13. Lime

  2019.08.11. 11:11

 Miut�n Reiki elmegy, ledobom magamat a nappaliban a kanap�ra. P�r perc, �s �n is indulhatok. El�sz�r megyek randizni, mi�ta szak�tottam az exemmel. R�ad�sul egy olyan sr�ccal megyek randira, akinek az�ta a farka kv�zi folyton a seggemben volt. Most viszont t�bbet akar t�lem, �s azt hiszem, �n is t�le. Vagy nem tudom. Nem tudok semmit, �s ez kurv�ra ideges�t, �s csak rem�lni merem, hogy a randink ut�n tiszt�bban l�tok majd. Sosem gondoltam volna, hogy �jra bizseregni fogok egy cs�kt�l, �s t�relmetlen�l v�rom majd a k�vetkez�t, �s l�ss csod�t, amikor teljes harci d�szben – kab�t, sapka, s�l, bakancs – levonulok az utc�ra, Kazuki r�gt�n egy sz�jra puszival k�sz�nt. Megremegek, b�r pr�b�lom pal�stolni. Eddig mi�rt nem volt r�m ilyen hat�ssal? Mondjuk, most teljesen m�shogy �rint, nem a v�gyat �rzem a mozdulataiban, hanem valami teljesen m�st.

 – Merre menj�nk? – k�rdezi. V�llat vonok. Nekem mindegy, merre megy�nk. 

 Megindulunk az utc�kon, �s igyeksz�nk olyan helyeken s�t�lni, ahol nem j�rnak olyan sokan, �gy egy id� ut�n Kazuki m�r a kezemet fogja, �s �gy megy�nk. Egyszer�en csak �sszevissza, amerre a l�bunk visz, k�zben pedig besz�lget�nk. Band�r�l, bar�tokr�l, szerelmekr�l. Mindenf�l�r�l, �s siker�l mellette teljesen felengednem. 

 – Azt hiszem tizenh�t voltam – morfond�rozik, hatalmas h�velykje lassan forr� nyomot �get izzad� tenyerembe. 

 – Mi t�rt�nt akkor? – k�rdezek vissza, � pedig r�m mosolyog, azzal a sz�les, sz�vmelenget� mosoly�val, amit�l megugrik a sz�vem. Volt egy Lime, akit �sszet�rtek, �s egy ki�llhatatlan p�cs lett. �s van a mostani Lime, akinek a t�rde remeg a volt szeret�je mosoly�t�l. 

 – Akkor cs�koltam meg az els� sr�cot. M�r a nev�re sem eml�kszem, annyira felejthet� volt az eg�sz, egy esetlen pr�b�lkoz�s. De az�ta tudom, hogy �rdekelnek a f�rfiak. Egy meghat�roz� pont volt az �letemben. 

 – �n tizen�t voltam – ismerem be. M�g az exemmel, s�t, egyik bar�tommal sem osztottam meg, milyen volt az els� cs�kom egy pasival. De Kazuki m�s. Vele merek k�zvetlen�l besz�lgetni ilyen t�m�kr�l. – Viszont �n eml�kszem a nev�re. Az els� szerelmem volt, Takuy�nak h�vt�k. M�sf�l �vig j�rtunk. 

 – M�r tizen�t �vesen is biztos gy�ny�r� volt�l – kacsint r�m Kazuki, �n pedig a szabad kezemmel morcosan a v�ll�ba �kl�z�m, de k�zben m�gis mosolygok. 

 – Pattan�sos volt a h�tam – jegyzem meg, mire v�llat r�nt. 

 – A pattan�soknak is megvan a maguk eszt�tik�ja. 

 Tov�bb s�t�lunk �s besz�lget�nk, k�zben beugrunk egy kif�zd�be eb�delni, azt�n egyszer csak azt veszem �szre, hogy m�r majdnem otthon vagyok. A t�rsash�z el�tt �llunk, k�z a k�zben, �s �gy fix�rozom a bej�ratot, mintha b�rmelyik pillanatban keresztben lenyelhetne. Azt�n Kazuki fel� fordulok, �s megcs�kolom. Valamit elsz�molok, f�lrecs�sznak a sz�m�t�sok, ugyanis a cs�kunkban ez�ttal van valami t�z, amit�l nem csak a gyomrom �s a gerincem, hanem az eg�sz testem bizsereg. K�zelebb r�ntom Kazukit, aki nem ellenkezik, hanem cs�kol tov�bb, majd az ajkai hirtelen az �llcsontomra t�vednek, �s puszit nyom a b�r�mre. Nem �rdekel, hogy a ny�lt utc�n vagyunk, �gysem j�r erre senki. 

