10. Ryoga

  2019.08.11. 11:08

 Tsurugi ism�t t�pontos. Ikuma �s Reiki addig-addig piszk�ltak, hogy v�g�l ott helyben felh�vtam, �s lebesz�lt�nk egy tal�lkoz�t m�ra, az utols� szabadnapunkra. Randi. Palacsint�zni fogunk, r�ad�sul ugyanabban a k�v�z�ba, ahol tegnap is voltam a sr�cokkal, ugyanis hirtelen nem jutott eszembe m�s hely. 

 Amikor befordulok a sz�k utc�ba, Tsurugi sz�vetkab�tos alakja akkor c�vekel le a c�g�r alatt. A kar�r�mra pillantok. N�gy. Hihetetlen ez az ember! Amikor meg�llok el�tte, biccent egyet, �m miel�tt m�g nyitn�m az ajt�t, hogy bemehess�nk, elkapja a karomat a leveg�ben, �s a szemembe n�z. Idegesen nyelek egyet. Err�l besz�ltem Lime-nak! Mintha egyenesen a csontvel�mig hatolna a tekintete. Megborzongok. 

 – Ezt az els� randit �n �llom – mondja, mire d�bbenten kikerekednek a szemeim. Egy sz�t sem sz�ltam arr�l, hogy ez egy randi lenne! Tsurugi m�gis elmosolyodik, majd el�z�kenyen kinyitja az ajt�t, �s maga el� enged. K�bultan l�pek be a k�v�z�ba, �s a fogasra akasztom a kab�tomat, a s�lamat �s a sapk�mat pedig az ujj�ba gy�r�m. K�rben�zek. Az U-alak� helyis�gben a jobb oldali sz�rnyn�l mintha lenne egy �res asztal, eldugott, k�t f�re. M�r �pp forduln�k Rugihoz, hogy javasoljam neki, de � megel�z, �s megindul fel�. 

 K�vetem az asztalhoz, k�zben �n is odabiccentek a felszolg�l�knak. Az egyik l�ny meghajol fel�nk, azt�n int egyet, hogy t�relem, m�ris j�n. Addig Tsurugival le�l�nk az asztalhoz. �n a fal fel�li sz�kre, � velem szemben, h�ttal a k�v�z� t�bbi r�sz�nek. 

 – Honnan veszed, hogy randin vagyunk? – k�rdezem, pr�b�lva leplezni a d�bbenetemet az im�nti kijelent�se v�gett. Rugi el�re ny�l, �s megfogja az asztalon nyugv� kezemet, a h�velykj�vel az ujjaimat cir�gatja, a tekintete elkapja az eny�met. 

 – Gondolkoztam a k�rd�seden. Hogy mit �rezhett�l. Azt�n gondolkoztam azon is, hogy �n hogyan �rezhettem. A v�laszaim alapj�n ez egy randev� – mondja. 

 Hirtelen egy �rny�k magasodik fel�m, mire megrezzenek, �s elkapom a tekintetemet Tsurugir�l. A felszolg�l�l�ny az, mosolyogva n�z r�nk, �n pedig elv�r�s�d�m, ugyanis Tsurugi m�g mindig a kezemet fogja, de nem zavartatja mag�t. Feln�z a h�szas �vei elej�n j�r� l�nyra, majd k�t forr� csokit rendel �s egy van�liapudingos palacsint�t, miel�tt r�m n�zne. Egy pillanatra azt sem tudom, hol vagyok, azt�n beny�g�m az els�t, ami eszembe jut: fagyis palacsinta. A l�ny fel�r mindent, majd meghajol, �s t�vozik. 

 – Biztos j� �tlet itt fogni a kezemet? – sziszegem, a fejem m�g mindig pipacsv�r�s lehet, legal�bbis �gy �rzem, mintha egy kandall�t szeml�ln�k k�zvetlen k�zelr�l. Tsurugi felvonja a szem�ld�k�t.

 – F�lsz? – k�rdezi. 

 Megr�zom a fejemet. 

 – Nem, csak a l�ny is �gy n�zett r�nk… 

 Tsurugi halkan felnevet, �s megcs�v�lja a fej�t, majd �sszef�zi az ujjainkat az asztal k�zep�n. 

 – Ryoga. Megcs�kolni is szeretn�lek majd. �s nem �rdekelnek az emberek, hogy ki mit gondol, mennyire b�mul. 

 Most nekem szalad fel a szem�ld�k�m, de a d�bbenett�l. Meg akar cs�kolni? M�gis mi a franc t�rt�nt, am�g nem tal�lkoztunk? Milyen v�laszokat kapott a k�rd�seire? Tudja, hogy bel� vagyok esve? �s mi van azzal, ami � �rez? 

 – Rugi, te most j�rni szeretn�l velem?

 – L�ssuk csak – t�preng. – Te mit szeretn�l? 

 Csod�lkozva n�zek r� a k�rd�se ut�n. Mit szeretn�k? M�g nem gondolkoztam azon, hogy mit szeretn�k. 

 – T�ged. 

