6. Ryoga

  2019.08.11. 11:06

 Mi�ta lekaptam Tsurugit az ajt�ban, csak teng�d�k. M�rmint, otthon �l�k, v�rva a csod�ra. Hogy felh�vjon, t�rt�njen valami, besz�lj�k meg! De m�gis mit besz�lj�nk meg rajta, ha sz�ba sem akarja hozni? Eddig k�tszer kerestem, mindk�tszer kinyomta vagy foglaltat jelzett. Tal�n elfoglalt. Rem�lem, elfoglalt. 

 Az a cs�k… Nem tudom, m�gis hogy j�tt, de annyira j�l esett, hogy ha csak egy pillanatra is, de megt�rt�nik, �s ezzel egy�tt elk�vettem a legnagyobb hib�t is. Emiatt ak�r sz�t is mehet a banda, de Tsurugi minimum kil�phet. R�mozdultam, konkr�tan k�tszer. Az egyikb�l az lett, hogy mivel r�szegek voltunk, lefek�dtem vele, �s b�cs�t intettem a fenekem sz�zess�g�nek, a m�sikb�l pedig az, hogy �lvezve a szabit, napok �ta a telefonomat b�v�l�m, �s az idegt�l el�j�ttek a pattan�saim is. Tudniillik, egy �ri�si ragya cs�cs�l a homlokom k�zep�n. 

 A konyh�ban �l�k, �pp az eb�demet eszem, amikor megcs�rren a telefonom. Szinte eldobom az ev�p�lcik�kat, �s a konyhapulthoz pattanva moh�n tapadok a k�perny�re. Tsurugi! V�gre… 

 – Hall�? – sz�lok bele, pr�b�lom nem el�rulni magam, b�r gondolom sejti, mennyire v�rtam a h�v�s�t. 

 – Hall�. Arra gondoltam, hogy elmehetn�nk ma k�v�zni. Gondolom, r��rsz.

 Tsurugi hangja t�rgyilagos. Hi�ba teszi hozz�, hogy gondolja, t�nyk�nt �llap�tja meg, miszerint nekem ma d�lut�nra semmi programom. A fogamat sz�vom, miel�tt v�laszoln�k neki. 

 – Igen, persze. H�nykor? – k�rdezem. 

 – N�gy. Odamegyek hozz�d – jelenti ki. – Szia! 

 Bontja a vonalat, szinte es�lyt sem hagy arra, hogy azt mondjam, j� az id�pont. Hiszen tudja, pontosan tudja. 

 Remeg� tagokkal �l�k vissza enni, �m az agyam annyira p�r�g, hogy szinte alig b�rok az ev�sre koncentr�lni, a gyomrom is �sszeszorul az idegt�l. Tsurugi idej�n. Idej�n, azok ut�n, hogy lekaptam, �s ennek tetej�be k�v�zni h�v. Fogalmam sincs, hogy fogok reag�lni r�, erre az eg�sz szitu�ci�ra, �s v�g�l bosszankodva �nt�m a v�c�be a marad�kot, amelyb�l b�r nincs sok, m�gis f�j �rte a sz�vem. 

 Visszamegyek a szob�mba, azt�n �gy d�nt�k, letusolok, igyekszem j� benyom�st tenni, �gy k�sz�l�d�k, mintha nem is tudom, �letem legels� randij�ra menn�k. Pedig ez nem randi. Ez csak Tsurugi. Ez csak Tsurugi, akivel lefek�dtem �s megcs�koltam. Nos, ha m�g mindig panelban lakn�k, kiugran�k a hatodikr�l, de �gy csak fant�zi�lok a menek�l�sr�l. Konkr�tan fogtam a saj�t �letemet, �s betettem egy turmixba, mindezt az�rt, mert r�szegen minden helyes pasi valahogy sz�zszor vonz�bbnak t�nik a szememben. Nem vagyok norm�lis. 

 Tusol�s ut�n a kanap�mon �l�k a nappaliban, az arcomat a tenyerembe temetem, �s k�zben a l�bammal dobolok. Tizen�t �ra �tvenkilenc perc. Tsurugi mindig t�pontos, �gy remeg� tagokkal �llok fel a kanap�r�l, �s pont akkor �rek az ajt�hoz, amikor csengetnek. A kezem a kilincsen, m�gsem merem kinyitni neki az ajt�t. A francba m�r, Ryoga, ez csak Tsurugi! 

 S�hajtva nyomom le a kilincset, �s nekid�l�k az ajt�f�lf�nak, a l�baim m�g mindig remegnek, a kezeimet karba teszem, �gy azok csak bizseregnek. Mi �t�tt bel�m? 