 – Kazuki – suttogom. – Csin�lni akarom. 

 A f�lemhez hajol, �s felmordul, forr� lehelete csiklandoz.

 – Biztos? Nem akarok megint csak arra kelleni. 

 Hallom a csal�dotts�got a hangj�ban, �gy �vatosan eltolom magamt�l, a tenyeremet a mellkas�nak t�masztom, ahogy l�bujjhegyre �llok, �s r�vid cs�kot nyomok a sz�j�ra. A s�lj�val babr�lok, igazgatom, k�zben a cip�j�t b�mulom. Barna bakancs. Semmi extra. Annyira Kazuki. 

 – Szeretkezni szeretn�k – mondom ki, de a hangom megbicsaklik, a szavak furcs�n t�rnek el� bel�lem. Annyira r�gen mondtam m�r ezt b�rkinek is, hogy teljesen idegennek �rz�dik. M�gis, kibaszottul v�gyok arra, hogy Kazuki� lehessek. Ez megr�m�t. De nem akarok m�st, minthogy bennem legyen, k�v�ncsi vagyok, milyen lenne vele �gy, hogy m�r nem csak a test�nk van. 

 – Rendben. 

 A mosolya halov�ny, m�gis sug�rz�, �n pedig rekordsebess�ggel engedem be magunkat, h�zom fel a l�pcs�k�n, �s m�r �sszetapadva es�nk be a lak�sba. Ler�gjuk a cip�inket, majd kab�ttal, s�llal es�nk be a h�l�mba, �s r� az �gyamra. Ez�ttal Kazuki lass� �s gyeng�d. �vatosan tapogat�zva szabad�t meg a ruh�kt�l, cs�kokkal hinti be a mellkasomat, a combjaimat. Ajkaival l�gyan megcir�gatja a foltokat is, amelyek m�g halov�nyan l�tsz�dnak a legut�bbi alkalomr�l, azt�n a nyakamhoz hajol. �nk�nt billentem oldalra a fejemet, � pedig felemelkedik, �s d�bbenten n�z a szemeimbe. �gy �rzem, mintha �gne az arcom a p�rt�l, a l�t�som kiss� hom�lyos, �s megengedek egy halov�ny mosolyt. 

 – Szeretn�m. K�rlek! – s�hajtom. 

 – Felt�n� lesz – feleli, mik�zben visszahajol a nyakamhoz, �s apr� cs�kot hint r�. Felny�g�k. 

 – Szerinted mi�rt fizetik a sminkeseket? – k�rdezem. Felkuncog. Ki�ltok, ahogy sz�vni kezdi a nyakamat, mi�ta zen�lek, m�g nem nagyon hagytam b�rkinek is, hogy megtegye, �s Kazuki eml�keztet r�, mennyire kibaszott j� �rz�s tud lenni. Amikor elhajol a nyakamt�l, r� vigyorgok, majd egy gyors mozdulattal szor�tok r� a v�ll�ra, �s pr�b�lom megford�tani magunkat. Seg�t nekem, �gy v�g�l �n vagyok felette, �s szinte egyb�l a nyak�ra hajolok. 

 – Na! – mordul fel, ahogy sz�vni kezdem. 

 – Sminkes – lehelem a v�r�sl� b�rre, majd puszit nyomok r�, �s a mellkas�ra t�maszkodva, fel�l�k rajta. A fenekem az �gy�k�nak pr�sel�dik, kicsit mozgol�dom rajta. Mindent meg�r a l�tv�ny, ahogy a von�sai v�ltoznak a k�jt�l, hallom a ny�g�seit keveredni az eny�immel. 

 – Gyere – leheli, �s elfektet a mellkas�n, az ujja a bej�ratomn�l matat. �rtem, mit szeretne, �gy felh�zom a t�rdeimet. Hamarosan m�r az �gyamon �l�nk, �n az �l�ben, a fejemet hol a v�ll�ra hajtom, hol pedig a nyak�t �tkarolva cs�kolom �t, ahogy a test�nk szinkronban mozog. N�ha az ajkai elkalandoznak, az arcomat, a kulcscsontomat �rintik. 