 A sz� hirtelen hagyja el a sz�mat, miel�tt m�g alaposan �tr�ghatn�m, magyar�zhatn�m. Tsurugi elmosolyodik, �s len�z a kez�nkre. Nem tudom, mi j�r a fej�ben, csak a mosoly�t l�tom, ahogy a szemei k�r�l �sszegy�lnek a nevet�r�ncok. Azt�n feln�z r�m, felemelkedik a hely�r�l, �thajol az asztalon, az ajkai az eny�mek felett lebegnek, majd l�gyan �s r�viden megcs�kol. Amikor megl�tom a pinc�rl�ny t�relmesen v�rakozni az asztal mellett, lehajtom a fejemet, �s az �lembe ejtett kezeimet kezdem el tanulm�nyozni. Biztosan l�tta. 

 Amikor leteszi el�m a palacsint�t, biccentek, azt�n kiss� esetlen�l megfogva a vill�t, enni kezdek. Tsurugi k�zben kecsesen tartja az ev�eszk�zt, �s lassan falatozik a palacsint�j�b�l. Engem n�z, mosolyog. 

 – Zavarban vagy? – k�rdezi, �s meg sem v�rva a v�laszomat, folytatja. – Nyugi, semmi gond. Sz�zan is l�thatnak minket cs�kol�zni, de csak te meg �n fogjuk tudni, hogy val�j�ban mi is zajlik le k�zt�nk. 

 Miut�n megett�k a palacsint�kat, �s elsz�rcs�lt�k a g�z�lg� forr� csokikat, Tsurugi fel�ll, �s megindul a pult fel�, �n a nyom�ban. K�ri a sz�ml�t, fizet, majd odamegy�nk a fogasokhoz, fel�lt�z�nk, �s kil�p�nk a k�v�z�b�l. Kint m�r s�t�t van, csak az utcal�mp�k f�nye vil�g�tja meg a k�rny�ket. Tsurugi tenyere az eny�mbe cs�szik, k�zen fogva indulunk meg az utc�kon. L�tsz�lag nincs semmi c�lunk, csak a kev�sb� n�pes ter�leteket r�juk, mik�zben akarva akaratlanul is k�zelebb b�jok Rugihoz. V�g�l elengedi a kezemet, �s �tkarolja a derekamat, �gy megy�nk tov�bb. �gy egy �ra ut�n �rj�k el a h�zamat, �s �llunk meg az ajt�ban. Ekkor egy hirtelen mozdulattal szembeford�t mag�val, �s megcs�kol, szinte lehetetlen�l k�zel pr�seli egym�shoz a test�nket. Beleny�g�k a cs�kba, hagyom, hogy az ajkaimat falja, �tkarolom a nyak�t, mire � elszakad t�lem, az arcomra nyom apr� cs�kokat, a j�romcsontomat �zleli, belenyal a nyakam hajlat�ba, v�gigk�veti az inat a nyelv�vel, amennyire tudja a s�lamt�l, amelyet kiss� lejjebb h�z rajtam. 

 – Rugi – s�hajtom. – Csin�ljuk! 

 Felmordul a f�lem mellett. 

 – Nem akarom annyira elsietni, Ryoga. Most nem. 

 – De most eml�kezn�k is r�. Minden egyes r�szlet�re – mondom. Csend, csak a szuszog�s�t �rzem a nyakamn�l, az �gy�kom feszes. 

 – Nyisd ki az ajt�t! 

 Megk�nnyebb�lten s�hajtok fel, �s a zsebembe t�rva el�hal�szom a kulcsomat. Tsurugi elenged, hogy beengedhessem magunkat, �m mihelyst z�rul m�g�tt�nk az ajt�, �jb�l nekem esik, kih�moz a kab�tb�l, �s a s�lb�l, a f�ldre sz�rja �ket. Rugi, akinek a rend �s fegyelem a k�t jelszava, a f�ldre dobja el�bb a saj�t, majd az �n kab�tomat. A falnak nyom, a keze a fenekemre simul, nyelve a nyakamat k�stolgatja, v�g�l egy mozdulattal leveszi r�lam a feh�r garb�mat, �s a mellbimb�imra hajol, majd let�rdel el�ttem, a k�ld�k�met k�nyezteti, mik�zben letolja r�lam a nadr�got. F�jtat, amikor �szreveszi, hogy a cip�m �tj�t �llja, �s mindkett�nk bakancs�t�l megszabadul. A combomra hajol, n�h�ny folt m�g most is halov�nyan l�tszik, felny�g�k, amikor az ajkai a b�r�mre tapadnak, sz�vni kezd el�bb ott, majd a hasamra t�r, �s egy v�r�ses folt �keskedik a k�ld�k�m mellett. 

 Talpra �ll, megragadja a kezemet, �s a h�l�m fel� h�z, ahol elenged, az �gyamra fekszik. Egy darabig bizonytalanul toporgok, majd f�l�je magasodok, �s vetk�ztetni kezdem, cs�kokat hagyva v�gig a test�n, azt�n gyeng�den az �llamhoz ny�l, �s felh�z mag�hoz, hogy cs�kolhasson. K�zben megford�t benn�nket, leh�zza az als�mat, a saj�tj�t is ler�gja. 

 Hamarosan csillog� szemekkel, ny�gd�cselve n�zek fel Tsurugira, a l�baimat a dereka k�r� fonom, � pedig zih�lva n�z le r�m. Hirtelen elmosolyodik, majd a f�lemhez hajol:

 – Tudod, mi volt a v�lasz? 

 – Nem.

 – Veled akarok lenni.