12. Ikuma

  2019.08.11. 11:10

– Akkor hat, ugye? 

 A tark�mat vakarva �llok az el�szob�ban, be�lt�zve, mint valami medve. Nem voltam benne biztos, hogy hatra vagy h�tre besz�ltem meg a randit Rynkkel, �gy felh�vtam. Kuncog, amikor megosztom vele feled�kenys�gemet, v�g�l megbesz�lj�k, hogy elmegyek el� a lak�s�hoz. M�g sosem j�rtam n�la, de tudom, hogy Lun�val lakik egy�tt. A b�r�ny. Im�dom a Grimoire tematik�j�t, �s l�tszik Rynken, hogy nagyon b�szke a band�j�ra. Egyediek, azt meg kell hagyni, b�r nem annyira n�pszer�ek, mint az ember v�rn�, de hisznek magukban, �s ez b�ven el�g. 

 Amikor oda�rek a megadott c�mre, Rynk m�r v�r. Szinte teljesen elt�nik a hatalmas s�lja m�g�tt, a kezeit a fekete sz�vetkab�tja zseb�be s�llyesztette, a fej�n sz�r�s kapucni. Nagyon aranyosan fest, �n pedig akaratlanul is elmosolyodom, ahogy mell� l�pek. 

 – Szervusz, Rynk-kun! – vigyorgok r�, l�tom, ahogy a s�l m�g�tt elmosolyodik. 

 – Ikuma-san – hajol meg egy picit. Megforgatom a szemeimet. 

 – Csak Ikuma – pillantok r� kiss� idegesen, de csak sz�rakozottan b�lint egyet. Hi�ba, Rynk neh�z eset. �gy d�nt�ttem, valami igaz�n k�l�nlegessel fogom meglepni, hogy semmik�ppen ne mondhasson �lb�l nemet egy m�sodik randira. A h�zmester nem tud semmit, �s rem�lem, hogy nem fog minket meglepni a tet�n. Amikor a lak�som el� �r�nk, Rynk felvonja a szem�ld�k�t. 

 – N�lad fogunk randizni? 

 Hallom a hangj�n, hogy nem nagyon rajong az �tlet�rt, kiss� csal�dott, �gy pr�b�lom menteni a helyzetet, an�lk�l, hogy elrontan�m a meglepet�st. 

 – Fogjuk r�. 

 Rynk nem ellenkezik, �gy megindulunk a l�pcs�h�zban, viszont amikor nem �llunk meg a negyediken, hanem csak a tet�re vezet� felj�r�n�l, megtorpan. �rdekl�dve n�zek r�, � pedig gyanakv� pillant�sokkal m�reget. 

 – Mire k�sz�lsz? – k�rdi, mire v�llat vonok, �s b�ztat�an r� mosolygok. 

 – Meglepet�s a tet�n. De t�bbet nem mondhatok, mert akkor ugye m�r nem meglepet�s.

 Rynk v�llat von, �s kil�p ut�nam a tet�re. Minden �gy van, ahogy hagytam. Egy v�r�s pl�d van kiter�tve, rajta p�rn�k, egy �veg bor, poharak, mellett�k dobozokban, kend�kbe bugyol�lva az �tel, amit sebt�ben csin�ltam magunknak m�g korad�lut�n: teriyakis csirke pir�tott krumplival. Egyb�l Rynkre pillantok, hogy l�thassam a reakci�j�t.  A sz�ja r�snyire nyitva, a szemei csillognak, a kezeit �k�lbe szor�tja a teste mellett, ahogy n�zi az el�k�sz�tett dolgokat. Megleptem. Alig b�rok visszafojtani egy apr� mosolyt. �vatosan k�zelebb l�pek Rynkhez, �s a f�l�hez hajolok.

 – Tetszik? – mormogom. 

 �sszerezzen, �s egy apr�t b�lint. Bel�je karolok, �s a pl�dhez vezetem, ahol le�ltetem az egyik p�rn�ra, �n pedig helyet foglalok a m�sikon. Az �veghez ny�lok, majd a poharakhoz, �s t�lt�k magunknak italt. Koccintunk, Rynk pedig ha csak halov�nyan is, de r�m mosolyog, miel�tt kortyolna egyet a borb�l. Ekkor a kezembe veszem a dobozokat, kicsomagolom �ket, felnyitom a fedel�ket. M�g meleg az �tel, �gy az egyik dobozt Rynknek adom, az ev�p�lcik�kat, amelyeket a kend�kbe t�ztem, pedig fel�je ny�jtom. 

 – Tudod – mondja hirtelen k�t falat k�zt –, megijedtem, amikor azt hittem, hogy a lak�sodba megy�nk. 

 K�rd�n n�zek r�. 

 – De hiszen m�r volt�l n�lam – �rtetlenkedek. 

 – Az ok�, de… Azt hittem, hogy m�shogy akarsz r�venni, hogy elmenjek veled m�sodszor is randizni. 

 Elv�r�s�dik, �s f�lren�z. Pislogok p�rat, alig fogom fel, m�gis mire akar kilyukadni, pedig pontosan tudom. A szabad kezemmel megfogom az �v�t, �s m�lyen a szem�be n�zek. 