 – Hello! – k�sz�n�k felvont szem�ld�kkel Tsuruginak, aki csak biccent, azt�n besurran mellettem a lak�sba. 

 – Szia! – mondja, ahogy leveti a cip�j�t, majd teljesen �n�ll�s�tja mag�t. A sz�vetkab�tj�t a fogasra akasztja, a hatalmas, rojtos s�lj�t az ujj�ba t�mi, �s fel�m fordul. Ezek szerint n�lam fogunk k�v�zni. Fels�hajtok, �s a konyh�ba terelem, ahol egyb�l helyet foglal az egyik sz�ken, mintha csak otthon lenne. Szem�vel minden mozdulatomat k�veti, azt�n egyszer csak felszisszen, �s mell�m pattan. Lefagyok.

 Tsurugi a v�llam felett n�zi, ahogy a k�v�szemekkel szerencs�tlenkedem, �s a derekam mellett �tny�lva csin�lja helyettem a k�v�t. Forr� l�legzete a nyakamat cir�gatja, a mellkasa a h�tamnak pr�sel�dik, �rzem a dr�ga parf�mj�nek az illat�t, �s teljesen elb�d�t. Lehunyom a szemeimet, �s a karjai k�z� d�l�k, mire f�jtat egyet, �s ell�p m�g�lem. 

 – �lj le, majd �n megcsin�lom – utas�t, majd elk�sz�ti helyettem a k�v�t. Mindent olyan prec�zen, gyakorlottan csin�l, mintha mindennap k�v�t szolg�lna fel k�t szem�lyre. 

 Mikor le�l velem szemben, �gy m�r v�gig, mintha valamif�le �gyf�l lenn�k, a l�bai keresztben, a kisujj�t eltartja a k�v�scs�sz�t�l, ahogy belekortyol. 

 – Szerintem az agyadra megy – �llap�tja meg, azt�n keser� mosollyal teszi le a cs�sz�t. – Mit tegyek, hogy elfelejtsd? – s�hajtja. 

 Egy darabig nem tudom, mir�l besz�l, azt�n leesik, hogy val�sz�n�leg az egy�tt t�lt�tt �jszak�nkr�l lehet sz�. Ezek szerint tudja, �rzi bel�lem, hogy m�g mindig azon j�r az agyam, m�gis mi t�rt�nt k�zt�nk. �n is fels�hajtok, ahogy leteszem a cs�sz�met az asztallapra. 

 – Rugi, igazad van. Az agyamra megy. Az agyamra megy, hogy nem tudom, m�gis mi a franc t�rt�nt a testemmel, velem. A combom tele van foltokkal, �s l�v�sem sincs, hogyan ker�ltek r�m! Tudom, hogy te volt�l, de hogyan? �rted, nem? – fakadok ki, k�zben v�gig a cs�sze mint�it b�mulom, �s csak a v�g�n n�zek a szem�be. 

 Csendben, t�relmesen n�z r�m. Megr�zza a fej�t. 

 – Nem �rtem – mondja nyugodt hangon. – El k�ne engedned. 

 Felpattanok az asztalt�l, �s d�ht�l remegve n�zek r�. 

 – Engedjem el, hogy megdugt�l, �s lesz�gezted, hogy nem akarsz r�la besz�lni, ennek ellen�re most is felhozod, �s nem merek r�k�rdezni, hogy pontosan mi volt, mert k�t sz�ban elint�zn�d azt is, mint eddig annyi minden m�st! A telefont sem vetted fel napokig, a cs�kr�l sem besz�lt�nk, m�gis mit v�rsz, hogyan felejtsem el? Annyi minden kavarog bennem, te pedig �gyet sem vetsz r�juk, mert a saj�t lelki b�k�den k�v�l m�s nem �rdekel! Ut�lom, hogy ekkora egy felfuvalkodott, �nz� h�lyag vagy, Tsurugi! 

 Kiab�lok, a kezeimmel az asztal sz�l�be kapaszkodok, a szemeimbe k�nnyek sz�knek, ahogy mindent a fej�hez v�gok. Nem k�ne b�ntanom, de amekkora kiborg, meg se fog neki kottyanni. Zih�lva �l�k le a sz�kemre, azt�n kit�rt bel�lem a s�r�s, az arcomat a tenyerembe temetve zokogok. 

 – Ryoga? 

