas�gon. 

 – Asztalhoz! Ezt meg kell �nnepeln�nk – mosolygott Genkire �s Koichira.