Kir�ndul�s

  2019.08.11. 11:16

 A piros kocsi kerekei csikorogtak, ahogy lef�kezett az apr� kavicsokkal felsz�rt parkol�ban. Csak ez az egy j�rm� �llt ott, l�v�n reggel f�l nyolc, ilyenkor pedig a kir�ndul�st tervez� csal�dok m�g otthon keltegett�k a gyerekeket. Csend, b�ke �s nyugalom – az aut�ban �l� k�t f�rfinek erre m�r r�g�ta �get� sz�ks�ge volt. 

 A motor elcsendes�lt, majd a p�ros szinte egyszerre nyitotta ki az ajt�kat, �s l�pett a kavicsos terepre. A csomagtart�hoz s�t�ltak, mik�zben �gy t�nt, hogy mozdulataik tov�bbra is teljes t�k�rk�pei egym�snak, �m ez most megt�rni l�tszott. A magasabb, fekete sapk�t visel� megigaz�totta cs�kos pulcsij�nak ujj�t, majd zavart mozdulattal feljebb tolta az orr�n feketekeretes szem�veg�t. Az alig p�r centivel kisebb, ez�sthaj� f�rfi ekkor l�gy mosolyra h�zta ajkait, �s k�zelebb l�pett a m�sikhoz. Fej�t feljebb emelte, ajkai pedig egyb�l megtal�lt�k a magasabb�it, aki egy gyors mozdulattal karolta �t a derek�t, �s h�zta m�g k�zelebb mag�hoz, mik�zben elm�ly�tette a cs�kot. 

 – Nem szokt�l te nyilv�nos helyen ennyit kock�ztatni, Gen-kun – motyogta a sapk�s a f�rfi ajkaira, mire amaz laz�n megr�ntotta a v�ll�t, �s kibontakozva az �lel�sb�l, felnyitotta a csomagtart�t. 

 – Kor�n van – emelte ki az ott l�v� k�t apr� h�tizs�kot, majd az egyiket a belet�r�d�en mosolyg� sapk�snak dobta. – Meg k�l�nben is, Koichi, azt mondtad, hogy ez egy randi. A randev�kon pedig szok�s cs�kol�zni. 

 – Igen, ez k�ts�gk�v�l egy randi – b�jt bele a h�tizs�kba Koichi, azt�n Genkihez l�pett, �s belepuszilt a selymes, ez�stsz�n hajba. A f�rfi r�h�gve tolta el mag�t�l. 

 – Gyomorforgat�an romantikus vagy, tudod-e? – bokszolt bele gyeng�den Koichi mellkas�ba, majd bez�rta a csomagtart�t, �s mustr�lni kezdte a t�l�k alig p�r m�terre kezd�d� erd�t. A s�r� f�k lombja f�l�tt b�szk�n fesz�tett �tic�ljuk; a kil�t�. Genki f�jdalmasan felny�g�tt, ahogy fejben kikalkul�lta az �t lehets�ges hossz�t. Minimum egy �r�ra lehetett az a ny�ves famonstrum, �s b�r szeretett gyalogolni, valahogy t�l soknak hatott neki reggel f�l nyolckor megk�zdeni az erdei utakkal. �m Koichival m�r t�bb hete megbesz�lt�k, hogy amikor melegebb lesz az id�, elj�nnek ide kir�ndulni egyet. A f�rfi m�r az erd� sz�l�n�l toporgott, l�that�an r� v�rt, �gy v�g�l lass�, kim�rt l�ptekkel megindult fel�, csakhogy ideges�tse �t egy picit. Szerette n�zni Koichi szenved�, ideges arckifejez�s�t, amely egy durc�s �t�vesre eml�keztette. 

 – K�zen fogva foglak felh�zni oda – fenyegette meg Genkit, mire a f�rfi elvigyorodott, �s egyb�l visszav�gott. 

 – Ez egy randi. Sz�val csak nyugodtan. 

 Erre Koichi �sszefonta maga el�tt a karjait, �s l�tsz�lag s�rt�d�tten megindult az erdei �ton. Genki mag�ban j�t kuncogott a m�sikon. Szerette cukkolni �t, a m�sik gyerekes �nje pedig egyb�l belement a komolytalan j�t�kba. J�l sz�rakoztak ilyenkor egy�tt, na, nem mintha m�skor olyan harap�s lett volna a kapcsolatuk. Ink�bb amolyan �rtatlan tr�f�lkoz�s volt ez k�zt�k, amely v�g�l mindig �des engesztel�ssel v�gz�d�tt, �m ennek ellen�re Genki sokszor �rezte �gy, hogy ink�bb Koichi csit�tja �t, mint ford�tva. B�r ezt egy cseppet sem b�nta. 

