14. Vége

  2019.08.11. 11:12

 Ismét ugyanabban a kávézóban ültek, ahol helyrerakták egymást. Lime lapos pillantásokkal méregette az asztaluk közelébe merészkedő pincéreket és vendégeket, Ryoga feszengve, kerülve a tekinteteket bújt el a kiwis shake-kel megtöltött hatalmas pohara mögött, Reiki mosolyogva lóbálta a lábait, körbe-körbe pillantgatva az arcokon, míg Ikuma az asztalra könyökölve merengett.

 Tulajdonképpen most sem szándékosan futottak össze. 

 Lime az estét Kazukinál töltötte – kivételesen szigorúan csak aludtak. Na, jó, azért egy csókcsata még belefért elalvás előtt. Aztán úgy döntött, beugrik ide, mielőtt még hazamenne, de persze út közben összefutott Ryogával, aki épp óravásárlás után tartott hazafelé, és elrángatta magával. A bejáratnál akadtak Ikumába, majd odabent találtak Reikire. Már megint a Sors keze nyúlt bele a dolgokba, és terelte össze őket egy nagy, boldog kupacba. Boldogok voltak, bár kívülről egy csapás reménytelen férfinak látszottak. Aztán Reikinek megeredt a nyelve.

 – Képzeljétek, már háromszor randiztunk Kyounosukével, mióta legutóbb találkoztam veletek! – újságolta vigyorogva. Disneyland óta voltak már sétálni és a tengerpartra is kinéztek. Reiki még sosem csókolózott a tenger mellett naplementében, de ennél romantikusabb dolgot aligha tudott volna elképzelni. 

 – Jártok? 

 Ikuma szokás szerint váratlanul szólalt meg, mintegy emlékeztetve a többieket arra, hogy amúgy teljességgel jelen van a beszélgetések során, egyszerűen csak bambulós természettel áldották meg. 

 – Nem. Legalábbis, még nem – kuncogott Reiki. – Na, és mi lett veled és Rynkkel? – kérdezte mohóan. Erre Lime is elkapta a tekintetét a közelben ólálkodó lánycsoportról, akiket eddig igencsak barátságtalan arckifejezésével próbált távol tartani maguktól, Ryoga pedig izgatottan a szívószálra harapott, mielőtt szürcsölt volna egyet a shake-ből. 

 – Semmi extra. Randizgatunk, meg már beavatta a bandáját is, de… Srácok, szeretnénk, ha nem nagyon terjedne a dolog, mert Rynk nagyon fél a korkülönbség miatti mizériától – kérte, mire a többiek egyetértően bólogatni kezdtek. Tudták, hogy ez egy érzékeny téma, így senki sem faggatta tovább Ikumát, aki viszont úgy döntött, kiugrasztja a nyulat a bokorból, és Lime felé fordult. 

 – És ti? Múltkor igencsak sietősre vetted a figurát. 

 Lime felhorkantott. 

 – Együtt vagyunk, ha annyira érdekel. 

 Próbálta megjátszani magát, ahogy eddig is tette, de a maszkon már repedések voltak, és olyan gyakran vált meg tőle Kazuki előtt, hogy a régi énje lassacskán az élete többi területén is vissza akarta nyerni a helyét. Nehézkesen bár, de beszélni kezdett. Tudta, hogy kettejük kapcsolata eddig is pletykák tárgya volt, amíg szeretők voltak, de most sem tervezik majd nagyon véka alá rejteni, így mielőtt tévhitek kezdenének terjengeni, úgy döntött, megadja, amit a többiek akarnak. 

 – Aznap átbeszéltünk pár dolgot, és utána randiztunk is egyet. Rájöttem, hogy Kazuki más, mint az exem. Nem kihasználni akar, így… Elengedtem magam mellette, aztán arra eszméltem, hogy járunk – magyarázta. – Nem nagy cucc. 

 Utóbbit muszáj volt hozzátennie, mielőtt még a többiek azt hinnék, hogy megszabadultak a régi Lime-tól. Bár őszintén szólva, tényleg kezdett beleunni ebbe a kényelmes szerepbe. 

 – Mi lefeküdtünk még párszor a randi után – szólalt meg hirtelen Ryoga. – Nem mondtunk ki semmi konkrétat, egyszerűen csak találkozgatunk, néha dugunk. Semmi extra – vonta meg a vállát, mire Lime vállba bokszolta. 

 – Úgy beszélsz, mint én – vigyorodott el.

 – Tsurugi nem lehet csak úgy a szeretőd, ha szerelmes vagy belé! – csattant fel Reiki, és átnyúlva az asztalon egy tiszta szívószállal, kortyolt egyet Ryoga shake-jéből, aki előzékenyen nem küldte el a gitárost a francba. 

 – Náluk is működött – bökött Ryoga a fejéből Lime felé, mire az énekes egyből felhorkantott. 

 – Ha annyira működött volna, akkor Kazuki még mindig csak egy lyuknak használna, amit néha megtömhet. 

 Ikuma tágra nyílt szemekkel nézett Lime-ra, aki szokás szerint nem zavartatta magát. Ryoga csak szürcsölt egyet a shake-jéből, és ismét vállat rántott. 

 – Azt amúgy egy szóval sem mondtam, hogy örökké Rugi szeretője akarok lenni. 

 Lime összehúzta a szemét, és hátradőlt. 

 – Nagyon helyes! – lóbálta meg Reiki a levegőben a mutatóujját. 

 Néma csend. Mindenki a sütijét és az italát piszkálta, volt, aki fogyasztott, volt, aki csak pótcselekvésként bökdösődött a villájával és a szívószállal.  Végül Ikuma felsóhajtott, és beszélni kezdett. 

 – Lehet, hogy nagyon negatívnak fogtok tartani, de azt hittem, egyikünknek sem fog sikerülni. Hogy Lime elküldi Kazukit a francba, és keres valaki mást, akivel összefeküdhet, csak ne kelljen többé szerelmesnek lennie. Hogy Ryoga túlságosan kétségbeesett lesz, és Tsurugi szánalomból törődik vele. Reiki hirtelen lesz Kyounosukével, elijeszti magától, én pedig nem fogom tudni meggyőzni Rynket arról, hogy tényleg, teljes szívemből szeretem – magyarázta. A többiek elgondolkodva figyelték, emésztették a szavait. Ikumának igaza volt. Tulajdonképpen rengeteg buktatója volt mindegyikük vállalkozásának. De sikerült. Tényleg csak a szerencse állhatott melléjük ezekben a hetekben. 

 – Reménytelen esetek voltunk – kuncogott fel Reiki, majd a négy férfi néma egyetértésben falatozott tovább.