 V�g�l boldogan ter�l�k el mellette a paplan alatt, a karjai k�zt pihegek, �s �gy �rzem, boldogabb m�r nem is lehetn�k. Teljesen m�s volt, mint az eddigi egy�ttl�teink. Bens�s�gesebb, m�lyebb, �s valami m�s, idegen, m�gis kellemes bizserg�st �reztem �s �rzek m�g most is. 

 – Menj�nk el m�skor is randizni – mondom hirtelen. Kazuki h�mm�g. 

 – Persze, sz�vesen. De nem akarok minden randi v�g�n itt kik�tni.

 – Minden m�sodik? – ugratom.

 – Telhetetlen vagy. 

 – Tudom. 

 Felnevet, �s belecs�kol a tark�mba. Megfordulok, hogy szemben�zhessek vele, �s azzal a sz�vd�gleszt� mosoly�val tal�lom szembe magam. 

 – Am�gy is k�teless�ged kiel�g�teni a pasidat – b�k�m meg a mellkas�t, �s k�v�ncsian v�rom, mit fog reag�lni erre. K�v�ncsi vagyok, vajon t�nyleg, sz�z sz�zal�kra j�rna-e velem, �s nem vert �t eg�szen id�ig. A szemei felcsillannak, �s mag�hoz h�z egy cs�kra. 

 – Sz�val azt mondod, hogy j�runk? – k�rdezi, �s neh�z nem kihallani a hangj�b�l az �r�m�t. Musz�j vigyorognom. 

 – Hm, nem is tudom… Akarsz a Kizu mocskos sz�j�, pukkancs �nekes�vel j�rni?

 F�l�m g�rd�l, �s �gy cs�kol meg ez�ttal, a szemeim automatikusan csuk�dnak be, az agyam kikapcsol. 

 – Csal�d�st kell okoznom. �n csak Lime-val akarok j�rni – leheli a f�lembe, majd ahelyett, hogy visszam�szna a hely�re, fel�ll az �gyb�l, �s az �r�ra mutat. F�l n�gy. �, hogy a kurva �letbe! Reiki b�rmikor haza�rhet. R�m�lten n�zek Kazukira, majd kipattanok az �gyb�l, �s elkapom a csukl�j�t. 

 – Mennyire szeretn�d, hogy Reiki megl�sson �gy? – teszem fel a k�lt�i k�rd�st, mire felh�zza a szem�ld�k�t. 

 – Szerintem �lt�zz�nk – mondja, �s �gy is tesz�nk. Vill�mgyorsan magunkra r�ngatjuk a ruh�kat, � egyb�l s�lat, kab�tot, bakancsot, �s egy kiss� tal�n t�lny�jtott cs�k ut�n a nyakam k�r� tekeri az �n s�lamat. 

 – Gondolom, nem akarod, hogy Reiki megl�ssa – magyar�zza a foltra utalva, ami a nyakamon hagyott. B�lintok, m�g egy puszit nyom a sz�mra, �s els�t�l a lift fel�. F�, de ut�lom azt a szart! Nem �rtem, hogyan k�pes � vagy Reiki haszn�lni. �pp csak elkezdek vizet forralni a konyh�ban, hogy csin�ljak valami te�t, amikor hallom a bej�rati ajt� kattan�s�t. T�nyleg egy hajsz�lon m�lt. 

 – Lime! 

 Reiki d�h�s. 

 – Mi a faszt csin�ltam megint? – ki�ltom vissza. Alig telik el egy perc, amikor becs�rtet a konyh�ba, v�gigm�r, majd leh�zza a s�lamat, �s �sszeh�zott szemekkel mered a foltra a nyakamon. 

 – Reiki. Mi. A. Fasz. Van? – tagolom lassan, ahogy az ujjait megpr�b�lom lefeszegetni a s�lamr�l, de � csak �ll velem szemben, �s b�mulja a foltot. 

 – Magyar�zd meg, m�gis mi�rt t�vozott Kazuki ilyen siet�sen, �s mi ez itt a nyakadon. B�r sejtem, de szeretn�m t�led hallani, miel�tt eld�nt�m, jobbr�l vagy balr�l pofozzalak fel. Esetleg mindk�t ir�nyb�l..? – t�preng. F�jtatok egyet. 

 – Szeretkeztem a pasimmal – vigyorgok r�, mire a szemeib�l elt�nik az eddigi d�h�s csillog�s, �s teljes d�bbenet veszi �t a hely�t. 

 – Egy�tt vagytok? 

 – Aha. Ha nem lenne egy�rtelm�…

 – Az j�. Szerintem lassan mi is. 

 Meg�lelem, Reiki pedig viszonozza.