 – Els� randin sosem. M�g a m�sodikon sem. B�zhatsz bennem, nem csak a tested kell – mosolygok r� l�gyan. L�tom, ahogy k�zd mag�val, pr�b�l szenvtelen maradni, ahogy eddig is, de az arc�n a p�r egyre m�lyebb lesz. Annyira aranyos, ahogy mer v�gre zavarba j�nni! V�g�l fels�hajt, �s az �tel�rt ny�l. Lassan esz�nk, k�zben apr�bb, jelent�ktelen t�m�kat �rintgetve, �s a bor is gyorsan fogy. Valami�rt nem lep meg, amikor Rynk kiss� csiccsesen, kuncogva m�szik mell�m, �s hajtja a fej�t a v�llamra. �tkarolom a derek�t, �s hallgatom a fecseg�s�t arr�l, mennyire szerette gyerekkor�ban az esti mes�ket hallgatni farkasokr�l, baglyokr�l, b�r�nyokr�l �s nyuszikr�l, mennyire sajn�lja, hogy Amu kil�pett t�l�k, �s a bagoly elrep�lt, meg minden ilyen csacskas�g, mik�zben az ujjai lassan a k�zfejemre tal�lnak, �s k�zen fogva �l�nk tov�bb. R�m ennyire nem hat a bor, nehezen tudok ber�gni is, egyed�l a kellemes meleget �rzem a bord�im t�j�k�n, de semmi t�bb. Azt�n a sok �sszevisszas�g mellett egy k�l�n�s mondat �ti meg a f�lemet. 

 – Annyira bolond voltam a Grimoire el�tt! – s�hajtja. H�mm�g�k egyet, szorosabban fogja a kezem, az ujjpercei kiss� elfeh�rednek. Visszaszor�tok. Keser�en elmosolyodik. 

 – A Diementben j�ttem r�, hogy annyira nem is neh�z melegnek lenni a visual keiben. Pasik j�ttek �s mentek az �gyamban, �s b�r egyik�k sem maradt sok�ig, csup�n egy-k�t alkalomra, m�gis boldog voltam. V�gytak r�m, �n is r�juk, ennyi volt az eg�sz. De azt�n az egyik bandat�rsam is megk�v�nt. Belementem, mert akkoriban m�g nagyon-nagyon fiatal voltam, �s nem �rdekelt, ki van bennem, am�g ki tudtuk el�g�teni egym�st. Viszont… � durva volt velem. T�nyleg durva. Kik�t�z�tt, �s hi�ba s�rtam, k�ny�r�gtem, k�ny�rtelen�l d�ng�lt a matracba.

 A hangja elakad, a szeme k�nnyes, a szor�t�sa szinte m�r-m�r f�jdalmas. 

 – Az�ta nem voltam egy�tt senkivel – suttogja. – Nem merek, mert f�lek, hogy �jra megt�rt�nik ez az eg�sz. Ikuma-san? 

 R�m n�z. A szemei k�nnyekt�l csillognak, �n pedig kiv�telesen nem jav�tom ki a nevemet.

 – Ha ezent�l minden randiba belemenn�k, meg�g�red, hogy sosem haszn�lsz ki? 

 B�lintok, �s magamhoz �lelem. A bor kihozta bel�le a legm�lyebb gondolatait, Rynket mag�t, a sebzett fi�t, akivel orvul elb�ntak. M�r �rtem, mi�rt igyekezett figyelmen k�v�l hagyni a k�zeled�semet. A hely�ben �n sem b�zn�k meg m�sokban olyan k�nnyed�n. 

 – M�r olyan r�g�ta tetszel – motyogja a mellkasomba, szinte el sem hiszem, hogy ezt hallom. – Csak f�ltem, mit sz�ln�nak az emberek. Hogy megint kurv�zn�nak, csak most az id�sebb f�rfiak �gy�t meleg�ten�m a szem�kben. B�ntan�nak t�ged is, ami�rt egy ennyivel fiatalabb f�rfival vagy egy�tt, de… M�r nem �rdekel – szipogja, majd megemeli a fej�t, �s r�m n�z. 

 Megcs�kol. Az ajkai bor�z�ek, puh�k �s apr�k. Ahogy a dereka k�r� fonom a kezem, �rzem, mennyire t�r�keny is val�j�ban, hi�ba a vastag kab�t. L�gyan belet�rok fekete tincseibe, lel�kve ezzel a kapucnij�t. Lehunyom a szemem, �tadom magamat a cs�knak, Rynk pedig �gy simul hozz�m, hogy minden egyes szav�t elhiszem arr�l, hogy tetszem neki. R�g�ta. Vajon milyen r�g�ta? Legal�bb annyi ideje epekedik ut�nam, mint �n ut�na? Vagy t�bb, kevesebb? 

 – Ikuma – s�hajtja a nevemet, miut�n lassacsk�n sz�tv�lunk. 

 – Shhh – csit�tom, �s �sszed�nt�m a homlokunkat. – Ne mondj semmit, kedves. 

 Cs�kot nyom a sz�mra, mosoly k�szik az ajkaira. 

 – Szeretlek – kuncogja. – M�g ezt se?

 – Rem�nytelen vagy – vigyorgok. – Rem�nytelen, m�gis szeretlek. �gy, ahogy vagy.