 Tsurugi keze a v�llamon, a hangja furcsa. Nem az a h�v�s, kim�rt hangsz�n, amelyet m�r megszoktam, hanem valami m�s, mintha… Agg�dna esetleg? Mi�rt magyar�zok bele �rz�seket egy olyan f�rfi tetteibe, akinek k�ztudottan nincsenek �rz�sei? 

 – Sajn�lom. B�rcsak tehetn�k valamit, hogy ne �gy �rezd – suttogja, majd puszit ad a fejemre. K�nnyes szemmel, hitetlenkedve n�zek fel r�. A mosolya szomor�, az egyik kez�vel let�r�l egy k�nnycseppet a szemem al�l, majd cir�gatni kezdi az arcomat. �jabb puszit ad, ez�ttal a homlokomra. Fogalmam sincs, m�gis mit m�vel, �gy d�bbenten figyelem �t, nem mozdulok. 

 – Igazad volt, ugye tudod? – k�rdezi, h�velykje tov�bb simogatja a b�r�met. – Meg kellett volna besz�lnem veled. Rendesen. Csak nem szoktam ilyen helyzetekbe keveredni, �s nem tudtam, m�gis mit mondhatn�k neked. 

 M�g mindig �gy meredek Tsurugira, mintha valami furcsa k�r kapta volna el, azt�n ahhoz a kez�hez ny�lok, amelyik a v�llamon van, �s megszor�tom. 

 – Akkor mes�lsz nekem r�la? – k�rdezem halkan, a hangom rekedt a s�r�st�l. B�lint, �s ideh�zza az egyik sz�ket velem szemben, le�l r�. Elengedi az arcomat, csak azt a kezemet fogja, amelyikkel megszor�tottam. J�tszik az ujjaimmal, simogatja a k�zfejemet, a tenyeremet, mik�zben a szemembe n�z, �s besz�lni kezd. 

 – Igaz�b�l, sajn�lhatod, hogy nem eml�kszel r�. Csod�latos volt – k�hint egyet. – Sokkal r�szegebb volt�l n�lam, �s mindenf�le butas�got �sszehordt�l, amikor �tvittelek az �gyamba, �s vetk�ztetni kezdtelek. P�ld�ul, hogy rettegjek a h�resen nagy farkadt�l – nevet, �n pedig elpirulok. Komolyan ilyen marhas�gokat mondtam volna neki? 

 – Akkor j�ttem r�, hogy val�sz�n�leg m�g sz�z vagy… M�rmint, olyan �rtelemben volt�l az. Sz�val, amikor hozz�d �rtem odalent, egy pillanatra, mintha k�ts�gbeest�l volna, de annyira be voltam �llva, hogy nem t�r�dtem vele. Meg k�s�bb te sem. Akkor kezdtem el sz�vni a combjaidat, hogy ne �rezd a f�jdalmat, mik�zben felk�sz�tettelek. Azt�n… Igen, lefek�dtem veled, �s ha l�ttad volna magadat – f�lren�z, majd vissza r�m. – V�gig csillog� szemekkel n�zt�l r�m, a v�g�n pedig egyb�l elaludt�l a karjaim k�z�tt, alig tudtam magunkat rendbe szedni. 

 Megk�v�lten n�zek r�. Ahogy mes�lte, n�h�ny k�psor, csak halov�nyan ugyan, de felsejlett a szemeim el�tt. Megr�zom a fejemet. 

 – Tsurugi? – k�rdezem �vatosan, mire k�rd�n n�z r�m, az arc�ra visszat�r a h�v�s nyugalom. 

 – Szerinted mit �rezhettem k�zben? 

 V�llat von, majd fel�ll a sz�kr�l, �s visszateszi a hely�re. 

 – Fogalmam sincs, Ryoga. Ezt neked kell tudnod. Mi�rt? 

 V�gigm�rem Tsurugi alakj�t. Annyira… Sz�p. Felvonom a szem�ld�k�met, �s zavartan �llok fel, hogy kiengedjem a lak�sb�l, mert �gy t�nik, menni k�sz�l. Nem is v�laszolok a k�rd�s�re, de �gy t�nik, nem nagyon �rdekli. Felveszi a cip�j�t, a nyak�ba tekeri a hatalmas, kock�s s�lat, begombolja a kab�tj�t, �s el�m l�pve megszor�tja a v�llamat. Biccentek neki k�sz�n�sk�pp, �s figyelem, ahogy els�t�l a h�zamt�l. Csak akkor nyitom ki a sz�mat, �s suttogom bele a h�v�s, t�li d�lut�nba: 

 – Mert azt hiszem bel�d estem.