 – Na – kapta el incselkedve Koichi k�ny�k�t, amikor mell� �rt, majd a v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s lehunyta a szem�t. Rem�lte, hogy nem fog elesni egy nagyobb kavicsban vagy egy let�rt �gacsk�ban, hogy azt�n mag�val r�ntsa a m�sikat. Valami�rt t�ls�gosan nagy �rnak tal�lta volna ez�rt a pillanat�rt. 

 – El fogsz esni – tal�lta ki a gondolatait Koichi, majd egy belet�r�d� s�haj k�s�ret�ben megfogta Genki kez�t, aki erre egyb�l elvigyorodott, �s kinyitotta a szem�t. Nem hitt a t�k�letes randev�kban, �gy a t�k�letes kapcsolatokban sem, ez�rt d�bbentette meg, hogy szinte alig akadt k�zt�k vitat�ma vagy olyan esem�ny, amely s�rl�d�sra adott volna okot. Meglepte Koichi t�relme �s kitart�sa. Amikor a m�lt �rnyai �jfent k�s�rteni kezdt�k, a f�rfi nem hagyta �t ism�t els�llyedni a k�ts�gbees�s �s �nmarcangol�s mocsarj�ban. Felt�telek n�lk�l szerette �t, ez�rt pedig Genki rendk�v�l h�l�s volt. 

 Lassan, m�r-m�r andalogva haladtak az �ton, amikor v�gre felsejlett el�tt�k a kil�t� l�b�nak alja. A f�k s�r�, tompaz�ld lombj�t�l szinte alig l�ttak valamit a tetej�b�l, Koichi m�gis apr�t szor�tott Genki kez�n, miel�tt elengedte volna �t. Az alacsonyabb f�rfi k�v�ncsian n�zett a m�sikra, aki l�tsz�lag izgatottan m�rte v�gig a faszerkezet l�that� r�szeit, azt�n hirtelen Genkihez fordult. 

 – Verseny a tetej�ig – vigyorgott, azzal fut�snak eredt a kavicsos �ton. Genki megcs�v�lta a fej�t, �m � ink�bb csak gyors�tott a l�ptein, mintsem futott volna. Az�rt �gy is kik�sz�tette a domb, amelyet id�ig megm�sztak, ez�rt amikor a kil�t� alj�hoz �rt, m�r tudta, hogy Koichi majd megveszik odafent a t�relmetlens�gt�l. A m�sik f�rfinek rengeteg energi�ja volt. 

 A r�ginek t�n� fal�pcs� egyb�l megnyikordult alatta, ahogy fell�pett az els� fokra, �s b�r nem volt szok�sa, m�gis megkapaszkodott a korl�tban. Nyelt egyet, majd bizonytalan haladt tov�bb felfel�. Amikor m�r l�tta a fenti padl�deszk�kat, �m Koichi sehol sem volt, r�gt�n tudta, hogy a m�sik valami meglepet�st tervez neki, amelyet ak�r j�l el is ronthatott volna azzal, ha alaposabban k�rbe n�z, de nem tette, hanem an�lk�l, hogy a h�ta m�g� n�zett volna, megtette az utols� l�p�seket.

 M�g mindig semmi – �llap�totta meg, majd el�r�bb s�t�lt, eg�szen a korl�tig. Kik�mlelt a t�jra, �s �nk�ntelen mosolyra h�zta a sz�j�t. A k�zeli kisv�ros mesebelien apr�nak t�nt innen n�zve. A narancss�rg�n f�nyl� h�ztet�k csillogtak a felkel� nap f�ny�ben, az egyik busz kerek�nek csikorg�sa pedig eg�szen id�ig elhallatsz�dott. 

 Ekkor k�t kar �lelte �t h�tulr�l, egy test simult az �v�hez, a gerinc�nek pr�selve a h�tizs�kot, �m nem t�r�d�tt vele, ahogy meg�rezte a nyak�n azt az �des nyelvet, amelyet m�r lassan test�nek minden porcik�ja j�l ismert. Fels�hajtott, �s miel�tt elvesztette volna az ir�ny�t�st saj�t maga felett, megfordult, hogy szembe n�zzen Koichival. A f�rfi, mintha csak erre v�rt volna, szenved�lyes cs�kba vonta �t, �s Genki egyb�l elk�nyvelte mag�ban a t�nyt: �lete legcsod�latosabb kir�ndul�s�n vett r�szt. 

 – K�sz�n�m – lehelte Koichi ajkaira.